Olvassuk a híradásokat az új utasüzér cégről, hallgatjuk a pr-osok megnyilatkozásait a médiában, és égnek áll a hajunk. Az Uber elkötelezetten szűklátókörű sajtómunkásainak legjobb tanítványait olvassuk, látjuk, halljuk. Olyan eszement ötleteket, olyan ígéreteket büfögnek vissza kritikátlanul az eléjük tett sajtóanyagból, amelyeket senki nem tudna és akarna betartani, betartatni. Még akkor se, ha netán a 100 000 000, azaz százmilliós jegyzett tőkéjű cég saját autóflottával szeretne szolgáltatni.

Ami tudjuk, hogy nem így lesz.  Ez a címkufár is a ma a piacon dolgozó taxisvállalkozókat szeretné elcsábítani a versenytársaktól, esetleg kezdő, tőkeerős (de legalább autóval rendelkezőú, vagy ha máshogy nem megy, azt bérlő) fiatalokat édesgetni pluszban az amúgy is telített a piacra. Merthogy, kedves újságíró urak, taxis szolgáltatóva válni Budapesten nem olcsó mulatság, és ennek költségeit a fuvarszervezők, se a régiek, se az újak, nem akarják vállalni. Érthető: sokkal könnyebb pénzkereset (és más nagyságrend) a már praktizáló taxisokat megsápolni. 

Ezt teszi a Taxim is, az új fuvarközvetítő is.

Pénzt csinálni szeretnének, nem beruházni. Költeni kell persze minimális marketingre, másra nem jó, tájékozatlan újságíró-gyakornokok érdekeltté tételére, hogy tollba mondott marhaságokat firkáljanak-pötyögjenek-beszéljenek, a kockázat kevés, hiszen az olvasók sincsenek tisztában egy olyan marginális szegmens gazdasági és műhelytitkaival, mint a taxis személyszállításéi. (Természetesen nem az ingyen osztogatott esőkabát, egyenillatosító és papír zsebkendő létjogosultságát kérdőjelezzük meg, ezekkel legyenek boldogok az utasok, marha nagy innováció, amíg tart a szűkre szabott repikbüdzsé.)

De: "...a 100 milliós jegyzett tőkével alapított cég a kezdeti ötvenes flottát rövidtávon 300 gépjárműből álló parkra bővítené. Ehhez egy modern gondolkodású, fiatalos gárdát toboroztak, több komponensű szűrőrendszerben versenyeztetve a piacon aktív sofőröket." Hát erről a taxipiacon eddig még nem tudunk... Nem a háromszázról, az ötvenről se.  Sőt.  ötről se. Amit mi láttunk eddig: két mezitlábas (köznyelvben hiéna) kollégánk lépett be hozzájuk. Nincs toborzás, nincs válogatás, versenyeztetés, nincs semmi, csak ígérgetés. Persze kit is versenyeztetnének? Versenyeztetni csak akkor lehet, ha vannak versenyzők.  Márpedig a taxisszakmában (miután ez nem egy jólfizető állás, hanem egy kockázatos magánvállalkozás, komoly befektetéssel) a taxisok csak akkor mozdulnak, ha a fuvarszervező már bizonyított. Addig nem hagyják ott a bevált társaságukat, amíg nem látják, hallják a kollégáiktól, hogy a másiknál  kolbászból van a kerítés.

"Online appja ugyan már minden taxis cégnek van, de ez az első magyar fejlesztésű applikációra épülő, innovatív társaság." Nos: az a helyzet, hogy Taxify-én kívül minden taxis cég applikációja magyar fejlesztésű.

"Fontos jellemzője a szolgáltatásnak, hogy az applikáció által a rendeléskor kalkulált viteldíjnál több csak vis major esetén fizetendő. Ha nem befolyásolhatatlan tényezők játszanak közre a fuvardíj növekedésében, akkor csak az előre ajánlott ár kerül levonásra az utas kártyájáról." Ez a mondat természetesen jól hangzik, de nem kivitelezhető.  A fővárosi taxirendelet pontosan meghatározza a fizetendő díj megállapításának módját, a taxaméter által kalkulált, fix tarifán alapuló viteldíjat – ezt egyetlen fuvarszervező se írhatja felül.

A sort még sokáig folytathatnánk ...  ahogy jönnek a friss "hírek" folytatjuk is a helyükre igazításukat.