Csak kisérleteztem. http://kepeslap.lapunk.hu/kepeslap_kuldes.php?u=26995&t=1&a=101939

T. Szálka! Ne szégyelld magad. Néha rám jön az írhatnék, s akkor nehezen hagyom abba. „[i]Ami a történelmi visszatekintést illeti, azzal, ha nem is teljes egészében, de egyetértek. Egyéb részletekkel kevésbé.[/i]” Ezért kellene a részleteket összeillesztenünk, hogy világosabban lássuk a sorsunk alakulását, jövőjét. Mert a latin „divide et impera” kifejezés, magyarul „oszd meg és uralkodj”, a Római Birodalom politikai módszerét kifejező elv alapját ránk vetítve: Az elv értelmében közülünk egyeseknek juttatnak valamit, míg a többieknek nem, soraink megbonthatóak, így külön-külön könnyebben ellenőrzés alatt tarthatóak vagyunk. Ez vonatkozik mindenkire, cégen kívülire, cégen belülire egyaránt:-((

Nem. De ha az ember kicsit "hüjje", akkor először másban keresi a hibát, nem?:-)))

Semmi gond. Nem azért mondtam. Csak egyszer kipróbáltam valamit, azután később megpróbáltam „visszamenni” rá, de nem találtam. Azt hittem „kegyetlenül” kitörölted:-))

T. szálka! A történelmi hűség kedvéért. Igen igazad van. Nem látták szívesen a magánvállalkozókat. De a drosztokon a taxisok álltak nem a cég. A taxisok meg mi voltunk. Hogyan kezdődött? Az első magántaxisok azok voltak, akik a Főtaxinál, vagy a Volánnál dolgoztak. Nem is volt gond. Ugyan úgy beálltak a sorba eleinte mint mindenki. Jobban mondva nagyon ritkán kellett beállniuk, mert fű, fa, virág integetett akkoriban az utcán. Ha netán mégis beálltak, mert valami sorozat ment az egyetlen királyi TV csatornán, akkor beszélgettünk egymással, hiszen pár hónapja, vagy hete még azonos mezben taxiztunk. Ezeken a beszélgetéseken büszkén mondogatták, hogy most mennyivel jobb nekik. Mi pedig csak irigykedtünk, hogy nem tudunk még lépni. A baj ott kezdődött, amikor elengedték a létszámot. Olyan emberek kerültek a szakmába, akikre nagyon nem volt szükségünk. Ők kezdték hogy beálltak a sor elejére, majd szép lassan területeket foglaltak. Nekem, nem egy összetűzésem volt velük. Még olyankor is, amikor az utast nem el-, hanem odavittem. Azután a meglévő drosztokat fel kellett számolni, hiszen a Főtaxi nem állhatott oda, mert „foglalt” terület volt. A kocsikba beszerelték az URH-kat. Tehát droszt, mint olyan az felesleges. Azután mindenkit vállalkozóvá tettek. Ha akarta, ha nem, mert megszüntették a hagyományos taxit. Költségkímélő megoldás. Nem kell kocsit üzemeltetni, csak a pénzt beszedni. Eleinte még meg is érte, hogy aránylag elfogadható áron lehetett bőven fuvarokhoz jutni. Majd sorra alakultak a különböző társaságok: BUDA, CITY, TELE5, LUXTAXI, stb. (A sorrend most nem érdekes.) Ezek a társaságok azért alakultak, hogy valahogy megkülönböztessék magukat a társaságnélküliektől. Közben elkezdték terjeszteni, hogy csak a társaságbeli TAXI az IGAZI TAXI. Az utazó közönség pedig vevő volt a dumára, főleg akkor, ha már egyszer megjárta egy nem társasághoz tartozó taxissal. Mint fentebb írtam a nem közénk való taxisok támasztották alá ezeket a híreket. Majd jött valakinek egy nagy ötlete, hogy drosztok kellenek a városba. Ezért megalakult a Drosztkezelő KHT. Teletűzdelte