Kovács Tibor

Juhász Gyuri, régi barátságot ápol a kollegával, de most hivatalosan, a Főtaxi képviseletében jött. Átadta a kollegák jókívánságait, megkérdezte szükség van-e valamire. Felajánlotta a cég támogatását, anyagi segítség formájában is. (amire szerencsére Kovács Tibi pillanatnyilag nem tart igényt)
Kollegánk a baleset után több műtéten esett át, sérülései nagyon komolyak voltak, de már túl van az életveszélyen.

-Szia! Örülök, hogy mosolyogni látlak, hogy vagy?

-Köszönöm, úgy néz ki talán már megmaradok. Végre levettek a gépről, és így már mégiscsak kényelmesebb. Sajnos még minden mozdulat fáj, mert nem nagyon maradt egy csontom se a helyén, de azért mégis jó, hogy időnként mozoghatok, és persze ami fáj, az biztos, hogy megvan.


-Öreg rutinos taxis vagy, hogy történhetett ez meg?

-Nagyon gyorsan pörögtek az események. Mentem kifelé Csepelre, mert onnan szoktam dolgozni. Jött szembe egy autó, mind a ketten a belsőben voltunk sajnos. Nem is mentem túl gyorsan, mert csúszós, latyakos idő volt. Már egész közel voltunk egymáshoz, amikor láttam, hogy a szembejövő hátulja elkezd befelé fordulni, az én sávomba. Az ember megijedhetett, mert rosszul korrigált, és máris keresztbefordult előttem. Olyan gyorsan történt, hogy még fékezni sem volt időm, máris csattantunk. Ha nincs a légzsák, akkor most nem beszélgetünk itt. Gondolom tankjánál találhattam el, mert azonnal kigyulladt, és pillanatokon belül lángolt az én motorházam is.

-Hogy sikerült kijönnöd az autóból?

-Az úton ketten voltunk, de ezek szerint gyorsan odaért valaki, mert amikor magamhoz tértem, azt hallottam, hogy száljak ki, mert ég az autó. Persze megmozdulni is nehéz volt, -talán- biztos segítettek. Leültettek a földre, és végignézhettem, ahogy porig ég az autó.

-Kollegák voltak, akik segítettek.

Kovács Tibor és Juhász Gyuri

• Tudósításunk a balesetről
• Még több baleset
• Fotók