Annyira erőltetett ez a magyarázkodás. Nem kell az utasnak semmit sem mondani, csak azt, hogy köszönjük a rendelést, küldjük a taxit. Pont! A taxi megálla címen és indul a taxióra. A taxis nem fog reklamálni, mert ketyeg az óra, és neki jó. Az utas az első két alkalomnál kikerekedett szemmel fogja nézni az órát, hogy mennyit mutat mikor beszáll, aztán a harmadik alkalommal már ő fogja várni kint az utcán a taxiját, mert nem akar ráfizetni. Ezt a tanulékonyságot mi sem bizonyítja jobban, mint az ominózus szigeti lejáró esete. Csak kellett hozzá, hogy egy két taxist keményen megbüntessenek. Aztán miután egyik cég sem küldött autót a szigeti lejáróba, gyorsan megtanulták, hogy ha taxikázni akarnak ki kell sétálni a híd valamelyik végére. Még szakadó esőben is. És még a nagyon VIP törzsutasnak is. És láss csodát! A Gazdasági Verseny Hivatal sem kezdeményezett eljárást egyetlen cég ellen sem, pedig nagyon egyszerre lett bevezetve! Szóval a hozzáálláson kéne egy kicsit változtatni. A taxiszolgáltatás akkor kezdődik, amikor az üzlet megköttetik. Ez pedig a telefonálással kezdődik, és a rendelés leadásával az üzlet meg is köttetett. A kedvezmény az, hogy a számlázás csak a taxi megérkezésekor indul. Ingyen áll ki a taxi!

Mint mondtam tegnap is sokszor: tanulnunk kell nagyon sokat. Főleg kommunikálni, érvelni, elfogadni mások véleményét, és megpróbálni a mától vagy a holnaptól kicsit előrébb nézni.

Megvisel a jóságod Ricsi!

Csak a tisztánlátás kedvéért! Eddig Rádió Taxis voltam 13 évig és most március elsejétől a Mini Mobilnál dolgozom. Nem kirúgtak a Rádió Taxitól, hanem egyszerűen eljöttem, mert sok mindennel nem értettem egyet és amikor ezeket szóvá tettem, mindig azt mondták, hogy nem kell ide tagdíjat fizetni. Eljöttem a kilenc éves félmillió kilóméteres autómmal, amit ebben a gazdasági helyzetben nem akarok lecserélni most, és beléptem a Mini Mobilhoz. Nem biztos, hogy egyetértek a tarifával, de kicsit ellensúlyozza a helyzetet, hogy talán itt sokkal jobban hagynak élni, és nem sokkolnak le nap, mint nap intézkedésekkel, büntetésekkel, nem szűkítik le a mozgásterem drosztokba bekényszerítéssel, nem kell széttaposnom az autóm ön és közveszélyes száguldozással a fél, egy és kétperces címekre. Nem egy céget képviseltem, hanem a taxisokat. Ha itt és most azt mondjátok, hogy ne tegyem többet, akkor nem fogom tenni. Nem sértőtöm meg! Nem a tarifákról esett szó a beszélgetésen, hanem ennél sokkal átfogóbb dolgokról. Nem a politikát szídtuk a maximált tarifa emelésének elmaradása vagy a fix tarifa bevezetésének elmaradása miatt. A külső tényezők bevonása nélküli azonnal megvalósítható intézkedésekről beszélgettünk, amik azonnal pénzt tesznek minden taxis zsebébe, és megkímélik őket pl a hatósággal való állandó konfrontálódástól.

