Erre gondolsz?

Tegnap felvettem egy senkinek sem kellő fuvart. Itt jártam.

Egyik kedves kollégám kérte, hogy az elején foglaljam össze, hogy mi van az írásban. Zanzásítva: Kerékpárút: ha van használni, vagy nem használni. Mi a legrövidebb. Nem az amire te gondolsz. Bedeszkázni a folyókat. Sorompó, ami felesleges. Köcsög vagyok, de Kicsi, vagy Nagy? Most jön bővebben. Kedves frodo! Én értem, amit „magyaráztál” pár oldallal ezelőtt. Mármint azt, hogy a kerékpárút nem minden esetben a legrövidebb. De sajnos ezt a békát nektek valahogy le kell nyelni, mert azt sem lehet megoldani, hogy mindenki számára a lehető legrövidebb kerékpárutat építsék ki oda, azokra a helyekre, ahova éppen szokott kerekezni. De ha figyelmesen olvastad a hozzászólásokat, akkor észrevehetted volna benne azt, hogy senkinek sincs a kerékpárutakkal szemben kifogása, csak a mindenáron mindenhova elvével. Valaki azt írta, igaz nem kerékpáros, hogy az autópályán is lehetne kerékpározni, hiszen hely is van bőven, csak azért nem lehet, mert nagyon veszélyes. Ez így van a városi főútvonalakkal is. Itt kerékpározni valahogy nem egészen biztonságos, mert isten tudja miért, de itt valahogy sűrűbb az autók forgalma. Talán ezért lett főútvonal? Azután, meg ott van az a tény, hogy elődeink a régi városrészekben nem minden esetben gondoltak arra, hogy a lovas kocsikat a géperejű jármű, a korabeli kezdetleges drótszamarat többsebességes extra kerékpárok váltják fel. Bizony erre nem gondoltak. Szégyenkezem is az üknagypapa korlátoltsága miatt. A közlekedésben a szabályokat nem azért találták ki egyes elvetemült emberek, hogy ezzel a többi embertársát bosszantsa, hanem valószínűleg azért, hogy mindenki lehetőleg biztonságban eljusson választott úti céljához, akár gyalog, kerékpárral, gépkocsival, vonattal stb. teszi azt. Bármennyire is furcsán hangzik, de ezeknek a szabályoknak a gyűjteményét úgy hívják, hogy KRESZ. Igaz elég szűklátókörűen főleg géperejű járművekkel foglalkoznak benne a legtöbbet, bár említést tesznek kerékpárról, és lovas kocsiról is. Itt említeném meg, hogy a vízi közlekedésnek is van egy szabálya, amit VÍZI KRESZ-nek hívnak furcsa módon. Ebben legalább annyi tábla, bója és jelzés van felsorolva, mint a közúti KRESZ-ben. De érdekes módon főleg az erőgéppel hajtott hajók forgalmát szabályozza kitérés, előzés, egymás mellett való elhaladás stb. tekintetében. Az evezős hajókon közlekedő egyéneket csak „futólag” említi meg, és főleg olyan szinten, hogy hol tilos csónakázgatniuk. Itt is az a fura helyzet van, ha egy nagyobb hajót vezetsz, akkor e VÍZI KRESZ-ből vizsgáznod kell. De ha beülsz egy csónakba, vagy netán csak úszkálni mégy a vízbe saját kedvtelésed céljára, akkor a kutya se kérdezi tőled, hogy ismered-e a VÍZI KRESZ szabályokat. Így van ez a közúti közlekedésben is. Minél nagyobb járművet akarsz vezetni, annál szigorúbbak a vizsgakövetelmények. Gyalogosnak, kerékpárosnak nem kell levizsgáznia KÖZÚTI KRESZ-ből, hogy közlekedhessen a közutakon. Saját jól felfogott érdeke, hogy lehetőleg tartson be bizonyos kialakult szabályokat, mert biztosan ő húzza a rövidebbet. Még soha nem olvastam olyan hírt, hogy Hlusztvisnyákné figyelmetlenül használta lábait, és eltaposta az éppen arra haladó BAZ-… típusú gépjárművet. A gépjárműben komoly károk keletkeztek. A gépjárművet szállítójárművel kellett a helyszínről elszállítani a legközelebbi ügyeletes karosszéria lakatos telephelyére. A gépjármű állapota súlyos, de nem bontásra ítélt, még helyre hozható. Hlusztvisnyákné a baleset okozója sérülések nélkül megúszta a balesetet. Fordítva többször olvasni ilyen híreket. Éppen ezért nem értem, hogy miért akarják a kerékpárosok azt elérni, hogy nekik mindenhol lehessen kerékpározni. Hogy rájuk ne vonatkozzon a közlekedési szabály. Csak egy példa: ők mehessenek a forgalommal szemben az egyirányú utcában. Aki ezt a baromságot kitalálta szerintem nem éppen épelméjű ember, ha még létezik. Ha jól emlékszem ez is azért lett bevezetve, mert legfőbb indok az volt, hogy ne keljen körbe kerekezni egy háztömböt vagy kettőt