cssssssssssss csittttt

Ahogy elnézem ezt a fórumot , kezdem irígyelni a süketeket és a vakokat.

Amikor azt hiszed , hogy minden f@sza kiderül , hogy át vagy b@szva.... De nem baj , soha nem az a lényeg , hogy átb@sztak-e téged Inkább az a kérdés , ki az aki Átb@szott Majd ha kiderül , nem is fáj annyira az állapot. Röhögj egyet rajta ,mert lehet , hogy még nálad is nagyobb balga csak nem tud róla Mert az orrát túl magasan hordja..... (K.M.E.)

Most itt fogsz nyavajogni? Ott szoktál ülni a sorban és kussolsz ha valami gond van . Aztán itt sír a szád pedig nem dobott fel senki neked labdát ! Na pá pá LÚZER :)))))))))

macskaszem

bál van az operaházban .... :))

bábszinház

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Ôrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni. (Müller Péter)

egyébként tarcsi és nem trancsi :))) vagy tranyó?

arcsi kis csoguci :DDDDDD