Egyik kollégánk, aki éjszakás és a nyugatiból dolgozik, igazán megtapasztalhatta milyen öröm, hogy megalakult a közterület-fenntartók 24 órás szolgálata, amitől így már éjszaka sem lehet nyugtunk. Keményen elkezdték a céges taxisokkal betartatni azt a rendeletet, hogy égő szabadjelzővel nem lehet csak droszton várakozni. Úgy egy hónappal ezelőtt fogták meg először őt és akkor, mivel a helyszínen elismerte bűnét, hogy az elmúlt közel 100 évhez hasonlóan, ő igenis, utasra merészel várakozni az utcán. Igaz, nem a tudományosan kijelölt helyeken, mert ő egy 100 kg-os félénk emberke és rossz érzés keríti hatalmába valami eldugott sötét helyen, ahol éjszaka, csak a rosszban sántikáló emberek tartózkodnak.

Szépen meg is kapta a csekkjét, amit becsületesen be is fizetett. Majd teltek a napok és ő szépen végezte a dolgát. Taxis volt, utasokat szállított. De nem átalkodott ismét a bűn útjára tévedni, aminek a következménye az volt, hogy a hatóság a maga teljes szigorával azonnal lecsapott rá. Most viszont nem ismerte el a bűnösségét, hiszen az első büntetése óta volt ideje elgondolkodni és arra a következtetésre jutott, hogy ő egy szabad Magyar állampolgár, akinek a munkahelye az utca és milyen alkotmányos jogon kényszerítik őt arra, hogy lehetetlen helyekről próbáljon megélni? Szépen fel is jelentették.

Emberünk ezek után már óvatosabb volt és próbálta betartani a szakmailag megalapozott rendeletet, de a brifkója megint arra kényszeríttette tegnap, hogy valami nyilvános helyre orientálódjon, ahol még fuvarra is van esélye. Figyelt piszkosul, leste az ellenséget, de azok megfelelő kiképzést kaphattak céges taxisok ellen, mert a legváratlanabb pillanatban csaptak le rá. Ismét nem ismerte el, hogy ő, aki évek óta becsületesen dolgozik, bűnt követett volna el.

Ismét feljelentették. Emberünk nem egy 100 diplomás, de megértette, itt már komoly baj van. De ekkor egy reménysugár haladt el közvetlenül előtte. Pontosabban én, címre igyekezve. Nem volt rest és utánam eredt. Tanácsot szeretett volna kapni, hogy most mit mondjon, ha a tisztelt testület elé berendelik. Mivel védekezzen, hogy ne marasztalják el, ne büntessék meg azért, mert ő a munkáját végzi?

Én erről mit sem sejtettem, és a címre megérkezvén azonnal az utasért mentem be egy szállodába. Rendes utasok voltak (külföldiek) és már jöttek is ki szépen velem az autóhoz, hogy elszállítmányozzák őket egy jó magyar étterembe. Láttam, hogy a kolléga ott áll mögöttem, de mivel utasaim már be is ugrottak az autóba, így egy sima intésen kívül másra nem futotta. Beszállva az autóba, miközben indítottam és a sebességváltót egyes fokozatba kapcsoltam, még belepillantottam a visszapillantó tükörbe. Megdöbbentem a látottakon. Rendőrök rohantak a kolléga felé. Gyorsan el is indultam és láttam, hogy ő is így cselekszik. De nem menekülhetett!

Az egyik rendőr erőből elkezdte ütni az autója tetejét, és megállásra szólította fel, míg a másik az én nyomomba eredt. Gondolom versenyezni akart az autómmal. Kezdő lehetett, mert elképzelésem sincs, hogy miként gondolta, hogy gyalog a Tüzest utoléri. Még egy emelkedőn csak-csak, de sík terepen verhetetlen vagyok. Fuvar végeztével megkerestem a kollégát, aki az elmúlt napok eseményéről beszámolt és falfehér arccal szorongatta a kezében az újabb 5000 forintos büntetést, hiszen megint bűnt követett el, az autójában ült és égett a szabadjelzője.

Most várja, hogy berendeljék a hivatalba, ahol előadhatja az ő verzióját, de fogalma sincs, hogy mivel védekezhetne a sorozatban elkövetett renitens magatartása miatt.
Igazán okosat én sem tudtam mondani neki. Esetleg abban bízhatunk, hogy van itt valaki, aki okosabb nálunk...

• Csogu jelenti!
• Az ellenőrzésről
• Megkérdeztük Héray Lászlót: hol lesz az a 48 droszt, amiről a hírekben olvashattunk?