Kedves "ventillátor"! Itt is élek a lehetőséggel és megkérlek arra , hogy kéretlenül ne vedd a tolladra senkinek a nevét. Számomra egyértelmű , hogy nem jó szándékkal írkálsz annak ellenére , hogy semmilyen módon nem ütköztünk soha , nem egy időben és nem egy helyről dolgozunk. Tudod , mások magánélete nem rád tartozik. Én sem emlegetem a te bögrédet aki szeret spiccesen taxikázni. Szóval 100 szónak is 1 a vége: Kopjál le rólam !!! :)

A HELYSÉG KALAPÁCSA (Első ének) Szeretnek az istenek engem, Rémítő módra szeretnek: Megajándékoztanak ők Olly ritka tüdővel, Melly a csatavészek Világrendítő dúlakodásit Illendőn elkurjantani képes, S mellyet tőlem minden kántor irígyel. És hogy férfi legyen, Méltó e tüdőhöz, Lön az égi hatalmak irántami hajlandóságából A széles tenyerű Fejenagy, A helységi kovács, Vagy mint őt a dús képzeletű nép Költőileg elnevezé: A helység kalapácsa. - Ti, kik erős lélekkel birván Meg nem szeppentek a harci morajtól, Halljátok szavamat! De ti, a kiknek szíve Keményebb dolgoknál A test alsó részébe hanyatlik, Oh ti kerűljétek szavamat! *** „Ámen!” szólt az ahítat Szent hangján A menny szolgája; s az egyház Négy fala, régi szokása szerint, Komolyan mondotta utána, hogy: „Ámen”. A nép pedig, a melly esti imára Gyűlekezett a szentegyházba, azonnal Elhordta magát, S egy egy kancsó bor előtt Otthonn vagy a csapszék asztala mellett Dícsérte az istent. A becsukott templomban csend lett; Nagyobb csend nincs a mocsárok partjainál sem, Mikor a gém, bíbic s béka elalszik. Csend vala hát; Csak két éhes pók harcolt Életre, halálra Egy szilvamagon-hízott légy combja felett; De, oh balsors! a combot elejték. Egy egér fölkapta, s iramlott Véle az oltár háta mögé A tiszteletes reverendájába, S lakomáz vala, S a pókok szeme koppant. Hah, de mi szörnyű zaj, Milly lárma riasztja Egyszerre az egyház Temetői nyugalmát! Mennydörgés? Vagy kásának forrása fazékban?... Nem! Ott ember hortyog. Ugy van! ez emberalak. Egy zugban két öklére hajolva Alszik ... hanem íme fölébredt, Miután elhortyantotta magát. Ásít ... szemeit dörzsölve körülnéz... Lát és sejt ... sejtése pogány. Megy az ajtóhoz; megrázza kilincsét. És rázta hiába. Éles eszével Átlátta azonnal A dolog állását, És ezt mondotta: „Bezártak”. S még egyszer mondotta: „Bezártak”. Azután, mint férfihoz illik, Téged híva segédül, Lelki jelenlét! S kére: ne hagyd el. S te nem hagytad el őt. Védő szárnyadnak alatta Illy gondolatok születének Nem tökkelütött koponyájában, Mialatt orrát mutató ujjára tevé: „Hogy szabadúljak? Kiabálni potyára. Valamint a puskagolyóbics Kétannyira nem megy, Mint a mennyire megy: Szintugy az emberi hang. Igy hát hahogy orditanék is: Meghallani nem volnának Képesek a falubéli fülek, Mert innen a helység Majd félórányira fekszik Lenn a völgy tekenőjében. - Leugorjam az ablakon által? Az igaz, gyerkőce-koromban A cseresznyefa legtetejéről Gyakran ugortam alá, Ha csősz-szagot érzék. De az régen volt. Már az idén A negyvenedikszer Értem meg a krumplikapálást. Lelkem hüvelyét A férfiuság kora Megnehezíté; S ha leugornám: Nyakamat szegném, Vagy más bajom esnék.” Igy főzte a gondolatok seregét Feje bográcsában A bölcs férfiu, a ki Az idén már negyvenedikszer Éré meg a krumplikapálást. Ezután folytatta tünődve: „Mást kell kitalálnom ... Vagy itt húzom ki az éjet, S ez nem lesz módnélkűli mulatság.” S komoran nézett a híg levegőnek Egy pontjára, Miként a gólyamadár néz Fenekére a tónak, Mikor a prédát lesi, mellyel A kémény tetején Várakozásba merűlt fiait Megvendégelni akarja. „Megvan... ahá, megvan!” rikkanta, S komoly orcájára derű jött: Mint kiderűl példának okáért A föld, mikor a nap Letépi magáról A felhők hamuszín ponyváját; Szintén így kiderűl A sötétlő konyha is éjjel, Ha kólyika kezdi gyötörni A mopszli-kutyácskát, S a tekintetes asszony Réműlve kiált A cselédi szobába: „Panni te! kelj fel, Rakj tüzet, és melegíts téglát... De szaporán!” Panni pediglen Föltápászkodik... egy két Botlásnak utána Kijut a konyhába... kohával, acéllal Meggyujtja a taplót, Taplóval a kéngyertyát, Kéngyertyával a szalmát, Szalmával a fát, Hogy téglát melegítsen Hasacskájára a mopszli-kutyának. Mondom: valamint illyenkor Kiderűl a konyha sötéte, Úgy oszlott a ború Hősünk komor orra hegyéről, Midőn e szót ejtette ki: „Megvan!” S a kiváncsi világ azt kérdi: mi van meg? Hegyezd füledet, Kiváncsi világ! Lantom neked elzengendi: mi van meg. S ha ekkorig aggodalommal Néztél hősünk sorsának elébe, S netalántán arcodat Érette a búnak könnye füröszté: Most már szemeid pilláin Az öröm könnyének Gyöngye ragyoghat, Mint fekete átila-dolmányon A csínos ezüst gomb - Mert megvagyon a szabadúlás terve, Jeles terv! illő Illy okos emberhez. „Sikerűlni fog, és sikerűlnie kell!” Mondá a szentegyházi fogoly diadalmasan. „A toronyba megyek fel, És a toronyablakon által Leereszkedem A harang kötelén... De ha megkondúl? Majd úgy intézzük a dolgot, Hogy szólni ne tudjon: A kötél jó hosszu.” Mig a bölcs férfiu tervét, Leleményes eszének Fényes tanuját, Teljesülés koronázza: Pihennénk tán egyet - aztán Uj erővel Térjünk a tettek más mezejére.

