Horacsek Róbert

A "hivatalos" tájékoztató előtt a mai minisztériumi egyeztetésről a szigorúan magánvéleményem (magán, bár elég sokan osztják). Az előzményeket mindenki ismeri, pont egy hete feladtuk "lövészárkainkat" a belvárosban. Az azóta eltelt időben a szervezők számára aláírás gyűjtés folyt, - a minisztérium kérésének is megfelelően - igazolható legyen a küldöttség támogatottsága. Tegnap előtti infóm alapján mintegy 350 aláírásnál tartottunk. A mai napi tények. A minisztériumba becsempésztek egy Bősz Péter nevű "urat", aki nem szerepelt az aláírásgyűjtő fejlécen. Annak ellenére, tegnap még a szervezők közül életükre esküdtek Sapi, valamint Gottlieb urak, senki más nem mehet be, azokon kívül akik az aláírások által felhatalmazást kaptak. Kérdés, ha a mai napi állításoknak megfelelően Bősztől jobban senki nem tudja képviselni az érdekeinket, valamint ezeket elmondani is képes, miért volt szükség a "titkos becsempészésre". Ezen túlmenően, ha valaki(k) nem tartja magát tárgyalóképes delegáltnak, miért nem lép vissza, hogy ha ez meghaladja az erejét, valószínűleg többen lettek volna akik megértik mint akik nem. Jelenleg az én véleményem a következő: történelmi esélyt mulasztottunk, amikor némi fagyoskodás árán "kierőszakoltuk" az aktuális "hatalom" a szakma részéről direktben tárgyaljon velünk, a jól ismert "szakszervezeteink", fuvarszervezőink kihagyásával, és ezen lehetőséggel nem éltünk pár önfejű "újkori képviselőnk" jóvoltából. A kérdés egyébként adja magát, ha Bősz "úr" annyira jó nekünk, akkor miért kellett mintegy titkosszolgálati módszerekkel becsempészni a mai tárgyalásra? A mai napról még ma megjelenik
a tárgyaláson részt vevőtől is egy tájékoztató, türelmet kérünk.

Horacsek  Róbert Írása
Ha jól tippelem a Géza Gottlieb válaszolt a Sapi oldaláról. Nem baj, csak a tisztánlátás kedvéért említem meg. Nos Sapi valóban nem esküdött meg a delegáció személyi összetételét illetően, viszont mivel elég sokan jeleztük, Bősz nem kívánatos személy a tárgyalásokon, tisztában kellett lennie, illetve lennetek amint napvilágot lát ezen ötlet, illetve jelen esetben már bekövetkezett esemény, elég széles körű, és jogos felháborodást fog kiváltani. Ennek ékes bizonyítéka a szerdai delegáció egyeztetésen állításotok szerint megszavazásra került Bősz jelenléte a minisztériumban. Azonban Sapi még bármiféle szavazás előtt távozott a megbeszélésről (a delegáció tagjai bizonyítják, ha szükséges) valamint az egyeztetések után kb 2,5 órával Gottlieb Géza azt a választ adta, a másnapi tárgyaláson csak az aláíró íveken szereplők lesznek ott. (amennyiben szükséges ezt is bizonyítani tudom) Tehát Bősz nem. Ehhez képest másnap délelőtt az egyik delegált félre állításával a helyére toltátok Bőszt. Ez így korrekt a társaitok felé, és szemében. Illetve a volt társaitok.....Ergo a szavazás csak egy jól hangzó félrebeszélés, nem egy kollektív döntés, hanem a mosakodás egy része. Mindemellett a Sapi írott formában igazolhatóan elismeri, hogy a T4 Pásztor javaslatára ő hozta a Bőszt. (tudom bizonyítani amennyiben még szükségét érzitek) Géza, Te nem T4 véletlenül? Bősz lett volna a legszakmaibb rész a minisztériumi tárgyaláson? Több kárt okoztatok ma a titeket oda küldőknek, meghatalmazóknak, mint azt metál és még jó páran remélni merték legszebb álmaikban. Célzol, még az ügyvéd lehetséges jelenlétére ami senkit nem zavar. Egy lényeges különbségre hagy mutassak rá. Ő tényleg tanácsadóként lett volna jelen, és nem a delegáltak egyike helyett, tárgyalóként. Valakinek a helyén becsempészettként meg végképp nem. Egyébként amennyiben lényeges lett volna, akkor leinfózható a személye, de nem úgy, hogy kb, két nappal a tárgyalás előtt már tudtatok róla, ezzel szemben a tárgyalást megelőző órában tettétek ad acta. A felelősség vállalás az tényleg ildomos lenne. Meg is érdeklődöm ha már itt tartunk, lemondtatok már, vissza adtátok a megbízást, amelyre teljességgel méltatlanok lettetek? Vagy nálatok mit jelent a "vállaljátok a felelősséget"? A celeb jelöltségre hagy reagáljak még pár szóban. Nyilván a Bettire célozgattok. A második ilyen jellegű eseményen vettem részt vele. (az első tavaly a Lánchíd utcai) Nem nagyon volt látható még nyilatkozni sem tv, sem rádió kérdéseire. Múlt hét hétfőn gondolkodás nélkül vissza utasított egy mokka, majd több tv meghívását. Ezek után egy héttel meg rá akarjátok verni a celeb jelöltséget. Az biztos benyalja, aki nem ismeri semennyire. Másképp nem bírtok vele? Csak jellemtelen eszközökkel? Szomorú. Már nektek. Amiket leírtam A-Z -ig bizonyítani tudom! Rövidre is fogtam, hiszen időközben aki figyelte az eseményeket, már több helyen is olvashatta a most általam is megerősítetteket. Visszatérve a magánvéleményemhez, már csak annyi kérdésem van, az általatok is említett gerincre hivatkozva, van bennetek még annyi tartás, hogy önként......?

