Még többségben voltak a Főtaxik, de már majd minden társaság autói szorongtak békében egymás hegyén hátán.
Garamszegi Miklós, a Főtaxi vezérigazgatója tíz óra körül nyitotta meg hivatalosan a rendezvényt. Néhány keresetlen szóval üdvözölte az egybegyűlteket, és átadta a cég megbecsülését kifejező aranygyűrűket, a harminc évnél régebbi főtaxisok számára.

A sportmenek, (akikre mi átlagos földi halandók, nagy tisztelettel nézünk fel időnként a söröspohárból) már „hajnalban” elkezdték köreiket futni, hiszen az idei taxisnapi kupáért, már több mint tíz csapat küzdött. Nem török sportriporteri babérokra, bevallom, csak pár percig bírtam őket nézni a tűző napon. A mérkőzések párhuzamosan több pályán zajlottak, és a sörsátorig is elhallatszó lelkesítő hangokból kiindulva igen izgalmasak lehettek.


A szervezők szerencsére gondoltak lustább embertársaikra is, tehát míg a „nagyok” fociztak, mi sem unatkoztunk.
A bejárat melletti ketrecben két süldő disznó hempergett. Kétségbeesve gondolkoztam, mikor lesz ebéd, ha ezek még itt túrják a földet. A méretükből kiindulva, előre sajnáltam szegény csogut. Ezekből ő nem fog jóllakni. Később megnyugtattak, hogy ők a jövő évi taxisnap menüje lesznek, az ideit, tavaly kergették meg a gyerekek.

Miután megszemléltem a kondért, és megnyugodtam, hogy tényleg mindjárt kész az ebéd, megnyugodva egy sörrel a kezemben felfedezőútra indultam.
Mint afféle benzingőzzel megfertőzött ember, az orrom (és a fülem) után mentem, és rátaláltam Bbetyárra, aki bemelegítő köreit futotta a quaddal. Tudtam, hogy feni a fogát e járgányokra, mert többeket versenyre hívott. Nem akartam kihasználni azon előnyömet, hogy én már tavaly is edzettem, így én nem álltam kötélnek. Viszont meggyőztem csogu barátomat, hogy bátran fusson neki, mert ezek a böszme jószágok elbírják még őt is, és ha akarja sem bírja felborítani őket.
Ezt az állításomat, Kis Ricsi pár percen belül cáfolta, de hát, neki különleges tehetsége van. Az apjától örökölte szegény!
Néhány bemelegítő kör után, úgy jártak a srácok mint a forma egyes versenyzők. Annyira jók voltak, hogy a rendezők, egy határozott szabálymódosítással elvették tőlük a pálya felét. Nevetséges indoknak tűnt, hogy a söröspoharak alján kisebb iszapréteg keletkezett, ha nem itta a gazdája elég gyorsan. Később nehezítésként, még az esőmenést is kipróbálhatták, mert a leleményes házigazdák, egy körforgós locsolóval lepték meg a versenyzőket.

Ez gondolom, már a gyerekek egy későbbi játékához tartozott, miszerint előbb válasszák ki a sok mocskos disznó közül, a négylábúakat, és, kizárólag azokat kergessék.
Már csak azért is, hogy fürdés után, mikor kiderül, hogy ki, kinek az apja, elkerüljék a nagyobb pofonokat.
A Rodeo Ranch idén is kitett magáért, egy egész cirkuszra való állatseregletet vonultatott fel, simogatás céljából. Biztos volt olyan, aki közel merészkedett hozzájuk.

Számomra vonzóbb látnivaló volt, ahogy lányok püfölték egymást, egy felfújható ringben.
Kemény világ, a taxisok világa. Ez abból is látszik, hogy gyermekeinket gondos kezek, már most megpróbálják felkészíteni szinte mindenre.
Miután megtanultak lovagolni, kiképzést kaptak, a Magyarok ősi harcmodorából, az íj, és nyíl kezeléséből. Amelyikük ezek után, a felbőszült bikáról sem esett le, az bátran megpróbálhat beállni a Keleti drosztra, és remélhetőleg már nem esik kétségbe, egy etikai bizottsági időponttól sem.

Közben a sörsátorban lebzselő férfiak nagy örömére, rabláncon néhány keleti táncosnő érkezett. Sajnos kiderült, hogy nem a mi szórakoztatásunkra. Ez a műsorszám is a kiképzés része volt. A hölgyek gyönyörű táncukkal előbb elaltatták, „rabtartóik” éberségét, aztán könyörtelenül lemészárolták őket.

Ezek után már kész felüdülés volt a Jumpers tánccsoport, akik fegyverek nélkül érkeztek a táncparkettre. Ragyogó nők, szebbnél szebb ruhákban, próbálták velünk feledtetni a harcias amazonok által okozott sokkot.

Hogy ezalatt a focipályán mi zajlott, mint említém nem tudom, de egyszercsak összetrombitáltak bennünket, az eredményhirdetésre.

A nagy ovációval kísért díjeső után, azonnal sort kerítettek a tombolára is, mielőtt újra szétszéledne a társaság. Megjegyzem bunda volt, mert a hallotaxi népes csapata, egyetlen nyereményt sem tudott magának kirimánkodni. Azt hittem van némi befolyásom a Juhász Gyurira, de minden korrumpálási kísérletem kudarcba fulladt.
Sebaj, csak az vígasztal, hogy neki sem jutott bögre!

Az ajándékok elfogytával, a Madarak tánczenekar vette át a főszerepet.
Közben, a boldog nyertesek megpróbálták biztonságba helyezni értékeiket. Láttunk, ötéves forma gyereket, Martinis üveggel, és nagypapákat homokozó lapáttal flangálni.

Sajnos nem sokáig tartott a békesség, mert vérszomjas indiánok szállták meg a futópályát. Tudtam, hogy csupaveszély szakma a mienk, de hogy már szórakozni se lehessen nyugodtan, fegyvereket lábhoz téve, ez meglepett. Amit, a Ródeósok műveltek a lovakkal, azt szavakkal leírni lehetetlen. Szerencsére Bbetyár, kihívásnak érezte, ezen nagy állatok fotózását, így neki köszönhetően szavak nélkül is képben lehettek.

A további eseményeket pár szóval össze lehet foglalni: sör, pörkölt, sör, tánc, sör, pörkölt, sör, röhögés, sör, sör, sör…..Jja és tánc. És persze sör.

FOTÓK:

Összefoglaló Bbetyár

Főtaxi Aranygyűrűk átadása

Ahogy csogu látta

Ti küldtétek:

Horváth György képei a Taxisnapon

Szatír képei a Taxisnapon

Ha valaki úgy érzi, hogy az általa készített képeknek itt a helye, kérjük küldje el őket, a tomajer@hallotaxi.hu email címre.

• Taxisnap 2006

• Taxisnap 2007. június 24     E cikk fóruma
• Főtaxisok ide KLIKK!!!!