Elnézést kérek, gyanúsított úr!

Én ugyanis vastagon benne voltam abban, hogy megjelent az a cikk, ami miatt most tengernyi megaláztatás, életkörülmény- és lakóhelyváltozás vár önre. Bizony, én voltam az, aki elolvasta, aki átengedte, aki látta a képet, és rábólintott arra, hogy megjelenjen.
Bűnösnek érzem magam.
Örülök, hogy velem szemben önben maradt tisztesség, hiszen úgy tudom, a rendőröknek elismerte, hogy ön követte el azt a pitiáner kis semmiséget, azt az apró félresiklást, amibe -minő véletlen! - belehalt egy ember. Bizonyára túl sok vére folyt ki neki, de hát megértem, én sem gondolnám, hogy egy embernek csak ennyi van, és hogy így megérzi annak a kevéskének a hiányát.
Sajnálom, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe került, többek között az én hibámból is. Elismerem, gátlástalanságom, kegyetlenségem, önnek olyan károkat okozott, ami miatt a munkaadók nem szívesen látják majd az ön nevét a fizetési listán, ami miatt bizony néhány suhanc majd azt kiabálja az utcán, hogy "nézzék, gyilkos!", vagy ne adj' Isten, ami miatt lakóhelyet kell majd változtatnia.
Az ön éraekében mégis abban bízom, lakást cserél: talán már várja is egy apró kis szoba, rácsos ablakkal, biztonságos ajtóval.
Higgye el, jól fog az jönni!

Bitó Ákos

• FÓRUM - Egymilliót akar a tatabányai taxis gyilkosa

• Egymilliót akar a tatabányai taxis gyilkosa
• Ber Gábornak tízezer forintért kellett meghalnia
• Megint temetünk