Na Sapka hajrá

Amawy Abbas

A mai napról tényszerűen a saját meglátásomban.
A mai naphoz hozzátartozik egy tegnapi előzmény: egy zárt képviselői találkozó, melyet azért tartottunk , hogy pontosítsuk a csütörtöki minisztériumi tárgyalás részleteit.
Itt felmerült egy javaslat, hogy minket erősítve kísérjen el minket egy Bősz Péter nevű úriember ( voltunk akik azt sem tudtuk ki ő, voltak akik igen , sőt...).
A róla kapott infók alapján a képviselők között nézetkülönbségek alakultak ki a részvételét illetően.
Én személy szerint úgy gondoltam és most is , hogy nem megkérdőjelezendő szakmai ill.jogászi tudását, összeférhetetlen a részvétele két okból is. 1. fuvarszervező cégnek dolgozik,
2. nem szerepel a neve az aláíróíven, mint delegált így az aláírók nem adták hozzájárulasukat a személyéhez!
Nekünk volt egy másik felvetésünk: miszerint vigyünk magunkkal egy független és befolyásos ügyvédet, aki segítene nekünk térítésmentesen.
Ebben sem volt egységes a csapat véleménye, ezért a minisztériumi belépés előtt egy órával bemutattuk őt a csapatnak.
Mivel némelyek úgy gondolták hogy személye nem hiteles, illetve szükségszerű, nem erőltettük részvételét. Ezzel szemben a mi ellenvetèsünket figyelembe sem véve B. Pétert erőszakosan, egy képviselő helyett betolták maguk mellett! Mi csak azért nem léptünk fel ez ellen mert nem akartuk gyengiteni a csapatról kialakult egységes képet a partnerek szemében , bár lehet jobb lett volna.
Innentől kezdve mindenki kialakíthatja a saját véleményét!
A megbeszélésről röviden annyit, hogy csodát (ķapcsoljákle smile hangulatjel nem tudtuk összehozni, bár szerintem ezt értelmes ember nem is gondolta komolyan, annak ellenére hogy van rá precedens több országban is, ez sajnos nem az az ország.
Mindenestre a tárgyalás pozitívan és a minisztérium részéről teljes egyetértésben zajlott. Nagyon sok hasznos és új információt , javaslatot tudtunk eléjük tárni melyekre nyitottan illetve befogadóan reagáltak, valamint azonnali továbbításra kerültek a megfelelő helyekre.
Nyomatékosan felhívtuk a figyelmet az intézkedés sürgősségére mivel az Uber jelenléte a piacon már drasztikus fuvarszám csökkenést eredményez az amúgy is gyenge év eleji hónapokban.
Tömören annyit, hogy a fő irányvonal első körben az illegális sofőrökkel szemben intézkedő hatóságok jogköreiknek
Illetve intézkedési lehetőségeinek olyan mértékű kiszélesítése, mellyel visszaszorítható a törvényességet be nem tartó sofőrök, fuvarozok tevékenysége. Magas összegű bírságok , gépjárműelkobzás stb...
Párhuzamosan ezzel az olyan cégeket, vállalkozásokat, melyek a jogszabályokat be nem tartva törvényeket, adókötelezettségeket kikerülve működnek, megszüntessék.
A következő találkozó már több érintett fél (fuvarszervezők , szakszervezetek, egyéb érdekképviseletek ) bevonásával fog zajlani.
Jelenleg egy közös célja van minden résztvevőnek: az Uber törvénytelen jogsértő működésének felszámolása!
Mindemellett nagyon sok vitás kérdést kell tisztázni a taxi és személyszállítás rendelettel kapcsolatban, valamint a taxi sofőrök és a hozzájuk kapcsolódó fuvarszervezők viszonyában.
A tárgyalás pontos időpontja még nem pontos, de az elkövetkezendő 2 hétben lesz, már a Miniszter Úr részvételével.
Kiemelném és megköszönnénk még Tasó Államtitkár Úr 100%-os pozítiv hozzállását, mellyel megtisztelt minket.
Még egy gondolat: a továbbiakban, mivel a képviselők között nincs teljes egyetértés, amennyiben változások lesznek, mindenről tájékoztatást fogunk adni.
Köszönettel:
Betti , Rocco , Laci , Zsolti

