Azt alapelvet kell képviselnie a TGFSz-nek, és minden TAXIS ÉRDEKKÉPVISELETNEK, mely szerint ebben az egész dologban a taxis a legfontosabb láncszem.

Lehet azt mondani, hogy az utas a legfontosabb, az utas kiszolgálása érdekében aztán mindent, meg azt is, hogy minden az utas érdekében történik, de ez alapjában véve egy álszent álláspont. Pont a lényeget fedi el, vagy különböző érdekcsoportok még jobb érvényesülése miatt legalábbis igyekszik elfedni. Magyarul: ez a hülyére vevés alapesete.

A taxizás, mint vállalkozás, vagy akár alkalmazotti munkavállalás a jövedelem megszerzéséről, a megélhetésről szól. Egyszerűsítve: azért dolgozunk, hogy emberi módon megéljünk a munkánkból. Minden olyan dolgot, ami ennek ellenében hat, el kell utasítanunk. Nem lehet olyan szabályrendszert elfogadni, amely egyoldalúan csak a taxisokra ró kötelezettségeket, terheket. A taxis végzi a munkát. A taxis termeli meg a jövedelmet. A taxis befizetéseiből él mindenki, aki a szakma körül mozog. Ha elolvasunk egy alapszintű meghatározást, amely az üzleti vállalkozás lényegét írja le, az így néz ki. A vállalkozás „olyan emberi tevékenység, amelynek alapvető célja fogyasztói igények kielégítése nyereség elérésével”. Tehát a két alaptényező minimum egyenértékű. Az igények kielégítése, és a nyereség elérése. Most pedig azt az időszakot éljük, amikor a második, a nyereség elérése teljesen háttérbe szorult. Egekbe szökő igényeket kell kielégítenünk, a béka segge alatt lévő bevételekért. Nem nyereségért, csak szerény megélhetésért. Sokunknak veszteségért. Pedig az iskolás megfogalmazás nem ezt írja. Az egy külön történet, hogy ez miért alakulhatott így. De az érdekképviseletek is vastagon benne vannak.

Nem akarom ezt itt most elemezni, meg hosszúra nyújtani a magyarázatot, de ez a lényege az álláspontomnak, és ehhez fogok igazítani mindent, amit teszek, amíg a megbízatásom, felhatalmazásom érvényben van.