Kedves „tanár úr”! (:- )) Először is neked, de „csak” neked meg van engedve, hogy „egyezerháromszázkilenvenkettes professzornak” hívjál. Már ha szeretsz sokat gépelni. (A „Ctrl+C” használatához nem járulok hozzá.) (:- ))) Már nem is tudom, hogy hányan, és hányszor írtak neked „megszívlelendő” tanácsokat. Ezek között volt jó, és fogalmazzak úgy, hogy volt kevésbé jó. De ha a hozzászólásaidat a kapott válaszokra elolvasod, akkor egy kívül álló szemében úgy tűnik, hogy te meg vagy győződve arról, hogy ahogyan végzet a munkád, az teljesen tökéletes. Most ezt nem szavaidnak kiforgatása végett mondom, hanem azért, mert ilyen idős koromban én is ilyen voltam. Odakerültem az első munkahelyemre „GMC” (Ganz-Mávag Compánia), és pár hét elteltével meg voltam győződve, szerintem teljes joggal, hogy én végzem a legjobban a munkámat. Azután valaki mondott egy mondatot, ami kísértetiesen hasonlított a középiskolában az osztályfőnököm által mondott mondathoz. Az osztályfőnököm ezt mondta: — Ha valaki egy tudománnyal ismerkedni kezd, akkor először tanulja, azután kezdi érteni, majd elkezdi oktatni, de ha tovább tanul egy kicsit, akkor rájön, hogy milyen keveset tud az egészről. Lehet hogy nem pontosan így mondta szó szerint, de a lényege ez volt. Azután, amikor elkezdtem dolgozni az első munkahelyemen, ezt a mondatot hallottam vissza mástól, de a következő szavakkal: — Ne oktasson az, aki még azt is megkérdezi egy hónap után, hogy merre van a WC. Ekkor értettem meg, hogy mit akart mondani az osztályfőnököm. Nos e kis bevezető után vegyük sorra, amit írtál. „Először is a "taxi esze" jelzőt pusztán jókedvből jó szándékkal használtam …” Nem nekem volt kifogásom e jelző használatával kapcsolatban, hanem másoknak, és azért mert az írásod egy kicsit olyanra sikeredett, hogy te mindent tudsz, és te csinálod a legjobban. Az írásodból ez a kisugárzás jött le, s a többiek ezt érezvén mondták neked, hogy e jelzőt azért még ne használd olyan bátran, mert tőlük elfogadom, de ezt neked előbb ki kell érdemelni. Nos maradjunk abban, hogy használhatod bármikor e jelzőt, de ha neked jobban tetszik az „egyezerháromszázkilenvenkettes professzor”, akkor használhatod ezt is. Persze a fenti feltételekkel. (:- ))) „Másodszor, azt hogy én oda 20percet írtam már réges-régen megbántam, de azért tettem mert az előttem szóló is azt használta.” Teljesen mindegy, hogy hány percet írsz. Írhattál volna 10, vagy 15-öt, akkor is az lett volna a szívfájdalma mindenkinek, hogy olyan területen ahol 3 perccel mennek el a rendelések, s megállni szabályosan a lehetetlennel egyező, akkor a várakozás kicsit „idegesíti” az embert. Erre próbálta mindenki felhívni a figyelmedet. Én is azt írtam, hogy az utasnak kb. annyit kell ígérni, ami a címfelvétel + a címleadás + az átlagos címre érkezése a kocsinak a környéken összességében kiad. Akkor mindenki meg lesz elégedve. „Harmadszor, azért lettem telefonos hogy ha vezetni nem is vezethetek, ezzel a munkával is a szakma része lehessek és segíthessem a munkátokat, és arra törekszem hogy a szakmában én legyek a legjobb, de ettől még elég messze vagyok.” Ehhez a mondatodhoz csak annyit fűznék hozzá, hogy azért nem vagy teljesen reménytelen eset. Kicsit hallgatsz másokra is, és bár eléggé szerényen, de azért belátod, hogy nagyobb vehemenciával vetetted bele magad a vitába, mint amennyit a vita tárgyáról pillanatnyilag tudsz. Ezt most ne sértésnek vedd, de magad mondtad, hogy pár hete dolgozol. Hogy többet tudj a taxizásról, ahhoz egy kicsit többet kell még „benne” lenned. Továbbá remélem, hogy taxisként is kipróbálhatod magad, s a „saját bőrödön” fogod tapasztalni azt, amit most mi időnként kifogásolunk. „Negyedszer, nálam az átlag címfelvétel 9-11 másodpercig tart, még kiválasztom a címet a gépből