- Tamás, honnan kaptad te ezt a nevet, hogy Bufi?

- Ez egy elég érdekes szituáció, anno a Rádiótaxi központjában, az Üllői úton, amikor a 125-ös Sanyi még itt dolgozott nálunk a cégnél, úgy mentem be dolgozni, hogy borzalmasan fáradt voltam, ahogy össze-vissza állt a hajam, meg a szemem alatt a táskák, bejött a Sanyci, benézett a diszpécserközpontba, és önkéntelenül azt mondta, hogy Úristen, hogy nézel ki, te Buflák. Gyakorlatilag, ez a Buflák indult el a köztudatba, de ezt rossz megfogalmazásnak tartottam és egy idő után kértem mindenkit, hogy ha lehet akkor próbáljuk meg ezt lerövidíteni Bufira. Szép lassan átálltak, aztán amikor a televízióban is volt a Bufi a Vámpírok réme, és azért az köztudott, hogy én elég kemény voltam mind etikásként, mind diszpécserként, és innen is ez a Bufi megmaradt hosszú éveken keresztül.

- Akkor végre tisztáztuk a becenevedet, amiről sokan nem tudtuk, hogy miként alakult ki. Kezdjük talán a legeslegelejéről a szó szoros értelmében. Mikor születtél?

- 1968-ban születtem, Bercelen, Nográd megyében, el kellett végeznem az iskolákat, ami ilyenkor jár. Az iskola után én a jármű, járműalkatrész iskolát végeztem el, gyakorlatilag innen indul a kapcsolatom a Rádiótaxival. Az egyik lépcsőházi lakó, annakidején a Gábor, aki itt volt a Rádiótaxinál nagyon sokáig, ő mondta nekem, hogy mi lenne, ha esetleg majd elkezdenék taxizni. Elkezdtem a tanfolyamokat, amiket abban az időben le kellett tenni, közben dolgoztam az autósboltban, nagyon sok embernek innen vagyok ismerős. Az Autókeres Tamás, a legeslegelején így indult a köztudatba, hogy autókeres Tamás, nagyon-nagyon sokat segítettem a kollegáknak, neked se kell mondani, akinek annakidején volt Daciája, azért az tudja, hogy ott a féltengely, hüvelygarnitúra és ezek igen keresett alkatrészek voltak. Nekem a Rádiótaxi szabadjelzője, a matricája mindig is szembetűnő és szimpatikus volt, az akkori cégek között a Rádiótaxi állt a legközelebb hozzám, rengeteget rendeltem, sokszor a vásárlóknak is Rádiótaxit rendeltem, illetve a kollegákkal így kerültem kapcsolatba. Tényleg a szívemhez nőtt a cég.

- Nagyon nagyot ugrottál az időben onnantól, hogy mikor születtél és hogy hova jutottál. Azt mondtad, hogy Nográd megyében születtél, mikor kerültél Budapestre?

- Nagyon korán, egy éves voltam, mikor a szüleim felköltöztek Budapestre, tulajdonképpen én csak a nyarat, a fiatalságom nyarait töltöttem vidéken, természetesen mint minden más gyerek a szüleimmel rengetegszer visszajártunk, nagyszüleimhez, rokonságunkhoz, de picit megint ugrok az időben, annakidején az esküvőm is ebben a faluban volt.

- Mikor volt az első taxival kapcsolatos élményed, van esetleg valami meghatározó emlék gyermekkorodból?

- Igazából konkrét élmény nincs, az utcán látta az ember a taxikat, láttam a szabadjelzőket, láttam a matricákat és ahogy az előbb is említettem a Rádiótaxinak ez a fajta sárga szabadjelzője, ez a Budapest alapú matrica megfogott, szimpatizáltam ezzel a céggel, de konkrét kapcsolatom velük akkor még nem volt.

- Ugorjunk kicsit vissza, elvégezted a taxistanfolyamot és jelentkeztél a Rádiótaxihoz.

- Így van 1987. június 30.-án, léptem be a rádiótaxihoz, akkor még cb-s rendszer volt, a 134-es hívószámon volt a Gabi, aki az én váltótársam volt. Ő dolgozott nappal, én éjszaka, illetve hétvégén én csak nappal, mert a Gábor nem dolgozott, akkor még volt ez a per rendszer, és én így voltam a ( per rendszer, nem kaptam egy külön kódszámot, mert annakidején még nagyon-nagyon sokan voltunk szerencsére) 134/2-es hívószámon. Ez volt a cb-s hívószámom.

- Milyen volt elkezdeni taxizni?

- Hát egészen más gondolom, mint most. Más volt minden, cb-s rendszer volt, a taxiórák nem így működtek, nem emlékszem pontosan már milyen taxióra volt a 2107-es piros Ladánkban, de nagyon jó volt, én élveztem, nyilvánvaló, hogy fiatal voltam, az emberekkel való kapcsolatteremtés, ismerkedés a jármű-járműalkatrész végzetségemből kifolyólag nem volt nehéz, mert ott is naponta reggel 9-től este 18 óráig kommunikálni kellett az emberekkel. Ott is meg kellett győzni embereket, ott is el kellett hallgatni azt, ha véletlenül, valamiért anyáztak, azt hitték, hogy én hülye vagyok a szakmához, mint ahogy a taxiban is ezek előfordulnak. Kommunikációval sosem volt gondom, azt hiszem, bár lehet, hogy az utóbbi időben erre rácáfoltam.

- 19 évesen kezdtél taxizni, bejöttek a számításaid, anyagilag például?

- Igen, a kezdet kezdetén az embernek szerencséje van, azt szokták mondani, hogy a szűz kéz az kaszál. Nekem nagyon nagy szerencsém volt, amikor még a Rádiótaxinál volt a Szerencsejáték Rt. Ott álltunk sorba a Lé parton a srácokkal, és gyakorlatilag ott dobálták 10 órakor a lottós előkéket, ami azt jelentette, hogy körbe kellett menni a lottózóknál, össze kellett szedni a szelvényeket. Azt mondom, hogy nagyon-nagyon jól kerestem, abban az időben. Az biztos, hogy a taxival sokkal jobban kerestem, mint amennyi főállásban volt a fizetésem.

- Akkor még mellékállásban autóalkatrész kereskedő voltál?

- Természetesen, én másodállásban voltam a Rádiótaxinál, főállásban az autósboltban dolgoztam.

- Mikor lettél főállású taxis?

- Amikor eljöttem az Autókertől, közben volt egy kis megingás a Rádiótaxinál, mert behívtak katonának, másfél évig katona voltam. 89 februárjában szereltem le, 90-enes évek elején jöttem el az autókertől, egyéb okok miatt, ott is létszámleépítés volt. Abban az időben kezdett az autóker szép lassan csődbe menni, a főnököm azt kérte, hogy ha lehet, akkor próbáljak meg inkább én szakmát váltani, vagy állást keresni mivel, nem akarta kirúgni az akkori adminisztrátorunkat, akinek a férje mozgássérült volt, egy éves volt a csecsemőjük és én is úgy gondoltam, hogy nekem fiatalon 20 évesen sokkal egyszerűbb állást találnom, mint mondjuk neki 35-40 évesen.

- Beléptél taxisnak, nyomtad az ipart. Hol lett ez több, mint taxi? Mikor kezdődött az etikás, a diszpécser karriered?

- A kommunikációval én úgy érzem sosem volt problémám, amikor a Rádiótaxinál még csak taxis voltam, a Böbének (aki még mindig diszpécser) a férje, a Tóni volt a diszpécser szolgálat vezetője, én jelentkeztem, hogy nagyon szívesen megpróbálnám. Az urh-n azt mondták, hogy a hangom teljesen jó, érthető, szabatosan, normálisan beszélek. Ki akartam próbálni, hogy milyen lehet. Fel is vettek, csak abban a pillanatban nem volt olyan hely, ahova betehettek volna. Akkor a Rádiótaxinál a 4-es Jankó, a Fux Attila, Mártika, azok az emberek voltak akkor ott, akik meghatározó szerepet töltöttek be a Rádiótaxinál, illetve töltenek be most is, igaz hogy más taxitársaságoknál. Az egész úgy kezdődött, hogy az egyik szolgálat valami oknál fogva túllépett azon a körön, amin nem kellett volna, egyik pillanatról a másikra, egyik délután felhívtak, hogy másnap reggel kezdeni kell a diszpécserséget.

- Akkor te nem telefonosként kezdted, hanem rögtön diszpécserként. Nem tudom ez mennyire volt különválasztva annakidején.