Horacsek Róbert

A "hivatalos" tájékoztató előtt a mai minisztériumi egyeztetésről a szigorúan magánvéleményem (magán, bár elég sokan osztják). Az előzményeket mindenki ismeri, pont egy hete feladtuk "lövészárkainkat" a belvárosban. Az azóta eltelt időben a szervezők számára aláírás gyűjtés folyt, - a minisztérium kérésének is megfelelően - igazolható legyen a küldöttség támogatottsága. Tegnap előtti infóm alapján mintegy 350 aláírásnál tartottunk. A mai napi tények. A minisztériumba becsempésztek egy Bősz Péter nevű "urat", aki nem szerepelt az aláírásgyűjtő fejlécen. Annak ellenére, tegnap még a szervezők közül életükre esküdtek Sapi, valamint Gottlieb urak, senki más nem mehet be, azokon kívül akik az aláírások által felhatalmazást kaptak. Kérdés, ha a mai napi állításoknak megfelelően Bősztől jobban senki nem tudja képviselni az érdekeinket, valamint ezeket elmondani is képes, miért volt szükség a "titkos becsempészésre". Ezen túlmenően, ha valaki(k) nem tartja magát tárgyalóképes delegáltnak, miért nem lép vissza, hogy ha ez meghaladja az erejét, valószínűleg többen lettek volna akik megértik mint akik nem. Jelenleg az én véleményem a következő: történelmi esélyt mulasztottunk, amikor némi fagyoskodás árán "kierőszakoltuk" az aktuális "hatalom" a szakma részéről direktben tárgyaljon velünk, a jól ismert "szakszervezeteink", fuvarszervezőink kihagyásával, és ezen lehetőséggel nem éltünk pár önfejű "újkori képviselőnk" jóvoltából. A kérdés egyébként adja magát, ha Bősz "úr" annyira jó nekünk, akkor miért kellett mintegy titkosszolgálati módszerekkel becsempészni a mai tárgyalásra? A mai napról még ma megjelenik
a tárgyaláson részt vevőtől is egy tájékoztató, türelmet kérünk.

Uber-kor: Miért ment át a csirke az úton?

A taxizás ideológiai kérdései

Miért ment át a csirke az úton? A taxizás ideológiai kérdései.

