Picit hiányos a számításod, hiszen a taxisok 90%-a bele lett ugrasztva hitelbe, mert a kedves utas kényelme mindenekelőtt. 6. és a 7. nap az autó lízing, casco, kötelező, súlyadó, na és persze valamit félre is kellene tenni a szervizre. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy hol van a következő autóra félretett pénz!!!? Na és ami ezek után marad, az mind a TIÉD:-) Legyen mondjuk az az 5. nap. Vagyis akkor így néz ki ez az egész (de lehet valamit kihagytam). - 1nap a TB, dupla, mert most az van - 2. nap a tagdij - 3. nap a családi rezsi, minimum fele - 4. nap heti üzemanyagpénz - 5. nap az új autóra való sporolás - 6. nap lízing - 7. nap casco, kötelező, súlyadó, szervizre sporolás Na, és ami ezek után marad, az mind a taxisé. Gyertek fiatalok, kiemelkedő lehetőség, taxisok lehettek:-)))...de inkább nevezném én ezt (idézve az egyik kollégát) MEGÉLHETÉSI BŰNÖZŐ!!! Sas, ezt a megkeseredettséget, fásultságot igazolni tudom a szakmában 10 éve dolgozók több mint 90%-kánál! Ez van. Nincsenek céljaik, nincsenek motivációik. Még az sem dobta fel őket, hogy mondtam: Nyugi, 3 év és cserélhettek újra autót, mert ez a mostani addigra már nem lesz jó, nem fog megfelelni a kedves utas kiszolgálására. Szerencsére nem volt kő a közelben, így a válasz elmaradt:-))))

Ebben az esetben én örömmel fogok élni a lehetőséggel!!:-)

Szia Jucus!:-) Köszönöm a dicséretet, de akkor engedd meg, hogy egy pár kérdést feltegyek, ami közben megfogalmazódott bennem. 1, Család, ismerősök miként fogadták a támadás hírét? 2, Amikor újra munkába álltál, nem volt benned rossz érzés, nem nézel más szemmel a leintős férfi utasokra? 3, Felkészültél valamivel a következő (reméljük sosem lesz ilyen) támadás lehetőségére? 4, Lelkiekben fel tudta dolgozni a történteket?

Hali! Erről már volt szó valamelyik fórumban, de talán aktuális ismét leírni. Ne érezd magad vendégnek, hiszen te az utas vagy. Egy része a szakmánknak. Pontosabban egy nagyon fontos része:-))) Vagyis neked, és a véleményednek nagyon is helye van itt!!!

Na, ez jó volt:-))))) Hazajöttem 16 órai meló után...vagyis miket beszélek, 16 órai "kocsikázás" után, ahogy te minősíted a taxisok munkáját és bevallom, kicsit fáradt voltam. Gondoltam, amíg kicsit lehiggadok, amíg az éjszakai pörgésről kicsit visszanyugszok, leülök a gép elé és megnézem, hogy mi történt a nagyvilágban, na meg persze a hallotaxin. Elolvastam a válaszod és megmondom őszintén, az első pillanatban csak néztem magam elé, mint Kohn bácsi a MIÉP gyűlésen. Utána baromi jót röhögtem. Pali te csúcs vagy:-))))))) Komolyan mondom. Minden elismerésem neked. Képes voltál addig csavarni a szót, amíg egy tanár meglincselésétől, egy taxis agyvérzésétől eljutottunk oda, hogy te milyen rendes és meg nem értett ember vagy. Pedig ha valaki, akkor te aztán...:-)))) Mit kellene írnom, hogy a válasz ne személyeskedés legyen, amiben a tökéletességed fejtegeted hosszú sorokon keresztül?:-))))) De ismersz, élvezem a vitát, a szócsatát, főleg ha olyan ellenfélre találok, aki nem ijed meg az első mondat után:-))) Sajna manapság be kellett érnem tomajerrel, de örömmel látom, hogy új játszótársam akadt:-)) Na itt kérném meg a gyengébb idegzetű olvasókat, hogy evezzenek valami békésebb vizekre, mert az ilyen adok-kapok általában igen idegrendszert próbáló olvasmány