Elhunyt John Gotti egykori maffiafőnök, az Egyesült Államok egyik legismertebb "keresztapája". Egyes vélemények szerint Al Capone óta ő volt az Egyesült Államok legjelentősebb bűnözője. Természetes halállal, torokrákban halt meg egy - missouri börtönkórházban hétfőn - 61 éves korában John Gotti, New York egyik legrettegettebb maffiafőnöke. A férfinél még 1998-ban diagnosztizálták a betegséget. A "Piperkőc" Don másik beceneve a Don Teflon volt, mert a hatóságok éveken át nem tudtak ellene vádat emelni. Gotti a New York-i Gambino család feje volt, akit gyilkosságért, zsarolásért és az igazságszolgáltatás akadályozásáért ítéltek el 1992-ben. Százéves börtönbüntetését a rendkívül szigorúan őrzött Illinois állambeli Marionban kezdte meg. Lentről indult John Gotti Gotti pályafutását a brooklyni maffiánál kezdte, ahol eleinte kisebb feladatokat kapott. Először teherautók kirablásáért és eltérítéséért ült börtönben 1968-ban. A Gambino család bizalmát egy bosszúgyilkosság végrehajtásával nyerte el. Ezért újabb, rövidebb börtönbüntetést kapott, de hamarosan feljebb került a ranglétrán Salvatore Gravano (Sammy, a bika) segítségével. A bukás Gravano azonban nem csak Gotti felemelkedését, hanem bukását is okozta, hiszen az ő vallomása, és az FBI által lehallgatott beszélgetések alapján ítélték el Gottit. Gravano elmondta, hogy a Don tíz gyilkossághoz is köthető, és saját szemével látta, amint Gotti 1985-ben megölte a Gambinok akkori vezérét, Paul Castellanót. Castellanót a Don és Gravano együtt lőtte agyon egy manhattani étterem előtt. Ezek után Gotti számított az Egyesült Államok legnagyobb stílű gengszterének. Castellano azzal idegesítette fel a mindig jól öltözött Gottit, hogy nem engedélyezte a kábítószer-kereskedelmet a "család" tagjai számára. Mások szerint Gotti attól félt, hogy Castellano el akarja őt tenni láb alól. A jól fésült üzletember Gotti szeretett szerepelni, ott pózolt a Time magazin címlapján is. A nagyközönség előtt jól öltözött, vízvezeték-szerelési anyagok forgalmazásával foglalkozó üzletembernek mutatta magát. Az a hír terjedt róla, hogy ő az a gengszter, akit nem lehet elfogni, ezért általában lekezelően viselkedett a hatóságokkal szemben. Egyesek szerint Al Capone 1920-as évekbeli chicagói uralkodása óta ő volt az ország legbefolyásosabb maffiafőnöke. Gotti állítólag megpróbálta a rácsok mögül is irányítani a szervezetet fián, ifjabb Johnon keresztül, de hatalma hamar elhalványult. Később, 1999-ben fiát is letartóztatták, ő most is börtönben ül. A múlt héten pedig Gotti fivére, Peter állt az esküdtszék elé, ugyancsak zsarolásért. Ne gázolj maffiózósarjat! Gotti a sok amerikai szemében példás családapa volt. Egyszer nősült, feleségétől öt gyermeke született. Frank nevű fiát biciklizés közben ütötte el egy szomszéd 1980-ban, amikor a gyerek 12 éves volt. Bár a rendőrség tisztázta az autó vezetőjét, az pár nap múlva eltűnt, és soha többé nem került elő.

Skizofrénia. A beteg nem tudja elkülöníteni a valóságost az irreálistól. Nem képes „normális” érzelmi reakciókat mutatni, megfelelően gondolkodni, beszélni, viselkedni. A skizofrénia úgynevezett pozitív tünetei: rendezetlen, összefüggéstelen gondolatok, össze nem függő dolgok között ugráló, értelmetlen beszéd, a beteg a szavakat hangokkal, ritmusokkal helyettesíti; téveszme (például úgy véli, valaki a szomszédból irányítja a gondolatait); hallucináció (olyasmit lát, hall, érez, ami nincs jelen). A skizofrénia negatív tünetei: a beteg nincs tekintettel másokra, nem mutat érzelmeket, kerüli a szemkontaktust; kevés mozdulatot, gesztust végez; adott szituációban nem a megfelelő reakciókat mutatja, s egyes esetekben bénító gátoltságba zuhanhat; hiányzik belőle az energia, eltűnik a belső késztetés (spontaneitás); már nem talál élvezetet a valaha kedvelt dolgokban (anhedonia); nem képes kellően összpontosítani, figyelni.

