Vihar dúl, mert elvesztettem egy kollégát, elvesztettem egy havert, egy víg kedélyű EMBERT!!!

Haragszom, igen haragszom, amiért megtette, hiszen megfosztott minket a létezésétől.

A remény a tegnapi nappal szállt el…szinte tudtuk, éreztük, hogy jön majd a hír, hogy Tamás megtette azt, amit minden ésszerűen gondolkodó EMBER elutasít…Ő mégis megtette.

Borsos Tamás (Rádiótaxi-Főtaxi 280) 2009-11-02.-án, a hajnali órákban autóját leállította és a Dunába ölte magát.

Ülök a monitor előtt és nézem a villogó kruzórt. Próbálom elkapni a fonalat, hogy valami okosat írjak. Hiszen ezt vállaltam anno, amikor elindítottuk a hallotaxit.

- Majd én leszek, aki ír – jelentettem ki Bbetyárnak és tomajernek.

Ők rábólintottak…

Ki gondolta volna, hogy majd egyszer Tamás haláláról, öngyilkosságáról kell beszámolnom, hírt adnom? Ki tudhatta, hogy az a jó kedvű EMBER, akivel állandóan ugrattuk egymást, akinek az állandó mosoly, ráncokat szült az arcára, egyszer eljut addig a pontig, hogy végezni tudjon önmagával?

Dühös vagyok és egyben tehetetlen, hiszen nincs kit okolni, nincs kire igazán haragudni lehetne, hiszen barátai, ismerősei, segítették, még az utolsó időben is ápolták lelkét…hiszen érezték, hogy baj van, Tamást már akkor elragadta az ár…

Utolsó útja Pestről vezetett Buda felé az Árpád hídon, majd a szigeti lejárót elérve bekanyarodott, kiszállt és a híd tetejéről ugrott.

A tettének az okát a kilátástalanságban, az ellehetetlenülésben lehet keresni…

Isten nyugosztaljon Tamás, emléked örökre élni fog bennünk!!!