tomajer:
Ki az aki vezényelhető, a City taxi állományából? Mitől függ, hogy vezényelhető-e? Olyanokat olvastam, hogy aki bizonyos fuvarmennyiségnél kevesebbet teljesített, azt behívtátok „elbeszélgetésre”.

Tamás M:
Alapvetően a problémánk az, hogy a címeket nem tudjuk elvinni, tehát nem tudjuk a szolgáltatást olyan szinten végezni, ahogy az a szerződéseinkben, elő van írva. Ezért sajnos kényszerítő lépéseket kellett tegyünk, hogy a City Taxi dolgozóit, kollegáinkat, vezényeljük.

tomajer: Mindenkit?

Tamás M: A vezényelhetőek, a „nem szövetkezeti tagok”.

tomajer: Mindegyik?

Tamás M: Végül is mindegyik, de különösen az utolsó négy évben idejött Citytaxisok, mert már a négy évvel ezelőtti szerződéseik is úgy szóltak, hogy kötelező munkavégzés van csúcsidőben, illetve hétvégén. Úgy emlékszem, hogy havonta három szombatot, és három vasárnapot kötelező dolgozniuk.

tomajer: Is-is? Tehát, három Szombatot, és három Vasárnapot?
Végeredményben, akkor egy hétvégéjük marad szabadon?

Tamás M: A szerződésük szerint igen. Mi ezt most annyiban könnyítettük, hogy csak két szombatot, és két Vasárnapot kelljen dolgozni. Ezt szám szerint, tehát kódvégződés szerint, felosztottuk, hogy ne egyszerre szabaduljon rá, az összes vezényelhető kollega mondjuk az első hétvégére. Tehát, a párosok, a páros hétvégeken, a páratlan végződésűek, meg a naptár szerinti páratlan hétvégéken kell hogy dolgozzanak. És ami még fontos, mindegyiknek kötelező 170 címet felvenni. Azért vettük ezeket a kollegákat ide, mert rengeteg a címünk, és nem tudjuk őket elvinni. Nem azért vettük őket föl, hogy gyarapítsák a tagdíjbevételt, hanem hogy segítsék a szolgáltatás színvonalát fenntartani.
Természetesen kivételek, engedmények lehetnek, mert elfogadjuk a családi programokat, betegséget, szabadságot.
Ennyi az egész. Dolgozzanak. Az volt a kérés annak idején, hogy dolgozzanak. Mi nem kizsákmányolni akarjuk őket, hiszen a bevételt megtartja, az az övé. Mi csak azt kérjük, hogy dolgozzon. Ha azt mondja valamelyik, hogy ő nem hajlandó ezeket a feltételeket elfogadni, akkor adja át a helyet másnak, aki szeretne dolgozni, akár napi tizenkét órát is. Itt sorállás van, létszámstop van, nem tudunk a létszámmal följebb menni, mert azt közgyűlési határozat szabályozza, így csak ahhoz az eszközhöz tudunk nyúlni, hogy adminisztratív módszerrel szabályozzuk a munkaidőt, és a minimális címfelvételt.

tomajer: Hogy ellenőrzitek?

Tamás M: Gép szerint. A számítógép, mindent megmutat.
Első körben 110 kollegánk van, aki ebbe a körbe beleesett. Őket felkértük arra, hogy az elkövetkezőkben ezek szerint dolgozzanak, illetve utasítottuk, arra, hogy a csúcsidőben, ne látogassák, a két frekventált sorunkat, ahol nagyon nagy esély van arra, hogy több órára le lehet ragadni, és ki lehet szakadni a város lüktetéséből. Ezek, a Budaörsi, és a Reptéri drosztok.

tomajer: Mit jelent, hogy több órára le lehet ragadni? Annyira rosszul mennek azok drosztok?

