Időnként már-már lincshangulat uralkodik a Visegrádi utcai központi okmányirodánál. Taxisok elmondása szerint mindennaposak a tumultuózus jelenetek, s előfordult, hogy ölre mentek az ügyfelek a váróban. De állítólag az is megesett, hogy az ügyintézőket megfenyegették az ideges ügyfelek.

Ez az iroda Budapesten kizárólagos hatáskörrel jár el a taxisok ügyeiben, s itt igényelhető a próbarendszám és a vámrendszám is, míg az egész országból ide kell jönnie annak, aki a veteránautójára OT-s, illetve a versenyautójára SP jelű rendszámtáblát akar. Szóval az ügyfélkör meglehetősen nagy, hiszen a fővárosban legalább 4500 taxi fut, és számtalan autókereskedés, illetve szerviz van, amelyek működéséhez szükség lehet a P betűs rendszámra, amit ráadásul évente újból kell igényelni.

Mindehhez képest ezekkel a gépjármű-igazgatási ügyekkel egy-egy műszakban legfeljebb két-három ügyintéző próbál megbirkózni – állítják forrásaink –, miközben hat munkahely áll rendelkezésre. Emiatt gyakran időpontot sem lehet foglalni, mert a rendszer csak három hétre „lát előre”, és jó adag szerencse kell hozzá, hogy valaki az éppen megfelelő pillanatban telefonáljon.

Új taxi üzembe helyezéséhez kétszer kell felkeresni az okmányirodát, míg a többi ügyet – ilyen például az autó tulajdonjogának vagy üzemben tartójának változása, elveszett vagy megrongálódott forgalmi engedély, illetve rendszám pótlása – egy menetben lehet elintézni. Évente egyszer átlagosan szinte minden érintettnek akad valamilyen dolga az okmányirodában, ami azt jelenti, hogy hetente nyolcvan-száz taxis biztosan megjelenik.

Aki tehát most kezdi a szakmát, jobb, ha felkészül arra, hogy rá fog menni vagy két hónapja csak az adminisztrációra. De az sem jár sokkal jobban, aki az elveszett rendszáma helyett igényel másikat, mert akár egy hónapra is kieshet a munkából.

Ezt pedig kevesen engedhetik meg maguknak, ezért a legtöbben bármire képesek, hogy mielőbb elintézzék az ügyüket. Ha telefonon nem sikerül időpontot kapni, sokan már hajnalban leparkolnak a Visegrádi utcában, hogy sikerüljön sorszámot kapni. Aki meg biztosra akar menni, már előző este odamegy.

Azután reggel nyolckor kezdődik a versenyfutás a napi sorszámokért. Ami gyorsan be is fejeződik, mert percek alatt elfogynak a helyek. Ezért a többség hoppon marad és mehet haza. S lehet próbálkozni másnap megint, hátha sikerül beleférni az első szerencsés legfeljebb kéttucatba.

Ezért nem is igazán meglepő, ha esetenként elszabadulnak az indulatok, és az ügyfelek kisebb kézitusát vívnak egymással a bejutásért. Nem volt ez mindig így; a mindennapossá vált cirkusz egyetlen oka vélhetően a létszámhiány. Ha az ügyintézés valamennyi munkahelyen egyszerre folyna, nem kellene senkinek heteket várnia, és akkor közelharcot sem kellene vívni ahhoz, hogy ki-ki időben elintézze a dolgát.

Amúgy az okmányirodákban semmi nincs ingyen. Például a forgalmi engedélyt hatezer forintért cserélik, illetve pótolják, a taxis rendszám párja 13 ezer, míg egy darab 8500 Ft, s ugyanennyi a vámrendszám tarifája is. A próbarendszám és az OT-s rendszám még kicsivel drágább – párja 15 ezer, darabja 8500 Ft –, s kell még 3500 forintot fizetni az előbbihez tartozó indítási napló hitelesítéséért is. Tavaly egyébként összesen több mint 1,1 millió forgalmi engedélyt adtak ki országszerte, és csupán ebből befolyt bő hatmilliárd forint. Ebből talán futná néhány új ügyintézőre is.