Csogu és tomajer harca

2006.01.08.

Zseton kocsonyája
Tegnap, aki egy bizonyos benzinkútra betévedt, nem mindennapi eseménynek lehetett szemtanúja. Véres csata zajlott le az éjszakában...


Előszó
Tegnap este kedves barátommal Tubival, több üzenetet váltottunk, közben megemlítette, hogy felesége Kati (zseton topictárs) az alakmegóvó program keretében remek kocsonyával lepte meg. Magam nem vagyok rajongója ennek az éteknek, de olyan szépen mesélt róla, ez is van benne, az is van benne, megkívántam. Barátom megérezte! Felajánlotta, hogy este hoz egy kicsi kóstolót. A szerkesztőségi irodában (Váci-Lőportár sarok Benzinkút) fogyasztottuk esti kávénkat, mikor megcsörrent a telefonom, a vonalban Tubi: Szaladj ki, hoztam valamit! Kint meglepetés ért, a megbeszélt kicsi-pici kóstoló helyett egy tepsi kocsonya érkezett! Felvettük a küzdelmet, haditudósítás következik. (BB)

A küzdelem
Álnok csapdába estem tegnap. Cigimentes és egészséges táplálkozás utáni napon, dolgozni indultam. Tele erővel, energiával. Ekkor telefonon megkeresett Betyár szaktárs, hogy brigádértekezlet a törzshelyünkön! Éreztem, hogy nem szabadna nekem odamenni, de sajna a kötelezettség, az kötelezettség.
A jövő heti feladatokat beszéltük meg éppen, amikor is csörgött Betyár telefonja. Ekkor olyan látványban volt részem, hogy ha visszagondolok még most is beleborsódzik a hátam. Gyengébb idegzetű olvasók most fejezzék be az olvasást és inkább kattintsanak ide, mert ami most következik az sokkoló lesz.

Betyár futott. Nem, nem sietett, nem igyekezett, hanem szabályosan kiszaladt az épületből.
Tomajer szaktárssal döbbenten néztünk utána. Éreztük, valami rendkívüli esemény történhetett.
Én már bántam hogy nincs nálam valami komolyabb önvédelmi fegyver, amivel majd a seregek ellen megvédhetjük magunkat. De ekkor látjuk, hogy már a hadizsákmánnyal tér vissza, az arcán eufórikus örömmel. Kaptuk, diétás – ennyit mondott magyarázatképpen.
Félve néztem, hogy mit rejteget a jól becsomagolt edényke, és amikor megláttam, hogy kocsonya, akkor megnyugodtam, mert én azt nem szeretem. Így nincs veszélyben az „update” programom.

Még most sem értem hogy miként történhetett, de egyszer csak azon vettem észre magam, hogy tomajer szaktárssal, - aki szintén diétázik -,és estére már semmi nehezet nem hajlandó enni, éppen test – test elleni küzdelemben vagyunk a kocsonyáért.

A harc kimenetele nem volt kétséges, de azért neki is maradt. Betyár magábaroskadva szemlélte pusztításunkat, majd veszett fényképezésbe kezdett. Mit bántuk mi, csinálja, addig sem ellenfél a lábosnál. Cirka 10 perc küzdelem után megettük a 6 adag kocsonyát és hálával gondoltunk zseton topiktársra. Ekkor kimentünk és mélyeket szívtunk a friss levegőből, mert mi ketten tomajerrel nem csak diétázunk, de a cigiről is leálltunk.

Még egyszer szeretnénk megköszönni a kóstolót, igen finom volt és izgatottan várjuk a folytatást. (csogu)