Jaaajjj!:)))

Eddig: Tegnap tudtam kit. Ma tudtam mit. És holnap?

A III. Acapulco-Főtaxi bowling verseny harmadik fordulójának eredményeit itt tekintheted meg, vagy töltheted le.

Azt nem kell neki. Ráengedi az ülésre.

Így már világos. De látod védettséget élvez, mint a "Celeb vagyok, ments ki innen!"-ben.

Melyik topikra célzol? Én is csak kíváncsi vagyok:)) A gyökérség meg nem kor függvénye:))

Akkor mi? Én próbáltam Opti Pistán felfogni a dolgot:))

Mi ebben az érdekes? Íme itt a bizonyíték, hogy aki a „kódmatricát” elkészítette szegénynek (2032-nek), az is csak ember, és nem Isten. Tévedhet Ő is. De hogy ezt eddig senki nem vette észre az már fura. Persze próbálj meg zokni nélkül autóba ülni egyszer is, és így dolgozni. Rögtön etikátlan öltözetért kapsz letiltást.(:-))

Ezzel az egész elitéléssel úgy vagyunk, ahogy olvasgatom a hozzászólásokat, hogy elítéljük, nagyon elítéljük az ittas vezetést. Csak azt vegyék figyelembe, ha esetleg én a volán mellé ülök némi nemű alkoholos nedű fogyasztása után, akkor az egy bocsánatos bűn. Hiszen én akkor is jól vezetek. Ez pedig vonatkozik taxisra és nem taxisra egyaránt. [b]Tehát mindenkit lehet szondáztatni ez ügyben, de én csak akkor fújom meg a szondát, ha a váci püspök személyesen kér erre, s mellékeli a pápa megbízólevelét, ami nem régebbi 30 napnál. Különben a jogtalan szondáztatásért, olyan pert akasztok az illető nyakába, hogy még az ükunokája is a kártérítési összeget fogja nyögni.[/b] Ja, és lovat nem láttam sehol. Vagy azt már valaki megfújta? Könyörgöm, némelyik lóba ugyan be van építve gyárilag olyan szívószál szerű valami, ami nem szonda, ezért azt nem kellett volna megfújni.

Akkor itt van egy másik régebbi történet. Ezt is az "ÉLET" írta. Nem kitaláltam. Ez nem egy új jelenség, mármint az, hogy nekem az én fuvarom a lényeg. Én már vagy 15 éve is tapasztaltam ilyen esetet. Nem tudom, hogy írtam-e róla, vagy sem, de leírom még egyszer. Most nem fényesíteni akarom magam, de akkor nagyon felháborított az eset, s azóta is dühös vagyok, ha rá gondolok. A történet röviden: Az egyik kollégánk 3-as bréket jelent a csatornán. Helyszín: Újpest Árpád út és Erzsébet utca sarka. Okok: Utas kötözködik, kiszállni nem akar, de legfőképpen fizetni nem óhajt. Az első segélykéréskor, amit a kollégától hallottam, akkor én még utassal mentem kifelé a Külső Bécsi út felé. A diszpécser kért kollégákat a helyszínre, akik oda tudnának menni. Nagy pancsolás nem volt a csatornán, de mivel mondták tovább a címeket, így haladtam utasommal az általa megadott címre. Kitettem a volt téglagyár magasságában. Majd megfordultam, és a legbájosabb arckifejezésemet ráerőltetve orcámra elkezdtem befelé csoszogni a Bécsi úton a Flórián felé. Remélve, hogy a buszmegállóban várakozó emberek közül valaki szimpatikusnak talál, és leint. (Igen akkor még nem volt divat, hogy ezerrel rohanunk vissza a saját tutinkba. Ezt a fiatalabbaknak mondom.) Hogy nem vagyok szép látvány, ezt akkor még nem hittem el teljesen, ezért némileg reménykedtem. Bizony senki nem intett le. Így vagy 15 perces kocsikázással vissza érkeztem a Flórián drosztra. Itt már vagy 5 perce álldogálok, amikor a kolléga ismételten segítséget kér. A hangja most sokkal kétségbeesettebb, meg nem is tudja befejezni a mondandóját. A diszpécser ismételten kér valakiket a kolléga segítségére. Rájelentkezek, hogy én megindulok, de az egy kis idő még odaérek a Flóriánról. Még hallottam vagy két bátortalan bágyadt kódot bejelentkezni, de semmi többet. Elindultam a Flóriánról de csak egyedül, mert az ott várakozó kollégák azt mondták, hogy nagyon messze van, meg azután mi lesz a gurulójukkal. (Hiába a régi reflexek, guruló szindróma.) Pontos időt nem tudok, de körülbelül olyan 10 perc kellett mire odaértem a helyszínre. Még nem volt ott senki, csak a kolléga, aki a kocsiban dulakodott az utassal. Odamentem a kocsihoz, és amikor az utas meglátott, akkor abbahagyta a dulakodást. (Lehet, hogy az ábrázatom volt számára ijesztő.) Pár szót váltottunk, hogy bizony jobb lenne, ha kifizetné a kollégának a fuvardíjat, és szépen kiszállna, mert úton van idefelé egy olyan kolléga, aki előbb üt, azután kérdez. Hogy ez hatott vagy az ábrázatom nem tudom, és már soha nem fogom megtudni, mert az utas fizetett, majd igaz morgolódva de békésen kiszállt a kocsiból, majd kissé támolygó léptekkel eltűnt az egyik mellékutca félhomályában. A történethez még az is hozzá tartozik, hogy az Árpád út és István út sarkán álldogált egy kolléga a kocsijával, aki a kocsiban úgy üldögélt, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Bal kezében a mikrofon, s jobbját az adásindító gomb fölött tartva, hogy egy éppen a környékre bemondott címet mindenkit megelőzve felvehessen. Nem mondom, azért megálltam egy szóra a kolléga mellett, még hogy „kolléga”, és megkérdeztem, hogy nem hallotta a másik kolléga segélykérő beszólását, és miért nem sietett a segítségére, hiszen pár méterre van tőle. Nos a válasz a következő volt: — Hallottam, hallottam, de ha közben mondanak ide egy címet? Meg nem vagyok köteles odamenni, menjen az, aki akar! Nem mondom talán e mondat hallatán torzulhatott el nem éppen barátságos ábrázatom oly mértékben, hogy a renitens utas megérkezésem után rögtön jobb belátásra bírta magát. Azt sem tudom, hogy olvassa e sorokat a „kolléga”, és esetleg magára ismer, de ezúton szeretnék neki köszönetet mondani a segítségéért, még ha nem is közvetlenül, hanem közvetve tette. Ja és még valami. A bejelentkezett kódok közül csak egy érkezett még meg. Pedig Újpesten és környékén több címet is elvittek ezen idő alatt.