Előre szeretném leszögezni, hogy amit most írok az kizárólag az én személyes véleményem és meglátásom, bár megítélésem szerint a velem egy oldalon ülő taxisok is egyetértenek velem. Végre történt egy beszélgetés, ahol meghallgattatott a másik oldal, azaz a vállalkozó taxisok oldala. Az, hogy milyen eredménnyel, egy másik dolog. Beszélgettünk, érveltünk. A baj az, hogy okot, ami miatt leültünk egymással szemben, még csak a taxisok érzik igazán és sajnos, ha minden így marad, akkor csak a taxisok fogják érezni ezután is. Minden érvünkre volt egy ellenérv és az ellenérv minden esetben egyelőre erősebbnek bizonyult. Még ha kicsit erőltetetnek is bizonyult az a bizonyos ellenérv. Még egyszer kihangsúlyozom, hogy beszélgetni voltunk! Teszem ezt azért, mert már hallom és látom, ahogy sokan mondják, hogy finoman szólva csapjunk oda nekik! Beszélgettünk! Senki nem adott és senki nem kapott ultimátumot, senki nem fenyegetőzött, és senki nem érezte magát fenyegetve! Senkinek a tagdíj befizetése nem volt veszélyben és egyszer sem hangzott el, hogy ha nem tetszik a rendszer, akkor…… Meglátásom szerint minden témában, amit érintettünk az azonnal foganatosítható intézkedések közül, langyos vízben való tapicskolást tapasztaltam. Senki a fuvarszervezői oldalról nem mer lépni, mert félnek egymástól, és félnek a GVH-tól. Nem tőlünk taxisoktól félnek, hogy nem fizetünk tagdíjat, hanem egymástól, hogy ki, kit akar majd kicsinálni gazdaságilag. Az egymástól való félelmüknek leszünk, vagyunk mi az áldozatai. Mi, a vállalkozó taxisok oldaláról természetesen ezt nem tudjuk elfogadni! Ezt a féket egyszer és mindenkorra ki kéne engedni, mert már nem tudjuk a szekeret így tovább húzni! Sokszor elmondtuk a beszélgetés alatt, de talán nem elégszer, hogy nagyon nagy bajban vagyunk, és előbb utóbb emiatt a fuvarszervezők is nagyon nagy bajba fognak kerülni. Azt tapasztaltam, hogy amikor a hosszú távú megvalósítható és megvalósítandó dolgokról beszélgettünk, és bizonyos szinten álmodozásba ment át az eszmecsere, akkor egyből egyetértés alakult ki közöttünk és sok mindenben, azt is mondhatnám mindenben egyetértettünk. De abban a pillanatban amikor váltottunk és a pillanatnyi helyzetről esett szó, és azonnali intézkedéseket kértünk, hogy a taxisok levegőhöz jussanak, és felrúghassák magukat legalább még egyszer a víz tetejére a megfulladás előtt, fuvarszervezői oldalról azonnal berántották a féket. Beszélgetni lehet, meghallgatni meghallgatnak, de intézkedni, lépni valami kicsit komolyabbat nem akarnak. Csak kockáztatni ne kelljen! Hagyjuk nyugodtan ezt a langyos trutymerákot, ne kavarjuk fel az alját. Nem akarásnak nyögés a vége! Most mi taxisok nyögünk, de nyögni fognak a fuvarszervezők is! Nem jó ez így Uraim! Igenis lépni kell, fel kell vállalni valakinek az úttörő szerepét, és össze kell fognunk, hogy egymást erősítve túléljük a mostani helyzetet! Hiába élik túl a fuvarszervezők a gazdasági válságot, ha közben elvérzik az aranytojást tojó tyúk. Levegőre van szükségünk! A levegő itt nem más, mint a pénz. Azt is tudom, hogy ebből van most a legkevesebb, sajnos az utasoknál is. De meggyőződésem, hogy csak akkor tudjuk visszaállítani az önbecsülésünket, és csak akkor fogjuk elérni, hogy ne csússzunk még jobban lejjebb, és ne legyünk nap, mint nap megaláztatásoknak kitéve, ha ügyelve és megtartva minden kényes egyensúlyt, de elkérjük a szolgáltatásunk árát. Ehhez nincs szükség egyik oldalról sem befektetésre, nem kell a politikát bevonni. Egyes egyedül a fuvarszervezői oldal belátása és akarata kell az azonnali intézkedések terén.

Erre tényleg nem lehet mit mondani! Lehet, hogy mégis csak működőképes lesz egyszer vállalkozói részről is a taxizás? Lehet, hogy mégis nekünk van-volt igazunk és a City vállalkozási formája a jó? Lehet, hogy mégsem a droidtaxizás a jövő? Lehet, hogy a többi cégnek sem úgy kéne működnie, hogy kussoljon és fizessen mindenki, a tulaj meg arra szórja el a pénzt amire akarja? Remélem minden más cégtulaj olvassa ezt az oldalt és mélyen magába néz!!! És remélem végre elindul egy kicsi változás!

A körzetek most is összeérnek!

Na most akkor az kellene, hogy ebben a témában mindenki visszafogottabb legyen egy kicsit és a köpködésen, a gyilkoláson, a rongáláson és egyéb erőszakos megoldáson kívül, más konstruktív, rövid és hosszútávon egyaránt alkalmazható megoldásokon törje a fejét. A sértődöttséget is talán félre kéne tenni minden érintett részéről, mert ahogy Petőfi azt már megírta, "csak láncainkat veszíthetjük...". Ha ez most nem jön össze, semmi különös nem fog történni, ellenben ha sikerül elindítani valamilyen pozitív folyamatot, akkor már volt értelme. Mert most csak egy pozitív folyamat elindításáról lehet szó, végleges megoldások csak hosszú távon születhetnek. Próbáljunk egy kicsit pozitívabban gondolkodni és Tomajernek ill. a többieknek segíteni!

Körzetesíteni kell, nem drosztozni! A körzetbe bejelentkezel, megmondják hanyadik vagy, ott állsz meg a körzeten belül ahol akarsz, akár gurulgathatsz is ha kedved tartja. Elöbb utóbb kapsz címet, de be is ülhetnek és a beülősért sem kell sorba állni, hiszen ahol megállsz ott Te vagy az első és a körzeten kívüli feldobott címekre nyomkodhatsz is, ha kedved tartja. Szóval kvázi három áll az ember. Ha drosztrendszer van akkor ott csak gyakorlatilag droszt elsőként juthatsz címhez, mivel a drosztok nem arról híresek, hogy olyan helyen vannak, ahol van térerő. És a beülős utast is csak az első viheti el. Egy olyan cégnél ahol nem pörögnek a címek, jó esélye van az embernek, hogy műszakonként akár már 3-4 címhez is hozzájuthat! Szóval nem drosztozás, hanem körzetesítés! Működik!

Nem drosztozni kell, hanem körzetesíteni! Erre is van már működő, jó példa!