természetesen ide nem számítom azt amikor 8percen keresztül hallgattam hogy csináltassak IQ- tesztet és hogy milyen lelki hangom van. Én akkor vagyok megelégedve magammal hogyha "minden flottul megy".” Ne haragudj, de most mosolygok egy kicsit. (:- )) Megint „fényesíted” magad, s alkalmat adsz arra, hogy neked „ugorjanak”. Hogy nálad a címfelvétel 9-11 másodpercig tart, még kiválasztod a címet a gépből. Persze, mert ha jól tudom a telefon felvétele után a képernyőn megjelenik a cím. Anno egy hagyományos telefont kellett az egyik kezünkben tartani, a másik kezünkkel pedig írni. Régebben valódi papírra, majd 1992-ben (pontos dátumot nem tudok) bevezetett számítógépes rendszerben a billentyűzetet „csépelni”. Vagy notre-dame-i toronyőrhöz hasonló testtartásban a fülünk közelében tartani a kagylót, hogy mindkét kezünk szabad legyen, s könnyebben lehessen írni, vagy „csépelni”. Hogy van „ilyen”, meg „olyan” utas, azt gondolom már te is tapasztaltad. Van aki teljesen „normális tüneteket” mutat, s van olyan, aki két másodperc alatt felnyomja az adrenalin szintedet, de a következő utassal mosolyogva, és bájologva kell megint beszélned, mintha semmi bajod nem lenne az életben. Hogy magaddal meg vagy elégedve az rendben van. De ha másokra egy picit se hallgatsz, akkor már baj van az önelégüléssel. Erre próbált mindenki finoman, vagy kevésbé finoman figyelmeztetni. Ha ezekből a hangokból ki tudod szűrni, ami valóban jó, s ennek megfelelően alakítod a munkádat, akkor nem csak magad leszel megelégedve magaddal, hanem mások is meg lesznek elégedve a munkáddal. Akkor mondhatod hogy minden „minden flottul megy”. „A címleadásról. Látom hogy mennyivel veszel fel egy címet mikor adják le stb. én ebbe belekalkulálok mindent amikor időt ígérek, vagy csak egyszerűen annyit mondok hogy a lehető leggyorsabban küldöm a kollégát ami nagyon jól hangzik és ebbe minden belefér.” Nos erre csak megint azt tudom mondani, amit már sokszor elmond(tam)tunk, s a második megjegyzéshez írtam, s részben a negyedik is ehhez kapcsolódik. Megint csak azt tudom írni, hogy az „X időn belül”, valamint a „leggyorsabban küldöm a kollégát” válasz nem mond semmit az utasnak arra a kérdésére, hogy mikor érkezik a kocsi. Mert „gondolkozzál utas fejjel”. Az „X időn belül” egy tág fogalom. Az lehet egy perc, de lehet az „X” idő is. Mikor menjek le? A lehető leggyorsabban meg azért nem jó, mert lehet, hogy gyorsan küldöd a kocsit, de engem érdekel, mint utast, hogy most reggel 8-kor, vagy csak ebéd után fogod küldeni. Igaz akkor fénysebességgel fog jönni a kocsi, de nekem most kellene. Ez első esetben az „X” idő elteltével van esély arra, hogy lejön a kedves utas. De a második esetben eleve vár egy visszajelzést, hogy „most” indult a kocsi, s várhatóan „X” perc múlva meg is fog érkezni. „A részetekről érkező tanácsokra én továbbra is nyitott vagyok az bárhol is érkezzen. ” Ne csak nyitott légy, de halld is meg a tanácsokat, és értelmezd őket. Az asszony is teljesen nyitott minden „megjegyzésemre”. Két füle is van. De rá kellett jönnöm, hogy azért van neki kettő, hogy ami az egyiken bemegy, az a másikon ki tudjon jönni. (:- )) (Ezt csak példának mondtam. Nem komoly. Hátha ő is olvassa.) „ Becenevet nem mindenki kap, nos ha ez rám ragad akkor ez engem nagyon megtiszteli hogy szakmabelitől kapom, különösen ilyen kiemelkedő alakoktól mint ti ;) ” Nos ha kaptál egy becenevet kedves „tanár úr”, akkor legyél rá büszke, mert valahol már igazán taxis kezdesz lenni. A taxisok kezdenek befogadni, ha néha kicsit „lópokrócosnak” tűnik is a modoruk. Azért remélem az „egyezerháromszázkilenvenkettes professzor” címet, azt meghagyod nekem. (:- )) Üdvözlettel MCCCXCII a „taxi esze”

Találtam egy képet. Hátha segít. A neve olyan nemesi hangzású ...