Az írás a Dinamo blog Uber jelenségről szóló vitájában jelent meg, ahol is több ideológia is magának követelte a féllegális mobilappos taxitársaságot. A vita néhány korábbi írása, amelyekre részben szatirikus reakcióként született:

Egy későbbi további tanulságos beszélgetés, amely helyre rakja a kérdést, hogy mi is az a sharing economy és mi nem:

 „Én a szívemet adtam neked” – Ökopódium a közösségi megosztáson alapuló vállalkozásokról.

Cinikusan kijelenthetnénk, hogy aligha várható, hogy a világ minden baját mondjuk egy mobilalkalmazás oldja majd meg – nyilván ezt senki sem képzeli –, pedig néha úgy viselkedünk mintha épp ezt várnánk. Az internet vagy az új kommunikációs eszközök hozzájárulnak vagy hozzájárulhatnak a világ jobbá, élhetőbbé és demokratikusabbá tételéhez, de vajon mindannyian bebocsátást nyerünk ebbe a digitális paradicsomba vagy új szakadékok alakulnak ki, új szegrációt eredményez majd az elektronikus analfabetizmus?

Akár legális, akár illegális a digitális ingyenesség sokak szemében maga a megvalósult digitális kommunizmus – hogy a technológiairól áttérjünk rögtön az ideológiai síkra. És jó pár példa mutatja a Wikipédián vagy a linuxon is túl, hogy az „egyenrangúak önkéntes együttműködése” olyan új értékteremtési formákat hozott létre a vállalkozások és az állam világán kívül, amelyek mindannyiunk számára jelentős fogyasztói többletet eredményeznek. Majd minden, ami a világhálón szembejön velünk valahol kötődik valamilyen ingyenes és nyílt forráskódú szoftvermegoldáshoz – és persze legtöbbször maga a szolgáltatás is ingyenes. Mára e digitális világ motorjai a nyílt forráskód, a linux, amelyet most már egy egész iparág együttműködésén alapul, jól felfogott üzleti érdekből – tehát kapitalista nagyvállalatok is nagyon jól érzik magukat ebben az új „kommunizmusban”, sőt nélkülük nem is működne az egész. Az információs kor innovációi sikereinek mélyben meghúzódó oka, hogy szinte zéróra csökkent az információs javakhoz való hozzáférés illetve reprodukció költsége: ”az információ ingyenes akar lenni”. Ami egyaránt jó szegénynek és gazdagnak, akkor is, ha e lehetőségeken új vállalkozások építik fel magukat és nőnek az égig. Miért ne tennék? Ezeken az új gazdátlan vizeken sokszor szinte mindannyian potyautasként hajózunk, mégis mind célba érünk, viszont fel kell tűnjenek itt új kalózok is. S vannak olyanok is, akik ügyesebben fogják saját vitorláikba az új szeleket. Van, aki pénzt szeretne keresni; van, aki megelégszik az ideológiával.

Az információtechnológián túl is drasztikusak a változások, de mégsem hat a folyamat egyformán minden területen. Szinte hozzászoktunk a technológiai fejlődéshez, akkor is, ha azt a társadalom (sokszor bosszantóan középkorias nézeteink és jogrendszerünk) csak jókora késéssel képes követni – a korábbi problémákat új problémákra cserélve. Ahogy a szerzői jog intézményét szinte elmossa a fájlcsere korlátozhatatlansága – akár jó ez, akár rossz. Viszont a legígéretesebb megoldások kiaknázására mégis túl sokat kell várni. Eközben az innováció romboló hatása szükségszerű következmény (nem fogjuk az internetet újra postai levelekre váltani). Összeesküvések és emberi gonoszság feltételezése nélkül is, az elavult megoldásokat előbb-utóbb magunk mögött fogjuk hagyni, akár kedves nekünk a status quo, akár nem, akár érdekeink szerint való, akár új kihívóként jelenünk meg egy piacon. Bizonyos kérdéseket nem teszünk fel pedig fel kéne. Máskor pedig részletkérdésekben merülünk el. Egyénenként egyébként értéktelen személyes fogyasztói adatainkat ingyen engedjük át távoli szolgáltatók felé, akik nagyon is valódi dollármilliárdokra váltják azt. Túlontúl evidencia, hogy e sikeres technológiai vállalatokat ez a monetizációs képesség különbözteti meg az egyszerű lázálmoktól.

