KALINKA

„Hajnalodik. Ezen az éjszakán kész ráfizetés a placcon lenni. Tikkasztó a hőség. Ha beállók a drosztba, két perc alatt inget cserélhetnék és fuvar sincs. Letekert ablakkal száguldozom a tuti helyek között, de hiába. Talán a Casanova bár? Ott ez idő tájt van a zárás.
Végre. A hapsi integet, egyedül van, pontosabban egy lámpaoszlop társaságában. „Mátiásfold" - adja ki az utasíást.
- Polska? - kérdezem, de megbánom, mert még szinte be se ült, már terjeng a piaszag.
Elviselem a menetrendszerű büfögéseket, sőt még a felismerhetetlen nótákat is. Tekerünk Mátyásföldre. A „polska" tévedés volt, már majdnem a célnál vagyunk, mire a Kálinkat felismerem. Nem kis bravúr...
Akkor próbálkozzunk. Hiszen a Szovjetunióban előre kell mondani az összeget.
- Kettőszáztizenkettőlesz...
Ugyanis ennyin áll az óra. Már fütyörészek. „Ezen nyerek vagy egy kilót"
- Itt jobb irány, megállj! Odaad kétszázötvenet. Kiszáll. Már a sarkon vagyok. De mi ez? A pasas meg se mozdul, hadonászik, integet. Na, tolassunk csak vissza... Még ! jó. hogy nem nulláztam az órát.
- Nye haraso! Nye haraso!
Beszáll, három sarkot megyünk, kettőszázharminchatot mutat az óra. Odaad három kilót... Ráadásul énekel!
Hát ez tökrészeg... Képes és még egyszer integet... Nyertem! Hátranézek, van isten! Integet, üvölt: - Nem lenni haraso! Nem lenni haraso!
Tolatás, beül, még két sarok. Óra: 248 fórint!
Odaad még három kilót és - jól látok? Kiejt két ötszázast.
De nincs tovább, bemegy a házba.
Mehetek aludni. Már nem is olyan elviselhetetlen a meleg..."

NUMERO(A) 1.

„Hurrá! Van állásom! Csillog-villog a Volán-taxi. Csak tudjam a címet. Na és ha nem? Itt az utcatérkép. A Baross utcában parkolok, irány a Keleti. Azt mondták a srácok, hogy az érkezési oldalon érdemes beállni a drosztba. Hűha, itt egy porszem...
Nincs itt egy kocsi se, viszont egész jó az a csaj. Az első utasom. Nem rossz... Szőke, mosolygós és nem lehet több harmincnál. Mellém ül.
- Jó napot kívánok. A Széchenyi fürdőhöz kérem.
Hogy is menjek? Talán a legjobb a Thököly út.
Jó lenne beszélgetni, de ez meg se szólal. Pedig már a Dózsa György út sarkán vagyunk. De mi ez?! Mit akar?! Hiszen már a „cerkovieson" a keze. Nem is rossz...
Úr isten! Hiszen lehúzza a cipzárt... Délelőtt tíz óra és itt vagyunk a Thököly útnál. Hogy lehet így vezetni...? Széchenyi fürdő... Széchenyi fürdő...
Ez már a Hősök tere. Miért dobja hátra a retiküljét...? ... És... és... rábukik... Egyenesbe a kocsit... Juj, de jó... Ha ez a busz beáll mellém... Beáll... beáll... Jaj, végre zöld. Most! Összekenünk mindent? Á, dehogy. Nagy profi! Ez igen.
Most mondanom kellene valamit? ő sem beszél... Hogy kerültünk a Széchenyi fürdő mögé...?
- Itt jó lesz - mondja és kidobja a papírzsebkehdőt. Az órában mindössze huszonkét forint.
- Mivel tartozom? --.. '
- ... Kösz szépen semmivel.
-Csaó..."

NYUGATI 1.

-Mindig érdemes lesni a vonatot a Nyugatinál. Most is látom, jön „a" család. Fehér ing, begombolva nyakig, nyakkendő sehol. Fekete öltöny, csizmanadrág, fekete 'csizma.
- No, fiam, mennyiért visz ki minket Halásztelekre?
- Háromszáz forintért.
Már ülnek is az autóba.Gyorsan haladunk, néma csend a kocsiban. Kicsit elálmosodom mire kiérünk.
Az öreg kotorászik a pénztárcájában és adja a három kilót. Hátulról a három kéz szinte egyszerre nyújtja a további háromszor háromszázat.
Csak most ne röhögjem el magam!
- Ugye, fiacskám mindegyikünknek kell fizetni?
- Hát persze,.hiszen mindenki utazott... Nem? Édesem.
- Jól van, fiacskám, csak mégis megkérdeztem, hátha nem kell. Mondja, holnap reggel hétre ki tud értünk ide jönni?
No várjunk csak... A dolog nem olyan egyszerű. Mert ugye, nehogy valaki felvilágosítsa őket.
- Hová lenne a fuvar?
- A Duna-partra, a vállalati üdülőbe.
- Itt leszek.
Az éjjel már nem dolgozom. Hétkor ott állnak, beszállnak, és minden újra ismétlődik. Négyszer háromszáz..."