- Külön volt választva, bár talán annyira nem, mert amikor elkezdtem akkor az Évi volt az egyik, illetve a Barbara a másik társam, ők már nincsenek itt. Gyakorlatilag a mélyvízbe estünk bele, hárman voltunk szolgálatban, akkor is váltottuk egymást. Az első 2-3 nap maga volt a pokol, egyrészt megszokni a kollegákkal ezt a dolgot, másrészt égtek a telefonok, azt se tudtuk sokszor, hogy mihez nyúljunk. Csak azt láttuk, hogy az összes telefon pirosan villog, mi meg csak tartjuk a kezünkben, az utasok pedig megszokták azt, hogy mondanak egy telefonszámot, mondanak egy kódot, aztán majdcsak lesz valami.

- Elkezdtél diszpécserkedni, valahogy eljutottál odáig, ahol most vagy, hogy etikás lettél, hogy lettél diszpécserből etikás? Gondolom egyszerre voltál diszpécser, meg taxis is.

- A Rádiótaxinál mindig úgy volt, hogy azok a diszpécserek, akik taxiznak, azok etikás státuszt kaptak, nyilvánvaló, hogy a fegyelmi tárgyalásokon nem vettünk részt, viszont az utcán minden olyan jogkörünk megvolt. Annyi volt a különbség, hogy bemehettünk etikás gyűlésre, de amikor konkrétan fegyelmi döntések voltak, végighallgathattuk, de mi nem szavaztunk, maximum az akkori etikai bizottság kikérte a véleményünket, illetve ha mi rendeltünk be kollegát, akkor minket is meghallgattak, hogy történt az utaspanasz, ki telefonált, ebből mi mit reagáltunk le, ennek alapján történtek a fegyelmi döntések.

 

- Maradjunk még egy pillanatra a taxizásnál. Egy elég szokványos kérdés, bár nehéz rá válaszolni. Egy nagyon jó, és egy nagyon rossz emlék a taxizásból, mint taxisofőr.

- Nagyon jó élmény, pozitív, bár az egyik része negatív. Legelső 3-as breakom, Szent István körúton, a mostani Nirvana helyén, ott volt egy kollegának 3-as breakja. Akkor egészen másképp működött mint most, ezt te is és a kollegák is nagyon jól tudják. Elsőként értem oda a helyszínre, ezerrel berobogtam a szórakozóhelyre, azt láttam, hogy a kollegát hátulról próbálják fojtogatni. Én ráugrottam a srácra hátulról, megpróbáltam leszedni, addigra viszont odaértek a kollegák, ők nem tudták, hogy a három ember közül ki a taxis, és ki a támadó, engem ezerrel lekaptak a srácról, akkor azért jóval vékonyabb voltam, és azzal a lendülettel telefújtak könnygázzal.
Egy óra is eltelt, mire kitaláltam a szórakozóhelyről, azt mondták a srácok, hogy most már próbáljak meg hazaindulni, a szemeim még 2 hét múlva is vörösek voltak. Ez egy ilyen félig pozitív, félig negatív élmény volt. Talán a negatív élményem, amikor volt egy 3-as breakem, illetve próbáltam segítséget kérni. Ez Palotán történt késő délután, amikor 2 külföldi fiatalember kapta el a nyakamat az M3-as autópályán, akkor pont az Éviék voltak szolgálatban, de annyira hátrafeszítették a fejemet, hogy épphogy el tudtam érni az urh gombját, és egy picit be tudtam szólni. Hallottam hogy az Évi próbál szólítgatni, de ugye nem tudtam vele kommunikálni. Talán az volt a szerencsém, hogy arra jött egy autós, aki lelassított, mert látta, hogy valami történik a taxiban, ekkor a két támadó kiugrott és ezerrel elrohantak. Utána tudtam a központtal kommunikálni, hogy mi történt, a srácok elindultak volna, de addigra egyrészt próbáltam megnyugodni, másrészt örültem, hogy az egésznek vége volt.
Nem lett volna értelme odacsődíteni az embereket. Az M3-as autópálya, meg az a Palotai rész elég lakott, nagyon sokfele el lehet menekülni, el lehet bújni. Nyilvánvalóan vannak az embernek még kisebb nagyobb élményei, amikor olyan utasom volt, aki majdnem meztelenül szállt be az autóba. Ilyen élménye talán mindenkinek volt már, ez a kettő amit így kiemelnék. Apróságok voltak, például egyszer a Vágány utcai benzinkútnál tankoltam a 2107-es Ladával, síléctartó volt fent az autón, és jó taxis szokás szerint - mindenki annakidején ezen átesett -, a brifkómat betettem a síléctartó mögé, fizettem és elindultam. Amikor befordultam a Podmaniczky utcába, akkor a szembejövő kollega rámdudált és mutogatott, hogy valami van a tetőn, megálltam, és ott volt a brifkóm. Hihetetlen mákom volt, hogy nem esett le azon az 1-1.5 km-eres távon. Igazán nagyon nagy élmény, amire az ember azt mondja, hogy ilyen csak velem történt meg, nem volt, de szerencsére olyan negatívum se, hogy arról kelljen beszámolnom, hogy megszúrtak, megkéseltek.

- Rólad sok mindent lehet állítani, valaki szeret, valakinek ellenérzése van veled szemben, de közömbös nem tud senki sem maradni. A gát, amin átléptél, egy szokványos diszpécserből, mert ugye az rengeteg van ebben a városban, hogy te lettél a Bufi. Hogy szereztél ilyen „hírnevet” magadnak?

- Úgy érzem, hogy túlságosan - belátom most már, hogy ez hiba - belefolytam a Rádiótaxi belügyeibe. Ezt a céget én borzasztóan megszerettem, rengeteg barátom van, volt a Rádiótaxinál, a 120-as Miki Mercédesze volt az esküvői autóm. Nagyon-nagyon magaménak éreztem ezt a céget, az okát ne kérdezd, én nem voltam más taxitársaságnál. Amikor a Goré anno mondvacsinált okok miatt kirúgott, akkor is csak azért mentem át az Est taxihoz, mert a Dudás Zoli megkért, hogy segítsek, mert szükség lenne egy jobb diszpécserre. Én se előtte se utána egyetlen egy taxitársaságnál nem voltam, nem is akartam elmenni, nem azért mert nem hívtak, hanem mert ezt a céget teljesen a magaménak éreztem, viszont a miértjére a választ nem tudom. Pedig ezt már sokszor kérdezték, sokszor gondolkodtam én is rajta, teljesen a vérembe ivódott a Rádiótaxi, és emiatt úgy éreztem - most már belátom nem kellett volna -, hogy ezt a céget igenis csinálnom kell, minél jobban, az utasokat a lehető legjobb módon ki kell szolgálni, ennek a cégnek kell a legjobbnak lennie Budapesten.
Mindent meg kell adni a Palinak ahhoz, hogy ez a cég minél jobban fusson, és ő hátradőlve, a karosszékéből tudja irányítani ezt a céget. Ma már azt mondom, hogy nem kellett volna ennyire belemászni a belügybe, ezt a belügyet ne úgy értsd, hogy a pénzügyi vonalon, vagy a magánéletbe, hanem a taxiba. Meg kellett volna maradnom egy normális diszpécsernek, aki csinálja ezeket a dolgokat. A marketinghez, hogy mennyire értettem, mennyire nem azt nem tudom, de az ismeretségeim, kapcsolataim révén rengeteg címet hoztam a Rádiótaxinak, nagyon sok szerződést tudtam kötni, és ezek úgy mind-mind sodortak az árral. Azt azért tudni kell, hogy én soha nem szerettem azt, hogy egy helyben ülünk és megvárjuk, hogy valaki bekopogjon a Rádiótaxihoz, hogy hoztunk egy szerződést nem akarják aláírni? Én mindig olyan ember voltam, hogy megpróbáltam valamit elérni az életben.

- Ennek úgy tűnik most vége, jelenleg te saját berkeiden belül szervezed a fuvarokat. Viszont úgy hallottam még mindig a Rádiótaxihoz adod le a rendeléseid.

