Megdöbbentő élményben volt ma részem.
Azt hittem engem már nem lehet meglepni, de az élet mindig produkál új dolgokat.

Természetesnek tartottam, hogy Sütő György (Zóna taxi 835) kollégánk temetéséről, mint általában minden kollégáéról, (ha tudomást szerzünk róla) beszámoljunk.
Kicsit késve érkeztem, mert nagy ez az ország, sok a temető, és elsőre, fals információt kaptam. Betudtam a véletlennek, és átrohantam a valós helyszínre. Tiszteletreméltóan sok Zóna Taxi parkolt a környéken.
Bevallom nem kellemes dolog, temetést fényképezni. Furcsa érzés, a gyászt megörökíteni. De ez a dolgom, vállalom. Mindig megpróbálok, a legkevésbé feltűnni, és soha nem zavarom meg a szertartást. Most is így cselekedtem. Mivel késve érkeztem, a tömeg háta mögül próbáltam használható képeket készíteni.
Tíz perce dolgozhattam, amikor megveregette a vállamat egy hölgy, és megkérdezte, én vagyok-e a tomajer.
Ő nem mutatkozott be, de Zóna Taxis kabát volt rajta.
Nagyon komolyan kenetteljesen megkért, hogy: „fejezzem ezt be!”
Megkérdeztem, miért.
(sajnos nem tudom szó szerint visszaadni, mert az ember temetésre nem jár beélesített diktafonnal)
Így kénytelen vagyok zanzásítva leírni.
A lényeg az volt, hogy: A Kolléga nekem nem volt a kollégám, nem volt a barátom, és különben sem kértem a család hozzájárulását.
Elakadt a szavam. (pedig velem ritkán fordul elő)
Próbáltam pár érvet felsorakoztatni, de olyan ellenszenvet, gyűlöletet éreztem, hogy beláttam reménytelen. És persze nem tudtam ki lehet a nagyságosasszony, úgy pedig nehéz vitázni.
Nem szerettem volna jelenetet egy temetésen, tehát, bólintottam, és félreálltam.

Régen aláztak meg így.
Nem állítom, hogy valami magasztos, felemelő küldetés amit végzünk, de úgy érzem, a taxistársadalomnak szüksége van ránk. Úgy érzem, hogy amit teszünk, a TAXISOK érdekében, tesszük. Azért, hogy a nagy rohanásban, is eljusson hozzájuk minden információ, ami ebben a szakmában fellelhető.
Nem találkoztunk eddig egyetlen céggel sem, amely ebben a munkában minket akadályozott volna. Úgy gondolom, hogy egy ilyen szakmai esemény (mert egy taxis temetése az) igenis a lapra tartozik. Jó ha azok, akik bármilyen oknál fogva nem tudtak rajta részt venni, legalább a képeket nézve elbúcsúzhatnak kollégájuktól.
Nem tudom ki volt a hölgy, és nem tudom milyen felhatalmazás alapján lépett fel ellenünk, de mindenképpen elgondolkoztató az a megállapítása, hogy: egy Zóna Taxis nekem nem kollégám!
Én kevés dolgot tartok fontosnak az életemben, de az hogy TAXIS vagyok, ezek közül kiemelkedő jelentőséggel bír.

Kollégámnak tartom a világ összes taxisát, Budapesttől Mozambikig!

Tehát, ha én taxis vagyok, és egy Zónás nekem nem kollégám, az azt jelenti, hogy a hölgy nem tekinti őket (titeket srácok) taxisnak.
Ha ő is taxis, akkor magáról állított ki bizonyítványt, ha nem az, akkor viszont vagy a Zónásokat nem tartja TAXIS-nak, vagy a többi sokmillió taxist a világon.
Ennyi embert szemen köpni egy mondattal szép teljesítmény!
Volt még egy mondata, amit nem véletlenül hagytam a végére:

 „…ne járassál le bennünket!”

Nem tudom kettőnk közül ki járatott le kit?!?

• Gyökeresen átalakítja a ferihegyi taxi szolgáltatások rendszerét a Budapest Airport