Amíg felépült körülöttünk egy új világ a régi-új kritikusok még éppen csak ráéreznek annak morális kihívásaira és félő semmilyen módszerünk nincs az új játékosok teremtette játékszabályok etikusságának megítélésére sem. Vannak jelenségek, amelyeknek talán nagyobb a füstje, mint a lángja. Mennyit ér egy lájk a Facebook-on? Hol adózzon az európai netezőnek szánt apróhirdetések után az amerikai Google? Létezik meghatározás a gazdasági tevékenység helyének pontosabb leírására a Föld bolygónál egy természeténél fogva teljesen globális piacon? Mi védi meg, s kell-e hogy bármi megvédje ebben az önkéntelenül transzparens világban gyerekeinket? Trendibb-e egy mobil app-on keresztül taxit (bocsánat UberX-t, Lyft-et, Wundercar-t stb.) hívni, mint szóban ugyanazon a telefonon valamely megszokott társaságot? S miért kíséri ezt az egy momentumot is annyi figyelem és fizikai erőszakig hevülő vita, amikor pontosan tudjuk, hogy a legvégén ugyanúgy négy kerék, egy sofőr és némi benzin szállít majd haza – talán olcsóbban vagy mégsem? Globális sikere ellenére az Uber csupán egy taxitársaság némileg új franchise-modellel, de nem globális értéket képvisel, csak egy új vállalati érdeket – inkább nevezhetjük a taxik McDonald's-ának semmint a taxizás nyílt forráskódú forradalmának, ilyesmire várni lehet álmodozás is lenne még. Viszont ugyanígy igaz, hogy a rivális taxitársaságok úgy szintén csupán saját üzleti érdekeiket tartják szem előtt. S ahogy a személyszállítás piacán korábban is szokás volt, véres háború dúl – tényleg nincs ebben semmi új. Úgy tűnik az információs kor nem jelent megváltást, ha újak is egyes eszközök, bizonyos módszerek és főleg bizonyos motivációk túlontúl is régiek és az új struktúrák kevésbé különböznek a megszokottaktól. Ha minden maradna ugyanúgy az szörnyűbb volna, hiába félünk a változásoktól.

Visszazökkenve tehát a valóságba és Budapestre: nem telt még el talán két év, hogy vitatható módon egy a korábbi piaci taxi tarifánál jóval magasabb hatósági árat tettünk kötelezővé a városban, amely talán megelégedésére szolgált a nagyobb vagy biztosabb bevételre vágyó „prémium” taxitársaságoknak, hogy az (így megszüntetett ár)versenyből kiszorítsa olcsóbb és rosszabb gépkocsikkal, kevesebbet kereső sofőrökkel dolgozó versenytársaikat. Ha mikulásként várjuk és szeretjük is sokan a szabad piacgazdaságot, felnőttként hinni igen nehéz benne. Tegyük a szívünkre a kezünket: a modern kapitalizmusban a piac a legritkább esetben szabad. Az erősebb szereplők piaci eszközökön túl latba vetik politikai befolyásukat vagy folyamodnak bármilyen legális vagy illegális eszközhöz, hogy érdekeiket érvényesítsék, nem ritkán fogyasztóikkal szemben. Viszont húzzuk alá egy rögzített hatósági árral működő piacon olcsóbb tarifát alkalmazni mindenképpen illegális – ugyanakkor szimpatikusan „piacos” a fogyasztó szemével nézve. De láttunk mi már reptéri taxis maffiát és sok minden mást is. S e tekintetben Budapest nem marad el más fővárosok, mondjuk a lángoló Uber-taxikról hírhedt Párizs mögött.