NYUGATI 2.

„Alapszabály: a katonai eskü napján csak délelőtt dolgozz! Aztán bújj el, mert vadásznak rád a vasvillával! Reggel hatkor könnyű összeszedni négy utast, aki az Újpesti Petőfi laktanyába igyekszik. Fejenként négy kilóért...
Tele a zseb, de tépés vissza, mert közben jönnek ám a vonatok. A következő fuvar ugyanaz, de az Ady ligeti laktanyába. Egy délelőtt öt-hat ilyen kanyar összejön.
Érdekes látvány ám a Nyugati környéke kora délután ..
Kapával, kaszával, bicskával, szalonnázókéssel vadásznak a taxisra.
A legjobb, ha délutánra eldugod az autót. Vagy tűnj el Pestről. Akárhová. Szeretem az eskünapokat..."

KÉT RONGY

„- Zugló, Angol utca! Zugló, Angol utca! - harsog a CB.
- Indulok!
Hideg, téli éjszaka, nem szeretek ilyenkor melózni. Ha, összejön két rongy, abba is hagyom.
Beparkolok. Sehol senki, aztán nyílik a kapu. Micsoda bunda van ezen a csajon... Lehet már egy negyvenes. Csak ne sokáig búcsúzkodjanak. Apu kezet csókol. No, igen. ő már túl lehet a hetvenen.
- Csak ide megyünk Zuglóba.
- Hát az elég karcsú...
- Micsoda?
- Szóval rövid az út. Végigmér.
- Csináljuk úgy, hogy hosszú legyen.
- Csináljuk úgy. Akkor hová megyünk?
- Még mindig ide Zuglóba...
- Akkor mi lesz benne a hosszú?
- Majd a végén meglátja... Három percen belül a címen vagyunk. Kiszáll, akarom becsapni az ajtót.
- Még ne csapja be...
- Megyünk tovább?
- Ide most felmegyünk.
Bezárom az ajtót. «
Elegáns lakás, öblös fotel.
- Ugye, fáradt? Nem inna egy kávét? Rühellem a kávét, sohasem ittam.
- Bizony, elég nehéz napom volt, köszönöm, iszom.
- Mindjárt hozom.
Furcsa receptje leheí a kávéfőzésre, mert -csobog a zuhany...
Hogy ebből mi lesz?
Belép. Mintha színpadon lenne. Rózsaszín babydoll, teljesen átlátszó. Nem is rossz... Nocsak. Ott a kávé is a kezében. Ezt honnan varázsolta?
Nincs módom meginni. Egész fiatalos a teste. Kedves, gyengéd, szolgálatkész, csak egy kicsit hangos. De hát az ő lakása.
Kicsit el is bóbiskolok. Úristen, már vagy két órája itt vagyok.
- Jaj! Mennem kell!
- Várjon, a taxiszámla. Hosszú fuvar volt, mondja, ennyi lehet az órában?
- Hát, hatvan volt, mikor feljöttünk, itt voltam két órát, olyan két-háromszáz között.
- No, jól van. Itt van kétezer, elég lesz?
- Ha borravalónak szánta, igen. De az anyagért nem szoktam pénzt kapni, ha esetleg azért gondolta. Elnézően mosolyog...
- De nagy szemét vagy.
De a két rongy már a zsebemben. Elvégre ezen az éjszakán ennyiért akartam dolgozni..."

KELETI 1.

„Van úgy, hogy a kollégák már előttem elvégzik a piszkos munkát.
A krumpliszsákok ott sorakoznak a drosztban, szép, katonás rendben. Bepakolok a csomagtartóba, még jó hogy kombival járok. A nénike már be is ült hátul.
- A Bosnyákra megyünk. Maga is húszasért viszi zsákját?
- Hát persze. Az csak természetes.
Aranyos kofa néni. Így lesz a harmincból háromszáz főrintos fuvar..."

KELETI 2.

„Kutya hideg van. Reszket is szegény néni a Keleti drosztban.
- No, szálljon csak be gyorsan. Hová megyünk?
- A Lehet piacra. Hű, de hideg van. Fűtsön csak fiacskám nyugodtan. Tudom, már mondta az előző kollégája, hogy fizetni kell a fűtésért, de én nem szeretek fázni...
Áldott kollégák."

• A könyv fóruma: Mikor ébren vannak a patkányok 

• Mesél a Pesti taxi
• Régiségek
• Misibácsi meséi