Békés tavaszi nap volt. Tagdíjfizetésre igyekeztem éppen. Az Árpád-hídnál tartottam, a rádióban kellemes zene szólt. Egyszer csak egy halk süvítő hangot hallottam, ami egyre hangosabb és hangosabb lett. Valahonnan a műszerfalból jött. Mereven néztem a hang irányába, amikor is váratlanul egy tűzcsóva csapott ki a fűtést állító gomb környékéről, és eltalálva a nyitott könyöktámasztót, egy olyan 40-50cm-es tűz keletkezett. Árpád-híd, a sebességem 80km/h körüli, a kocsiban szépen lobogott a tűz.
Ilyenkor nem gondolkodik az ember, hanem cselekszik. Más ötletem nem lévén, a kezemmel kezdtem oltani a tüzet. Állíthatom magamat is megleptem, hiszen másodpercenként vagy 20x csaptam a tűzfészek közepébe. Viszonylag hamar eloltottam.

Rémület kapott el, hiszen ilyen még nem történt velem, pedig sok érdekes dologba volt már részem. Nem álltam meg, hanem egyenesen a központhoz hajtottam, miközben erősen figyeltem, hogy nem lő-e többet a műszerfal.
Megérkezve felmértem a károkat. Gyengén megperzselődött üléshuzat, a boksz égett műanyaggal telefröcskölve, majd észrevettem, hogy a könyöklő 1cm-es rideg műanyaga „átlőve” és ez borított be mindent. Ennek fele sem tréfa, mert ha a hasam találja el, akkor ezt hasizomból nem tartom meg.

Berohantam az irodába és kétségbeesve kerestem egy arcot, akit ismerek, és akitől segítségre számíthatok. Ekkor láttam meg Betyár kollégát, aki éppen délutáni sziesztáját tartotta egy asztalnál. Gyorsan összefoglaltam neki a történteket, és amikor a szemében láttam, hogy minimum őrültnek tart, addig erősködtem, amíg kijött a kocsihoz. Végig hitetlennek tűnt, de amikor meglátta a vastag műanyagot átlőve, nem volt hajlandó tovább a kocsi közelébe tartózkodni.
Senkinek sem volt egy épkézláb ötlete sem, hogy ez mi a fene is lehetett.
Gondolhatjátok, hogy milyen idegállapotban ültem be a Tüzesbe. Három szerelőnél jártam, de mindenhol idiótának tartottak, amíg nem látták meg a nyomokat. Ekkor sem tudtak elfogadható magyarázatot adni, csak hüledeztek. Végül is belenyugodtam a történtekbe, de vagy egy hónapig paráztam miatta. Volt még olyan ötletem, hogy veszek valami tűzálló hacukát magamnak, ami megakadályozza esetleg azt a lehetőséget, hogy a Tüzes hasba lőjön, de erről a szándékomról letettem, mert a boltosnak képtelen voltam elmagyarázni, hogy mi is a gondom.
Ez a Tüzes története, így ismertem meg Betyárt, és kapott nevet a kocsim.