vagy ne engedje be maga elé a dugóban! (és persze akit beengedtek, nem vette fel a következő sarkon az integető utast a másik elől)
Kis nosztalgikus kitérő után, térjünk vissza a "köménymaghoz"! Ez a társaság, még annak az időnek a maradványa. Őskövület. Emberek, barátok, akik húsz-harminc éve összejárnak, szeretik, ismerik egymást, egymás feleségét, gyermekét, unokáját. Pillanatnyi helyzetüktől, pozíciójuktól függetlenül tudnak együtt szórakozni, együtt sírni, együtt nevetni.
Vegyes érzelmekkel, kicsit félve mentem el közéjük. Elképzelni nem tudtam, hogy fognak rám reagálni, mit szólnak egy olyan kívülállóhoz, aki bevallottan hírt akar adni róluk, bemutatni őket, rájuk szabadítani a nyilvánosságot. A helyszín, egy eldugott kuglipálya Csepelen. Mint kiderült, kollegáink rendszeresen járnak le ide játszani, beszélgetni és nem utolsósorban sörözni. Jó, isznak mást is. Mindent, ami "a" betűvel kezdődik.

Legjobb Taxispasi versenyben, akkor nagyon lelkesen gyűltek körém, és hallgatták, hogyan is lehet idejutni és szavazni.
Számomra a legnagyobb megtiszteltetés, Moha bácsival való megismerkedésem volt. Ő 72 éves, már nyugdíjban van, de minden alkalommal itt, vagyis ott van, ahova a társaság megy. Megígérte, hogy kicsit csendesebb körülmények között egyszer majd leülünk, és mesél nekünk az elmúlt negyven évről. Miközben, én próbáltam, az állandó mozgást követni, megörökíteni, természetesen zajlott, egy vérre (sörre?) menő tekecsata.( szerintem ugyan kugliztak, de ezért randán néztek rám ) Ennek köszönhetően, természetesen mindig az következett a gurítással, akivel éppen beszélgettem. De megszoktam idővel ezt a pulzálást, és kialakítottam egy módszert, amivel sikerült mindenkivel onnan folytatni, ahol az előző kör (sör) előtt abbahagytuk. Csak akkor borultam fel egy kicsit, amikor pályát cseréltek, és ellenkező irányból, no meg sorrendben kezdtek előkerülni az emberek.

De ennek már lehet hogy más oka volt.


























Hihetetlen volt a hangulat. Észre se vettem, és este lett. Ez azt jelentette, hogy el kellett hagyni a helyiséget, mert az este már egy szülinapi partyé volt. Gyorsan rutinosan rend lett, pillanatok alatt kialakultak a csapatok, hogy ki kivel, merre tovább. Volt aki haza, volt aki, szűkebb körben tovább, más vendéglátóegységbe.




























Én haza. Irigylem őket! Ilyen jókedvű taxisokat évek óta nem láttam, ennyi taxist egy helyen, (nem a tutiban, és nem is autószemlén) el sem tudok képzelni. Gondolkodom, mi lehet a titkuk. Jó lenne eltanulni valahogy tőlük a kapcsolatépítést, a szervezést, az egymással való törődést, és nem utolsósorban a fesztelen, taxizásmentes jókedvet!

A képek nagyobb méretben megtekinthetők a galériánkban

•  A budapesti taxi kemény magja

• Misi bácsi meséi
• Mesél a pesti taxi
• Régiségek

tomajer@hallotaxi.hu