a várost az általa telepített droszt táblákkal. Hol kezdték? Ahol két három falkába tömörült taxis álldogált oda leszúrtak egy ilyen táblát, hogy ott taxidroszt van. Majd elkezdték a díjat szedni rá. Egységesen mindenkitől, függetlenül attól, hogy oda állhattál, vagy sem. Most hol tartunk? Ha valami miatt büntetni kell, akkor mindenfajta hatóság megjelenik a drosztokon, és büntet, mert Ő ott az illetékes. Viszont amikor valami rendet kéne tenni, akkor ez nem az Ő területük. Mi meg egymás torkának esünk, mert a másikban látjuk a hibát, ha most nem megy a bolt. Mostanság a telefonszám-tulajdonosok sorra alakítják a különböző néven jelentkező taxitársaságokat, mert ez a divat. A vállalkozó taxis meg megy, rohan belépni, mert azt gondolja, hogy most számára eljött a Kánaán. Azután rájön, hogy mégse olyan jó. Hogy miért mondom ezt? Azért mert látok egy két kollégát, aki él a nagy választási lehetőségekkel, és már a harmadik, negyedik matricát viseli alig másfél év leforgása alatt. Persze ha kérdezem, akkor mindig az éppen aktuális „mez” a legjobb, és szidja korábbit, mert annak rossz volt a szabásmintája, vagyis jól elszabták. Azután itt vitatkozunk, hogy ki hol dolgozhat, és honnan, vagy hol nem és honnan nem. Én Hiénakutyát nem is bántottam. Senkit nem neveztem meg, csak a korábbi hozzászólásokra írtam a véleményemet. Nekem sem tetszik, ha valahova csak egy társaság mehet. Esetleg társaságon belül még lehet további szankciókkal valakiket kizárni a fuvarhoz való jogából. Soha nem állítottam, hogy minden mezitlábas elvetemült hiéna, aki csak az utasokat vágja le. De sajnos az is igaz, hogy vannak olyan szerencsevadászok itt e szakmában, akik itt akarnak meggazdagodni pár hét alatt. No, ennek iszzuk mi a levét. Te is, én is, és mindenki. Mert az, az utas, akit átvágtak egyhamar nem fog ismételten taxizni, mert fél a taxitól mint ördög a tömjénfüsttől. Akit átvágtak az nem Fatökű Tódort szidja, mert átvágta, hanem a mezitlábast, vagy a társaságbelit, amivel éppen utazott. Ilyenkor hívja a másik társaságot, ha netán utazni szeretne. Tudod utasként nézve a dolgokat hagy menjek azzal a társasággal, vagy nem társaságival, amelyikkel én szeretnék, hiszen én fizetek. Szépen nézne ki, ha elmegyek egy bordélyházba, és ott közlik velem, hogy csak azzal szeplős, krumpliorrú, kissé repedtsarkú alacsony tramplival bujálkodhatom. A pénzemért hagy válasszak már magamnak kokottot. Bizony ebben a szakmában mi vagyunk a kokottok. Próbáljuk magunkat „eladni”. Vagy a „madam” segítségét kérjük, hogy adjon el, és ebben a szakmában Ő a telefonszám tulajdonos. Persze, hogy el tudjon adni bennünket, ezért esetleg áron alul árul minket. Aztán kéri tőlünk a magas közvetítői díjat, mert „neki költségei vannak”. Ez utóbbi mondat végét egy telefonszám tulajdonos mondta nekem személyesen cirka két és fél éve. De már abba hagyom, mert oly sok probléma van e szakmában, hogy ahhoz több „terabájt” terjedelmű levelet lehetne írni, és még mindig lenne új téma, amit még nem veséztünk ki. Ma pedig nem dolgoztam, pedig terveztem. De remélem nektek most igazán jól ment, mert ma nem riogattam az utcán az utasokat:-)))