Tamás M: Nem! Nem mennek rosszul, de ha mondjuk valaki beáll harmincadiknak, akkor koránt sem biztos, hogy két órán belül elkel. Azt kértük ezektől a kollégáktól ez egy átmeneti időszak, mert hogyha lesznek majd új kollégák, akkor ők ebből kikerülnek, meg ha lesznek új szerződések, ha például ne adj isten majd a szövetkezetünk engedélyez tagfelvételt amit most már a júliusi közgyűlésünkön szeretnénk keresztülvinni, akkor nyilván ez a dolog könnyítésre kerül. Most mégis azt kell, hogy mondjam, hogy azt kértük a kollégáinktól, hogy reggel 7 és 10 óra között, valamint 16 és 20 óra között ne álljanak meg ezekben a sorokban, hanem jöjjenek be és segítsék a városban a munkát. De hát azért ezt természetesen nem vesszük olyan véresen komolyan, ha mondjuk valaki 7 órakor treffre kerül mondjuk a repülőtéri sorban és 7 óra 5-kor első, senki nem fogja onnan elzavarni. De ha 7 óra 40 perckor megérkezik a reptér sorba, és állnak előtte 30-an, akkor ne álljon be 31.-nek a reptérsorba, hogy aztán 11 órakor elkeljen.

tomajer: Csak azt nem értem, hogy a City Taxinál, ahol ennyi cím van, miért állnak meg emberek 30.-nak egy droszton?

Tamás M: Azért, mert úgyis elkelnek ott is előbb-utóbb, ugye a kihasználtság nagyon fontos, az üzemanyag nagyon fontos, és ami nagyon fontos tényező az utóbbi időben, az az elképesztő dugó. Most már azért az emberek, a kollégák azt mondják, hogy bejövök én szívesen, de lehet, hogy csak egy óra alatt ér be, mert ugye ott áll kint a 2-es reptér meg az egyes között a sor vége, és azt mondja, hogy inkább megvárja ott, hogy lemenjen a dugó. Csak hát ez a cég szempontjából, a fuvarszervezés szempontjából ez egy nem kívánatos jelenség. Nem üldözendő, de elkerülendő, hogy ő ott megüljön. Sajnos azt kell kérjük tőlük, hogy igenis jöjjenek be segíteni, van bent cím bőven, csak nehezen szánják rá magukat, hogy megmozduljanak. Mert be kell jönniük ugye minimum a József Attila telepig, illetve a Haller utcáig.

tomajer: Van őnekik valami külső megkülönböztetésük?

Tamás M: Nem, nincsen semmi. Volt róla szó, de szerencsére a vezetőség ebben egységesen úgy döntött, hogy nincs rá szükség.

tomajer: És mi volt a piros számos rendszer?

Tamás M: Örültünk, hogy ettől végre megszabadultunk, teljesen demoralizáló, illetve a célját sem minden esetben elérő rendszer volt ez. Semmiféle diszkriminatív megkülönböztetést nem szeretnék. Egyformán fizetik itt a kollégák a tagdíjat, egyformán viselik a terheket. Azzal, hogy mondjuk, nem piros számmal, hanem egy pöttyöt odatenni, vagy kék számmal, vagy nagyobb számmal, vagy kisebb számmal, vagy bármilyen jelzést rájuk tenni, megkülönböztetni nem egészséges.
Elmondom még egyszer, hogy a morális részével nincs a vezetőségnek baja, hiszen arra kérjük csak őket hogy dolgozzanak. Tehát hogy ha nem akarják, azzal sincs semmi gond. Akkor viszont engedjenek olyat maguk helyett, aki kiveszi a részét a munkából. Azzal a City Taxi és a fuvarszervezés semmire nem megy, valaki idejön, felvesz 90 címet a City-től egy hónapban, abból 86 reptér beszállítás, majd ugyanúgy bukó fordulóval visszaszalad a reptérre, és az a 4 maradék meg valamelyik frekventált pesti hotel, mert odaáll tutizni elé, és akkor ha olyan a kedve még kifelé is kiviteti magát. Most ebből, amikor minden cím a környéken 15-20 perccel megy, akkor ugye felmerül a kérdés, hogy korrekt-e? Van két féle kolléga, az egyik mint a méhecske szálldogál címről címre, és teszi a dolgát, és azokat a megrendelőket viszi, akik majd egyszer elrepülnek, de a reptérre majd az viszi aki ott áll állandóan. Ez ugye egy meglehetősen ízléstelen válogatás.


tomajer: Egy ilyen hétvégén, mennyi fuvart kell felvenniük?