Ebben tökéletesen igazad van. De a pénz, az utason terem, amit neked le kell szüretelni! (:-))

Na ez az. Megint egy életszagú példa. Mi történik, ha az utas „nem van” tisztába a jogaival, csak követelődzni tud, és olyan dolgokban ami nem jár neki. Én már vittem csekkes utast 1-es tarifával is. De még mielőtt bármelyik illetékes felkapná a fejét, hogy rám húzhassa a vizes lepedőt, ezért leírom, hogy hogyan történt. Álldogálok szépen szabályosan egy általam is finanszírozott droszton. Mivel utas nélkül cselekedtem ezt, ezért egy szabadidős ruházatban pompázó utas rám nyitotta az ajtót, aki azt feltételezte, hogy utasra várok. Neki taxira volt szüksége, nekem utasra. A két érdek találkozása így összehozott bennünket. Egy apró pici kifogásom azért volt a boldog nász előtt. Mégpedig az, hogy az óriás hamburger „kecsap”-tól csöpögő utolsó falatjait ne a kocsimban juttassa emésztő rendszerébe az erre a célra szolgáló testnyílásán keresztül. Az utas nagyon kedvesen megértve aggódásom a kocsi beszennyezése végett, szépen elmajszolta az utolsó falatokat a kocsi mellett, majd beült a kocsiba, és közölte a címet. Én a tőlem telhető legrövidebb úton és legnagyobb sebességgel eljuttattam a célhoz. Na itt ütött be a ménkű. A kedves utasom valahonnan elővarázsolta a csekket. Igaz ahol beült, ott 5 km-es körzetben nem volt olyan intézmény, akivel a cégünknek szerződése volt. Sőt az utas nyakában sem lógott olyan „marhalevél” (ezt egy szerződéses ügyfél mondta a nyakba akasztós beléptető kártyáról), ami arra utalt volna, hogy szerződéses partner. De semmi gond nem történt, mert szépen megbeszéltük, hogy a kedvesnek előre kellett volna jeleznie, hogy ő kicsoda. Panasz sem lett belőle, én meg „gazdagabb” lettem kilométerenként húszon pár forinttal. (3 km-t mentünk körülbelül.) Neki ez volt a tanulópénz. Hogy miért nem kérdezem meg soha a kedves utastól, hogy mivel fizet? Azért, mert egyszer megkérdeztem egy telefonos rendelésen, hogy mivel tetszik fizetni? — Készpénzzel, vagy csekkel? Amit ezután kaptam azt nem kívánom senkinek. A kedves magából kikelve elkezdett ordibálni, hogy mit képzelek én róla, hogy őneki nincs pénze, és nem tudja kifizetni a taxit, meg hasonló dolgokat ordibált. Mondtam neki: — Uram semmi gond, bocsánat, hogy megkérdeztem, de ez nálunk belső utasítás, akkor megyünk kettes telefonos tarifával, s a végén fizet. (Remélem — gondoltam magamban.) Na most az egészben az volt a poén, hogy a fuvar végén ő is elővette a csekket „vaze”. Ekkor elmondtam neki, hogy miért kérdeztem, amit kérdeztem. Most már kezdte felfogni, hogy részemről nem rasszista megnyilvánulás volt a kérdés feltevése, hogy melyik társadalmi réteghez tartozik, hanem ha válaszolt volna rendesen, akkor legalább 30 forinttal kevesebb lett volna a fuvardíj. Szerintem az utas azért annyit megtehet, hogy szól a taxisnak, hogy most csekkel fog fizetni. Vagy ez olyan megterhelő szegénynek? Ha nem szól akkor meg kicsit „többet” fizet a csekkel. Legközelebb meg időben fog szólni. Számtalanszor van, hogy olyan fuvart veszek fel, mai csekkes, de mire oda érek elfeledkezem a csekkes információról, mert már esetleg több, mint 10 perce várok a reklamálás, és a harmadik köröm után. Végre megjön az utas. Ráadásul nem jó nevet mond, akkor ezt is tisztázni kell. Csoda, ha addigra kibeszélem a fejemből a csekkes információt? Órát indítom, de sajnos telefonos tarifával, mert kiment a fejemből, pedig elég nagy, hogy szerződéses a kedves. Az utas rögtön szól, hogy ő csekkes, mert az órát azt árgus szemmel nézi. Semmi baj kérek nagy elnézést, és átállítom az órát szerződéses fuvarra. Még soha nem volt ebből különösebb gondom. (Tudom, majd lesz, főleg ezek után.) A számlát meg tényleg arról kell írni, amit az óra mutat, mert ha mást írunk rá, akkor „gazdasági bűncselekményt követünk el”. Az utas pedig a tettestárs az egész felgombolyítandó ügyben.