azért, hogy a célját elérje. Ebből persze sokan azt hiszik, hogy a kerékpárosoknak mindent lehet. Ezért az egyirányú utcából szembe haladva a menetiránnyal úgy hajtanak ki egy főútvonalra, mintha jobb kéz szabály szerint nekik volna elsőbbségük. Igaz ilyen helyen nincs tábla, hogy a keresztező út az főútvonal. Ha nincs tábla, akkor egyenrangú. Ez ugye világos. Ekkor jön Hlusztvisnyákné esete. De az a felfogás, hogy kerékpárral bárhol, bármerre lehessen közlekedni talán egy kicsit furcsa. Főleg arra utalok, hogy ott, ahol van kialakított kerékpárút, mert ezt én is támogatom a legnagyobb mértékben, akkor a kerékpárosok próbálják már azt használni, és ne a kocsik között sambázzanak céljuk elérése érdekében. Az pedig ne legyen indok, hogy azért nem tartják be a közlekedés szabályait, mert így rövidebb az út. Előfordulhat, hogy a rövid út olyan hosszúra sikeredik, hogy sose ér oda. A folyókon is azért vannak a hidak, hogy biztonságosan át lehessen kelni rajta. Ez persze nem minden esetben jelenti mindenkinek a legrövidebb utat. Bár ki tudja, ha elindítunk egy mozgalmat, talán elérhetjük, hogy a folyókat teljes hosszában bedeszkázzák. Így mindenki ott tud átkelni, ahol neki a legrövidebb utat kell megtennie. Igaz ez baromira sokba kerülne, de van ötletem, hogy honnan lehetne pénzt átcsoportosítani. Ott vannak a közutak és a vasutak kereszteződései. Több ezer van belőlük. Egy sorompó rendes kiépítése és fenntartása milliókba kerül. Ráadásul teljesen felesleges! Hogy miért? Merül fel most benned a kérdés. Több oka van ennek. Először borzasztóan utálom, ha tovahaladásomban akadályoz, mert jóval korábban leengedik, mint a vonat odaérne a kereszteződésbe. Másodszor a világ egyik legfeleslegesebb műtárgya, amit az ember kitalált. Felesleges az utat egy külön szerkezettel elzárni, mert jön a vonat. Ezt a vonat maga megteszi. Próbáltál már keresztben elhaladó vonat ellenére tovább haladni az úton? Nem hiszem, hogy próbálkoztál ilyennel. Pedig vannak olyan hősök, akik megpróbálták. Csak élménybeszámolót egyik sem adott még, hogy milyen volt. Pedig az adrenalin szintjük biztosan az egekbe szökött, miközben kísérletet tettek a tovahaladás érdekében. Igaz itt nem az út lerövidítése volt a cél, hanem az időé. Félre ne érts, hogy én teljesen ellenzem a kerékpározást. Talán előbb tudtam kerékpározni, mint járni, mert olyan korán kaptam szüleimtől egy pici kerékpárt. (Valódi kerékpár volt nem tricikli.) Igaz a két pótkerék, ami rá volt szerelve, tán nagyobbak voltak, mint maga az egész kerékpár. Addig volt rajta, míg nem tanultam meg egyensúlyozni. Tizenhat éves koromig mindig volt kerékpárom. Mindenhova azzal közlekedtem. Azután egyszer gyalog kellett hazamennem. Nem baleset ért, csak valakinek szüksége lehetett rá és kölcsön vette, de azóta sem hozta vissza. Az is igaz, hogy akkor az utakon közlekedve alig lehetett autóval találkozni. A házunk előtti utcában, kölyök korunkban lábtengóztunk. Emlékszem, ha arra tévedt egy autós, akkor minden esetben beszóltunk neki, hogy miért pont erre kellett jönnie? Nincs máshol út? Most meg az van, hogy olyan nagy a forgalom, hogy az utca egyirányú lett. Lámpa nélkül még átkelni is szinte lehetetlen. Nemhogy most elkezdjünk lábtengózni az utca közepén. Arra pedig hogy miért nem állnak a taxik a drosztokon? E témában is hosszasan lehetne kifejteni a véleményeket. Abban igazad van, hogy az éppen üres szabad taxik álljanak be a kialakított drosztokra, hiszen azért vannak. Csak itt megint felmerül több probléma. Az egyik, hogy nem minden esetben van ott kialakítva, ahol szükséges lenne. Lásd volán pályaudvar a Népligetnél, hogy csak egyet említsek. Nem akarják bevezetni a drosztelsőséget, stb. Ezért mindenki próbál magának valami „tuti” helyet keresni, ahonnan tud címet felvenni. Ez sajnos nem minden esetben felel meg a KRESZ szabályaiban rögzített várakozási feltételeknek. Akadályozzuk a forgalmat, tilosban állunk stb. Ennek bizonyos mértékig közvetett oka, hogy a világon egyedül talán nálunk van az bevezetve, hogy a rendelt kocsi „olcsóbb”, mint az utcán