- Ez az amit mondtam, én nem tudom magamból kitörőlni a ’87 júniusi időszakot. Itt van előttem a CB, itt van előttem a toronyszolgálat, itt vannak előttem a Rádiótaxis bulik, a háromnapos kirándulások, amit anno az 58-as kolléga rendezett, tehát én azért ebbe annyira beleivódtam, hogy igen, nem fogok más céget hívni. Én most sem úgy jöttem el a Rádiótaxitól, hogy mindenki bunkó, mindenki szemét. Egy bizonyos dolog miatt jöttem el, ettől még a kollégákat ugyanúgy kedvelem és amikor az utcán találkozom velük, nagyon-nagyon kevés az a kolléga, aki nem áll le velem beszélgetni, talán egy ilyen kollégát tudnék mondani, az összes többi azért kezet fog, megkérdezi mi van velem, pedig ezek közül a kollégák közül is sok van, akikkel voltak afférjaim. Úgy érzem, sohasem rosszindulatból csináltam akár a letiltásokat, akár a berendeléseket, hanem volt egy szabály, amit megpróbáltam betartani. Lehet, hogy mereven, én ezt nem vitatom, de most már elmondhatom, hogy nagyon sok problémát megoldottunk házon belül, de sem a megrendelőt nem veszítettük el, sem a kollégának nem lett belőle baja. Tehát csak a végső esetben nyúltunk a berendelés eszközéhez, amikor ez már elkerülhetetlen volt. Igen, jól mondod, a mai napig Rádiótaxit rendelek, mert nekem a mai napig a Rádiótaxi marad, történt, ami történt.

- Mi történt?

- Nem is tudom, hogy hova kellene visszamennem az időben. Van a Rádiótaxinál egy bizonyos ember, aki vezető beosztásban dolgozik.

- Nevesítenéd?

- Nem szeretném, ne haragudj. A kollégák úgy is tudni fogják, hogy kiről van szó, és borzasztóan bánt, hogy erről a dologról beszéljek, vagy egyáltalán megemlítsem ezt a kollegát, mert mi régebben nagyon-nagyon jó viszonyban voltunk. Nem egyszer találkoztunk itt-ott a városban, nem egyszer kajáltunk együtt, sőt, volt olyan is, amikor fent voltam náluk és a kedves feleségével együtt vacsoráztunk, szóval úgy érzem egy baráti kapcsolat alakult ki köztünk. Én maximálisan megbíztam ebben az emberben és úgy éreztem, hogy közösen oda tudunk jelképesen csapni a piacnak, hogy itt a Rádiótaxi lefog mindenkit mosni. Aztán gyakorlatilag, a hallotaxi elődjén, Taxi. Jók, rosszak…indexes topik amikor elindult, voltak kemény szavak, amik a céget kritizálták. Természetesen belefolytam ebbe én is, együtt olvastuk, véleményeztük az ott olvasható beírásokat. Gyakorlatilag különböző nicknevekkel beíró kollégák hol engem dicsértek, hol szapultak, illetve ezt az embert szapulták. Valami oknál fogva, odabent az a hiedelem, illetve tévhit alakult ki, hogy ezeket a nickneveket én találom ki, és én ezeken a nickneveken mindenféle rosszat írogatok, erről az emberről, illetve a Rádiótaxiról és Horváth Pálról és egy másik néven saját magamat istenítem, dicsőítem.
Ennek az ellenkezőjét sosem tudtam bizonyítani, mivel erre képtelen voltam, mert azt mondtam, ha nekem ezt bizonygatnom kell és az eddigi munkám nem volt elég, amit letettem az asztalra, akkor nem tudok mit tenni. Beírás, amire egyértelműen rámfogták, hogy én vagyok, hogy ezt tuti hogy én csináltam, majd kihívják a számítógép szerelőt és ő majd megállapítja. Persze a számítógép-szerelő semmit nem állapított meg. Videofelvétel volt arról, hogy én, mikor hagytam el a helyemet, mikor érkeztem vissza, ez pontosan 3 perc volt, a takarítónővel találkoztam, aki elmondta, hogy 2-3 percet voltam abban az irodában, ahonnan állítólag ez a beírás született. Gyakorlatilag bármelyik számítógépes azt mondta, hogy szinte lehetetlen, mert ez egy igen komoly, megfontolt írás volt, egy hosszabb lélegzetvételű, hosszabb terjedelmű, amit nem lehet 2-3 perc alatt megírni.
Akkor jött a kitaláció, hogy én flopy lemezre mentettem. Azt tudni kell rólam, hogy én ezekhez a számítógépes rendszerekhez analfabéta vagyok, nem azért, mert nem tudom használni, de az hogy én programozzak, vagy flopy lemezről átmásoljak dolgokat, ez nem az én erősségem. Itt elindult egy ilyen adok-kapok, egy nagyon csúnya adok-kapok, ami többszörös anyázásba fordult, és amikor a Tatabányai kollegának a temetése volt, ahol lent volt a Pali, addig bírtam idegekkel, és akkor jelentettem be, hogy jó, ha ti ezt így gondoljátok, akkor köszönöm szépen, inkább abbahagyom az egészet. Kistomi felhívta a Palit, hogy a Bufi itt van lent, és kéri a pénzét, mert el akar menni, a Pali azt mondta, hogy ha így gondolja, akkor menjen. Nagy nehézségek árán megkaptam a pénzemet, és gyakorlatilag ekkor szakadt meg a kapcsolatom a Rádiótaxival másodszor az életemben.

- Akárhogy számolom 18 évi munkád ment egy pillanat alatt tönkre, egy pár internetes beírás miatt, hogy érintett ez téged?

- Legyek őszinte? Szarul. Én akkor, amikor eljöttem a Rádiótaxitól, közel 3 hónapig voltam magam alatt, nem kicsit. A baráti társaságom, az ismeretségeim, a szüleim látták rajtam, hogy borzasztó lelkiállapotba kerültem. Nem azért, mert most x év munkája csődbe megy, hanem az, hogy annak az embernek, akiért mindent megtettem volna, akiért a fiatalságomat feláldoztam, - tudom hogy ezek nagy szavak, de remélem, hogy mindenki érteni fogja, hogy mit akarok ezzel mondani,- az gyakorlatilag egy percig nem hitt nekem. Mindig az ellenfeleknek drukkolt, ez az egy negatívum, ami borzasztóan bántott a Paliban, hogy nem volt arra képes, hogy jó Bufi ez történt, lapozzunk, és ha tényleg azt érzi, hogy én csinálom, fogjon meg, buktasson meg mással, de egy valótlan dolgot belemagyarázni emberekbe, és ezt még az utcáról is kommunikálni, ezt nagyon nehezen tudtam megemészteni. Akkor az is bennem volt, hogy köszönöm szépen ennyi volt, a Rádiótaxi megmarad, mert a Rádiótaxis kollegákkal miért kéne kiszúrnom, miért kéne elrontani a kapcsolatot, maga a munkafolyamat megszakad, nem vagyok diszpécser, nem vagyok etikás, nem járok be dolgozni, de attól még a kapcsolat megmarad, és tőlük rendelem az autókat. De hangsúlyozom közel 3 hónap kellett ahhoz, hogy ezt viszonylag fel tudjam dolgozni.

- Tudomásom van arról, hogy nem elég, hogy te onnan eljöttél, de még utánad is nyúltak.

- Ez így van, megpróbáltak utánam nyúlni. Van egy utazási iroda, akinek én dolgozok. Az utazási irodának is bejelentkezett a Rádiótaxi, alacsonyabb díjtételeket, a repülőtérre kihelyezett diszpécsereket ajánlottak, mondván hogy a Bufi nincs már a Rádiótaxinál szeretnék, hogyha velük dolgoznának. Szerencsére ott legalább volt annyi bizalmam, hogy köszönik szépen, de ők egyenlőre a Blaskó Tamással meg vannak elégedve, nincs semmi olyan momentum, amiért váltani kéne, ők ezt a kapcsolatot szeretnék tovább. Nekem nagyon sok kapcsolatom van máshol is, ma is nagyon jól ismernek, mint például a Hotel Normafánál, mindenhova felmentek, mindenhol megpróbáltak besározni, hogy én már nem vagyok a Rádiótaxinál, tehát velem szüntessenek meg mindenféle kapcsolatot. Minden helyen az volt a válasz, hogy majd ők eldöntik, ezt a kapcsolatot velem megszüntetik, vagy sem. Ez megint bántott és megint fájt, de úgy voltam vele, hogy az az ember, aki úgy érzi, hogy én megbántottam, most megpróbál nekem visszavágni. Akkor indult újból a topikozás, akkor léptem én fel először a topicra, mert a régin nem voltam regisztrálva, saját nevemen Bufi néven voltam fent. Akkor kezdtük az írogatást, és jöttek a fenyegetések, hogy leöntik az autómat, meg el fogják törni a kezemet.