szokott lenni. Igaz, egyben tanulságos is:-)))) Gyorsba kezdeném is egy kis összefoglalóval, hogy ha esetleg vannak bátrabb, mazochista olvasók, akik maradnak, akkor azok is képben legyenek. Mi történt eddig, és mi minek a következménye. Nagyon messzire kell visszanyúlni, hogy érthető legyen a történet. Egész pontosan 1998.11.27 21:53:00 -ig. Ekkor nyitotta terembura az index fórumán a TAXI. Jók, rosszak... című topikot. Épp azon kesergett, hogy az egyik ismerősét az egyik taxis nagyon megkaszálta. Ezt a topikot tomajer keltette életre 2001.03.31.-én. Tomajer egy örök álmodozó, aki a fejébe vette, hogy ismét összerázza ezt a széthullott társadalmat, ismét egy olyan taxis közösséget alakít ki az internet segítségével, amire büszke lehet, ha valaki kimondja azt egy társaságban, hogy igen, én taxis vagyok. Eléggé akadozott ez a project, bár ekkor már feltűnt betyár is a színen, a maga szakmai tapasztalatával. Az áttörésre 2002.07.23.-áig kellett várni. Ekkor találtam rá erre a topikra és mint talán már egyeseknek feltűnt, én elég grafomán vagyok. Napi 200-300 hozzászólást írni meg sem kottyan nekem. Így ezek után szépen felpörgött a fórum. Beszélgettünk itt mindenről, de leginkább a szakmánkat érintő problémákról. Jó volt, hiszen egy új információs csatorna nyílt meg előttünk. Egyik nap, mint derül égből a villámcsapás, berobbant a fórumra Horváth Pál, a Rádió Taxi elnöke, na meg még pár tisztség elnöke, de ezt most hagyjuk. Neki is nagyon tetszett ez a lehetőség, és az első hozzászólásában kifejtette, hogy nekünk miről is kellene ott beszélgetni. Én ekkor még nem ismertem őt, csak annyit tudtam, hogy a jelenlegi munkahelyem tulajdonosa. Tomajernek viszont annál inkább voltak vele kapcsolatban ismeretei. Rá is vetette magát, mint kutya a koncra és minden egyes beírását ízekre szedte. Én csak figyeltem, meg néha igazat adtam, néha elleneztem. Majd az erőviszonyok olyan szinten tolódtak el tomajer javára, hogy bennem felébresztette a védjük meg a gyengébbet génjeimet. Neki is mentem tomajernek, aminek az lett az eredménye, hogy szinte az összes jóérzésű ember elhagyta a topikot és inkább tomajer, csogu és Goré harcszínterévé vált. Minnél jobban védtem a Palit, annál több kritikát kaptam. De tomajer olyan ideget táplált belém (szerencsére ez kölcsönös volt:-DD), hogy én ekkor már nem láttam, nem hallottam, csak egy dolog mozgatott, hogy tomajert minden hozzászólásában megsemmisítsem. Közben a Pali is osztott mindenkit, aki a környékre merészkedett. De szép idők voltak istenem:-DD Tomajerben igazi ellenfélre akadtam. A végén a legnagyobb fájdalmamra azt vettem észre, hogy már nincs bennem harag, nincs bennem indulat, hanem csak a hecc kedvéért hordom a rőzsét a tűzre. A fene sem tudja már hogy mikor és miért, de valahogy kibékültünk. Persze ezek a kibékülések csak időszakosak, de sajnos már ismerjük egymást annyira, hogy azok a régi szép idők, amikor hetekig osztottuk egymást, nem fognak visszajönni:-)))) Közben a Paliban is ez játszódott le, már ő sem akarta tomajert egy kanál vízben megfojtani, amit a mai napig hibaként rovok fel neki!:-) Már-már idili volt a hangulat, amikor is Betyár kirukkolt egy ötlettel. Ő már többször megpróbált egy ehhez hasonló lapot beindítani, de mindig érdektelenségbe fulladt azonnal minden próbálkozása. 