leintett. Miért tettem idézőjelbe? Azért, mert a balga utas azt hiszi, hogy „olcsóbban” utazik. Látszólag igen, de valójában drágábban. Számold ki, egy utcai tarifa, ami a „legdrágább”, ez cégenként változik, ettől a telefonos rendelés, csak 15, 20, esetleg harminc forinttal „olcsóbb”. De a taxi mivoltából számítva ez egy kilométerre értendő. No most tapasztalatból tudom, hogy az utak többsége nem hosszabb 0,8-1,5 kilométernél. Akkor mennyit „spórol” az illető utas? Maximum 45 forintot. Mennyibe kerül csúcsidőben egy mobil hívás? Lehet számolni. Még az időt is bele kell kalkulálni, mert nem biztos, hogy pont melletted áll az a kocsi, amelyik a címet fel tudta venni. Jó tudom, hogy az utasoknak is természetes volna, ha a taxi a droszton állna, mert ott biztosan megtalálja. Nem várhatom el az utastól, hogy kívülről megtanulja melyik társaságnak, hol van a „tutija”, ahol biztosan kocsit talál. Azután még itt van egy másik sarkalatos pont. Mivel taxi vagyok, ezért általában „A” pontból „B” pontba szállítom az utast. Hacsak nincs olyan perverzitása, hogy egyik drosztról a másikra akar utazni. Ezért bizony sűrűn előfordul (mit sűrűn, most nagyképűsködtem, inkább ritkán), hogy olyan helyen kell megállnom, ahol vagy felveszem az utast, vagy kirakom. Ez sem lehet minden esetben teljesen szabályos. 99%-ban szinte mindig szabálytalanul állok meg. Másodiknak, tilos helyen, kocsibejáróban, sőt bevallom férfiasan néha még olyan helyen is ahol egy kicsit elfoglalok a kerékpár útból egy darabot, de lehetőleg úgy, hogy teljesen ne zárjam el az utat. Ha pedig nagyon útban vagyok, akkor elmozdítom a kocsit, hogy az illető tudjon haladni. Most ezt nem azért írtam le, mert én egy szentnek képzelem magam, csak hát mindenki közlekedik, és a másik oldalt is figyelembe kell venni, akkor nem lesznek konfliktusok. Még egy utolsó példa, ami velem történt. Biztosan ismered a Bajcsy-Zsilinky utat a belvárosban. Nos kaptam egy címet a 60 számhoz. Annak rendje és módja szerint megérkezem a címre. Szokás szerint az utas sehol, tehát várakoznom kell. Itt nincs számomra hely, csak másodiknak. De vannak még csodák, mert egy kocsi éppen elindul, és a helyére pont beférek ráadásul teljesen szabályosan. Utasom még nem jő, pedig azonnali a rendelés. Biztosan siet valahová, azért nem jön. Tehát várakozom. Gubbasztok magányomban vágyakozva utasom után (ha szerencsém van nő az illető), mikor megáll mellettem egy kocsi, és kiszól a vezetője: — Kis Köcsög a másik oldalon van a taxiállomás! Valóban a másik oldalon ott van a 43-s számnál a taxiállomás, hogy én ezt eddig nem is tudtam! De az utason sem tudhatta, mert nem oda rendelte a kocsit. Istenem, milyen nehéz is az élet. A kiszóló úrvezető nevezzük annak, még ha megsértődik is ÚRVEZETŐ-nek nevezem, annyi idős volt, hogy ha az első randevúm sikerül, akkor az unokám is idősebb tőle. Tévedés nem várom el én tőle a tiszteletet, de akkor ő mit vár el tőlem? Mit gondolt, talán majd kérek engedélyt meghunyászkodni? Vagy tegyek neki szívességet? Gondolom parkoló helyet keresett, de ezt másképp kellett volna elkezdeni. Mondjuk így: — Nagy Köcsög a másik oldalon van a taxiállomás! Mert a tiszteletet azért adjuk meg a másiknak nem? Akkor talán elálltam volna arról a helyről. Kiállok másodiknak, hiszen pár perc múlva jön azt utasom, és talán nem a rendőr ér ide előbb. Ő beáll a helyemre, és csak annyit mond kösz, vagy csak felemeli a kezét jelezvén, hogy köszöni. Biztosan jó érzés tölt el mindkettőnket. No de így csak egyszerűen le Kis Köcsögöz, mikor én Nagy Köcsög vagyok? Így kénytelen volt tovább menni. Viszont alig hogy elhaladt az utasom megérkezett. Én mentem utána, és a lámpánál mellé érve megmutattam neki, mind a 29 eredeti fogamat, amit másképpen kaján vigyornak is nevezhetnék. Gondolom legközelebb, majd megadja a tiszteletet, és nem Kicsinek szólít valakit, aki a Nagyot érdemli. Ezt az egészet meg azért írtam, hogy néha bizonyos dolgokat polarizált szemüvegen keresztül nézünk, és egyáltalán nem látjuk a másik oldal érdekeit, csak a mi érdekünk az előre való.