- Kinek a részéről jött ilyen fenyegetés?

- Nem szeretném, ha ez kimenne, én tudom, Rádiótaxi oldalról jött, telefonon keresztül. Nyilvánvaló, hogy nincs felvétel erről a dologról, de remélem elhiszik azok, akik ezt majd olvassák, hogy ez nem üres szöveg, hanem ez így történt. Akkor azt mondtam, hogy nekem ez az egész nem ér annyit, azt mondtam, hagyjuk az egészet a fenébe, nem írok a topicra, ha eltörik a kezemet, eltörik, ha leöntik a kocsimat, leöntik, mit tudok ellene tenni?
Semmit.

- Megijedtél?

- Igen.

- Annyira komoly volt a fenyegetés?

- A fenyegetés is komoly volt, bár az okát nem értettem, annak idején ez a topicon fent is volt, és én el is köszöntem, hogy bocs gyerekek, de én ezeket az írásokat abbahagyom. Akkor több reagálás is volt, hogy miért, mi történt, megfenyegettek?, miért nem próbálok ellenállni? Azért, mert én egy kis ember vagyok. Én taxizom, nekem nincsenek védelmi emberek a hátam mögött, nekem nincsenek agyonbarnított, fekete Mercedesszel járó barátaim, én maximum magamat tudom megvédeni, ha az első pofont én adom, akkor szerencsém van, de ha én kapom, akkor nem biztos.

- Meglepő számomra attól függetlenül, hogy köztünk is volt többször szabálybeli konfliktus, de az interneten nem írtak rólad rosszat a kollegák, sőt kifejezetten dicsértek.

- Igen, ezen én is többször meglepődtem, mikor olvastam, sokszor könnybe lábadt a szemem, hogy az utcán mégis az a vélemény van rólam, ami valóban vagyok. Ezt mindig próbálták ellensúlyozni, és mindig voltak bent a központban olyanok, akik azt mondták, hogy én nulla vagyok, hogy engem utálnak a taxisok, aláírásokat gyűjtenek ellenem. Amikor meg felmentem a topicra, egészen másokat olvastam, amikor ezt szóvátettem, akkor megint az a reakció jött, hogy ezeken a nickneveken bárki, bármit fel tud írogatni, saját magamat dicsérem. Akkor azt mondtam hogy hagyjuk ezt az egészet, tényleg nincs miről beszélni. Aki számomra fontos, az tudja a telefonszámomat, aki nekem fontos, annak tudom én a számát, ezekkel az emberekkel a mai napig leülünk kávézni, ebédelni, együtt dolgozunk, érdekes módon amikor bármiről, bárhol beszélgetünk, véleményünk, életfilozófiánk magáról erről a taxizásról, magáról a Rádiótaxiról szinte 99% -ban megegyezik.

- Sérelmeid ellenére sosem fogalmaztál meg éles hangot magával a Rádiótaxival és kifejezetten a Horváth Palival szemben. Ennek van valami oka? Visszafogott vagy, vagy valóban ez a véleményed?

- Sosem volt felhőtlen a viszony a Palival. Mindig voltak afférjaink, összetűzéseink, aki ismeri a Palit, az tudja róla, hogyha kikel magából, akkor nem ismer se Istent, se embert. Te is tudod nagyon jól, hogy tud az emberrel kiabálni, anyázni. Ennek ellenére én azt mondtam, hogy egy cégvezető megpróbál minél többet, minél jobbat kihozni a Rádiótaxiból, nem tagadom, volt amikor én is szidtam a Palit, volt amikor azt mondtam, hogy elegem van ebből az emberből, de aztán valahogy mindig túllendített ezen a dolgon az, hogy én szeretem, imádom ezt a céget.
Történnek dolgok, afférok, majd 48 óra, vagy egy hét múlva leülünk, amikor lehiggadt ő is, én is, és hajtjuk tovább ezt a szekeret, mert azért hallgatólagosan ő mindig elismerte a munkámat, még ha sosem dicsért a szemembe, sosem veregette a vállamat, hogy Bufi nagyon jól csináltad, és rohadt jó vagy. Azért szerintem most is érzi azt, hogy a munkámmal sosem hátráltattam a Rádiótaxit. Mindig előrevittem a céget, legalábbis próbáltam előrevinni. Az hogy egymás között voltak afférjaink, és kialakult köztünk egy nem felhőtlen viszony, ez adódott abból, hogy ő jóval idősebb, másképp látja az életet, hogy én fiatalabb voltam, más mentalitással próbáltam gondolkodni. Ezek néha nem találkoztak.

Nem biztos, hogy jól reagáltuk le a dolgokat, nem biztos hogy jól kommunikáltunk egymással, de aki ismeri a Palit, az tudja, hogy nagyon nehéz neki, valami olyan dolgot bebizonyítani, amire ő már kialakított egy álláspontot. Ha ő valamire azt mondja, hogy á, és én a b-t szeretném, ez borzasztó nehéz a Palival. Nagyon komoly meggyőzőerő kell ahhoz, hogy a Palit el lehessen bizonyos dolgoktól tántorítani. Ennek ellenére én most sem haragszom rá. Amikor annakidején kirúgott a Pali decemberben, akkor sem haragudtam rá, hanem magára a szituációra haragudtam, hogyha meghallgatott volna, hogyha pontosan tudta volna hogy mi is történt, akkor biztos egész másképp alakul ez a dolog, de ő csak azt az egy véleményt hallotta, ennek dacára felhúzta magát, és az első mondata az volt, hogy jó, akkor nem vagy etikás, nem vagy diszpécser és ki vagy rúgva. Én úgy voltam vele, hogyha ő ezt így gondolja, ő a Rádiótaxi elnök igazgatója, szíve joga ezt megtenni, én meg csak egy beosztott vagyok, akkor veszem a kabátom és elmegyek.

- Egy picit beszéljünk az internetről. Döbbenet számomra, hogy egy ember karrierjét ennyire képes tönkretenni kollégák véleménye. Mit gondolsz az internet erejéről?

- Elég brutális ereje tud lenni néha. Azt mondom, hogy a mai világban a kommunikációnak egy alapeleme. Nagyon sokat lehet beszélgetni, gondolkodni és írni az internetre. Az ember azért bizonyos emberek véleményét megismeri, meglátja. Más kérdés, hogy ezen a szakmai topicon, nagyon sok ember nem meri felvállalni, hogy ki is ő valójában. Nehéz úgy emberekkel kommunikálni, hogy ő tudja, hogy én ki vagyok, én viszont nem tudom, hogy ő ki. Lehet ez pozitívum vagy negatívum, szidhat engem bárki, soha nem állítottam hogy én nem hibáztam, hogy nem rontottam el dolgokat, azt se mondom, hogy nem volt olyan, hogy kollegákat jogtalanul letiltok, az ember hibázik. De sokkal értelmesebb szerintem megbeszélni a dolgokat, akár az interneten is, ha nem akar velem személyesen beszélni, csak tudjam, hogy kivel beszélek.

Az viszont, hogy valakit úgy szidni, szapulni, hogy nem adom hozzá az arcomat és ráadásul valótlan dolgot állítok, az elég kemény tud lenni. Azokat az embereket, akiben egy pici ellenszenv van a másik iránt, nagy valószínűséggel abba az irányba fogja terelni, ami felé nem szeretné az ember. Nyilvánvaló, hogy ha nekem esik a Rádiótaxi elnök igazgatója a topicon, és ezt hallja egy olyan ember, akit esetleg előtte letiltottam 4 napra késésért, akkor egyértelmű, hogy nem engem fog vállon veregetni, hanem a Rádiótaxi elnökének fog igazat adni, hogy ez a Bufi tényleg ilyen és fú, meg ha. Mondok egy nagyon egyszerű példát, szerintem ebből mindent meg fogunk érteni. Az egyik Rádiótaxis kollegával kint álltunk a Hősök terén, egymás mellett beszélgettünk. Megérkezett egy kollega, 3 napja volt itt a Rádiótaxinál, elkezdtünk beszélgetni a munkáról, a címmennyiségről, az etikásokról, a diszpécserekről, majd a kollega megszólalt, hogy hát ez a Bufi egy bunkó, egy katasztrófa, hogy lehet itt a cégnél, miért nem rúgják ki innen. Nem tudta, hogy én vagyok az, mert nem ismert. Kérdeztem tőle, hogy kollegám találkoztál már ezzel az emberrel? Nem nem. Mondom, akkor miért mondasz róla véleményt?
Hát mert a kollegák ezt mondták, beszéltem most egy kollegával, és azt mondta, hogy milyen bunkó, hogy letiltotta a koszos autóért, és hogy ez milyen állapot. De mondom, ha nem ismersz valakit, azért mert egy kollega mond valamit, nem szabad általánosítanod. De ő azért biztos benne hogy ez így igaz. Ezek után odanyújtottam a kezemet és mondtam, hogy Rádiótaxi - Bufi. Kiült a srácra a döbbenet, és kérdeztem tőle, hogy az elmúlt negyed órából te ezt szűrted le, hebegett habogott, elnézést kért, én akkor is mondtam neki, hogy ez arra volt tanulság, ne ítéljen meg úgy embereket, hogy nem ismeri. Most is azt mondom, amit nagyon sokszor mondok, ezt már te is hallottad, hogy engem iszonyatosan sokan látnak, de nagyon kevesen ismernek. Gyakorlatilag ennyi.