2005 nyarán bevonta tomajert is ebbe a tervébe, de valahogy az sem jött össze. Ekkor jött a felismerés bennük, hogy bekellene vonni ebbe az egészbe a Csogut, mármint szerény személyem, mert ha én nekifekszem, akkor akár magammal is elvitázok és ez egy cseppet sem zavar. Viszont olvasnak, olvassák, amit írok. Hogy miért van ez így, azt magam sem tudom. Így összeálltunk és elkezdtük a hallotaxit felépíteni. Na itt szabadult el a pokol. Betyár egy kemény gyerek, ha a fejébe vesz valamit, akkor azt csak valami súlyos tárgyal lehet kiverni, legalábbis szép szóval eddig még senkinek sem sikerült:-) Így ő elkezdett minket irányítani. Ha tudnátok, hogy egy-egy dolgon mennyit vitáztunk, mennyit tervezgettünk, akkor megértenétek, hogy miért kezdtem sérelmezni azt, amikor a Pali azt bizonygatta nekem, hogy ez csak 3 idétlen taxis játéka. Nem, ez nem játék volt, sem nekünk, sem a családunknak. Ez igenis kemény munka. Nem akartunk mi újságírókkal, indexel versenyezni, hogy is akarhattunk volna, hiszen ott egy egész kollektíva dolgozik és komoly anyagi háttérrel rendelkeznek. Mi fel szerettük volna építeni a magunk kis várát. Na és egyre rosszabbul kezdtem viselni, ha valaki ezt ártó szándékkal közelítette meg, vagy a társaimat becsmérelte. Az igazi fordulópont akkor következett be, amikor kitaláltunk egy tesztet. Teszteltük a központokat és egy pontrendszer alapján felállítottunk egy sorrendet is. Mivel a Pali sem szép szóval, sem burkolt fenyegetéssel nem bírt minket egy valótlan eredmény meghozatalára rábírni, sőt, a cikk megjelenését sem tudta megakadályozni, odáig elment, hogy a Hallotaxi szerkesztőit életveszélyesen megfenyegette. Ezzel sem érte el célját, mivel Betyár nem ijedős, én nem hittem benne, tomajernek meg gyermekkori álma a mártírhalál. Viszont azt elérte, hogy bennem megrendült a vele kapcsolatos véleményem. Lassan kezdett eljutni a tudatomig az a sok figyelmeztetés, amit folyamatosan kaptam emberek garmadától, lassan kezdtem megérteni, hogy nem biztos, hogy minden úgy van, ahogy eddig gondoltam. Egész pontosan fogalmazva: kinyílt a szemem. Innentől fogva elkezdett a Pali és köztem is kialakulni pár vita, elkezdtem másként látni az elmúlt 1-2 évet. Persze ebbe ő nem tudott beletörődni és a végén már, amikor velem kezdett nem bírni, a feleségem győzködte telefonba, hogy hasson rám, szálljak ebből az egészből ki. Tudta nagyon jól, hogy mi a gyenge pontom, hiszen nekem a családnál semmi sem fontosabb. Nem maradt más lehetőségem, mint kilépni a Rádió taxitól. Ennek igaz csak az egyik oka volt az, hogy szinte már az idegösszeroppanás határán voltam, hogy őrlődtem a szerkesztő társaim és a Pali között, egy bizonyos villámhárító szerepét magamra vállalva. A másik, hogy nem tudtam ott már megélni, nem tudtam annyi pénzt keresni, hogy fedezzem a családom fenntartását és a lappal is tudjak foglalkozni. Azóta néha összezörrenünk a Palival, de nagyjából inkább az utóbbi időben egy haveri viszony jellemezte kapcsolatunk. Sajnos, vannak olyan dolgok, amit a Pali a mai napig nem tud elfogadni, esetleg megérteni. Na ha ezekkel kapcsolatban fejtem ki véleményem, akkor kezdődnek meg a viták a lapon. Most is egy ilyen lóg a levegőben:-)))) Hát dióhéjban ennyit az előzményekről azoknak, akik még ezek után is maradni akarnak és olvasni beírásainkat ebben a segítség fórumban:-) Akkor talán most reagálnék a tegnap kapott válaszra. Számold össze összesen az ö9sszes topikot megnézve mennyi ember ír ide??- Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen példával tudnám végre lassan 2 év után megértetni veled, hogy nem igazán az a mérvadó, hogy hányan írnak, hanem hogy hányan olvasnak. Eszembe jutott egy példa, talán megérted. Pali, nem az a lényeg, hogy egy szónok beszédére hányan reagálnak, hanem az, hogy hányan hallgatják!! Itt is ez a lényeg. Ha beírom azt, hogy holnap le lesz zárva mondjuk a Lánc-híd, akkor nem az a lényeg, hogy 100000 beírják, hogy valóban, a Lánchíd az le lesz zárva, hanem hogy hányan értesülnek innen erről, és hányan osztják ezt meg másokkal. Érted? Ha nem, akkor majd tomajer elmagyarázza, mert én már kifogytam az ötletekből:-)) Vissza fele haladva én is azt remélem sokan leszünk, éppen elegen de a legfontosabb , hogy vigyük szakmánk szolidaritását és azt a kis pénzt amit össze kalapoztunk! Pali, az ellen semmi kifogásom, hogy aki úgy érzi, hogy a tanár családjának a megsegítésére pénzt szeretne adni, az adjon. Ami zavar az 2 dolog. 1, Minek ehhez kimenni az utcára, minek erre a sajtó figyelmét felhívni, minek ehhez neked taxisokat felsorakoztatni magad mögé?? Minek? Hogy azok a kisebbségiek, akiknek törvényszerű a szemet-szemér, fogat-fogér törvény, azoknak egyértelművé váljon, hogy a taxisok ezt elítélik? Pali, ebből nem neked lehet gondod, hanem nekünk, mert amíg te éjszaka a biztonságos lakásodban mesélsz arról, hogy miként kell taxizni, addig mi kint őket szállítjuk. Mi a biztosíték arra, hogy Kolompár Gerzsonban egy liter vodka után nem ez lesz az a szikra, ami egy taxisnak az életébe kerülhet??? Miért nem gondolod végig cselekedeteid lehetséges következményeit? Hááát már senki sincs ott abban a nyitott irodában, aki önmérsékletre figyelmeztessen? Sajnálom. 2, A másik ami zavar, hogy nem érzem a mi gondunkkal kapcsolatos megoldásokra való törekvést. A fixet kinyírtátok, drosztot megkaptuk, a tagdíjak szépen emelkedtek, azt jó nagy csend van. Ismét. Tessék ezt az energiát a taxis szakma javára fordítani, ha már egyszer a FODESZ elnöke is vagy. Hagyd abba az értelmetlen levelek irkálását Demszkynek meg a többi tisztelt úrnak, hiszen 20 éve irogatsz, de érdekes módon, csak a minket hátrányosan érintő leveleid találnak meghallgattatásra. Te is tudod mi a megoldás, és mind tudjuk. Tessék, itt mutasd meg ki is vagy és mire vagy képes. Hidd el, akkor ott leszünk mögötted!!! Soha senkinek nem mondtam szálljon szembe az én személyemet támadókkal azt Neked mint FŐSZERKESZTŐ HELYETTES meg TÁRS TULAJDONOS önmagadtól kellett volna megtenni! 1, Én az indexen védtelek, ott sajnos sem FŐSZERKESZTŐ HELYETTES meg TÁRS TULAJDONOS nem voltam:-)))))) 2, Pali, NE, nekem ne állíts valótlant, és főleg ne nagy nyílvánosság előtt, mert akkor védekezésre kényszerítesz, hogy megvédjem a becsületem. Ezt nem szeretném és szerintem te sem!!! [b][i]Kicsit több a történet de az emberségem nomeg az ez írányú szerénységem sem engedi hogy leírjam nekem a gyermekeid leki békéje annak vissza szerzése megérte! soha se írtam volna ide ha nem kötsz belém immáron sokadszor! majd ha jelenlegi vagy jövőbeli munkahelyeden csak megközelítőleg ezt kapod akkor " kérj elnézést tőlem" ezért a nemtelen