Nem csak ott, ahol túl magas hatósági árat vagy más piaci korlátozást állapítanak meg, de szinte minden piacon meg kell jelenjen párhuzamosan a feketegazdaság, mert a legalitás önmagában egy túl magas állandó költséget jelent. Miért épp a taxizásban ne lenne így? A kereslet kínálatot szül – feketét vagy fehéret, azt egyik tankönyv sem említi. Ezt a piaci rést kihasználó autósok korábban is járták már a várost, de az internet tud olyan platformot biztosítani, amely rendkívüli módon megkönnyíti, hogy a kínálat és a kereslet egymásra találjon – alapvetően ez az Uber és társai – ráadásul valami ál-legalitást is ad, nem csak „megadóztatja”, de szabályozza is ezt a fekete-szürke piacot. Minthogy furcsamód cserébe a korábban teljesen feketén dolgozó taxisok még 20%-ot is hajlandóak fizetni – egy amerikai vállalatnak. És a feketegazdaság legalább is a szürke irányába mozdul el, ami nem kis eredmény. Úgy tűnik, a piaci szereplők önkéntesen vállalnak plusz (köz)terheket, ha úgy érzik, cserébe kapnak valamit. Miért nem tudja ezt a funkciót ellátni maga az állam? Vagy miért nem látjuk elég hasznosnak szolgáltatásait, hogy cserébe becsületesen adózzunk?

Ehhez járul még a rendkívüli vonzó a XXI. századi technológia biztosította imázs, az Uber trendi – sőt ha még árelőnyt is biztosít, akkor főleg. Ez utóbbi persze valószínű nem igaz vagy nem mindig igaz. Például az Uber árképzése változó, a kereslet növekedésekor, mondjuk péntek este, 2-3-szoros áron – surge price – kínálja ugyanazt a fuvart, így már akár drágább is lehet a többi taxinál. Ez az árképzés egyébként megint csak ellentétes a taxirendelettel, csak ezért nem lelkesedünk, viszont furcsamód nagylelkűen elfelejtjük. Talán befolyásolná ítélőképességünket az az ingyenes kupon, amit kaptunk? Ez a marketing trükk meglehetősen szakállas. Ugyanazon piacon tartósan egyetlen szereplő sem kínálja legalábbis ugyanazt olcsóbban; lássuk be ennek semmi értelme: persze eszköze lehet egy erőszakos terjeszkedésnek, ahogy régen is voltak hasonló tarifával dolgozó társaságok – ebben nincs semmi új, viszont azok a társaságok a szabályok betartása mellett döntöttek és emelték tarifáikat, esetleg részlegesen kivonultak. Vannak más módszerek is a vetélytársakkal szemben, amelyek nem tisztességesek és szintén nem is újak ezen a piacon. Az USA-ban az Uber volt, hogy utasította sofőrjeit, hogy más hasonló mobilalkalmazással működő taxitársaságok működését zavarják meg ál-taxirendeléseikkel. Mivel hasonló technológiával működő üzleti modellt létrehozni nem nehéz, az Uber számos vetélytárssal bír a saját speciális piacán is. Ezek ellen pedig úgy tűnik, igyekszenek mindent bevetni. A goodwill amúgy sem volt sosem elvárt profilja egy taxivállalatnak. Az utas némileg kiszolgáltatott, mert amikor szüksége van a szolgáltatásra, akkor nagyon szüksége van rá, és minden perc várakozást sorscsapásként él meg, a megérkező autót pedig megváltásként. A fogyasztó többé-kevésbé mindig kiszolgáltatott és elsősorban a törvények, vagyis az állam védhetik meg. Az illegális vetélytárssal szemben a taxisok sem az utasok érdekében lépnek fel. Az Uber-nek felróható szolgáltatói bűnök akár az adóelkerülés, az iparág többi szereplőjére is igazak. Igaz, ha az az Uber-rel történik, akkor könnyen újságcikk lesz belőle. A sajtó hangos a cég visszaéléseitől, furcsa, hogy mi még csak egy a drága pesti taxitarifák ellen lázadó szabadságharcost látunk bennük. Persze egy globális vállalat könnyen beazonosítható, akár a McDonald's. Ha egy Uber-sofőr nemi erőszakot követ el az bizony hír, ha harminc Uber-sofőr diszkriminálja az amerikai vakokat, akkor az már talán több, is mint egyszerű hír, de talán még nem tendencia, de ha egy vidéki taxitársaságnál történik mindez az valószínű nem lesz címlapsztori. S mindeközben az Uber aktívan építi imázsát, akár visszarepít az időben egy DeLorean-on vagy kiscicákat szállít, de ha „kell” újságírókat félemlít meg...

