Gyors Gyönyör szeretné csodálatát kifejezni Megfontolt Mélység felé, de alig tudja a megilletődöttségtől. Off!. :))) "Énekeljünk együtt, amíg csak lehet! Ugye nem felejtesz sokáig el, ha egyszer elmegyek?" :DDD Íme egy "eredeti" dal. :)

Na abból jut a gyeröknek is akko. :)

Remek. :) Most akkor menjünk tovább és nézzük meg, hogyan lehet egy pillanat alatt elveszíteni a nagy híres szabadságvágyat és mennyi időt célszerű arra fordítani, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy tényleg szívesen lemondanánk róla. :))) Hopp, szegény Dzsoni akkorát esett a fatuskóban, hogy még a föld is megdöndült alatta. És sajnos reccsent is valami. „A lábam!” – sóhajtott szegé ny Dzsoni. Bizony eltörött a lába. Föl akart tápászkodni, de nem tudott. Sajgott, nyilallott, recsegett a lába. A Százarcú meg visszaváltozott öregasszonnyá, sietve igazgatta a haját. „No, most – gondolta – odamegyek, azt mondom neki, hogy majd én meggyó gyítom. Visszatámogatom a házamba, s onnan már őkelme nem jön ki többé. Vagy ne hívjanak akkor Százarcú Boszorkának!” Nagyon sietett a boszorka, mert látta, hogy szegény Dzsoni éppen a területe határán fekszik. Olyanképpen, hogy a törött lába még benn va n, de a törzse, feje, keze már kint. Ott pedig nem volt hatalma a Százarcúnak. Sietett hát, hogy visszacsalogassa szegény Dzsonit a területére. Ha másképp nem megy, hát visszavonszolja. Igen ám, de mire megigazgatta a haját, lesimítgatta a ruháját, odané z szegény Dzsonira, látja ám, hogy ott guggol szegény Dzsoni mellett egy lány. „Azt a kacska-macska farkát – morogta dühösen –, most mitévő legyek?” – Jaj, te szegény, hiszen te eltörted a lábad – mondta a lány. Szegény Dzsoni annyira meglepődött, hogy még a törött lábáról is megfeledkezett, hirtelen fölült, és ezer szerencséje, mert ezzel a mozdulattal kívül került a Százarcú Boszorka területén. – Hát te, hát te meg ki vagy? – dadogta. Azért dadogott, mert ő ilyen szép lányt még életében nem látott. Vagyis hogy nem is annyira a szépség… inkább ilyen kedves lányt nem látott még soha életében… vagyis hogy szép is meg kedves is… ajaj… n agyot nyilallott szegény Dzsoni törött lába, meg a szíve is nagyot nyilallott. A lány meg föltámogatta szépen, és elindult vele hazafelé. – Csak támaszkodj rám bátran – mondta. – Ej – csóválta a fejét szegény Dzsoni –, egy ilyen nagy behemót ember, hiszen összeroskadsz a súlyomtól. – Dehogy roskadok – mondta a lány –, gyere csak. Nagyon fáj a lábad? – Az is fáj eléggé – mondta szegény Dzsoni –, de sokkal rosszabb, hogy valami igen szúrja a hátam. – Érdekes. – mondta a lány –, az enyémet is szúrja valami. Persze hogy szúrta. A Százarcú Boszorka vasvillatekintete, az szúrta a hátukat. – Na, megálljatok csak! Azt a kacska-macska farkát! Majd adok én nektek! – mormogta a Százarcú tehetetlen dühében. Árnika hazavitte szegény Dzsonit a harminchat tornyú várba, sínbe tette a lábát – mert nagyon ügyes királykisasszony volt ám –, megmosdatta, megetette, és olyan vidám volt, amilyen még soha. Össze is súgott a várbeli nép „Nocsak, mi történt a mi Árnikánkkal, milyen jókedvűen jön-megy, mióta itt ez a törött lábú?” Maga Árnika is csodálkozott: „Nocsak, mi történt velem, de vidáman jövök-megyek, mióta itt ez a törött lábú?” Östör király meg csak mosolygott, mert ő aztán tudta ám, mitől jön-megy vidáman Árnika. Bizony Árnika beleszeretett szegény Dzsoniba. Szegény Dzsoni meg nyögött, nyöszörgött, méltatlankodott. Azt hihetné az ember, a törött lába miatt. Pedig törődött is ő a törött lábával! A szíve miatt nyögött, nyöszörgött, méltatlankodott. Mert a szíve úgy ugrándozott, ficánkolt, mint egy jókedvű kecskegida. Ha Árnika a közelében volt, azért, ha meg elment valahová, azért, hogy mikor jön már vissza. A szíve azt szerette volna, hogy Árnika mindig szegény Dzsoni ágya szélén üljön. „Még csak ez hiányzik! – korholta gidabakugrásokkal szökellő szívét szegény Dzsoni. – Elfelejtetted, hogy én vagyok a világ legszabadabb embere?! Máma itt, holnap ott, nem érted, fütyülök mindenkire!” Na de a szívének aztán beszélhetett! A szíve csak kalimpált boldogan. Akár akarta szegény Dzsoni, akár nem, be kellett látnia, hogy beleszeretett Árnikába. Árnika nélkül most már fakó lenne a világ, ellenségesek az erdők, szomorkásak a vándorlások, és a nagy kék égbolt is olyan lenne Árnika nélkül, mint egy jéghideg üvegbura. „Vége a szabadságodnak, Dzsoni!” nyögte szegény Dzsoni. Amikor meggyógyult szegény Dzsoni lába, nagy boldogan táncolt egyet a szoba közepén. Megköszönte Árnikának, hogy meggyógyította, aztán elpirult, és azt mondta: – Árnika, szeretnék valamit mondani. Árnika is elpirult, a cipője orrát bámulta. – Szeretlek – mondta szegény Dzsoni. – Én is téged – mondta Árnika. Megölelték, megcsókolták egymást, és kézen fogva szaladtak Östör király elé. Östör király meg sem várta, hogy megszólaljanak. Mosolyogva mondta: – Tudom, mit akartok. Össze akartok házasodni. Áldásom rátok, gyermekeim. De van egy kérésem. Elhiszem, hogy szeretitek egymást, de akkor még inkább elhiszem, ha a szerelmetek az idő próbáját is kiállja. Te, Dzsoni, menjél el vándorolni, és egy fél é v múlva, ha még akkor is szereted Árnikát, és feleségül akarod venni, gyere vissza. Te meg, Árnika, várjál rá, s ha fél év múlva visszajön, és még mindig a felesége akarsz lenni; csapunk akkora lakodalmat, hogy a felhőkig ér a vigasság. Jó lesz-e így? Szomorkodtak persze, de azért beleegyeztek.