(:-))

Kedves Uram, AdamGyak! Uramnak szólítlak, ha megsértődsz is érte. Nem azért nem írtam választ eddig, mert nem mertem, hanem, mert nem volt időm rá. No meg gondolkodtam is (most dicsekszem egy kicsit), hogy mit írjak. Másrészt kaptál a többiektől rendesen. (.- )) Csak mellesleg jegyzem meg, hogy engem sokan nem csípnek. (Nem is azért vagyok, hogy szeressenek.) Kaptam én is eleget egy beírásomért, amikor nem tájékozódtam eléggé. NO DE ENNYIT? Ebből látszik, hogy te rövid idő alatt nagyobb „népszerűségre” tettél szert mint én. De valójában miről is van itt „nagyba” szó? Ez a taxizás, és a körülötte folyó tevékenység olyan, mint egy nagy szerelmi háromszög. Három résztvevője van: 1. Az utas, aki utazni szeretne. 2. A taxis, aki szeretne utasokat szállítani. 3. A „kerítő” (diszpécser a központban), aki a taxist, és az utast „összeboronálja”. Uram ez az alapfelállás a nálunk kialakult helyzetben. Az, hogy a telefonos rendelés olcsóbb, mint az utcai, ahol még az is fenyeget, hogy esetleg jól „megmalmoznak”, ezt most nem taglalom. Maradjunk a rendeléseknél. A három szereplőnek tetszik nem tetszik el kell viselnie egymást. Ezért nem értem azt a szemléletet, amikor az világlik ki a hozzászólás(ok)ból, hogy „én azért vagyok, hogy te ne is legyél”. (Idézet: Hofi-Kós: Macska duett) Amint több írásodban is említed, hogy te „az utas fejével” gondolkozol. Ez mind rendben is van. De mivel te a „szerelmi” háromszög egyik csúcsán vagy, és köztudott, hogy egy háromszög csúcsához két oldal tartozik. Jelen esetünkben az utas oldala, és a taxis oldala. Neked pedig mint diszpécsernek az a nemes megtisztelő feladat jut osztályrészül, hogy e két oldal érdekeit figyelembe véve megtaláld az optimális arányt. Általában ha az ember fejében két dolog összekeveredik, akkor az nem jót jelent. De egy jó diszpécsernek bizony össze kell keverednie a fejében e két szempontnak. Ha ezt meg tudod oldani, akkor mindenki imádni fog, úgy az utas, mint a taxis. Az utas is, aki felismeri a hangod a telefonban, és örül hogy te vetted fel megint a rendelését. A taxis is mert az általad felvett fuvarral minden flottul megy. Nem kell körözni, vagy tilos helyen több mint 10 percet várakozni, URH szempontból pedig rossz vételi helyen reklamálni, stb. Ezt a kis lavinát, ami majdnem „maga alá temetet” te indítottad el a 2008.07.25. 06:59:21 (24) tett beírásoddal, amiben a 20 perces ígéretről szóltál. A legtöbb taxisban ez a 20 perc vágta ki a biztosítékot. Még csogu is kiesett a szerepéből, „Ádám, az emberekből indulj ki. Ha nekem azt mondják, hogy 20 percen belül ott az autó, akkor szerinted én 4-5 perc múlva kezdem el figyelni, hogy megérkezett-e...vagy esetleg 15-20 perc elteltével?” (bejegyzés: 2008.07.25. 