Fogyasztói oldalról az olcsóbb szolgáltatás kezdetben mágikus erővel bír. De az említett surge price miatt az olcsóbb viszonylagos. Az Uber nem fejlesztett ki olcsóbb üzemanyagot, a gépkocsipark költségei is idővel meg kell jelenjenek az árakban, akkor is, ha ezt bedolgozó sofőrjeire terheli a vállalat (esetleg direkt hasznot húz a gépkocsilízingből is). Ha az árelőnyt akkora saját árréssel akarja tartani a vállalat, mint a mostani, akkor mindenképpen csak olcsóbb munkaerőre tud alapozni, másra nem. Célja, hogy ezt a munkaerőt minél jobban hasznosítsa, akkor is, ha ez olyan folyamatos figyelmet igényel a sofőröktől, ami akár balesetekhez is vezethet. Az amerikai sofőrök sok minden másra is panaszkodnak már. Lehet, hogy a magyar sofőrök még pár hónap után egy remek másodállást látnak benne, de ha évek óta erre építenék megélhetésüket, mint amerikai kollegáik, akkor rá kéne jöjjenek, hogy az Uber-nek dolgozni nem feltétlenül éri meg. Különösen, ha azt nézzük, hogy a vállalat agresszív terjeszkedését elsősorban saját munkavállalóik finanszírozzák – ami azért „ügyes” húzás.

Logikus, hogy az Uber, akár az amerikai taxi társaságok hagyományosan a képzetlen és bevándorló munkaerő alkalmazása felé mozdulnak el. Korábban akár jobban fizetett taxis állások változtak át a piacon rosszabbul fizetett Uber-kényszervállalkozókká vagy akár minimálbér alatt foglalkoztatott rabszolgákká. Mindennek van ára. Akkor is, ha nem azonnal nyújtják be nekünk a számlát. Ebben az üzleti modellben csak egy garancia van: a cég 20%-a. Minden más bizonytalan. Ez nem a sharing economy igazából. Nem arról van szó, hogy valaki már amúgy is úton van, nosza osszuk meg a költségeket és utazzunk együtt: az a telekocsi, carsharing,ez is rontja az üzletet, de épp azért, mert nem üzleti alapon működik. Az Uber akár tipikusan másodállású sofőrjei egyértelműen pénzt keresni indultak akár egy taxis. Az Uber egy taxitársaság, amelyik nem vagy nem mindig tartja be a taxitársaságokra vonatkozó szabályokat.

A torta mindig ugyanakkora, akárki szeleteli is azt fel. Mivel itt nincs minden elemet újragondoló innováció, nem lehetséges jelentős, pláne tartós árelőnyt sem tisztességesen elérni. (Egy olyan piacon, ahol eleve adott az ár, ez még csalás is, bárhogy is forgatjuk a dolgot.) Az Uber esetében nem valósul meg pl. a közbülső szereplő kiiktatása – angolul disintermediation –, ahogy mondjuk egy előadó az interneten közvetlenül értékesítheti zenéjét, a kiadók és boltok valós hozzáadott érték híján kiiktathatóak ma már: miáltal az ár drasztikusan és gazdaságosan csökkenthető.