Cosa Nostra [szerkesztés] A Cosa Nostra a leghíresebb (és -hírhedtebb) olasz maffiacsoport, amely a XIX. század közepe felé alakult ki Szicíliában. A szervezet a századvégi szicíliai kivándorlási hullámokkal az USA keleti partján is megjelent. A Cosa Nostra egyszerre jelenti a szicíliai és az amerikai maffiát. Kriminalisztikai szakértők szerint a Cosa Nostra Európa legbefolyásosabb bűnözői csoportja. Olaszországon és az Egyesült Államokon kívül többek között jelen van még Oroszországban, Kanadában és Franciaországban. Maga a Cosa Nostra kifejezés azt jelenti „a mi dolgunk”, esetleg "a mi ügyünk". A szicíliai Cosa Nostra eredete [szerkesztés] Hosszú ideje folyik vita a maffia középkori eredetéről. Az elhunyt egykori maffiózó és Pentito (áruló) Tommaso Buscetta úgy gondolta, már akkor is létezett. Valószínűleg az "eredeti" Maffia egy titkos társaság volt a 15. században, amely felesküdött, hogy megvédi Szicília népét a katalán martalócoktól. Csak nagyon kevés történelmi bizonyíték maradt fent, amely alátámasztaná ezt a feltevést. A többségében elfogadott elmélet szerint a Maffia az elnyomás, a római és észak-olasz fennhatóság, és a külső invázió ellen lázadók csoportja volt. Az Olaszországban 1860-tól megkezdődött egyesülési folyamata azzal járt, hogy Szicíliában nem létezett elég erős állami szervezet ahhoz, hogy a latifundiumok (nagybirtokok) számára megfelelő biztonságot nyújthasson. A nagy földbirtokos családok így létrehoztak egy védelmi erőt, amely gyorsan kiterjeszkedett Szicília összes gazdasági területére (húspiacok, szállítmányozási vállalatok, kikötői raktárak, malmok). Az egyre növekedő befolyással bíró szervezet beszivárgott a helyi majd a regionális politikai életbe is. 1924-1929 között Cesare Mori prefektus teljhatalmat kapott a szigeten Benito Mussolinitól, és nekilátott a maffia kiírtásának. Az üldöztetés azonban csak az illegalitásba kergette a maffiózókat és kikényszerítette a földrajzi elterjedésüket. Az 1920-as években egy maffiózó-család Tuniszban telepedett meg, mások pedig éltek az Egyesült Államokba irányuló szicíliai bevándorlás adta lehetőségekkel: Joe Masseria, Carlo Gambino, Joseph Bonanno és Charlie "Lucky" Luciano. Az amerikai hadsereg második világháborús, 1943-as szicíliai invázióját követően a régi vidéki maffiacsaládok átvették az amerikai olasz maffia modern eljárásait és lassan nemzetközi jelentőségű bűnszervezetté nőtték ki magukat.