- Szerinted a kollégák ma 2007-ben felvállalhatják önmagukat, ha negatív kritikát fogalmaznak meg a Rádiótaxival kapcsolatban, nem kell retorziótól tartaniuk?

- Nem, én azt mondom, hogy nem. Igenis fel kell, hogy vállalják az arcukat. Nyilvánvaló, hogy olyan dolgokkal kapcsolatban, amire effektív van konkrét bizonyítékuk, vagy konkrét megoldási lehetőségük. Nagyon könnyű úgy szapulni valamit, ha nem tudok rá megoldást. Mondhatom azt, hogy ez a taxi nagyon rossz, mondhatom, hogy ez a tarifa egy nulla, de mondjak rá egy megoldást, amin el lehet indulni.

- Kollegák dolga lenne a megoldást megtalálni a központtal kapcsolatban, vagy elég ha csak taxiznak?

- Azt hiszem ennek egy közös hajónak kellene lennie, az utcán dolgozó kollega befizeti a tagdíjat, ezért mit vár cserébe? Egy normális kiszolgálást a diszpécserektől és normális címmennyiséget. Itt mindenki egy fogaskerék, mindenkinek hozzá kell tenni a magáét, hogy ez a gépezet menjen. A fogaskerekek csatlakoznak egymáshoz. A diszpécsereknek és a telefonosoknak mondtam mindig ezt a fizetéssel kapcsolatban. Ha ők normálisan és pontosan felveszik a címet, a diszpécser normálisan és pontosan kiadja a taxisnak, a taxis normálisan és pontosan megtalálja és normálisan kommunikál, akkor ez a megrendelő minket fog hívni. Ha a megrendelő minket hív, akkor a pénz a mi taxisunk zsebébe vándorol, ez a taxis pedig befizeti a pénzt a központba. Ez egy körforgás, ha itt valami megakad, onnan kezdve csak probléma lehet. Kevesebb a fuvar, a diszpécsernek nem jut fizetés, a taxisnak kevesebb a bevétele, családi problémái lehetnek.

Olyan fogaskerék láncolat csatlakozik egymáshoz, ahol, ha egy fog kitörik, ott komoly problémák lehetnek. Azt hiszem bármelyik cégnél, de én most is azt mondom, bármiféle kritika van, a Rádiótaxi mostanában mindig pellengérre van állítva. Amit a Pali szokott mondani a folyosón és a topicon, igenis az kell, hogy bemenjenek a kollegák, mondják el a véleményüket, mert sajnos sokszor nagyon-nagyon rosszat súgnak a Palinak. Megpróbálják nem felkavarni az állóvizet, pontosan azért, hogy esetleg a Goré ne lásson át minden dolgot. A Palinak rengeteg dolga van, nagyon sok mindent vállal, ennek ellenére azért én azt hiszem, nem egy olyan ember, akit éjjel fél 3-kor ne lehetne felkelteni, ha valamelyik kollegát megtámadják, vagy valamelyik kollegának problémája van. Tudnák mondani kollegákat, benti diszpécsereket, telefonosokat, hogy amikor odamentek a Palihoz, hogy problémájuk van, bármit megoldott. Annakidején volt, akinek a lakásépítésben segített, volt akinek mosógépet vett, volt olyan telefonos, akinek az utolsó forintját adta oda, mert nem volt nála több csak 6260 forint, de kifordította a zsebeit és odaadta neki.
Ez a probléma, gyorsan üljél taxiba, menjél haza, vagy nem egyszer volt hogy valamiért el kellett vinni a diszpécsert, mert családi tragédia történt, és azt mondta, persze hívj egy taxit, a kollega írjon egy számlát, majd mi kifizetjük. Ha a Palinak a zsebében van egy forint, és valaki bajban van és az az egy forint segít, oda fogja adni és nem fog hátat fordítani se kollegának, se taxisnak, se diszpécsernek, se telefonosnak. De ahogy én megismertem a Palit, lehet, hogy az utca emberének se fordítana hátat. Az, hogy mi az oka, hogy a Pali körül kialakult ez az anomália , ez az utálat, és a Pali hazudik, nem mond igazat, ezt nem tudom. Szerintem ezt soha senki nem tudja megmagyarázni, hogy pontosan hol és mikor indulhatott el ez az egész.

- Honnan veszed ezt az ellenszenv dolgot, honnan van ez a véleményed?

- Amit a topicon olvasok, az egyértelműen ezt sugallja. Azt hiszem, hogy a Palit is nagyon kevesen ismerik valójában, de megmondom őszintén, hogy nagyon nehezen sikerült nekem is megismerni. A Pali nem egy kifele nyíló típus, nagyon sok mindent magában tart, nagyon sok mindenen őrlődik, pont azért vágódik ki belőle sokszor a kiabálás, hogy a feszültséget levezesse. A topicon csak azt lehet olvasni, hogy a Pali nem mond igazat, a Pali ezt mondja, a Pali azt mondja, amikor a kollegákkal szemben van, akkor megint mást mond. Ez úgy benne maradt a köztudatba, nem mondom, hogy sok mindenben nincs igaza a kollegáknak, mert nekem is vannak bizonyos dolgokban ellenvéleményeim, de valami miatt ez kialakult a taxistársadalomban és más taxitársaság vezetőiben is. Lehet, hogy a Pali hibája.
Lehet, hogy a Pali kommunikációjával van probléma, lehet hogy nem tud úgy dolgokat lereagálni, ahogy le kéne, lehet, hogy ennek megint az az oka, hogy ő már 53 éves, mert a múlt rendszerből maradt itt , nem negatív értelemben mondom, hanem pozitív értelemben. Lehet, hogy neki más volt az életfilozófiája, mint a mostani embereknek, millió egy összetevője lehet, de amikor jó passzban kapod el a Palit, vagy amikor 2-esben 4-esben, 8-asban el tudsz vele menni beszélgetni, egy egészen más ember, mint amikor arról van szó, hogy taxi.

- Kicsit kiéleződött most a beszélgetés a Palira. Szeretném megtudni a véleményedet, Horváth Pálról és a cégvezetésről.

- Nehéz kérdés, én azt hiszem, hogy amit szeretne csinálni, az teljesen jó. Amikor én most visszamentem a Rádiótaxihoz, előtte felvázolta hogy ő mit vár el, és mit szeretne. Toronymagasan Budapest legjobb elmélete. Azt, hogy ennek a megvalósítása miért nem tud kialakulni, ebben már biztos, hogy hibás ő is. Lehet, hogy nem találja meg a megfelelő embereket, lehet hogy a Rádiótaxinál voltak anyagi problémák, ami miatt nem úgy alakultak a dolgok, ahogy kellett volna, lehet, hogy a körülötte lévő egy-két ember nem azt sugallja neki, amit kellene, és most is azt mondom, hogy a Pali egymaga borzasztó sok mindent megpróbál felvállalni, és ezzel teljesen szétforgácsolja az erejét.

