Vegyük vidámabbra! :))) (ne tedd már mindig a sor alá a szmájlit, kérlek, mert még azt fogom hinni, hogy a Baoval verselek! :D) József Attila MIKOR AZ UCCÁN ÁTMENT A KEDVES Mikor az uccán átment a kedves, galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett, édes bokája derengve fénylett. Mikor a válla picikét rándult, egy kis fiúcska utána bámult. Lebegve lépett - már gyúlt a villany s kedvükre nézték, csodálták vígan. És ránevettek, senki se bánta, hogy ő a szívem gyökere-ága. Akit ringattam vigyázva, ölben, óh hogy aggódtam - elveszik tőlem! De begyes kedvük szivemre rászállt, letörte ott az irígy virágszált. És ment a kedves, szépen, derűsen, karcsú szél hajlott utána hűsen!

Én is!!! meg még örökké fiatalon is!!! :)))

Na ő is nagy kedvenc! Képzeld, mikor a múltkor írtad valahol, hogy a Marching Outra italozgatsz, én is megkívántam nagyon az I'll See The Light Tonight-ot és képzeld, az egész album fent van a jutubon KIVÉVE ezt a dalt! :((( Csak valami borzalmas koncertfelvétel van, már ami a Jeff Scott Sotos verziót illeti. :( Szomorkodjunk egyet helyette! :)))

Nem tudom, hogy te is nevetni fogsz-e, de egyszer én is így jártam a Pentánál. Ott álltam én, az idősebb hölgy a diszi szobában és megkérdeztem a mellettem ácsorgó szimpatikus fiatalembert, aki történetesen épp az egyik sofőrjük volt, hogy hazavisz-e vagy rendeljünk inkább egy taxit. :DDDDD

Hááát, remélem! :DDD

Lehet, hogy már írtam itt egyszer, de én kiskoromban féltem nagyon a haláltól. Mindig elképzeltem, hogy kezdek süllyedni és egyszer csak már az orromnál van a föld felszíne, aztán sötét lesz és még hallom egy kicsit, hogy fönt zajlik az élet tovább - nélkülem! Ez tényleg felháborítónak tűnt. :( Most már el nem tudom képzelni, hogy valaha meghalok. :) Hiszen még csak most fog kezdődni az életem, ha kirepül a kölyök! :D Tóth Árpád EZ A NAP IS Ez a nap is, Mint a többi. Elmúlt. Vége. Ez az est is, Mint a többi Eljött. Béke. Szerény béke, De hálával Veszem ezt is, Jó pihenni, Ha az ember Csatát veszt is. Furcsa béke: Hallgat, talpig Feketében Mint egy titkos Esti virág, Mely az ében Alkonyatban Nem egyéb csak Néma illat, Mit az ember Behúnyt szemmel Mélyre szívhat, Elmosódva, Álmosodva, Nem keresve, Milyen lehet Az illatnak Szirom-teste: Szép virág-e, Mint az ifju, Mint a pőre Rózsabimbók Hajnalszínű, Gyenge bőre, Vagy csak fáradt Régi rózsa, Mely reggelre Széthull némán, Föld porával Elkeverve? Egészen ki is művelődök itt veled a végén! :)))

Ugyan... miket gondolsz te rólam... :DDD Dehogy! Komolyan folyt a dolog. A kérdezőbiztos úr nem kímélt. Képzeld, kiderült, hogy egy igazi színész ő! Jól el is beszélgettünk azután egy tea mellett és még a felesége is befutott a szomszéd házból. :))) Te olyan fegyelmezett vagy. Van mit tanulnom tőled! :D

De úgy nem lenne mindig igaz! :D A Baoból meg kimaradt valami? :)

Tudod mit szeretnék még nagyon a tábortűzön túl? Hogy az ilyen elmélkedések kizárólag új tavaszba vezessenek. :))) (vagy az ugyanaz a kívánság? :D) Tóth Árpád ÚJ TAVASZIG VAGY A HALÁLIG Most, hogy megint útfélre estem, Eltűnődöm e téli esten, Mi volt az élet, uramisten? Mi volt? ez volt: sok fénytelenség, Fakó robot és kénytelenség, Száz bús határ reménytelenség. Borúlt egek kevés azúrral, Koldus pajtásság pár nagy úrral, Pár ájúlt nóta, tépett húrral. Egy-két vad mámor nyoszolyája, Egy-két asszony jó, meleg szája, Volt, nincs. Csöndes a szívem tája. Most itt ülök, roppant hegyek közt, Betegen a többi beteg közt, Múltnak háttal, halállal szemközt. Lesz-e másképp? várjam? ne várjam? Lassan szétszéled a homályban Bitang jószágom, kedvem, vágyam. Nyomukban, mint fekete bundás, Begyűrt süvegű öreg kondás, Hallgatva ballag a lemondás. S mégis, a csönd-paplanu télben, Nagy nyugalom évadját élem, - Érzem, az Isten gondol vélem. Mint a bokrok setét bogyókkal, A hó alatt zamatozókkal, Megrakva szívem hűvös jókkal. Hogy mire jókkal, majd megválik, Mire a hó gyapja lemállik, Új tavaszig vagy a halálig. Fekszem megadva, békén, resten, S néz rám, át a végtelen esten, Tűnődve sorsomon, az Isten.

Hát volt neki egy élete... :) Pont lehetnék az inkarnációja! :D "A téli csúcsok felé néz a vándor... És óhajtana lenni téli hó, Vagy vágyna lenni pusztán délibáb És mindaz: mi e földi lét fele, - Mely sápadtabb, mert nincs vérrel tele... Mi eltünik - s nem mondta: élni jó! S vidáman múlik el s nem éri vád Az Alkotót, hogy mit művelt vele. Az úton mendegél és egyre jobban - Hogy erről álmodik, - a szíve dobban: Ha nem üldözné többé vér szaga... Ha szél volna, a holdmezőbe' hálna... S ha ő volna az örök éjszaka: Az emberszívekben tanyázna... " :)))