Az első kérdés tehát, hogy miért kell gyűlölködnünk. A gyűlölködés az egészséges életmód alapvető része, nemesít és edzi a szellemet. Köztudott, hogy az ember csak önmagát szereti, mindenki mást csak legfeljebb elvisel, de inkább gyűlöl. És ez így van rendjén. A gyűlölet hű társ a mindennapokban, az ép lélek valódi támasza. Segít nekünk, Magyar Embereknek elhelyezni magunkat a világban, a többiekkel szemben, azok rovására, hogy tisztába jöjjünk helyünkkel és küldetésünkkel. Általa megtudhatjuk, hogy mi haszna van a létezésünknek. Az, hogy másénak semmi sincs. Gyűlölni természetesen sokmindenkit lehet. Népeket, népcsoportokat, társadalmi csoportokat, tájegységek lakóit, foglalkozások művelőit, vagy egyéb bármilyen szempontból elkülöníthető csoportokat. A kulcsszó mindenesetre a csoport. Elemi hiba, hogyha elkezdjük egyénekre lebontani a gyűlöletünket. Ez ugyanis kivédhetetlenül elgyengüléshez, megbocsátáshoz és veszélyes engedékenységhez vezet. Valóban tisztán látni csak kollektívák esetében lehetséges. Senki ne próbálja hát gyűlölni a szomszédját, mert az csak szubjektíven kialakult benyomásokhoz, igazságtalan és hamis képzetekhez vezetne. Sokkal termékenyebb az egész szomszédságot, sőt az egész utcát, vagy akár az egész falut/várost, egy egész népet gyűlölni. Ennek szellemében szeretnénk megkérni kedves olvasóinkat, hogy ne szorítkozzanak egy-egy kommentelő kolléga gyűlölésére, hanem bátran gyűlöljék a funkcionális analfabéta kommentelők teljes mezőnyét. Meg kell látnunk, hogy ha az egészséges és gyümölcsöző gyűlölködés csoportok ellen irányul, akkor lehetetlen mindezt általánosítás nélkül megvalósítani. Megállapíthatjuk tehát, hogy az általánosítás a gyűlölködési metódus alappillére. Nem szabad elfecsérelnünk az erőnket és időnket olyan felesleges dolgokra, mint az egyéni szempontok megismerése, és nem szabad bedőlnünk az egyén megismerését szorgalmazó áltudományos maszlagnak sem. Csakis általánosítva juthatunk el a végső, helyes, tárgyilagos tapasztalathoz. Nagyon fontos, hogy a jól képzett gyűlölködő nem csapkod cél nélkül, hanem megfontoltan halad, tudományos módszerekkel dolgozik, és mérlegel. A gyűlölt nép vagy csoport tulajdonságait pontosan mutatja be, a túlzások és valótlanságok állítását elkerüli. A jól képzett gyűlölködő mérlegel, hiszen néha akad olyan dolog az érintettnél, amit nem gyűlölünk. Ennek oka vagy az adott dolog megfelelő minősége, vagy a már gyűlöletre is alkalmatlan szánalmassága lehet. Előbbiről ugyan nem szükséges szót ejteni, hiszen a rajongás és az elismerés csak a legritkább esetekben tartozik tudományágunk berkeibe, ám roppant fontos, hogy a nem gyűlölt részletet éppoly magabiztossággal állapítsa meg, mint a gyűlöltet. Ha gyűlöletre alkalmatlan szánalmasság esete forog fenn, akkor a gyűlölet terminus helyett ajánlott a megvetés szakkifejezés használata. A gyűlölés ugyanúgy alkotmányos alapjog, mint a fingás és a Barátok közt. A valódi szabad, demokrata gyűlölködő mindenáron kitart a jogai mellett, és szabadon gyűlöli az őt rasszistának vagy sovinisztának megbélyegző, kollektíven gonosz és pénzéhes társaságot. Reméljük, hogy szakmai eligazításunkkal olvasóink segítségére lehettünk! Módszertanunk a jövőben várhatóan további tematikus áttekintésekkel bővül majd. Ezekből kiderül, hogy milyen szempontok alapján lehet és érdemes gyűlölködnünk. Kellemes gyűlölködést kívánunk mindenkinek!

Az igazi Vasprefektus. Prefetto di ferro.. Mori paran csára lerombolták azokat a falakat, ahová a luparás bérgyilkosok könnyűszerrel elbújhattak, hogy onnan hajtsanak végre orgyilkosságokat. A lupara a szicíliak kedvenc fegyvere volt. A képen itt látható. Megszüntették azt az eljárást, hogy a tanúknak a bíróság előtt meg kell jelenni. Ha valakiről azt állították, hogy a maffia tagja vagy segíti bármilyen módon, elítélték. Ezt persze a fasiszta kormányzat felhasználta politikai ellenfelei kiiktatására. Sikerrel. De nem csak a fasiszták, Mori is így szabadult meg néhány vetélytársától. Mint egy fenti idézetből már ismert, rengeteg embert deportáltak minden különleges indok nélkül. Mondanom sem kell, köztük számtalan ártatlan embert is. Körülbelül 11.000 bűnözőnek kikiáltott egyént ítéltek el; ez csak Palermóban 5.000 embert jelentett. A maffia megtört és igyekezett eltűnni. Tagjai közül rengetegen Amerikába menekültek, ahol egy jobb élet/karrier várt rájuk. Hogy érhették el ezeket a sikereket? Ugyanazt a módszert alkalmazták, amit a maffia saját ellenségeivel szemben. A diktatúra - többek között - itt tér el a demokráciától. A lehetőségek szabadságában. Lehet vitázni ennek helyességéről, de egy biztos: látványos eredményekre képes.