Egyszerűen vannak dolgok, amire akarva akaratlanul képtelen odafigyelni, kellő mennyiségű időt ráfordítani, mert anno, amikor csak a cégével foglalkozott, nem volt focicsapat, belső viszály, nem volt etikás probléma és nem 400-an, hanem 698-an voltunk. Volt egy olyan időszak az urh-s időszakban, amikor kettő szabad kód volt csak a Rádiótaxinál. Amikor a Pali csak ezzel foglalkozott, ment a címek után, kereste a barátait, a régi kapcsolatait, akkor a cég iszonyatosan futott. De azt hiszem Ricsi ezt te is nagyon jól tudod, abban az időszakban szerintem toronymagasan mi voltunk a legjobb társaság. Lehet bármilyen matrica, bármilyen autón, a Rádiótaxi Budapest legjobb taxitársasága volt anno, amikor a Pali csak és kizárólag ezzel foglalkozott. Nem voltak neki magánéleti vagy más jellegű problémái.
A cégvezetéssel kapcsolatban azt mondom, hogy nyilvánvaló, hogy neki, mint ügyvezető igazgatónak, kell kialakítani egy stábot, nem azt sugallom, hogy a mostaniak rosszak, nem szeretném ha ebből félreértés lenne, de kell neki egy olyan 5-6 fős stáb, aki gyakorlatilag a maga vonalát viszi. Legyen olyan diszpécservezető, aki tudja, mit kell csinálni, olyan etikai vezetője, akit elfogadnak az utcán a kollegák, akár választás útján is, egy olyan pénzügyi háttere, amihez bármikor nyúlhat, ha problémája van, egy olyan munkaügyi vezetője, aki tudja azokat a kiskapukat, amivel meg lehet oldani a különböző dolgokat, és nem azt mondom, hogy csaljon, hazudjon, hanem amik abszolút törvényileg előírt dolgok. Nagyon sok ilyen van. Legyen egy megfelelő marketingese, aki tudja, hogy mikor, hova érdemes belenyúlni, mikor, hova érdemes pénzt befektetni, mikor, melyik céggel érdemes szerződést kötni. Ez megint olyan, mint egy fogaskerék, ha ez az 5-6-7 fogaskerék megfelelően működik, akkor én azt hiszem, hogy a Rádiótaxi elnök-igazgatójának nincs más dolga, mint hogy hátradőljön a székben és élvezze az életet.

- Tavaly visszamentél a Rádiótaxihoz.

- Így van. Hosszú vívódás előzte ezt meg. Amikor én elmentem, nem sokkal utána elment a Miki is és egy harmadik ember is a Rádiótaxitól. Azt hiszem, hogy ez a három ember meghatározó szerepet töltött be a cégnél, ennek következtében lehet, hogy a Rádiótaxi kicsit megbomlott. Lehet, hogy a kollegák nem értették, hogy ez miért történt, nem tudták, hogy ki, miért ment el. A Pali szerintem kicsit magára maradt, nem volt senki mellette, aki őt ebben a helyzetben át tudja lendíteni a holtponton, valószínűleg emiatt nyúlt vissza a régi dolgokhoz, a régi emberekhez, hogy megpróbálja a céget ismét feljebb lendíteni, mint ahol tartott. A konkrét dolgot nem tudom, nem tudom, hogy a 120-as Mikit ő hívta vissza, vagy a Miki akart visszamenni, hogy a másik kollegát hívta, vagy ő akart visszamenni, erről nem tudok nyilatkozni, mert hallottam ezt is, azt is. Van, akinek adok a véleményére, van, akiét csak elengedem a fülem mellett, mert nem azt akarja mondani, amit kéne. Engem annakidején a 120-as Miki hívott fel. Azt tudom, hogy bent a cégnél komoly csaták voltak, hogy a Bufi visszajöjjön vagy ne.
Nagyon sokáig nem akarták, hogy visszamenjek, amikor engem megkerestek, határozott nemmel válaszoltam. Nem akartam visszamenni a Rádiótaxihoz, bárki bármit állít. Nem én kuncsorogtam, nem írogattam leveleket, nem hívogattam a Palit, hogy mikor akar visszavenni, mert én teljesen jól megvoltam azzal a munkával, amit csináltam. Arról nem beszélve, hogy én elkezdtem tavalyelőtt egy iskolát, amit én folyamatosan csináltam, a keddemet és a a csütörtökömet szinte teljesen elvette. Most is azt mondom, hogy egy diszpécser szolgálat vezetői állás az szinte 24 órás. Folyamatosan be kell legyen kapcsolva a telefonod, folyamatosan bent kell lenni a munkahelyen. Amikor felhívott a Miki, nagyon sokáig ódzkodtam, de amikor azt mondta, hogy ő is visszamegy, és próbáljunk meg együtt elindulni egy felfelé vezető úton, akkor azt mondtam, hogy jó rendben vállalom. Leültünk a Palival, felvázolta a dolgokat, és azt mondta, hogy szeretné, ha segítenék, ha visszamennék a céghez. Én erre rábólintottam. Így kerültem vissza, összeült egy team, elkezdtünk dolgozni, borzasztó sok pozitív dolgot találtunk ki. Azt hiszem el is indultunk egy olyan úton, ami a cégnek kedvező. Talán a kollegák azt várták, hogy itt gyökeres változások történnek napokon belül, de ezt azért nem lehet megoldani.

A diszpécserszolgálatról én azt az információt kaptam, hogy rengeteg probléma van, rosszul adják ki a címeket, lenyúlnak címeket a diszpécserek, telefonon adják ki. A mai napig azt mondom, hogy ez rágalom, mert soha semmit nem lehetett bebizonyítani. Ráadásul azok közül az emberek közül, amikor én visszamentem, olyan emberek dolgoztak mint diszpécser és telefonos, akikkel én előtte is együtt dolgoztam. Ha valaki azt mondja, hogy ezek az emberek rosszat tesznek a Rádiótaxinak, vagy címeket adnak ki, vagy adnak el, akkor saját magamat is ebbe a kategóriába kell vennem, mivel mi együtt dolgoztunk. Nekem a Jankó és a Mártika, hosszú évekig a váltótársam volt, ők voltak éjszaka, én voltam nappal. Nem egy hónapig dolgoztunk mi együtt, hanem hosszú-hosszú évekig. Tudom, hogy soha ilyesmi nem történt. Amikor visszamentem, tartottam egy diszpécsergyűlést, elmondtam, hogy aki ismer, az ismer, tudja milyen vagyok, elmondtam hogy mit kérek, hogy mit követelek, és elmondtam, hogy ezt azért mert. Ha olyan a munka, akkor oda tudok állni a Rádiótaxi elnök-igazgatója elé, és azt tudom mondani, hogy Pali, ez a cég most már így indul, az utcán a kollegák meg vannak elégedve, innentől kezdve szeretném, ha ez, meg az meg amaz lenne.

Biztos hoztam rossz döntéseket, hoztam olyan döntést, ami sok telefonosnak, diszpécsernek nem tetszett, ilyen volt például a szolgálatos autó, amit hosszú vívódás után megszüntettünk. Ez a mai napig nem egy ember szemében tüske. Erre én azt mondom, hogy elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor a taxisnak ez nem fér bele. Régen belefért, mert régen nem azért vitték haza a diszpécsereket, hogy szabadjátékot kapjanak, hanem azért hogy megismerje, hogy kivel dolgozik együtt 12 órát. Annakidején harcoltunk a Rákóczi úti központban, hogy a nappalos diszpécsert hazavihessük. Összenyomtak a kollegák. Tudomásul kell venni, hogy ez az időszak elmúlt. A kollegák azért jönnek ki, hogy dolgozhassanak, nekik nem fér bele az, hogy a kispesti központtól, vagy akár a mostani új központból kispestre 22 kilométert hazakocsikázzanak, mondjuk pénteken este 7 órakor. Elindult egy folyamat, egy munka. Azt tudtam és maximálisan egyet is értettem, hogy nagyon kevés időt tudtam bent tölteni a központban. Ennek egyik oka, hogy a fizetésem anno nem volt megfelelő, hogy teljes egészében a Rádiótaxira koncentráljak, kellett mellette csinálni a munkámat, ott volt kedden, csütörtökön az iskola, ott voltak az őszi, téli, év végi vizsgák, amire tanulnom kellett. Effektív nagyon keveset voltam úgy bent a központban, hogy ott legyek reggel 8-tól este 8-ig.

Amikor időm és lehetőségem volt, bent voltam. Mindenről tudtam, el lett mondva a diszpécsereknek, ha bármiféle dolog történik, vidéki előrendelést adnak le, ha bármi olyan dolog van, azonnal hívjanak fel, beszéljük át. Nem azért mert az utcán kint lévő 826-os kollega engem ezért megró, hanem mindig az volt az alapelvem, hogy szolgáljuk ki a taxist és szolgáljuk ki az utazóközönséget, mert mi bent elsősorban azért vagyunk. Nagyon jól tudjuk, nem a taxissal találkozik először az utas, hanem a telefonossal. Ha a telefonos kedves, normális, közvetlen hangot üt meg, akkor lehet, hogy negyed órát is vár az utas, úgy hogy nem morog. De ha egy bunkó telefonossal találkozik, ez vonatkozik az összes cégre, akkor lehet, hogy az 1 perces taxi is már 20 perces, és az összes dolog a taxison fog lecsapódni. Innentől kezdve taxis ideges, ingerült, rosszkedvű, összeveszik esetleg a telefonossal, a diszpécserrel, ez megint az egész napot elronthatja mind a két félnek. Ez egy hajó, amiben egy irányba kéne eveznünk, mert ha te jobbra evezel, én meg balra és egymással szemben ülünk a lovon, akkor csak körbe-körbe fogunk menni és nem előre.

