"Remélem, hogy egy demokratikus és toleráns, emberséges Magyarországra egyszer még visszatérhetek” Hát ennél finomabban motiválni egy ország népét arra, hogy kapja össze magát, talán még én se tudnám. Pedig mekkora egy szóforgató vok én is! :D

Ez meg a helyi újság vezető híre. :D

Csak így szerényen :)

Kedd Kedd a legjobb nap. Aki kedden kezd vállalkozásba, nem bánja meg. Kedd a családi béke, a könnyen megoldható feladatok, a jóindulatú csillagképek napja. Nagyon ritka az olyan kedd, mikor nem kap az ember kellemes hírt, készpénzt, vagy – egyszerűbben – nem akad néhány békés, nyugodt órája. Ezek a keddi órák, mikor úgy érezzük, munkánk nem volt egészen hiábavaló, az emberek nem olyan vészesen veszélyesek, mint más napokon; a nők és férfiak is megegyeznek még egy keddi napon. Kedden néha tisztábban látjuk életünk feladatait, bizalommal keressük fel az orvost, és nagylelkűen lemondunk bizonytalan követeléseinkről. Kedd a békekötés napja. Az erők, melyek szüntelenül támadják az emberi életet, mint bizonyos erők az atomokat, kedden pihennek. Ilyenkor szabad mély vízben is fürdeni. A nők tehetetlenek kedden, minden ármányuk és tervük dugába dől. A kedd békés ereje és jó hatása kisugárzik még a szerdára is, mely a közömbös napok egyike: az ember este lefekszik, ásít, s egykedvűen gondolja: milyen nap is volt ma?… Aztán eszébe jut és legyint. Szerda volt. Vállat von, elalszik. (Márai: Napok)

Közeleg az újabb záróra, úgy érzem.

Nem ,dehogy estél. (láttam) Semmi baj, majd én véletlenül épp közétek állok. :)

Télleg, most hogy mondod... Mintha azt mondta volna egyik nap az egyik a másiknak: Itt van ez a Kata, meg kell zabálni... :D

Ha megengeded, én annyit azért mégis hozzátennék, hogy én pl megtettem azt, amit ha jól látom (már mióta én látom), itt még senki se nagyon, hogy megelégelvén az állandó ordibálást, vettem a bátorságot és elindultam a szomszéd faluba, ahol ezek a gyáva férgek laknak, megkérdezni, hogy miért akarnak engem folyton lepuffantani. Volt egy csomó ház, ahova be se kopogtam, mert bentről is ordibálás hallatszott. Aztán nagy szerencsémre találtam egy olyat is, ahonnan csak halk beszélgetés szűrődött ki. Oda bekopogtam és kedvesen fogadtak, kaptam egy vendégszobát, bármikor bekapcsolódhatok a beszélgetésbe, kérdezhetek bármit, olvashatom a könyveiket és még kirándulni is mehetek velük, ha kedvem van. Azt is elárulták ám, hogy kit és miért akarnak lepuffantani (ha egyáltalán sor kerülne ilyesmire), de ezt csak az tudhatja meg, aki odamegy és egyenesen a szemükbe néz. A szomszéd faluból átordítva meg odafelé az úton ezt sajnos csak (ki)találgatni lehet. Itt a mese vége. :)))

Váááóóó...hát ez az... a fények az éjszakában. :)))