A Főtaxi 294-es kollégája kétségbeesetten kért segítséget kollégáitól, mert utasa kissé furán viselkedett és nem bírt el vele egyedül. Pár perc alatt a helyszínre érkezett vagy 30 autó és a 21-es ellenőr nem győzte őket rendezett sorokba terelni, hogy a forgalom akadálytalanul továbbhaladhasson.

Zsolti – mert ő a 21-es ellenőr – igen aktívan tevékenykedett. Néha kicsit az utast pofozta, amikor az magával akart vinni a mennybe egy-egy taxist, néha a taxisokat rendezgette, de volt ideje még az érdeklődő járókelők útbaigazítására is, ami általában a helyszíntől elég messze meghatározott pontot jelentett.

Az elején még elég komikus volt a szituáció. Taxisok álltak, beszélgettek, miközben az utas folyamatosan csak annyit ismételgetett, hogy gyertek velem, megmentelek benneteket. Néha el-elmart egy óvatlan taxist, de Zsolti ilyenkor rácsapott a kezére, ami meglepő, de nem szakadt le, hanem csak kicsúszott az utas markából az épp megmenekülni nem akaró kolléga.

Ekkor követte el az egyik taxis azt a hibát, hogy megpróbálta leültetni az önkéntes Istent. Itt kisebb dulakodás támadt, és nagyon sürgőssé vált az időközben riasztott rendőrök és mentők megérkezése. Az látható volt, hogy emberünk nem igazán van a tudatánál, viszont hihetetlen erővel bírt.


Mivel nem sikerült letepernünk – igaz Zsolti megpróbálkozott egy lábsöpréssel, majd egy csípődobással, de mindig csak a taxisok kerültek a földre – így állva vártuk az erősítést.

Mi elengedtük volna őt szívesen, hogy menjen az útjára, de ő ragaszkodott hozzánk és nem tett le a szándékáról, hogy ma pár lelket megment.

A kiérkező rendőröket Zsolti fogadta és közölte a rendőrpáros férfitagjával az eddig történteket és hozzáfűzte, hogy emberünk nincs legyengülve, szóval jó lesz vigyázni. Az egyenruhás nem vette komolyan a figyelmeztetést, aminek az lett a vége, hogy miután a beteg nem adott választ a rendőr kérdéseire, sőt, őt is magával akarta vinni megmenteni, a megbilincselés következett.

Nem tudom, hogy ezt miként tanítják a rendőrsuliban, de itt a következőképpen történt.

A rendőr elkezdte hátrafeszíteni az emberünk egyik karját, mire az, őt is és a 3 taxist, akik eddig tartották, szépen elkezdte rázni. Ekkor jött a leteperés a földre, ami némileg sikerült is, de a lábak szabadon voltak, ami igen komolyan kezdte a sorokat átrendezni.

Szerencsére ekkor ért vissza Zsolti – a forgalmat terelgette addig – és felszólította a beteget, hogy fejezze be, mert ő a 21-es ellenőr. Sajnos ez nem hozta meg a hozzáfűzött reményeket, így Zsolti ráállt az emberünk lábára, így hatástalanítva az ellenállását.

Sikerült is nyomban megbilincselni, de vagy négyen térdeltek rajta, plusz a Zsolti állt a bal lábán, én meg a jobbon. Elképzelhetetlen, de néha úgy tűnt, hogy még ez is kevés lesz, pedig sem én, sem a Zsolti nem küzd az anorexiával, mégis 10-15 centimétereket emelgetett rajtunk.

Közben megérkezett a mentő és amint felmérték a terepet máris hívtak egy speciális egységet.
Ezzel kellett volna kezdeni, mert ezek valóban nagyon gyorsan kiérkeztek.

Mi addig is szépen cigerettázgattunk és dumáltunk minden érdekes dologról. Majd azon is jót derültünk, amikor jött pár fiatal és megkérdezték, hogy valamelyik autó szabad-e?

Zsolti ránézett, majd a földön fekvő emberre, akin épp páros lábbal állt, és sajnálattal közölte, hogy most sajnos nem, mert még az előző utas sem fizetett. Elég mulatságos volt, amikor így észrevette az érdeklődő a földön fekvő embert. Szerintem ő biztos sosem fog próbálkozni azzal, hogy nem fizeti ki a taxist:-)

Megérkeztek a specialisták, akik belenyomtam emberünkbe vagy 3 adag lószérumot, igaz már az elsőnél azt ígérték, hogy most már nem lesz vele gond. Mire mind a 3 adag belékerült, addigra tényleg nem volt vele gond, mivel totál elvesztette az eszméletét. Igaz előtte még a mentősöket is a paradicsomba akarta invitálni.

Végül rendőri kísérettel elszállították a pácienst, de azért elgondolkodtató, hogy mi van olyankor, ha egy ilyen ember nem segíteni akar rajtunk, hanem ártani…