Az Opel cirka 35 éve lépett be a felső középkategóriába, de a jelenleg futó Vectra C csak 2002-ben mutatkozott be, igaz annál nagyobb sikerrel. Cirka három éves modell, nagyszerű eredmények népszerű a vásárlók közt és mégis frissítik, na de miért? A válasz egyszerű: hogy még jobb legyen.

Az Opel Vectra hazánk egyik kedvenc modellje a kategóriában, míg számos országban piacvezető volt, addig nálunk "csak" a második helyig vitte, de ezért korántsem kell szégyenkeznie. Amióta 2000-ben elindult az Opel megújulási programja ("0 hiba program"), ami elsősorban a modellpaletta felfrissítését és minőség tovább javítását célozta meg, a németek egyre jobb eredményeket érnek el mind a szakma, mind a vásárlók körében, amit számos felmérés is bizonyít. A J.D. Power német vevőelégedettségi listáján napjainkra az Opel az élmezőnybe küzdötte fel magát a márkák közt (öt éve még a 20. hely körül volt), valamint a Signummal vezeti a modellek rangsorát és az első 25 között 7 Opel márkájú autó van.

Ebben a szellemben született annak idején 2002-ben az új, immár C kódnévre hallgató Vectra, amely egyedülállóként 4 karosszériaváltozatot kínált ebben a méretosztályban, hiszen a Vectra csoporthoz tartozik a Signum is, amely a felsőkategória vásárlói közül szeretett volna néhányat átcsalogatni az Opelhez. Bár ezt hazánkban nem sikeresen tette, külföldön bizony a Signum is szép eredményeket ért el.

Az Opel napjainkra mégis úgy ítélte meg, hogy a Vectra megérett egy kis modellfrissítésre, hiszen az új Astra, Zafira formavilágba nem megfelelően illeszkedett a Vectra-Signum eddigi vonala. Az átfésülés kapcsán nem kell nagy dolgokra gondolni, hiszen a kontúrokat nézve az autók továbbra is ugyanúgy néznek ki, csak éppen a külső és belső megjelenést igazították úgy, hogy sportosabb, vagy éppen a Signum esetében még elegánsabb hatást érjenek el. Külsőleg mindkét modell elsősorban az orrában lett más, az Astra-Zafira modellcsaládhoz igazított fényszórók, valamint lökhárítók jóval feltűnőbb megjelenést kölcsönöznek az autóknak. A hangsúlyosabb V-vonal erőt sugároz, a nagyobb légbeömlő nyílások szintén az autók dinamikus jellegét hangsúlyozzák, így elmondható, hogy az autó orra valamennyire sportos lett.

Belül elsősorban a javított anyagminőség, a szebb és stílusosabb díszítőelemek, a végre színes és minőségi képet adó grafikus kijelző, valamint az új kormány és váltógomb jelent újdonságot, de összességében az utastér kisugárzása is sokkal jobb lett.

Természetesen a műszaki megoldások között is találhatunk módosítás, hiszen egy ilyen facelift alkalmával a gyártók arra is odafigyelnek, hogy az eddig problémásnak ítélt részleteket finomítsák. Na ez alól kivétel a futómű, amely saját tapasztalatom szerint is már eddig is nagyon jó volt, de most még tovább fésültek rajta, így feszesebb lett, ugyanakkor jobban csillapítja az úthibákat. A motorválaszték is változott, az eddig is nagyon sikeres 1.9-es CDTI-k (120, illetve 150 LE) érkezett egy új 100 lovas gyengített verzió is, amely elsősorban külföldön lehet népszerű, hiszen ott lóerő-alapú az adó. A 3000-es V6-os dízel minimálisan erősebb lett, így a 177 LE-ből 183, míg a 350 Nm-es forgatónyomatékból kereken 400 lett. A benzinmotorok közül a 3.2-es csúcsmotor kiesett a kínálatból, helyette a GM több modellbe is alkalmazott vadiúj 2.8-as V6-os turbóját kapja meg a Vectra és a Signum is. Ennek a gyengébb változata 230 lovas, de az OPC-be majd egy 255 LE-s verzió kerül.

