És ismétli mindaddig, amíg valaki végre meg szánja és bele nem „böfög" a mikrofonba: „Oké, háromszázhuszonnyolcas vagyok, megyek, csak mondd a nevet és a pontos címet."
Igen, a diszpécser mindennek a lelke, aki örök láthatatlanságra van kárhoztatva. Valaha, amikor még a CB-rádió majdhogynem státusszimbólum volt a taxisvilágban, a telefonos és a diszpécser személye megegyezett. Manapság ez már lehetetlen lenne. A telefon minden vállalatnál állandóan csöng, és ennek megfelelően a diszpécser is nonstop „szórakoztatja" a pilótákat. Figyeljenek csak oda, ha a legközelebb taxiba szállnak. Mintha nem is ember, hanem állandóan üzemben levő gép lenne. Kivéve, amikor egy-egy poénnal megnevetteti a városban cikázó kollégákat. Hogy marad erre is energiája...?
A diszpécser a könyvben is „láthatatlan" marad. Boldogan vall, ám név- és főleg vállalatmegjelölés nélkül.
Furcsa tradíció, hogy a szellemileg, összpontosítás, idegrendszer, kitartás és fizikai állóképesség tekintetében csöppet sem könnyű munkát szinte kizárólag hölgyek végzik. Úgy tartják, hogy a legjobb diszpécserek korábban pilótaként is dolgoztak.
A kedves, göndör hajú, harmincéves Hölgy hangja több mint két esztendeje száguldozik keresztül-kasul a pesti éjszakában. Szereti a feladatát.
- Látszólag csak az a munkám, hogy szétszórjam, kiadjam a címeket. Valóban ez a lényeg, de legalább ilyen fontos, hogy összetartsam a csapatot, felügyeljem a csatornát: Mert az adott hullámhosszon fegyelemnek kell lennie. Különben nem lehet dolgozni. És van még egy fontos teendőnk, az üzenetek gyors, pontos és diszkrét átadása. Mert nálunk is emberek dolgoznak, megvannak az ügyes-bajos dolgaik és míg a gyári munkás, a hivatalnok sok mindent el tud intézni munkaidő alatt, addig a taxis rám van utalva.
- Szóval, ha én beszólok, hogy mondja meg a kétszáz-húszasnak, hogy kész a vacsorája és tízre jöjjön haza, akkor azt tolmácsolja?
- No nem. A szívem szerint ugyan megtenném, de ha egyszer beengedném az ilyen üzeneteket a csatornába, akkor ott elszabadulna a pokol. Nem lehetne többé nyugodtan dolgozni. Persze, ha egy kollégát keres valaki, akkor azt bemondom. Aztán a pilóta majd valahonnan telefonál, ha akar és intézi a magánügyét.
- Mindig egyforma a hangulata?
- Egy nőnek? Soha! De ezt nem szabad érzékeltetni. Gyakran jó a kedvem, bejön egy-két poén, és a legszívesebben ingyen show-műsort adnék a csatornán. Nem szabad. Aztán van úgy, hogy szinte fáj megszólalni. Olyankor gyorsan iszom egy kávét, felteszem az álarcot és azt hiszem, el tudom érni, hogy senki se vegye észre, hogy aznap magam alatt vagyok. Lehetőleg személytelennek kell maradni. Ha ez nem sikerül, akkor komoly veszélynek vagyunk kitéve.
- Udvarolnak a pilóták a rádión keresztül?
- Előfordul. Nem szabad engedni. Ismertem két remek diszpécserlányt, akik emiatt kényszerültek munkahely változtatásra. Itt tilos a szerelem. Ha mégis előfordul, az biztos bukás.
- Ezt nem értem.
- A diszpécser nagy úr. Oda futnak be a fuvarok. Válogathat közöttük és könnyen érheti az a vád, hogy a jobbakat, a pénzeseket, a vidéki utakat a kedvencei között osztja szét. Ha egyszer valakire rávetődik a gyanú árnyéka, annak előbb-utóbb mennie kell.
- A diszpécser érdekelt a bevételben?
- Nem. Neki fix fizetése van.
- És milyen az a fizetés?
- Meg lehet belőle élni, de nem több. A szolgálat viszont tizenkét órás. Igaz, havonta csak tíz napot kell teljesíteni.
- Azért én úgy gondolom, hogy a diszpécser munkájának a színvonala befolyásolja a bevételt.
- Ez lemérhetetlen. De nagy sikerélménynek tartom, hogy több pilóta is visszajelezte már: örül, hogy én vagyok szolgálatban. Megnyugtatja őket a hangom, jobb kedvvel, szívesebben végzik a munkát. Magam is észreveszem olykor, hogy most segítene, ha, mondjuk, bedobnék egy viccet. És az ilyesmi általában valóban használ. Ugyanakkor emlékszem, még kezdetben előfordult, hogy túlpörögtem. Összejött temérdek cím egy időben, izgatott lettem, túl gyorsan dobáltam be a címeket, és egy pillanat alatt jókora káoszt okoztam a vonalban. Erre vigyázni kell. Van egy optimális ritmus. El kell érni, hogy ezt felvegyék a pilóták is. Hogy valóban a rádióról dolgozzanak, ne maradjon üresjáratuk. Ha ez összejön, én is szívesebben dolgozom, valódi, hasznos csapattagnak érzem magam.
- Az éjszaka meleg helyzeteiben mennyire játszhat szerepet a diszpécser?
- Temérdek esetet ismerek, magam is továbbítottam már hármas breaket, és van egy klasszikus történet. Egy ismert pilóta a hőse, akkortájt, ki tudja, miért, éppen diszpécser volt. Érdemes lenne megkeresni őt, Surdának hívják.
- Köszönöm, már volt hozzá szerencsém, de ez a sztori valahogy pult alatt maradt.

Folytatjuk...

• FÓRUM - Egy éjszaka a hiénákkal
• FÓRUM - Mikor ébren vannak a patkányok  E könyv fóruma
• FÓRUM - BEZZEG AZ ÉN IDŐMBEN 1969. SZEPTEMBER.12.

• Egy éjszaka a hiénákkal TV2 Napló 2006.03.19. 19.45
• Az ellenőrzésről
• Mesél a pesti taxi
• Régiségek
• Misibácsi meséi

E könyv előkerülése, újabb könyvespolci motyózásom eredménye. Én annak idején nagyon élveztem. Most újraolvasva furcsa érzés, hogy már akkor is úgy beszéltek a múltról, mint valami csodálatos soha vissza nem térő aranykorról, pedig még nem sejtették, mi minden vár ránk.
Számomra, a könyv születésének ideje volt az aranykor, hiszen én akkor voltam ifjú titán, a könyvben szereplők számára, viszont magam voltam a felhígulás, a tömegesen, már szinte akadálytalanul beözönlő ifjuság!
És hol volt még a rendszerváltás,  a munkanélküliek tömege....?