Kis csaló. A kép pont fordítva van. De azért írígylem a denevéreket. Nekik nem kell viagra. A gravitáció pont jó irányba hat.

Ez csak nézőpont kérdése. Van egy fúróm. Az asszony azt mondja: - Kicsi, kopott már nem jó ez semmire. A szomszédasszony meg oda volt a gyönyörűségtől, amikor felfúrtam neki a képet a falra.

Boscs Csumi! nem Csimi! Jól elgépeltem.

Csimi! Ahol van, és nem ideiglenes, ott se azon kerékpároznak. Ez kb. olyan, mint lemenni a kupiba maszturbálni. [:-(((

Így jobb. puszután = pussz után

Én találkoztam olyan időmérővel, aki akkor állította meg a stoppert, amikor a kocsim is megált. Ezek után közölte, hogy késtem 2 azaz kettő másodpercet, mivel szűkítés volt ezért dupla a büntetés. Igaz azt is látta, hogy elém toltak egy babakocsit a cím elött 10 méterrel. Persze én voltam a balga, mert ha átrombolok a babakocsim, akkor nincs bünti, mert bőven időn belül vagyok. Ja hogy közben mi lett volna a kisbabával, azt kit érdekel. A kismama elég csinos volt besegítettem volna neki egy másik kisbaba beszerzésében. (:-)))

Ennek az egésznek a rákfenéje abban rejlik, hogy akik a szabályokat vagy szankciókat hozzák — nevezzük, aminek akarjuk—, azok nem kellőképpen gondolják át, hogy mit akarnak. Az egész olyan, mint egy akasztás. Aki a nézőtéren helyezkedik el, vagy akár a páholyban, mint „bíró”, azoknak az egész egy látványosság. De kérdezd meg a főszereplőt. Nem hiszem, hogy boldog attól, hogy reá esett a választás, hacsak nem valami eszeveszett szekta tagja. A szabályok és a büntetések is addig vannak életben, míg kitalálójuk bele nem esik a saját találmányába. Amint a bőrén tapasztalja, hogy így nem jó, akkor azonnal változtat rajta. Pl.: 2 órás letiltás -> lett belőle „pontocska”, vagy vidéki címre, ha nincs senki a faluban, akkor a tábla dobálása -> most már a címre kell érni idővel. (Ezer éve mondom folyamatosan, hogy az utast nem az érdekli, hogy a kocsi mikor ér a táblához, hanem az érdekli, hogy mikor ér a háza elé.)