megjegyzésért![/i][/b] Gondolom itt a Lövereki útra gondolsz!? Akkor engedj meg pár szót erről is. Hogy mindenki képben legyen: Egy idegösszeomlásban szenvedő ember megtámadott, majd súlyossan megsebesített. Sajnos ennek szemtanúja volt a feleségem és a 2 gyermekem is, akiket eléggé megviseltek a történtek. Ezek után a Pali felajánlott egy 3 napos Lövereki utat, aminek a költségeit magára vállalta. Én ezt nem akartam elfogadni, mivel nyílvános felajánlása után telefonok tucatjait kaptam, hogy vigyázzak, mert ezzel lekötelezem magam és a Pali amíg él, a fejemhez fogja vágni. Sajnos ekkor a Pali már nagy jól ismert engem és tudta, hogy csak egy dologgal fog tudni erre az útra rávenni, ha a családomat hozza fel ellenem. Itt engedjétek meg, hogy az indexről idézzem ezt a hozzászólást: [b][i]SZIA CSOGU!!! Most hogy itt vagy KÉRLEK a GYERMEKEID miatt tedd félre a velem szemben lévő összes averzíódat és az Ő érdekükben fogadd el felajánlásomat !! Mindent lerendezek a Családodnak csak Veled kell mennie!!! Ne godolj most senki másra csak a borzalmat végig élő CSALÁDODRA!! ÉS MENJ HOGY MEHESSENEK ÉS FELEJTHESSENEK!!!!!!!!![/i][/b] Ezek után, és hogy többen biztattak a lapon, hogy menjünk, sajnos elfogadtam a Pali felajánlását. Ő állította, ígérte, hogy ezt ő maximálisan önzetlenül teszi. Tudod Pali ki cselekedett önzetlenül?? Janchip, aki elsőként ért a helyszínre és őt meglátva az elkövető menekülőre fogta és nem szúrkált halálra. Betyár, aki második érkezőként az elkövető után vetette magát, és megállította, veszélyeztetve önmagát. Igaz, egyiküknek sem került ez pénzbe, de nem is vágták még a fejemhez.....de igazad van, TE VAGY AZ EMBERSÉGES, A SZERÉNY, ÉS NEM ŐK.... De ettől függetlenül, mindenkinek köszönöm, aki akkor segített bármilyen formában!!!! [b][i]aTe "ÚJSÁGIRÓI" vénádnak ! Tudod ez is egy szakma nem is akármilyen! Elöször szakma aztán HATALOM! Lehet belém rúgni és rúgatni én befejeztem! [/i][/b] Nehéz elfogadni,hogy nem tartom magam újságírónak, hanem csak irogatok, még ha sokszor hülyeséget is? Nehéz elfogadni ugye, hogy engem nem érdekel a hatalom? Nehéz ugye elfogadni, hogy én jobban érzem magam itt lent a többi taxis mellett....főleg, ha a fenn azt jelenti, ahol te most vagy!!! Sok sikert kívánok a demonstrációhoz, kívánom, hogy érd el a célod, és legyen nagy visszhangja...mi meg majd valahogy csak megvédjük magunkat, ne idegeskedj. Elnézést, hogy nem fejtettem ki bővebben mondandóm, de már nagyon fáradt vagyok. Mentem aludni, mert lassan kelni kell és menni, melózni.

Nálad még csak most szakadt el a cérna? Irigyellek...Bár nekem is csak nyugdíjas éveimre fogyott volna el a türelmem... Igazad van, segítettél rajtam. Közel 100 ezer forintodban lehetett, plusz az én kaukcióm kiadásába. Igaz, ne számoljuk azokat a nem dolgozott éjszakákat, amit az miatt nem tudtam dolgozni, mert téged védtelek interneten, utcán, meg bár hol, amerre jártam. Laza 1-2 évig. Igaz, azt már elfelejtettük, igaz, az természetes, hiszen a FŐNÖK kérte, és az ő felé tett kérés, szívesség az mindig természetes, az mindig társadalmi munkában értendő. Remélem sokan lesztek a Tanár úr elleni demonstráción, és jó hírünket viszitek Olaszliszkára...mert az kell nekünk...már jobb érzéssel fogunk lefeküdni aludni. Arról meg nem tehetek, hogy mindent CSAK magadra veszel.