Ennek megfelelően a Vectrába hatféle benzines és négyféle dízelmotor választható, ami kimagasló ebben a kategóriában, ehhez jön még a kínálat csúcsa, az OPC változat, amely a túrautós igényeket fogja - remélhetőleg maradéktalanul - kielégíteni. Az autókat négyféle felszereltségi szinttel lehet megvásárolni, az eddiginél magasabb alapfelszereltséggel, de a legbiztatóbb az, hogy ennek ellenére csak minimális mértékben változik a Vectra ára. (alapmodell: 5 089 000 Ft)

Szerencsére ennyi érdekesség után módomban állt kipróbálni az új Vectrát, Signumot, ugyan nem minden lehetséges modellben ültem, de így is sok tapasztalatot szereztem. 

Kezdjük ez elejével, elsőként egy V6-os CDTI Caravan Vectrába sikerült beülni, melyet úgy sikerült választani, hogy Vectrából nem maradt más. Korábban az előddel elég szép távolságokat tettem meg, így tudtam, hogy ez a dízel nem rossz, a karosszériát illetően meg úgy is az volt a tervem, hogy kipróbálok a Vectrából egy ötajtóst, meg egy kombi, és még egy Signumot, így ez is stimmelt. Alkalmi útitársam, Stefanits Csaba (Autó Motor) is egy Vectra B Caravan büszke tulaja, így őt sem zavarta, hogy a legnagyobb tankkal megyünk, így már vágtuk is bele magunkat az autóba, és irány Tata. Már az elején elégedetten konstatáltam, hogy az általános anyagminőség sokkal jobb lett, a műszerfal, valamint az ajtók teteén végighúzódó műanyag kellemes tapintású és puha. A díszítőcsíkok is sokkal harmonikusabban illeszkednek, mint a korábbiak, végül a szellőzők sem olyan otrombák. Ezek után a központi kijelzőre pillantva még nagyobb meglepetés ért, hiszen végre színes és jól néz ki, nyugtató a képe, miközben a tudása megmaradt olyan sokoldalú, amilyen volt.

Az Vectra belseje sokkal kellemesebb lett, miközben a méreteivel sosem volt gond. Ezek után éltre keltettem a 3000-es turbódízelt, mely 183 lovával és 400 Nm-ével még mindig kispályásnak számít a nagyok közt, de megfelelő vehemenciával mozgatja a Vectra kasztnit. Az autópályán nem sok csoda ért, hatodikban 3000-es fordulaton 180-nal szép csöndben teltek a kilométerek, miközben a futómű olyan érzést kelt, hogy az autót le sem lehet robbantani az útról, a kormány pontos és feszes, a fék, ha kell agresszív, a motor járáskultúrája pedig tökéletes. A Vectrával olyan érzés utazni, mintha egy árban jóval feljebb pozícionált prémium szócskával illetett márka valamelyik kisebb modelljével közlekedtünk volna, ma már a középkategória is elegendő luxust nyújt. Mármint nekem. Persze biztos van, aki szívesen költ még több milliót ugyanezért.

Ezek után némi elégedettséggel szálltam ki a Vectrából, hogy egyből áttegyenek egy új motoros 2.8-as V6 Turbo Signumba, ami szintén belefért elképzeléseimbe, így nem duzzogtam. Aztán kiderült, hogy automata, ami sosem állt közel a szívemhez, de ez valahogy mégis megnyert. A tesztút azzal kezdődött, hogy elindultunk Esztergom felé jó kis kanyargós utakon, ahol a futómű képességeit alaposan le lehetett mérni. Éppen ezért Csaba barátom megnyomta a Sport gombot, amitől az autó olyan sprintbe kezdett, hogy azt hitte, hogy én hülyítem. Amikor megismételtük a dolgot már ő is elhitte, hogy a gomb hatására annyit változik a gázpedál érzékenysége, hogy egyből harcisprintbe kezd a gép, ráadásul ilyenkor az automata is keményre vált, vagyis visszavált és igyekszik minden fokozatot leszabályozásig kihúzatni. Nagyon durva, még szerencse, hogy nem ment előttünk senki, mert meglöktük volna. Ezzel egyidejűleg a kormány is keményebb, direktebb, vagyis ez a sport gomb ér is valamit.