Gandhi erőszaknélküliségére Anglia a már jól bevált módszerekkel válaszol. Az 1919 -es amritszári vérfürdő és a pandzsábi atrocitások szomorú példái a már megkövesedett mechanizmusoknak, amellyel Anglia a függetlenségi törekvésekre válaszol. Európa nagyhatalmai számára egyfajta természeti törvény létezik: a hatalomé. Machiavelli elvei már régi beidegződések; s a túlélésért folyó harc, az Erő vallása szintén elindul világkörüli zarándokútjára. Ezúttal elveik kicsorbulnak Gandhi ellenállásán. Erőszaknélkülisége nem kényelmes tétlenség vagy ostobaság. Hangsúlyozza: inkább a kard, mint a gyávaság. De az erőszaknélküliség még a kardnál is magasabbrendű, ám szelidségünk csak akkor hiteles, ha egyébként lenne erőnk felemelni a karunkat. Ez a harcmodor sokkal több bátorságot és energiát igényel, mint a passziv ellenállás. Gandhi elhatárolja magát azoktól, akik az "együttNEMmüködés" és a passziv ellenállás közé egyenlőségjelet akarnak tenni. Álláspontja szemléltetéséhez egy új szót talál ki: szatjágraha (megközelítőleg annyit jelent, hogy az igazságra való törekvés.) Gandhi személye lehetőséget nyújt arra is, hogy a vallás és politika vitatott és izgalmas kapcsolatát vizsgáljuk. Elkerülhetetlennek érezte, hogy részt vegyen a politikában. Felismerte, hogy a politika "manapság mindent és mindenkit körbefog, mint a kígyó". Ha belegondolunk, a történelem folyamán sokat ártott a vallás ügyének az, hogy a politika szekere után szaladt. És ez akár fordítva is igaz: a politika és a vallás éles szétválasztása gyakran eredményezte azt, hogy a személyes erköcsöt és felelősséget levették a vállakról a politikai rendszerek. Gandhi azonban hajlíthatatlan. Vallja, hogy a cél nem szentesíti az eszközt. Felmérhetetlen jelentőségüek ezek a szavak a politika ingoványában. Gandhi mindenkinél világosabban érezte, hogy mi, vagy ki a cél s ezért tudott olyan eszköz maradni amely egyben szentesíti is a célt, és éppen eszközként válhatott Gandhi jellé.

A taxisblokád egy magyarországi benzinár-emelés ellen végrehajtott tüntetés volt az 1990-ben, amely során több ezer taxis és fuvarozó bénította meg három napra Budapestet és az ország több városát. A blokád ideje alatt csak a tűzoltók, a mentők, valamint az országból kivonuló szovjet csapatok közlekedtek zavartalanul. Ez volt a demokratikus Magyarország első igazi nagy tömegtüntetése, mely során senki sem tudhatta, hogy fog reagálni az új államhatalom. A helyzet ugyan súlyos volt, de mind a rendőrség, mind a honvédség vezetői kijelentették, nem kívánnak erőszakhoz folyamodni. A tüntetés előzményei [szerkesztés] Az Antall-kormány 1990. október 25-én, csütörtökön este 85 százalékos benzináremelést jelentett be. Az áremelés okai a következők voltak: 1. az Öbölháború miatti olajár növekedés, 2. a szovjet olajszállítás akadozása, A kormány ezzel az intézkedéssel próbálta rábírni az embereket a nagymértékű felvásárlásról, mivel az országnak csak 3-4 napra volt elég olajtartaléka. A kormány képtelen volt kezelni a válságot: a kórházban lévő miniszterelnököt helyettesítő Horváth Balázs belügyminiszter majdnem kiesett a Parlament ablakából. A taxisok kivonultak a Országház elé és kérték, hogy vonják vissza a döntést, mert így a megélhetésük kerül veszélybe. Siklós Zoltán közlekedési miniszter azonban elutasította a követelésüket, mondván, nincs erre mód, az ország kényszerhelyzetben van. Erre a taxisok az utcára vonultak, és az ország több pontján megbénították a forgalmat. Technikai feltételek [szerkesztés] A taxisblokád sikere nagyban köszönhető annak, hogy akkoriban Budapesten több taxis volt, mint New Yorkban: közel húszezren dolgoztak engedéllyel és legalább ötezren feketén, valamint annak, hogy olyan kommunikációs hálózatuk volt, amivel akkor csak a rendőrség, a mentőszolgálat és a hadsereg rendelkezett. Mobiltelefon híján a CB rádió biztosította azt a kommunikációs rendszert, amely lehetővé tette az országot megbénító demonstrációt. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a CB kommunikáció nem titkosított, tehát bárki (így a rendészeti egységek is) le tudja hallgatni, ennek ellenére a szervezés sikeres volt.

