Pár nappal ezelőtt kaptam a hírt az egyik kollégától, hogy a sokunk által ismert és kedvelt volt kollégánk Buzogány Géza bácsi, aki nyugdíjas éveit tölti már, önmaga és egy „maroknyi” nyugdíjas szórakoztatására fel fog lépni egy előadáson, ahol énekelni fog. Nem tudom, hogy ez a hír, mennyire volt felhívás keringőre, vagy csak egyik beszélgetésünk alkalmával elejtett információ volt, de egy kis késéssel kapcsoltam, hogy tényleg, semmit sem tudunk azokról a kollégáinkról, akik már nem taxiznak, de szerencsére még köztünk vannak.

Örömmel fogadtam a meghívást, ami a mai napon megtartott fellépésre szólt. Géza bácsiról tudni kell, hogy anno a 60-as években egy zenekarban volt ritmusgitáros és a stílusuk a kor jegyében Rock and Roll volt. Géza bácsi sok Elvis számot is énekelt és zenekaruk többször volt előzenekar egy-egy már befutott együttes fellépésénél.
Sajnos a katonaság és az élet közbeszólt és a zenekar tagjait más-más irányba sodorta az élet. Volt, aki állatorvos lett külföldön, volt, aki rosszabbul járt, Gézánk pár kitérő után taxis lett. A Rádiótaxinál fejezte be pályafutását, nyugdíjba vonult.

Testvérétől többször kaptam nyugdíjas kollégánkról információkat, de személyesen több éve nem találkoztunk már. Így több ok miatt is izgalommal készültem a találkozóra. Az ismételt személyes találkozás volt az egyik ok, a másik, hogy még sosem volt szerencsém részt venni egy ilyen nyugdíjas találkozón.

Színhely: Újpest
Nagy nehezen leparkoltam, majd robogtam a megadott címre, hiszen már kissé késésben voltam. Amint haladok befelé plakátokat látok kiragasztva, különböző poszterek stb…
Lehet van belépő, én meg a brifkómat a kocsiban hagytam, mivel épp elég a fotóapparátussal árnyékolnom ilyenkor. Visszaforduljak? Nem lehet, idő van. Eszembe jutottak az egyik újságíró „kolléga” szavai: CSAK HATÁROZOTTAN, AKKOR MINDEN AJTÓ KINYÍLIK ELŐTTED!!!

Amint beléptem a terembe, egy asztalka volt előttem, mögötte egy igen elszánt idős hölgy. CSAK HATÁROZOTTAN…csengett a fülemben.

Hibátlan volt a belépőm. Szegény Piroska (tételezzük fel, hogy így hívták), olyan pánikba jött, hogy mindenre hajlandó volt, sőt, Géza bácsit majdnem előbbre hozta a fellépők sorában, hiszen őt „A” sajtó jött dokumentálni. Mire Csabi, Géza testvére megérkezett, nagyjából rendeződtek a félreértések és elkezdtem a fényképezést.

Egy nagyteremben ült a „maroknyi” nyugdíjas, legalább 130 fős tömeg. Gézánk jókedvű volt és mint a végén megtudtam, egy cseppet sem volt lámpalázas, annak ellenére sem, hogy vagy 40 éve nem lépett fel ennyi ember előtt. A terem 100%-os kihasználtságon volt, sőt, még egy tucatnyi ember állva is élvezte a lelkes amatőrök előadását.

Mint említettem Géza nem volt lámpalázas, de mi Csabával és a konferansziéval (Marsai Gézaval) együtt elkezdtük a barátunkat félteni a közönségtől. Tanácsokkal láttuk el, biztattuk, meg minden olyat megtettünk, amit mi magunk igényeltünk volna egy ilyen eseményen.
Elérkezett Géza bácsi ideje. Marsai Géza pár humoros megnyilvánulással felvezette Gézánkat a közönségnek, elmondta, hogy az egészségi állapotára való tekintettel kivételesen nem a színpadon fog zajlani az előadás, hanem egy talán még közvetlenebb hangulatot adva, a közönség soraiból.

A közönségen látni lehetett, hogy egy emberként drukkolnak az „új fiúnak” és az első másodperces izgalom után, átadták magukat a zene élvezetének miután Géza elkezdett énekelni.
Az első szám, egy nagyon mély érzelmeket felkavaró zenemű, a : VELED IS MEGTÖRTÉNHET EGYSZER – volt.

Nyugdíjas, megfáradt, de annál aktívabb emberek szemein látszott, hogy nagyon szíven találta őket ez a dal és volt, aki becsukott szemmel élvezte az amatőrnek semmi kép sem nevezhető profi előadást.

A második szám, már kicsit más érzelmeket indított meg a jelenlévőkben, de igazán, a harmadik szám hozta vissza a jó – életvidám hangulatot, Géza druszájától, Hofi Gézától, a Próbálj meg lazítani című dal.

A közönség felszabadultan tapsolt és a végén ovációtól kísért vastapssal ünnepelték meg új társukat, a mi bátor nyugdíjas kollégánkat, aki merte önmagát adni, ezzel boldog perceket adva tehetségéből.

Köszönjük neki!!!

• Tudósítások