Gyurcsány meg Orbán utaznak Pécsre. A kabinban rajtuk kívül csak egy testőrnő marad. Amint a vonat egy alagútba ér és teljes lesz a sötétség, hallani lehet egy csók cuppanását és egy pofon csattanását. Kirobog a vonat az alagútból és Feri ott ül arcát a kezébe temetve. Vajon mit gondolnak a kabinban ülők? Feri: - Ez a kis köcsög Viktor, tutira lesmárolta a testőrcsajt és erre én kaptam a kurva nagy fülest... Testőrnő: - Feri le akart smárolni, de eltévesztett a sötétben és Viktort smárolta le, erre biztos a Viktor lehúzott neki egy sallert... Viktor: - A következő alagútnál megint kezet csókolok magamnak és újra pofán verem ezt a köcsögöt!!!

"Aki teljesen feladja a múltért a jelenét, talán a jövőt is elveszíti." Szepes Mária

- Drágám, mondd, hogy szeretsz!... - Szeretlek. - Mondd azt, hogy, imádlak, életem, te vagy a mindenem... - Imádlak, életem, te vagy a mindenem. - Most mondj valamit magadtól is, kérlek... - Aludjá má bazeg...

Építkezésen leesik a tetőről az egyik munkás, egyből szörnyethal. Elküldik az egyik munkatársát, hogy közölje a feleséggel a rossz hírt. Mikor a hírvivő visszajön, egy láda sört cipel magával. Kérdik a többiek: - Ez meg mi? - Az özvegy adta nekem. - Megmondtad a rossz hírt, erre adott egy láda sört? - Nem egészen. Odamentem hozzá, és megkérdeztem tőle: "Maga özvegy Kovácsné?". Azt mondta, hogy nem. Erre fogadtam vele egy láda sörbe, hogy igen.

balaton

A nagyapa megkérdezi az unokáját: - Kisfiam, hogy hívják azt a németet, aki eldugja a dolgaimat? - Alzheimer, nagyapa, Alzheimer!

nyár

Lajos hajtja ám a megrakott szekeret nagy erősen, siet ki a vásárba, mellette Bodri kutyája kuksol a bakon, ő meg csak üti a lovat veszettül, hajtaná ,hogy mennyen gyorsabban. Egy nagy emelkedőn egyszer csak a ló megáll, megfordítja a fejét és megszólal: Édes gazdám, ne üssön kend azzal a szörnyű ostorral, nagyon fáj! Na, megijed Lajos, fut ám mint az őrült, mi csuda esett ővele, biztosan az ördög, rohan a világba, mellette lohol Bodri, futnak, futnak, egy mezőn aztán leroskadnak. Odaszól Bodri akkor a gazdájának: - Bazdmeg Lajos! Egy beszélő ló!

“Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni.” /John Lennon/ ~~~~~~~~~~$$$$$$ ~~~~~~~~~.$$$**$$ ~~~~~~~~~$$$“~~“$$ ~~~~~~~~$$$“~~~~$$ ~~~~~~~~$$$~~~~.$$ ~~~~~~~~$$~~~~..$$ ~~~~~~~~$$~~~~.$$$ ~~~~~~~~$$~~~$$$$ ~~~~~~~~~$$$$$$$$ ~~~~~~~~~$$$$$$$ ~~~~~~~.$$$$$$* ~~~~~~$$$$$$$“ ~~~~.$$$$$$$ ~~~$$$$$$“'$ ~~$$$$$*~~~$$ ~$$$$$~~~~~$$.$.. $$$$$~~~~$$$$$$$$$$. $$$$~~~.$$$$$$$$$$$ $$$~~~~$$$*~“$~~$*$$$$ $$$~~~“$$“~~~$$~~~$$$$ $$$~~~~$$~~~~$$~~~~$$$ ~$$$~~~$$$~~~“$~~~~$$$ ~“*$$~~~~$$$~~$$~~:$$ ~~~$$$$~~~~~~~$$~$$“ ~~~~~$$*$$$$$$$$$“ ~~~~~~~~~~~''''~$$ ~~~~~~~~~~~~“$$ ~~~~~~~~..~~~~$$ ~~~~~~$$$$$$~~~$$ ~~~~~$$$$$$$$~~~$$ ~~~~~$$$$$$$$~~~$$ ~~~~~~$$$$$$~~~$$ ~~~~~~~$$$$~~$$

A farkas és a rózsa Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa. A farkas vette észre először. Milyen szép! - gondolta - Milyen kecses! Aztán lassan a többi állat is felfedezte. - Milyen egyszerű! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség! - Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki? " Mind ilyenek vagytok. " - gondolta a farkas a fák közül - " Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót. " A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is. - Ez meg micsoda? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt.- Csúnya! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van. A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre. " Hát nem látjátok, hogy fáj neki? " - gondolta a farkas - " Miért kell bántani? " - Nem szeretem a virágot! - dörmögte a medve - Tépjük ki! Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját. - Nézzétek! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt! - Szóval még veszélyes is ! - jegyezte meg a róka - Ki kell irtani! A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbe taposta. A többiek megtapsolták. A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. Elpusztították, csak azért, mert más volt mint ők! Megvárta, amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele. Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette. - Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál. Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett. Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében, életében először, sírni kezdett.