Ezzel szemben az Uber behajtja a maga 20%-át, megkerülhetetlenül ott van a fogyasztó és a tényleges szolgáltató között. Tehát ez még a régi modell – vagy rosszabb –, egyáltalán nem demokratikusabb, direktebb és egyszerűbb. Merész kijelentés, de lehet ez a 20%-os árrést alkalmazó üzleti modell éppúgy tarthatatlan és túlhaladott. Ha a szimpátiánkra akar valaki alapozni, akkor nem árt észben tartanunk, hogy bármelyik taxitársaság jámbor KKV az Uber-hez képest. Különösen, hogy sok helyen nem is vállalatok, hanem egyesületek látják el a központ szerepét, lényegében a diszpécser-szolgálatot. Ha igazán haladó modellt keresünk, akkor az Uber-nek és (kevésbé ismert, értsd kevésbé elterjedt) társainak azokra a vidéki társaságokra kéne hasonlítani, ahol lényegében nincs is központ, vagyis nem 20%, hanem közel 0% ez a költségelem – nagyobbat ugyanis nem bírnának el olyan kicsi a marzsuk. A valódi innovációt a kényszer szüli: a taxis felveszi a saját rendelését, mindenféle körmönfont technikai bravúr nélkül: a mobiltelefon mindenki zsebében ott lapul. Ezeken a piacokon az Uber-nek esélye sincs megjelenni, mert egyszerűen szemfényvesztést vagy egyenesen rablást látnának benne. Noha ugyanezen helyi taxisok akár durvább önkizsákmányolásba is fognak, ha a sokat emlegetett piaci verseny e kevésbé dörzsölt szereplők között felüti fejét: így fordulhatott elő egyik magyar kisvárosban, hogy egy városon belüli fuvar fix tarifája egy BKV-jegy árára süllyedt, ami még feketén is tarthatatlannak bizonyulhatott, mert végül az alig több mint két BKV jegy magasságában kiegyeztek a kis piac „kartellezői” – némileg már közelítve a modern kapitalizmus valós működéséhez. (Fogyasztói szemszögből: sajnos.)

Ha az Uber valóban csak egy platform lenne, akkor összehozná a keresletet a kínálattal és minden mást a szereplőkre bízna, akár az árképzést is – minimális ellentételezésért cserébe –, de úgy általában a szabályozást pl. a hatóságokra, végül is azért vannak; de az nem tenné lehetővé az egységes imázst és a brandépítést, ami egy modern vállalat sajátja. Az Uber mint zárt megoldás, szemben áll a többi szereplővel, ezért lételeme olykor a tisztességtelen verseny mint egyébként minden piaci szereplőnek, ha teheti. Egy minden társaság számára nyílt platformmal szemben már versenyképtelen lenne, de ilyen még nincs – addig amíg a piac szereplői nem ismerik fel az együttműködésben rejlő előnyöket. Addig viszont olykor csak állunk és várunk a járda szélén, hívogatjuk a legkülönbözőbb taxitársaságokat, nyomogatjuk a mobilalkalmazásokat a telefonunkon és várjuk a csodát, hogy végre eljussunk A-ból B-be

Vannak országok, ahol az Uber betartja a törvényeket, bár sok köszönet abban sincsen. Izraelben például nem közösségi szolgáltatóként működik, hanem hagyományos taxikat üzemeltet. Az izraeli törvények ugyanis a tiltják, hogy magánszemélyek személyszállításért pénzt kérjenek, sőt még az utazás költségeinek részleges megtérítése is tilos.

Érdekes módon Izraelben nincs földalatti uberes mozgalom, mint amúgy sok más országban, például Magyarországon is, ahol a kormány zéró toleranciát hirdetett a sajtóhírek szerint mintegy 1200 uberessel szemben.

Forrás: MTI/EPA/Juan Ignacio Mazzoni

November 13., Montevideo, Uruguay – ott is harcolnak az Uber tisztességtelen térnyerése ellen

Az Uber vezetői azonban nem hagyják annyiban, sok politikust, köztük állítólag Benjámin Netanjahu kormányfőt is megnyerték ügyüknek, így az ország kormányában óriási viták zajlanak arról, hogy törvényt kellene-e módosítani, vagy sem.

A média egy része természetesen ott is szétfaragja például Jiszráel Kac közlekedési miniszter érveit, aki elsősorban utasbiztonsági érveket sorol fel az Uber térnyerésével szemben.

A mintegy negyvenezer taxis intifádával fenyegetőzik, azt tervezik, hogy az Uberre nézve pozitív döntés esetén az ország összes kereszteződését lezárják.

Ám az Uber nem adja fel, sőt emeli a tétet. Örömmel látják, hogy megosztották az ország vezetőit, sőt ezen túlmenően – az izraeli sajtó értesülései szerint – azt tervezik, hogy agresszív kampányba kezdenek, amelyet az Izraelben a közösségi szolgáltatás jóváhagyását ellenző politikusok ellen irányítanak.

A pofátlanságnak nincs határa.