Mellesleg két próba topic van. az egyik próba, a másik meg proba. Ezt most vettem észre:)))

Ezt hogy érted? :-)))

Hol jár az „eszem”, csak az utcát figyelem. Kérdés melyik ez a helyszín? (Bemelegítésnek egy kis könnyű feladat.):-)))

Területfoglalás — Szerződéses partner — stb. Olvasgatom a bejegyzéseket, és nem tudok nagyon eligazodni. Itt mindenki a másikra mutogat, és a másikat hibáztatja. Itt mindenki hibás, és csak „ÉN” vagyok egyedül a tökéletes taxis, aki tisztességesen dolgozik az utasok megelégedésére. Ezért szeretnek is az utasok piszkosul (nem piszkosan, még mielőtt félre értenéd). A tömegközlekedési járművekről, akár menet közben is leugranak, hogy velem utazhassanak tovább az úti céljuk felé. Arra viszont senki nem gondol, hogy hogyan alakult ki ez az egész mai helyzet. Ha jól emlékszem, jó 30 éve még nem volt magántaxi. Csak a közutálatnak örvendő FŐTAXI és a VOLÁN TAXI. Szórakozóhelyek akkor is voltak. Sőt, ha hiszi valaki, ha nem, még utasok is voltak. Sokkal többen mint ma. Akkor mi volt a rend, vagy inkább elfogadott íratlan szabály? Szépen beállt mindenki a sorba egymás után, és az érkező utasokat vittük. Nem mondom volt akkor is közöttünk egy két kolléga, aki bepróbálkozott a fuvarok válogatásával, de az illetőt nagyon hamar meg lehetett győzni téves eszméje hibás voltáról. Azután eljött a szabad vállalkozás kora. Megjelentek a magántaxik. Amíg kevesen voltak, és ugyan azzal a tarifával dolgoztak, mint a két céges nagy különbséget nem lehetett érezni taxis és utas részről sem. De mivel sikerült elintézni, hogy bárki lehessen taxis, akinek erre kedve szottyanik, bizony ekkor kezdődtek a bajok. Először kezdődött azzal, hogy beálltak a sor elejére, mert ők a SZABAD VÁLLALKOZÓK. Utasok szép lassan rájöttek, hogy nem az első kocsiba kell ülni, mert az esetleg meglepetést fog okozni. A teljesség igénye nélkül. Tehát kezdődtek a drosztok elfoglalása, szórakozóhelyeken a „pacsipénz” leadása, hogy „engem” hívjanak, ha „zsír” a fuvar, stb., stb. Így szép lassan eljutottunk a mához. Most már nem egy taxis szerződik egy szórakozóhellyel, hanem egy cég. Azután, ha sokan tömörülünk egy falkába, akkor a kis szemétdombunkat tudjuk védelmezni. Legyen az egy frekventált terület, vagy akár egy szórakozóhely. Így innen csak az dolgozhat, aki hajlandó a mi feltételeink szerint dolgozni. Ennek az lett az eredménye, hogy a taxis a saját megélhetése mellett ki kell hogy „termelje” a különböző rátelepült élősködők által kért egyéb pénzeket is. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy tudok olyan helyekről, és ez nem szórakozóhely, csak olyan terület, ahol sok a „beülős”. Ahol csak úgy lehet dolgozni, ha valaki leteszi a havi „védelmi” pénzt, akkor nem „bántják”, tartozzon cégeshez, vagy legyen cégmentes mezitlábas.) Ja, és hogy mi a probléma legfőbb oka? Talán az, hogy amíg a taxisok létszámát nem lehet korlátozni, addig az utasok számát erősen korlátozzák. Sőt a korábban még rendszeresen utazó utasokat is különböző módszerekkel korlátozták ezen igényük kielégítésében. No nem úgy, hogy hoztak egy rendeletet, hogy létszámstopot vezettek be utazási szinten, hanem egyéb rafinált módszerekkel elvették a kedvét a taxizástól. Megemelték egyéb megélhetési feltételeit. Emelték a kenyér, tej, hús, stb. árát. És ha ez még nem volt elég, akkor akár a munkahelyéről is kirúgták, csakhogy megakadályozzák abban, hogy utasként utazzon egy taxiban. Végezetül az egyre több taxisra egyre kevesebb utas jut. Ennek pedig az a következménye, hogy egymást kezdjük mardosni. Olyan terheket vállalunk be, amely a saját megélhetésünket veszélyezteti. Szép lassan visszasüllyedünk rabszolgákká és beletörődünk abba, hogy a gazdánk, vagy akár egy hatóság az életünk felett is dönthessen. Aggódva figyelünk reá, hogy a hüvelyk úját a vízszintesből merre fogja fordítani, felfelé, vagy lefelé. Tehetik ezt azért, mert egymást marjuk az utcán. Nem vagyunk képesek a legkisebb ügyben sem összefogni. Ez talán azért van mert sajnos vannak közöttünk olyanok, akik a taxizás szégyenfoltjai. A szabad vállalkozás szellemében őket sajnos nem lehet a szakmából száműzni. Ha pedig az utas egy ilyennel találkozik, akkor egy időre elmegy a kedve a taxizástól. Tehát még kevesebb az utas, még jobban marakodunk. Na itt be is fejezem, mert már megint túl hosszú lettem, és sok hülyeséget hordok össze. Inkább megyek dolgozgatni, mert hátha lesz egy kis munka:-)))

Hogy milyen rövid idő alatt változik a világ! Most a rendelt taxi szabadjelzője világít. „Onnan” lehet tudni, hogy rendelt. :-))) Szerencsétlen kedveseknek sokat romlott a szemük. Régen a rendelt kocsit onnan lehetett „felismerni”, hogy nem világított a szabadjelzője. Persze szegény szabadjelző nem is tudott világítani, hiszen az óra foglalt jelzésen állt, azaz szegény óra kíméletlenül munkára volt fogva. Tennie kellett a dolgát, azaz KETYEGETT!