10:10:28 (27)), pedig ő megpróbált végig megvédeni téged a többiekkel szemben. (:- )) Nem akarok most a sok hozzászólásból idézgetni, mert több tucat oldal lenne, meg senki nem olvasná el, mert csak ismétlésekből állna az egész. De ha figyelmesen elolvasod ismételten a beírásokat, akkor minden a taxisok által tett bejegyzés arra utal, hogy „túl sok” idő van ígérve az utasnak. A taxi pedig 2-től maximum 6-8 perc alatt érkezik a legtöbb címre. Persze ne „rákos-mákost” vegyük alapul, ahol esetleg 15 perc kell a kocsi megérkezéséhez. Hanem annyi időt kell ígérni, amennyi idő alatt a kocsi érkezik. Én ezt próbáltam valahogy leírni a (2008.07.26. 00:29:15 (51) hozzászólásomban.. Lehet, hogy nem fogalmaztam elég világosan. De azt saját magad kell tudnod, hogy egy címet mennyi idő alatt lehet felvenni. Én azt tapasztaltam, hogy egy cím felvétele telefonszám, név, kerület utca, házszám általában bőven elég az utas megtalálására. Ezeket az adatokat pedig átlag cirka 20 másodperc alatt fel lehet venni. Azért átlag, mert Kis Pál VI. ker. Ó utca 12 tel: 784-5009, ez akár 10 másodperc alatt is felvehető. Viszont a Gerlafalvi Nagy Hlusztvisnyák Gothárd XVIII. Ker. Sepsiszentgyőrgy utca 38/ b tel: 06-209-612-290, megjegyzés: kutya, négy fő, sok csomag, repül, szerződéses, igazolós fajtájú megrendeléshez majdnem 30 másodperc is szükséges. No most ezt magad is tapasztalod. Azt viszont látod az előtted lévő képernyőn, hogy az általad felvett címet mennyi idő után adják le. Mivel a számítógép rögzíti a felvétel, és a leadás időpontját. Ez a gép szerint 1-2 legrosszabb esetben 3 percet jelent. Sőt bátorkodom azt is kijelenteni, hogy a leadott címekről a képernyődön azt is láthatod, hogy a címet milyen idővel vitte a kolléga, még a szűkítésről is van információd. Nem kell mást tenni mint időnként rápillantani arra szép színes monitorra, és nem csak látni, de értelmezni, ami rajta látható. Tehát egy körzetben látod, hogy mennyivel viszik átlag a címeket, akkor még hozzáadod a telefonos felvétel és az URH-n való leadás közben eltelt időt, és ennyit ígérsz az utasnak, plusz-mínusz 1-2 percet, akkor mindenki boldog lesz. Az utas, mert az ígért időben érkezik a kocsi. A taxis is boldog, mert nem kell 10-15 percig a tilosban várakoznia, ahol a kocsiját még össze is törhetik, vagy köröznie. Ha ezt meg tudod tenni, akkor te már tettél egy kis lépést (ami a taxisoknak nagyot jelent), abba az irányba, hogy a kiváló diszpécser váljék belőled. Még akár góré is lehetsz. Csak ezt ne mond el senkinek, mert akkor még a hajadat is rossz helyen választod el, és te is túl képzett leszel erre a munkakörre, s megválnak tőled. De még tudom neked ajánlani ezt a topikot , ahol egy két igen jó dolgot is lehet olvasni, arról, hogy milyen lenne az igazi forgalmazás. Tudom ide is irkáltak néha bődületes marhaságokat, de egy nyílt fórumon ez mindig előfordul. Az egyik bejegyzés után volt is pozitív tapasztalat, de sajnos mivel minden csoda csak három napig tart, ezért ez sem tartott tovább. Talán még három napig se tartott. KÁR. Nos Uram ezek után én is szólíthatlak szega után (bejegyzés: 2008.07.27. 20:41:25 (71)), „tanár úr”-nak? (:- )) Csak zárójelben jegyzem meg, hogy becenevet nem mindenki kap. Van aki azért kapja, mert tisztelik, és szeretik, vagy valamilyen tulajdonsága miatt ragasztanak rá egy jellemző nevet, és van aki azért kapja, mert utálják. Az idő múlásával majd kiderül, hogy melyik eset áll fenn. Üdvözlettel MCCCXCII a „taxi esze”

(:-)))

Végre egy jó, használható javaslat.

