Nekem egyetlen mániám van, a feleségem:-)) Vicceltem csak:-) Tudod ez mit jelent: :-) Neked van üldözési mániád, mert mindenki cseszeget, de szerintem sz@rd le:-)

Mindketten szenvedünk:-))))

Kapd be:-) Ez egy ajánlat volt:-)

Csaba kisasszonyra gondolsz:-)) Nem, nem! Túl kicsi a melle:-))

Nosztalgiából vagy levélnehezéknek, mert az itt már másra nem jó:-((

Késő:-)))

Még egy gondolat. Mivel nem tudom és nem is akarom tudni ki vagy, nem egy olyan: igen és amikor te...-féle adok-kapokra gondolok. Csak rólam beszélgetünk, nem akarok neked semmivel sem visszavágni, ez nem erről szól. Egoista f@sz vagyok, mi?

Sajnos sok:-( De ha már beszélgetünk, tényeket mondj kérlek. Ki szenvedett miattam? Ja és ha részleteznéd , mit értesz az alatt, hogy: "Elég ha csak a régi forgalmi igazgató és a te kapcsolatodat említem," Megköszönöm, ha válaszolsz azután kitérünk a - "iccakás góréként is mister becsület voltál" Szeretném, ha végre szembesítenél azokkal a dolgokkal amire célozgatsz. Én úgy érzem nem kell lehajtanom a fejem és nem is fogom, de meggyőzhető vagyok. Nem fogok letagadni semmit amit tettem, tehát nézzünk szembe a múlttal. Ha bebizonyítod, hogy egy jellemtelen szar alak vagyok, soha többet nem fogok tiltakozni, de ha nem nem, elvárom hogy befejezd ezeket a homályos célozgatásokat. A felhívás egyébként mindenkire áll! Rajta urak, face to face.

Én is tudom, te is tudod, de az nem azt jelenti, hogy ez rendben van! Tehát legalább jelezd:-)

Lehet, nem vet rám jó fényt, de elmesélek egy évtizedes történetet. A 90-es években a T5-nek volt egy kedves állandó utasa, egy mozgássérült, aki kerekesszékkel közlekedett. Jó fuvar volt. mivel az úr hetente többször az akkor gombamód szaporodó "night clubok"-ból ment haza a város egyik szélső kerületébe. Egy baj volt csak vele, a kedves mikor beszállt, sátáni vigyorral közölte a gépésszel, hogy bizony nem ura a záróizmainak:-( Ezután 50-50% volt az esélye egy nagyformátumú belső takarításnak, ami szimpátia függő volt. Mármint, ha a gépész szó nélkül tűrte az utas piszkálódását, ijesztgetéseit, hogy ...na most! ááá mégsem:-)..akkor megúszhatta a dolgot, de sokszor bizony lehetett az ülést szárogatni fél éjszaka. Egyszer volt szerencsém felvenni az urat egy bárból az Üllőin. A többiek felkészítettek, mi vár rám, csak a kedvest nem készítették fel, hogy rá mi vár:-) Mikor közölte, hogy nem ura az izmainak és meg közöltem vele, hogy én meg az indulataimnak nem tudok parancsolni ilyen esetekben. A múltkor is egy hasonló eset után úgy megvertem egy sorstársát, hogy azóta géppel lélegeztetik és visszasírja a boldog kerekesszékes időket, mikor még tökéletes volt az élete. De hát én csak vicceltem nyekeregte a szerencsétlen. Én meg nem, mondtam én és igyekeztem igen sötét arcot vágni( sokak szerint nem eshet nehezemre) Persze a fuvart mindenféle baleset nélkul megúsztuk mind a ketten:-) Miért írtam ezt le? Minden együttérzésem a sérült embereké, de sajnos, aki nem tudja a helyzetét feldolgozni, elfogadni az mentálisan is sérül! Ilyenkor megpróbálják egy kicsit a környezetüket is kínozni, lévén védett helyzetben vannak. Ki az az állat, aki bántana egy sérültet, hiszen már a látvány kiváltja belőlünk a bűntudatot amiért mi egészségesek vagyunk. S ha mégis konfliktus adódik, csak ők jöhetnek ki jól belőle, mivel a többség sajnálatból úgyis nekik ad igazat. Szóval csak óvatosan a véleményformálással:-)