- Elkezdted újra a munkát, diszpécserközpont vezető lettél, beleöltél apait, anyait, az utcán a kollegák is meg voltak veled elégedve, szemmel láthatóan a Rádiótaxi elkezdett magára találni. Majd egyszer csak jött a hír, Bufi többé nem Rádiótaxis. Elhagyta a hajót.

- Ez így van. Mai napig nem tudom, hogy jó volt-e a döntésem. Az oka megint az az egy ember, aki ezt az egészet megteremtette. Nagyon keveset tudtam a diszpécserekkel foglalkozni, amivel tudtam foglalkozni az nagyjából sikerült. A hétfői értekezletek 99%-án ott ültem, dolgoztunk közösen és megint elindult valami folyamat, amire sokan azt mondják, hogy nem így van, de én tudom, hogy így van. Történtek bent bizonyos változások, pénzügyi változások, fizetésekre gondolok, pro és kontra. Amikor visszamentem, egy olyan fizetést kaptam, amire annakidején azt mondtam a Gorénak, hogy Pali ne haragudj ez tárgyalási alapnak sem jó.

Ennek ellenére felvállaltam ezt a dolgot, nekem meg volt szabva 3 hónap próbaidő, hogy én ezt a munkát tudom-e majd csinálni. 3 hónap próbaidő után a kutya nem mondott nekem se jót, se rosszat, akkor én jeleztem, hogy letelt a próbaidő, szeretném, ha egy kicsit átbeszélgetnénk a dolgokat, az iskolának egyrészt kezd vége lenni - hangsúlyozom, amikor a Pali engem visszahívott, én ezt neki elmondtam, kedden csütörtökön nem értek utol. Vizsgaidőszakban nem fogok tudni bejárni, csak telefonon fogom tudni tartani a kapcsolatot a diszikkel. Erre a Pali azt mondta, minden rendben van, mikor tudok 100%-ig odakoncentrálni a dolgokra? Elmondtam neki, hogy júniustól. Így indult el tavaly ez a dolog. A legutolsó, ominózus megbeszélésen, megint nagyon sok minden a felszínre került, hogy én nem csináltam meg ezt, nem csináltam meg azt, hogy én ilyen vagyok, hogy én olyan vagyok. Tudni kell, hogy márciustól megváltoztak a fizetési viszonyok, ennél az egy bizonyos embernél több fizetést kaptam. Nekem egy picit megemelték a pénzemet, neki viszont csökkentették.

Bárki, bármit mond, ettől a pillanattól kezdve totál visszajött a másfél, 2 évvel ezelőtti szféra. A prüszkölés, a köpködés, a nem beszélek veled, nem veszem fel a telefont. Elkezdődött megint a hátulról furkálódás. Nem szeretném azt sugallni, hogy ez csak tőle indult ki. Ezen a bizonyos napon pedig annyi történt, hogy bementünk és én ott kőkeményen az arcomba kaptam, hogy az elmúlt 6 hónapban semmit nem csináltam, szakmailag alkalmatlan vagyok a diszpécserszolgálat vezetésére, nem tudok túllépni a régi időszakon, nem tudok megújulni, és jó lenne, ha a koronát lerúgnám már a fejemről, illetve én úgy beszélek a diszpécserekkel, meg a beosztottjaimmal, mint egy állattal. Bambán néztem, hogy gyakorlatilag most mi is történt, most mi van? Az utcán azt mondják, hogy jó a dolog, én is úgy érzem, hogy jó a dolog, bár lehetne jobb is, láttam és tudtam, hogy hol vannak hibák. Januárban, februárban semmi probléma nem volt, semmi probléma nem volt, amikor decemberben úgy mentünk neki, hogy a Pali külön megköszönte hogy így levezényeltem ezt a kemény hónapot.

Nem csak úgy köszönte meg, hogy Bufikám nagyon szépen köszönöm, hanem anyagi vonzata is volt. A karácsonyt, szilveszter úgy vezényeltem le, hogy december 22.-én lépett ki tőlünk a Jankó és az Angi. Egyik legjobb telefonosomat és az egyik legjobb diszpécseremet veszítettem el. Nem kevés problémám volt, hogy ezt a dolgot átvészeljük, de sikerült megoldani, és én azt hiszem, hogy a kollegák reakciója pozitív volt. A Pali ezt anyagilag is megköszönte, ami nagyon jól esett, nagyon meglepődtem, napokig nem tudtam mit kezdeni a gondolattal, valahol belül azt mondtam, hogy igen, érdemes volt megint harcolni, érdemes volt megint odatenni magamat, mert lám volt eredménye. Azon a napon mikor ezt kaptam az arcomba, elgondolkoztam a dolgokon megint és odafordultam a Palihoz, és annyit kérdeztem tőle, hogy ne haragudj Goré, erre nem tudsz mit mondani? A Pali rámnézett és azt mondta, hogy hát Bufikám, én erre most mit mondjak. Akkor megállt bennem az ütő. Azt mondtam magamban, hogy a Rádiótaxi elnök-igazgatója nem tudja ezt lereagálni, akkor valószínűleg én itt már nem is kellek.

Ha ezt így belemondják az arcomba, hangsúlyozom voltak benne igazságok, tény hogy a szolgálatvezénylést nem vetettem le papírra, és nem adtam le a Rádiótaxi elnök-igazgatójának, de a kollégák tudták, hogy ki mikor dolgozik. Az is igaz, hogy az URH forgalmazási szabályzatot elkészítettük, de nem volt minden problémára külön megírva. De azt, hogy én az elmúlt félévben semmit nem csináltam, azt hogy én erre szakmailag alkalmatlan vagyok, azt hogy én úgy beszélek a telefonosokkal és a diszpécserekkel, mint a kutyával, ezt kőkeményen visszautasítom és ez sértés, ez egy hatalmas nagy vádaskodás volt részükről. Ekkor én felálltam és azt mondtam: Gyerekek, ha ti ezt így gondoljátok, akkor keresetek egy másik diszpécservezetőt. Felálltam és részemről ennyi volt. Azt tudni kell még, hogy előtte vagy 20 perccel a 120-as Miki jelentette be, hogy elmegy, és ennek az egésznek úgy futottunk neki, hogy azt mondtam a Mikinek: Nézd Miki, ha te visszamész, akkor én is, de ha te eljössz, akkor én is el fogok jönni, mert mi ketten éreztük azt, hogy közös hullámhosszon vagyunk, és tudunk a rengeteg támadás ellen védekezni, ami minket ér.

Felálltam és eljöttem. Hangsúlyozom, hogy nem tudom, hogy jól döntöttem-e, a visszhangokból ítélve, nem kellett volna ezt a lépést megtennem, viszont nem voltam hajlandó tovább ezzel az emberrel egy munkahelyen dolgozni. Ezek mellé jöttek még más, apró csalódások. Csalódtam másokban is, olyan emberben, aki amikor visszamentem jól tudtunk együtt dolgozni, de kiderült róla, hogy amikor neki küldtem egy személyese SMS-t azzal a lendülettel át is küldte ennek az embernek, akiről beszéltünk. Ez ismét egy olyan arculcsapás volt, hogy azt mondtam, ha én nem bízhatok meg egy kollégában, egy másik vezetőségi tagban, akkor gyakorlatilag az egésznek semmi értelme, ha azok fognak belém rúgni, akikkel együtt kellene ezt a hajót húzni, akkor én minek legyek ott. Megpróbáltam, nem jött össze, nem úgy jött össze, de kérlek hangsúlyozd ki, hogy egy percig sem haragszom a Rádiótaxi elnökére, maximálisan továbbra is tisztelem és továbbra is minden tiszteletem az övé, hogy 21 éve irányítja a céget. A többi dolgot majd a Jóisten, ha odakerülünk eldönti, hogy kire mit fog rámérni, hogy kinek melyik kapun kell majd bemenni.