Tudod a jogos felháborodás, ami az miatt alakul ki az emberben, mert valóban elképesztő, hogy manapság ilyen előfordulhat, az embert arra készteti, hogy segítsen. Induljunk ki innen és ne legyünk gonoszak, ne arra gondoljunk, hogy a népszerű ügy mellé állni egyben marketing is. Na meg persze az emberek szívesebben adakoznak egy olyan ügy miatt, ami nem mindennapos. Hiszen taxis hetente sérül, betegszik le. Ha most ad ennek a kollégának, akkor mit fog mondani, miért nem ad a másiknak? Csúnya dolgok ezek. Tegnap beszélgettünk kollégákkal, nosztalgiáztunk a blokáddal kapcsolatban, és arra a megállapításra jutottunk, hogy egyikünknek sincs kedve a köz miatt feláldozni a megélhetését, vagyis a buldózerek elé kitenni az autóját. Igen, ez valahol gyarlóság, egoizmus. Csak tudod, amikor minket a köz annyiszor magára hagyott, amikor képtelenek megérteni egyesek, hogy az elmaradt tarifaemelés miatt egy taxis, ha meg akar ebből az egészből élni, ha nem akar eladósodni, akkor igenis évi 365 napot kell kint lennie. Régebben voltak kollégáim, akik köztudott volt, hogy nem dolgoznak vasárnap, vagy hétfőn, vagy a gyengébb napokon. Ma már arra is felkapjuk a fejünket, ha egy éjszakás éjfél felé elköszön és elmegy haza pihenni. Azt jönnek a nagyon taxisok, a nagyon megértők és megmagyarázzák, hogy mi mit is teszünk rosszul. Nem gurulunk a messzi címekre, nem a csúcsba jövünk ki, nem maradunk kint tovább, vagy esetleg olyan megbocsájthatatlan bűnt követünk el, hogy a családunkat kivisszük a tűzijátékra, miközben a drága, nagyon kedves utas nem kap autót. Soha egyiknek sem tűnik fel, hogy ezek a barmok nem egyszer-egyszer vannak ebben a helyzetben, hanem folyamatosan, nap, mint nap ezzel kell nekünk együtt élni. Egyik haverom mondta, aki már nem taxis. KELLENEK A FIATALOK A PÁLYÁRA, kell a vérfrissítés. Igaza van. Mi, akik már 10-20, esetleg 30 éve vagyunk a pályán, már elhasználódtunk. Már nem jövünk ki olyan lelkesen szenteste, már nem dobog a szívünk olyan erősen, ha szilveszterkor durrannak a pezsgősüvegek mellettünk a kőrúton. Sírunk? Nem, már nem sírunk, csak elmeséljük érzéseinket, hogy érezzék a többiek is, hogy nincsenek egyedül. Mi is, mind azonos gondokkal küzdünk, nekünk is nehéz, de tenni ellene nem tudunk. Már nem akarjuk bebizonyítani, hogy nekünk nem jó, hogy egy ember, még ha taxis is, nem csak arra vágyik, hogy aludjon és dolgozzon. Hanem mi is szeretnék 1-2 hetet lazítani, esetleg heti 1 napot itthon lenni. De nem sírunk, nem bizonygatunk, hiszen süket fülekre talált minden egyes szavunk. Maximum az sem érdekel, ha ők szólnak, ha ők kérnek. Mi megoldjuk magunknak, ők oldják meg szintén saját berkeiken belül. Nem megyünk bálra, nem megyünk bulira, nem megyünk temetésre, nem megyünk sehova...csak aludni, és dolgozni. Na mentem meló, elvégre szombat van, süt a nap, mi mást is lehet ilyenkor tenni, mint a szórakozásból, a hétvégi családi ebédből hazavinni a kedves utast.

Agyam eldobom........ Kétéves gyerek az M0-áson

3-as brék volt. Az egyik kollégának...

????