De most én is eltértem az eredeti kérdéstől. Az eredeti kérdésre még konkrét válasz nem érkezett. Pedig érdekelnének az ötletek.

Na itt a „tüske-böki”. Mi az, hogy „Nekünk azt kell mondani hogy jelen esetben 20 PERCEN BELÜL érkezik meg az autó, ÉS NEM PEDIG AZT HOGY 20 PERC MÚLVA.”, és miért ezt kell mondani? Azt nem lehet mondani, hogy a kocsi 6-8 perc, vagy 3-4 perc, esetleg 13-16 perc között érkezik? Ja ehhez egy kis információ plusz kell. Legfőképpen az, hogy a cím közelében van-e szabad kocsi. Hogy ehhez GPS helymeghatározás kell? A csudákat. Csak figyelni kell, hogy egy adott területen az első, a második, vagy a harmadik címfeldobásra kezdődik-e el a „torna”, vagy időajánlatra se nyom senki. Logikus lenne, hogy ha minden címet visznek egy körzetben az első, vagy a második dobásra, akkor oda nem 20 percen belül kell ígérni. (Most ne beszéljünk a nem szeretem címekről.) Az utasban csak a 20 perc marad meg. A belül-re már nem is figyel, vagy fel se fogja. Tehát mit tesz? Ha nem siet, csak taxival akar menni, és nem saját kocsival, vagy BKV-val, akkor 20 perc körül, vagy utána cihelődik lefelé. Ha nagyon siet, akkor felhív egy másik társaságot, aki esetleg kevesebbet ígér időben., vagy elmegy a saját kocsijával, vagy a BKV-val. Az még a „szerencsésebb” eset, ha visszaszól, és lemondja a kocsit. Bár az esetek többségében a címről kell tovább menni, már ha meg lehet állni a címnél. De ha azt hallaná, hogy 4 plusz-mínusz 1 perc, vagy 6-8 perc között, stb. érkezik a kocsi, akkor előkerülne 3-4-5 perc, vagy 6-7-8 perc körül. Nem kellene annyit „reklamálni”, hogy még nincs utas. 10-15 perccel „előbb” lesz szabad a kocsi. Nem kell esetleg „körözni” stb. stb. „Amúgy pedig egyre több kedves utas kéri -szerintem tök logikusan- hogy csengessünk fel értük.” Igen, ez így szép is volna, már ha meg lehet tenni. 1. Nem lehet szabályosan megállni, főleg a belső kerületekben. 2. Ha véletlen meg lehet állni, akkor: a) nem működik a kaputelefon, b) ha működik, akkor a megadott név nem szerepel a listán, c) a kaputelefon a ház másik oldalán van, amit kocsival nem lehet megközelíteni. Szerintem meg tök logikus az lenne, amit fentebb írtam, hogy az utasnak annyi időt kell ígérni, amennyivel a kocsi valóban érkezik. 20 perc alatt az ember sokat felejt. Még azt is elfelejti, hogy kocsit rendelt. (:-)))

Kire gondolsz?