T éged G yapi F eltétlenül SZ eretlek :D e ezért én itt pofán leszek vágva :( Remélem, legalább annyi mentségünk van, hogy már meglátogattad a vezetőséget a rakparton! :)

Butaság... :D

Lehet, hogy én csak egy szerencsétlen nagyonhülye túlérzékeny utas vagyok, de már tényleg elszomorító, hogy egy év alatt egyről nemhogy a kettőre nem sikerült jutnotok, hanem inkább -2re :((( Mi volt ma különben, megjöttek a földönkívüliek? Én síkideg voltam egész nap, embert nem bírtam látni és folyamatosan kihangosítva káromkodtam. Sztem kb 10 éve egyik se nagyon fordult elő velem, pláne egyszerre! :DDD

Sose mondtam, hogy nincs igaza, sőt! Csak egy kicsit soknak tűnt a "D". Én meg ilyen vagyok, hogy szóvá tettem. Elnézést, ha megint zavartam. :(

Nem hiszem, hogy a maradék lelkierejükkel pont rád haragudnának. De az lehet, hogy ezzel a hsz-szel sikerült megsemmisíteni néhány kötetet az életművedből, valszeg éppen a legjobbakat. Remélem, csak én érzem így. Elég nagy veszteség volna. :(

Már megint mit művelünk itt szegény plüsséknél... :( :D Ha megéhezel, átjöhetsz az offosba legelészni, van ott egy kis friss fű... :))) Hátha jobb kedvre derülsz! :)

Te nyertél! :D De abban megegyezhetünk, hogy mindkettő nagyon jól sikerült. :) Istenem, hát akinek ilyen fénykép- meg rajzarca van, arról könnyű persze. :)))

Ezt kihagytátok! Pedig igény biztos lenne rá itt-ott. :))) Reményik Sándor: Kegyelem Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor – magától – megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat – hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor – magától – szűnik a vihar, Akkor – magától – minden elcsitul, Akkor – magától – éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától – friss gyümölcs terem. Ez a magától: ez a Kegyelem.

:)))

Ne is mondd! Én annak idején úgy vettem fel a hitelt, hogy mint elképzelhetetlen fejleményt, belekalkuláltam a dologba hogy ha duplájára nő a törlesztőrészlet, azt is ki tudjam fizetni és most hülye módon annak kell örülnöm, hogy ki tudom! :( Ez már a vég! :D Azt hogy kell leszmájlizni, mikor kínjában röhög az ember?