Miért kell basztatni egy beteg öregembert?

Mekkorát fogsz te csalódni.

Senki nem lát egy héttel előre. Nem jósok. Egyszerű emberek. Ilyen csodákra csak Orbán Viktor képes:-) Az SzDSz elfogadta volna Bokrost rögtön. A szociknak nem kellett:-(

Akkor már lenne új miniszterelnököd! Igaz, nem lennél ilyen bajban. Lenne végre kit köpködni:-)

Ilyen a hangulat, ilyenek az emberek. Mármint, ha nem dróton rángatják őket. Fosnak. Tudják, hogy sokuk kiesik a zsírosbödön mellől. Érthető, hogy kapkodnak fűhöz fához. A szadeszben, meg mint látjuk nincs igazad. Az más kérdés, ha majd elfogadnak valakit, akkor az szerinted roszabb lesz mint Győzike, de ebben gyaníthatóan nem fogunk egyetérteni:-)

Szerintem el fogja, csak most kicsit szopatja a maszopot:-)

Ezt hívják demokráciának. Amikor a küldöttek valóban döntenek. És a döntést befolyásolja a közhangulat, a tények, a pillanatnyi helyzet, az eredménytelenség felismerése. Most persze megint az SzDSz a geci, mert nem enged akármilyen majmot odaültetni, hanem kierőszakolja, hogy tessék komoly embert keresni ugye? Pedig nekik szinte biztos bukta egy előrehozott választás.

Sose legyen nagyobb örömöd:-)

Igen. Erre gondoltam. Nem is kéne az azonnali óraindítás, ha végre azt csinálnák amiért fizetjük őket. Hajtanák elénk az utasokat.

Nem mondom el honnan van. Találjátok ki:-) Nincs másik Bástya elvtársnak most minden oka meglenne arra, hogy megsértődjön. Őt már senki sem akarja felkérni? Vagy meggyilkolni. A kettő most majdnem ugyanaz. Akit felkérnek, vagy szóba hoznak, a legjobban teszi, ha kézzel-lábbal tiltakozik. Miniszterelnök úgyse lesz belőle, de politikai hulla könnyen. Ez már nem megtisztelő felkérés. Ott tartunk, hogy miniszterelnökjelöltté válni kabátlopási ügybe keveredésnek számít Magyarországon. Ez már annyira siralmas, hogy csak röhögni lehet rajta. Eötvös-zenebohóctól világszám lehetett a Van másik! – de csak a cirkuszban. Egy országért felelős miniszterelnök kiválasztásában ez nem vicces. Pedig ahogy a bohócszámban jönnek az egyre kisebb és kisebb hangszerek, úgy kerülnek elő most is a jobb sorsra érdemes, okos, tán’ szimpatikus, de egyre súlytalanabb jelöltek. Na, de most már tényleg a dorombnál tartunk. Kár tovább kotorászni, akkor is fújhatják már, ha most előkerül a farzseb mélyéből, a nyeles fésű mellől a szájharmonika. Kész. Nincs másik. Ügyes kísérlet volt, de nem sikerült a mutatvány. Meg kellett volna kérdezni a bűvészkollégát a függöny mögött. Ő tudja, hogy a nyulat váratlanul csak akkor lehet elővenni a cilinderből, ha már eleve beviszik a porondra. Ez a cilinder üres, a politikai színpad bűvésze és segédei pedig hiába próbálják megfogni a színpad mögött ugráló megannyi nyulat. És ha sikerülne is elkapni egyikük fülét, már az se érne semmit. Ha a ziháló varázsló megjelenne kezében a jószággal, az már nem csodálatot, hanem sajnálatot váltana ki. HIRDETÉS Lehet persze még keresgélni, de az a maradék politikai realitásérzék elvesztését jelzi – és a maradék szimpatizáns elfordulásához vezet. A szocialisták és a szabad demokraták a vesztükbe kergetik magukat. Nem igaz, hogy nincs már hová esniük: mindig van lejjebb. Hiába hátrálnak meggörnyedve, ebből így is, úgy is nagy verés lesz. De csak a döntő ütést viszi be nekik a politikai ellenfelük, egyébként saját magukat pofozzák le szisztematikusan. A legjobb lenne túlesni rajta. Kiegyenesedve, amennyire lehet, hogy aztán legyen mire alapozva felállni a padlóról. Veszteni is tudni kell – igaz, ezt a készséget aligha sajátíthatják el a majdani nyertesektől. Új világ jön, régi szereplőkkel. Ők mindeddig nem mutatták meg lapjaikat, így csak remélni lehet, hogy többet tanultak saját és vetélytársuk hibáiból, mint amennyit eddig bevallottak belőle. Nem lesz egy népünnepély nekik sem – rólunk nem is beszélve. Nagy mutatványt vár a csalódott közönség. Trapézszám következik, háló nélkül?