A teszkós zsömle az meg a kelóból van, de csak írva! - nem mondva. :D

Szia közvélemény! :D A helyzet az, hogy ezt az írást egy váznak szántam csak, természetesen. A fizetnivalók felsorolását mellőztem, mert úgyis mindenki vágja, aki itt olvasgat. Az utasok meg persze, hogy nem (csak) készpénzzel fizetnek. De most gondoljátok el, mekkora meló az összes eshetőséget érthetően, képileg megjeleníteni, ráadásul a nótának is vége lesz egyszer és akkor az álmokról még nem is beszéltünk, amiről egyébként szól. Jut eszembe: álmok... Hát a wellness hétvége, amit említettem, az annyira egy friss és eredeti álom, hogy épp tegnap este hallottam egy teljesen igazi taxisofőrtől, persze nem hiszem, hogy ragaszkodna az öt csillaghoz, lehet, hogy csak egy kis nyugalomra meg kikapcsolódásra vágyik. :))) Azt meg, hogy anya fizuja elmegy a rezsire egy másik igazi mesélte... és így tovább és így tovább. Az utolsó bötűig loptam az egészet! :DDD

Szaladok is a kóser kajámért - szombaton! :DDD

Na hess vissza most már a nagy melleidhez, te csúnya perverz! :DDD

Önvédelmi eszköz! :D