2007.10.10.
TAXI4!
A hét folyamán, több helyről is ez az infó jutott el hozzám. Bevallom, kacsának tekintettem. Nem tudtam elképzelni, hogy igaz lehet. De természetesen megpróbáltam utánajárni.
Sokáig meg sem mertem kérdezni az érintettet, mert annyira abszurdnak tűnt a feltételezés. De ma megérett a helyzet arra, hogy egyértelműen nekiszegezzem a kérdést.
Tömör volt a válasz:
A hír igaz!
Gyorsriport Lengyel Sándorral:
tomajer: Miután a délután folyamán egyértelműen kijelentetted, hogy elhagyod a 6x6-ot, felmerült a kérdés, hogy hogyan tovább.
Maradsz-e a taxis szakmában?
Lengyel S: Természetesen! Ennélkül el sem tudom képzelni az életem.
tomajer: Adja magát a következő kérdés. Mely cégnél folytatod pályafutásodat?
Lengyel S: November elsejétől, a TAXI4-nél fogok dolgozni.
tomajer: Honnan jött ez az ötlet? Azért egy piacvezető cég igazgatói székéből, átmenni az egyik legkisebb céghez, nem tűnik egy előrelépésnek.
Lengyel S: Nem is az előrelépés izgat engem, hanem inkább az, hogy hogyan lehet a piac egyik legkisebb cégéből, pár éves munkával, meghatározó céget csinálni. Nyilván ez nem egy egyszemélyes feladat, Nem csak az én egyéni képességemen, és tudásomon múlik. Csapatban kell gondolkodni, akkor lehet eredményes a működés.
tomajer: Hogy alakult ki ez a helyzet? Neked volt mehetnéked a 6x6-tól, vagy a Taxi4 tulajdonosa tett „visszautasíthatatlan ajánlatot”?
Egyáltalán nem volt mehetnékem. Ez egy régre visszanyúló történet. Már a Taxi4 indulásánál megkeresett Pásztor Gábor, de akkor a 6x6-nál, még nagyon sok minden előtt álltunk. Nem volt részemről annyira megfontolandó az ajánlat. Egy évvel ezelőtt újra tárgyaltunk erről a dologról, de akkor szintén olyan helyzet volt a 6x6-nál, hogy rengeteg dologgal kellett foglalkozni, úgy éreztem van még feladatom.
A mostani időpont annyiban viszont szerencsésnek mondható, hogy a 6x6 egy jól működő stabil cég nagyon jól dolgozik a benti csapat, kitűnően teljesítenek az utcán a kollégák, tehát nem egy káoszt hagyok magam után (legalábbis ebben nagyon reménykedem)
Természetesen nem lehet kifelejteni egy ilyen beszélgetésből Orbán Lajost, akivel együtt jöttünk ide a 6x6-hoz, és együtt kezdtük el a munkát. Úgy érzem, hogy a Lajos távozása után még tudtunk fejlődni, tudott előre menni a dolog.
Igazából most érzem úgy, hogy lépnem kell. Semmiképpen nem szerettem volna beleposványosodni, egy megelégedettségbe, - hogy hát igen, itt van ez a 6x6 Taxi, és milyen jól megy, milyen frankó itt minden. Féltem, hogy egy idő után, a rutin vesz rajtam is erőt.
Pásztor Gábor részéről, komoly célkitűzéseket látok, és abszolút korszerű tulajdonosi hozzáállást, az ügyek intézésében. És természetesen hozzátartozik a helyzethez, (ami hízelgő, és megtisztelő, hogy a konkurencia ilyen módon ismeri el az ember tevékenységét) látja rajtam, hogy elengedett kézzel is el fogom tudni vezetni a Taxi4-et, rám bízhatja nyugodtan, nem kell a hátam mögött állni. A Gábor szeretne egy lépéssel hátrébb lépni. Nem akar résztvenni a napi munkában, és úgy látja, hogy én vagyok az az ember, aki tudja folytatni az ő munkáját, tud hozzátenni valamit, hogy ez a cég még sikeresebb legyen. Ne felejtsük el, hogy ez a cég négy éve, nulláról indult, és most kétszáz autóval, már tényező a taxipiacon. Ennyi idő alatt, ez egy figyelemre méltó eredmény.
Maga a feladat nagyon érdekel. Van bennem egy bizonyítási vágy. Szerintem, ha az ott dolgozó kollégákkal megtaláljuk az összhangot, akkor biztos fel tudjuk pörgetni a dolgokat. Ha sikerül az ott dolgozókban is felkelteni a becsvágyat, hogy: - Igenis szeretne mindig jobb, és jobb, és jobb lenni -, akkor nincs mese, ez csak sikeres tud lenni.
Mindenképpen szeretném még elmondani, hogy a 6x6-tól és annak tulajdonosától abszolút barátságban válunk el. Tegnap egy rövid kis búcsúztató volt, ahol Surányi Attila megköszönte a munkámat, megértette a törekvésemet, és azzal az ígérvénnyel váltunk el, hogy ha mégsem úgy alakulna az életem, akkor mindig van helyem a 6x6-nál.
Ez egy nagyon jóleső érzés volt. Nem az a korosztály vagyok, aki nagyon meghatódna dolgokon, de ez egy megható pillanat volt, amit sose felejtek el.
tomajer: Köszönjük szépen.