A mű a következő központi kérdéssel foglalkozik: hogyan tudja egy uralkodó vagy uralkodásra készülő fejedelem a lehető legerősebb kormányt (kormányzást) létrehozni és megtartani – azaz, hogyan tegyen szert hatalomra és tartsa azt meg. Machiavelli műve szerint az erkölcsi elveket teljesen alá kell rendelni a célszerűség, a cél elérése által és érdekében diktált szempontoknak, amiből következik, hogy a világ a fejedelem szemében nem változik; a benne élő emberek sem rosszabbak, sem jobbak nem lesznek az idők folyamán. A fejedelem dolga, hogy ezekkel az emberekkel a legjobb eredményeket érje el, de ne foglalkozzon sem a neveltetésükkel, sem a felvilágosításukkal, amely nézet ebben a formában az utilitarianizmus nevű ideológia előfutára. A szerző először a különböző típusú fejedelemségek hatékony irányításáról ír. A feltételezhetően az uralkodó arisztokrácia sorába tartozó olvasónak elmagyarázza, melyek a legjobb eszközök államuk megszervezésére, fenntartására és megvédésére – mely eszközök között, akárcsak ma, akkoriban is első helyen szerepelt az erőszak és a háború. Ezekután Machiavelli kitér arra, melyek a fejedelem ideális tulajdonságai. Ebből a felsorolásból a modern vezetéstudományi munkák is szokták idézni. A hatékony vezető személyiségjegyei a következők: • legyen kész arra, hogy a „nagy emberek” viselkedését, tetteit utánozza, különösen az ókori Róma kiemelkedő alakjait értve ez alatt – tekintve, hogy a mű a reneszánsz idején született • legyen képes bemutatni, hogy a kormányzás miért és miképpen szükséges a népjóléthez például azáltal, hogy a gyeplő elengedésével átmenetileg szabad utat enged a csőcseléknek • foglalkozzék a hadviselés művészetével – de csak az állam fenntartása érdekében • vegye tudomásul, hogy a kegyetlenségek és a bűn a hatalom és a stabilitás fenntartásának szükséges eszközei • vagyonát használja fel körültekintően • legyen elég bölcs ahhoz, hogy csak szükség esetén kérjen tanácsot Machiavelli műve nem lát kapcsolatot az etika és a politika között, ami sok kortársát zavarta. A fejedelemnek azon kell lennie, hogy könyörületesnek, vallásosnak, becsületesnek és erkölcsösnek lássák. Ám a valóságban a fejedelem kötelességei nem teszik lehetővé semelyik előbb említett erény gyakorlását.

Ulrike Marie Meinhof (Oldenburg, Németország, 1934. október 7. – Stuttgart, 1976. május 8.) nyugatnémet újságírónő, a Vörös Hadsereg Frakció nevű terrorista csoport alapítója és egyik fő ideológusa. A részvételével lezajlott akciók négy halálos áldozatot követeltek. 1972-ben elfogták és bebörtönözték, 1976-ban cellájában öngyilkosságot követett el.

A paranoia vagy üldözési mánia túlzó és irracionális szorongás vagy félelem, ami gyakran az üldözöttség érzésében nyilvánul meg. A paranoia jelentése sokat változott az idők során, ezért a használata nem teljesen egységes. Kezdetben mindenféle elmebetegség megnevezésére használták (a görög παράνοια jelentése „az elmén kívül”, majd a 20. század elején Emil Kraepelin német pszichiáter olyan elmebetegségek jellemzésére kezdte használni, amiknek a legfőbb jellegzetessége valamifajta tévhit, de ettől eltekintve a gondolkodás képessége nem sérül, szemben a dementia praecox-szal, amit a kognitív képességek romlása jellemez. (Mai szóhasználattal az ebben az értelemben vett paranoiát téveszmének, a dementia praecoxot pedig skizofréniának neveznénk.) Jelenleg elsősorban olyan téveszmék megnevezésére használják, amelyekben az érintettet üldözi valaki. A tipikus paranoid tévhitek közé tartozik, amikor valaki úgy érzi, üldözik, megmérgezték, valaki (általában egy híres ember) titokban szerelmes belé (de Clerambault szindróma), beteg vagy parazitái vannak, Isten kiválasztotta, a gondolatait vagy a cselekedeteit távolról befolyásolják. A hétköznapi életben gyakran használják a kifejezést mindenféle túlzott félelemre, például a posztjukért túlzottan aggódó politikusokra vagy az összeesküvés-elméletek hívőire.