Tamás M: Nem akarjuk azt mondani, hogy vegyen föl, hétvégén, napi ötöt, hatot, hetet, azt szeretnénk elérni, hogy kezdjenek el dolgozni. Természetesen, két-három címnél mindenképpen szeretnénk, ha többet vennének fel. De ha rászán egy hétvégi nap négy-öt órát, akkor már ez teljesíthető. Végeredményben, a havi 170 cím a lényeg.

tomajer: Felmerült a fórumban, még egy kérdés. Mi van azzal, aki beteg lesz, nem megy betegállományba, mert kell a pénz, tehát dolgozik, de nem tud annyit dolgozni, mint az elvárás? Őt kirúgják?

Tamás M: Ennél szociálisabb, és ennél emberbarátibb cég nincs a taxisszakmában!
Akinek meghal a nagymamája, beteg a gyermeke, netán saját maga, az természetesen jelzi ezt, és figyelembe vesszük. Itt nem arról van szó, hogy korbáccsal hajtsuk őket. Ez egy kérés, egy elvárás, ami természetesen nem kirúgással jár. Tehát, ha valaki megindokolja, kiveszik a vakbelét, infarktust kap, valamilyen családi gondja, problémája van, senki nem fogja a fejét venni. Emlékszem egy térdsérüléses kollegára, aki kérte és jelezte, hogy gondja van. Semmi gond, nincs elfelejtve.
De nem is értem azokat, akik pánikba vannak. Minek jönnek ki dolgozni, ha az a bajuk, hogy arra próbálja a cég őket rákényszeríteni, hogy keressenek egy kis pénzt. Nem ötszáz címet mondtunk, nem kobozzuk el tőlük a pénzt, nem ürítjük ki a pénztárcájukat délután öt órakor, nem kell ide bejönniük leszámolni a bevétellel. Csak azt kérjük, hogy értsék meg, gondjaink vannak a címek eladásával, és hogy ne kelljen felvenni még ötven embert, nekik kell szervezettebben dolgozniuk.
A régi City Taxisokat mélyen irritálta, és bántotta, hogy fölvettünk annakidején, nagyon sok kollegát, mondván, hogy rengeteg a cím. Nem azért vettük fel őket, mert a City Taxi jótékonysági intézmény, hanem azért, hogy segítsék a munkát. Segítsék. Ne helyettünk dolgozzanak, hanem segítsenek, mert hála istennek annyira ment a bolt, hogy nem győztük. A kollegáink, öregszenek, fáradnak, az utasokat hétvégén, vagy este hét órakor ugyanúgy ki kell szolgálni, nem mondhatjuk, hogy vége a világnak, záróra, utazzanak mással. Ezért, annak idején felvettünk rengeteg kollegát. Majd azt látják, ezek a égi Citysek, hogy egy-két éve felvett kollegák, gyakorlatilag reggel kijönnek, szépen elfekszenek a reptér sorban, megvárják amíg sorra kerülnek, bejönnek, majd bukófordulóval újra visszamennek, és ezt csinálják egész nap. Ekkor jogosan kérdezik meg a szövetkezeti tagok, hogy ezelőtt másfél-két évvel nem ezért vettük őket föl, hanem azért, hogy segítsék a munkát. Most sem kérünk mást, azzal a különbséggel, hogy ami a szerződésben le van írva, azt érvényesítjük.

tomajer: Értem én ezt. Nem is ezzel van gondom, csak magával, a vezényelhetőséggel, mint fogalommal. A budapesti taxi ma még szerencsére úgy működik, hogy „szabadok vagyunk mint a madár”

Tamás M: Ez egy nagyon jó dolog, hogy szabadok vagyunk mint a madár, de mindenki tudja, hogy azért nekünk is van egy főnökünk. A pénz! Jó ez a szabadság, de csak akkor jó, ha megvan a bevétel. Viszont ha nem szolgáljuk ki az utasainkat, akkor hamar azon kaphatjuk magunkat, hogy már hiába ülünk kint az autóban tizenkét órát, szabadság ide, szabadság oda, pénz az nincs. Tehát a kettőt párosítani kell. Hatékonyan kell dolgozni, csúcsidőben kell dolgozni, hogy én is, és a cég is profitáljon belőle.

tomajer: Köszönöm szépen.

• FÓRUM - CITY-S CENTER

• Több Megkérdeztük
• Új helyre költözött a City Taxi központja
• A Best of csak a taxisokra vonatkozik