A kanyargós részen a Signumban igazán kellemesen csalódtam, nagyon lendületesen lehet az autóval közlekedni, miközben csak minimális mértékben tolja az elejét. Ha rátettem egy ívre, akkor onnan még a nagyon hepehupás út sem tudta kimozdítani, ekkora termettel ilyen jól kanyarodni tényleg lenyűgöző, majdnem ki is szálltam, hogy meghajoljak az autó előtt. Az új motor természetesen jól húzza az autót, de sajnos nekem túl csendes, vagyis a V6-os motorhangból nem sok jön be, pedig kívülről jó hallgatni a morajlást, vagy éppen a kipufogó muzsikálását. A hatfokozatú automatába is pozitívan csalódtam, hiszen kellően gyorsan váltott, miközben a kézi módban, mindig megtaláltam a saját számításomat. Lakott területen vissza D-be és kellemesen lágy, aztán országúton újra kézi mód és huszáros hajrá. Fincsi volt.

Annyira belefeledkeztem az autó élvezésébe, hogy a második szakaszt túl hamar megtettük volna, így egy kicsit visszavettem és megnéztem milyen ugyanez sport gomb és kézi váltogatás nélkül. Ez is tetszett, hiszen a motor már alulról is nagyon húz, így sima D-ben is seperc alatt 160-on van a mutató, tehát lehet lassítani, ami kiváló fékeknek köszönhetően tényleg nagy tartalékokat rejt. A fogyasztást is nézegettem és a 18 literes átlag nem valami fényes, de ha hozzávesszük, hogy a szakasz jelentős része, fék-gáz üzemben zajlott, akkor nem is rossz.

A visegrádi csere alkalmából eleinte egy ötajtós 150 lovas CDTI Vectrába szerettem volna átülni, de a szívem csak a Vectra GTS-hez húzott, így vissza Budapestre mégis csak egy ötjatós 2.8 V6 Turbo Vectra GTS volt a társ, szerencsére hatfokozatú kéziváltóval. Ekkor dőlt el igazán, hogy a hatfokozatú automata sem rossz, hiszen bár nekem jobban tetszik, ha én váltok, nagy előnyt nem nyertem vele. A fogyasztás viszont a némileg visszafogottabb tempó miatt is visszaesett 13 literre, amely szerintem egy ekkora motortól igazán szép eredmény. A Vectra ezzel a sport felszereltséggel igazi sportos limuzin, hiszen erős, és nagyot ott van az úton, a visegrádi szerpentinen ez sem okozott csalódást, miközben az az érzésem volt, hogy a Signumnál egy halványit jobban ráz. Persze lehet, hogy csak belemagyarázom.

Az biztos, hogy a Sport gomb itt is hat, a kormány precíz a váltó kicsit kivezetve jár, de jó, a fék úgy ahogy van ötös, a futómű meg tényleg lenyűgöző. Milyen lesz majd az OPC-ben?

Ha valamibe bele kellene kötnöm igen nagy bajban lennék, hiszen az eddig számomra is kissé visszataszító belső már a múlté, a kényelemmel eddig sem volt gond, miközben a térkínálat is elegendő. Ha választanom kéne mégsem az új motorral venném meg, pedig így két modell kipróbálása után azt kell mondanom, hogy nagyon jó, de kevés hallatszik belőle, így pedig az igazi feeling elvész. Akkor pedig már inkább jöjjön valami jó kis dízel, például a GTC-kben nagyon hálás 150 lovas 1.9 CDTi. Szerintem az a legjobb vectra választás, míg a Signumba a 3000-es dízel illik.

Janika