"Bámulatos, hogy miket lehet megvalósítani, ha nem érdekel, hogy ki kapja érte az elismerést." Harry Spencer Truman

kicsit fáradt vok :))) azt hittem 900000 km van benne , bazz de jól néz ki ahhoz képest :)))

Gazdit keres egy most kb 3 hetes majdnem hófehér fiú kiscica.Három hét múlva elvihető . e-mail: kimoka74@freemail.hu

" Mikor a nyár delén a családi fészek kihűlni látszik, mikor a musztáng vágtat a vízparton, csalárd gondolatok, hazugságok házában az asszony csendben álmodik magáról. Közben a musztáng egyre messzebb jár , keresi a társát , mert aki mellette van , az ellene is van . A társa hazugságokkal ámítja , azt hiszi a musztángot elég etetni. Pedig szeretet is kell neki csak úgy tud biztonságot adni. Nem hazugságokkal kipányvázott sátorban kell lakni , hanem szeretetből épített várban kell élni.Előbb szeretni kell csak akkor követ a ló téged , mert egymásban vetet hit az alapja minden szeretetnek." (K.M.E.)

béci.net "megbocsájtás meg miegymás" :))))

"Nem elég tisztának lenni. Nem elég ártatlannak lenni. A mai világban öntudatra és erőre van szükségünk, hogy ne zuhanjunk a zuhanókkal, és veszítsük el lelkünket egy aljas világban." Müller Péter

"A profi az, aki akkor is meg tudja csinálni, amit kell, ha nincs hozzá kedve. Az amatőr az, aki akkor sem tudja megcsinálni, amit kell, amikor kedve van hozzá." (James Evershed Agate)

"Egy pillanatnyi ösztönszerű felismerés felérhet egy élet tapasztalatával." (Oliver Wendell Holmes)