- Nincs Colombo ballonkabát nélkül, nincs Kojak nyalóka nélkül és ez a riport sem lenne teljes, ha nem tenném fel a következő kérdést. Német Tamás – Blaskó Tamás. A 600 és a Bufi. Mi a helyzet veletek?

- Nagyon nehéz erről a dologról beszélni, mert azért gondolom a riportból kitűnik, hogy ki volt az az ember akivel sajnos borzasztó rossz irányba ment el a barátságunk. Én úgy érzem, mind szakmailag, mind emberileg nagyon komolyan dolgoztunk ezért a cégért. Aztán ahogy jöttek az afférok, s az egymás közötti problémák, ezt sem ő, sem én nem tudtuk lereagálni. Nem tudtunk rendesen leülni kommunikálni, nem tudtuk átbeszélni a dolgokat, s elkezdődött az egymásra való fújtatás, köpködés. Ezt a Pali nagyon jól fogalmazta meg, hogy a kettőnk harca – bár nem értem miért harcoltunk, mert az utóbbi időben ráadásul mind a kettőnknek más volt a beosztása -, ez a harc nem előre vitte a Rádiótaxit, hanem csak megfenekeltette ezt a hajót, vagy még jobban megfogalmazva, megpróbálta lehúzni.

Az utcán a kollégák ugye hallották ezt, hallották azt, hallották az ő véleményét, hallották az én véleményemet, fogalmuk sem volt, hogy most kinek is higgyenek. Nem tudták, hogy ezt most hogy kell kezelni, mint ahogy ezt mi sem tudtuk. Amióta eljöttem a cégtől, találkoztunk a repülőtéren, nem egyszer, nem kétszer. Nem fogunk egymással kezet, nem is köszönünk egymásnak és mindenféle kapcsolatot megszakítottunk egymással. Hogy ebből lesz-e visszaút? Vagy lesz-e közöttünk valaha normális kapcsolat? Azt hiszem erre senki sem tudja most megmondani a választ. Jelen helyzetben azt tudom mondani: NEM! Tehát ahogy most áll a helyzet, ahogy én jelen helyzetben érzem, én azt hiszem számomra ez az ember szinte nem is létezik. Nagyon-nagyon fájt, amit csinált, nagyon-nagyon fáj, amit tett, holott én soha semmit sem tettem ellene, sőt nem egyszer segítettem a munkáját. Ennek ellenére ő hatalmas ellenszenvet alakított ki magában rólam, de a valós okát a mai napig nem tudom.

Hangsúlyozom, én nem azt mondtam, hogy én nem hibáztam, nem azt mondom, hogy én jól csináltam mindent, nem hoztam rossz döntéseket, vagy nem szóltam valakihez durván, mert biztos, hogy történtek ilyenek, de azt hiszem, hogy a vezetőségi tagoknak egymás között le kell ülni, és kommunikálni, el kell akkor menni kettesben egy étterembe, és belemondani a másik arcába, hogy mit csinál rosszul. Meg kellett volna keresni azt az utat, hogy egymás mellett közösen dolgozzunk ezért a cégért. Ez nem volt köztünk, és vannak dolgok, amiken az ember túl tudja tenni magát, de most ennek vége. Úgy érzem, hogy a mi kapcsolatunk, közte és köztem, talán végérvényesen megszakadt. Lehet, hogy idővel ezek a sebek is begyógyulnak, lehet, hogy idővel eljutunk oda, hogy biccentünk egymásnak, az is elképzelhető, hogy valaha kezet fogunk fogni egymással, de én most azt mondom, hogy ez a kapcsolat teljesen nulla, teljesen zátonyra futott és embernek kell lenni ahhoz, a szó szoros értelmében, hogy ezt egy harmadik személy, ezt a hajót levontassa erről a zátonyról.

- Ez ismét egy kemény, és jó kérdés. Nem mondom rá, hogy igen, és azért nem, mert nem kifejezetten azért nem mennék vissza a Rádiótaxihoz, mert a 600 ott van, vagy ha a 600 elmenne, akkor nem robognék vissza a Rádiótaxihoz, mert ez egy sokkal mélyebben fekvő dolog, minthogy ezt egy ember jelenléte, vagy ennek a hiánya befolyásolja. Amennyiben ő elmenne a cégtől és másnap engem felhívna a Pali, hogy Bufi, azonnal gyere vissza, mert segítened kell, nagy valószínűséggel kapásból nemet mondanék neki. Aztán lehet megint le kellene ülni beszélgetni, megint meg kellene vívni magammal való harcot és lehet, hogy akkor…Én úgy érzem, hogy a Rádiótaxi és a Bufi jelen helyzetben eltávolodott annyira egymástól közös munka révén, hogy erre a felkérésre most csak nemmel tudnék válaszolni.

Azt, hogy én, és a Rádiótaxi a belátható jövőben együtt fog-e tudni dolgozni, erre most azt tudom mondani jelen pillanatban, hogy szinte reménytelen. Teljesen függetlenül attól, hogy most ez az ember ott van a cégnél vagy sem. Ugye azt szokták mondani, hogy soha ne mond azt, hogy soha. Most abszolút nem látok reális esélyt arra, hogy visszamenjek. Ráadásul úgy érzem, hogy lehet már a kollégák felől is elveszítettem, na nem a bizalmat, mert azt elveszíteni gáz, hanem – fogalmazzunk így -, azt a fajta lelkesedést, hogy a Bufi visszajött, talán elindul valami. Ugye, mint ahogy említettem, az első alkalommal egy mondvacsinált ügy miatt lettem kirúgva, amikor visszamentem, minden működött. Másodszor ugye én mondtam azt, hogy jó akkor elég, hagyjuk az egészet, aztán most harmadszorra ismét én mondtam, hogy így nem tudok együtt dolgozni ezzel az emberrel, hagyjuk az egészet. Jelenleg nem látok reális esélyt arra, hogy én a Rádiótaxinál dolgozzak, ami természetesen borzasztóan bánt, mert bárki-bármit mondhat rólam, egyetlen dolgot soha nem állíthat, hogy én a Rádiótaxi ellen voltam, mert ez nem fedi a valóságot.

- A következő kérdés az egyik kollégától érkezett, úgymond az utcáról. Horváth Csaba, mint cégvezető, mert a kolléga szerint övé a jövő. Mi a véleményed?

- Maximálisan egyetértek ezzel a véleménnyel. Nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb a Pali ebbe bele fog fáradni. Nem azért, mert nincs benne annyi erő, hiszen X éve a pályán van, pro és kontra, lehet rá jót – rosszat mondani, de akkor is csinálja és akkor is van Rádiótaxi. A Csaba ugyanez a típus valahol. Mindent megmozgat, minden kapcsolatát, minden ismeretségét, és minden lehetőséget megragad, hogy a Rádiótaxihoz minél több megrendelőt, minél több címet hozzon. Hogy ezt milyen körülmények között, hogy milyen árakon tudja megtenni, ezt a piac diktálja. Ugye most mennek a Rádiótaxi ellen a furkálódások, a haragszom rád. Elvittük a Televíziót, milyen aljasak vagyunk, az, hogy a Rádiótaxitól elvisznek címeket az már nem aljasság, az, hogy más taxitársaság egymás között elveszi a címeket, az már nem aljasság, de a Rádiótaxit azt ütni, vágni, szapulni kell. Én azt hiszem, és ezzel nem akarok megbántani egyetlen cégvezetőt sem, hiszen nem is ismerem őket igazából, nem is ismerem a belső működésüket, de először mindenkinek a maga portáján kellene seperni. Kicsit elkalandoztam, térjünk vissza a kérdésedre. Maximálisan egyetértek a kollégával. Én azt mondom, hogy a Csabában látom azt az ambíciót, azt a tenni akarást, amit régen nem láttam, vagy legalábbis kevésbé láttam, most talán azt hiszem, hogy a Csabával el fog indulni a Rádiótaxi egy jó irányba. Hogy ezt a Palival együtt fogják-e elérni, azt nem tudom, nem tudom meddig bírja a Pali idegekkel, egészséggel, de amíg reggel fel tud kelni az ágyból és be tud menni a Rádiótaxi központjába, addig ő ezt maximálisan csinálni fogja, párhuzamosan a Csabával. Függetlenül attól, hogy azért néha kettőjük között is vannak nézetkülönbségek, de azt hiszem se a Csaba, se a Pali nem azt akarja, hogy a mostani központunkra, Kalászi út 11-re valaha is ki legyen téve a zárva tábla.

- Köszönjük.

• 
  BUFI THE KING FAN CLUB