Az akkori vezetőség kitalálta, hogy azokon a napokon, amikor nincs túra megrendelő, a gépkocsikra szabadjelzőt kell rakni és ki kell menni „mezítlábasként” taxizni az
XX-es rendszámú 1500-ös Ladával.
Nagyon nem akaródzott nekem ez a dolog. Semmi helyismeret, nulla tapasztalat. A túrataxis vidékre járt, Pesten csak addig volt, amíg el nem hagyta a város szélét jelző „fakabátot”.
Szóval húztam, halasztottam, bujkáltam a meló elől, ameddig lehetett. Nem akartam taxis lenni.
De egy nap elkapott az egységvezetőm, Raczki Józsi.
- Nézd gyerek, én, kedvellek, szeretlek. Te vagy itt a libling, de ha ma sem mész ki taxizni én mosolyogva rúglak ki!-
Mit mondjak, egyenes beszéd volt.
Tehát se helyismeret, se tancsoport, se semmi. Irány a mélyvíz.
Gyorsan elmagyarázták az Argó óra működését, sok sikert kívántak ás kilöktek az utcára.

Kigurultam a Prielle garázsból. A szívem a torkomban. Gyorsan át Pestre, ott kicsit otthonosabban éreztem magam. Gondoltam, először hazamegyek büszkélkedni a kocsival. Szabadság-híd, Kiskörút, Váci út. A Sóháznál leint egy pár.
-A Thälmann utcába legyen szíves!(ma Fiastyúk)
-Mázli- gondoltam, hisz tudtam hol van! Ráadásul hazafelé visz.
Boldogan könyveltem el az első 70-Ft-os bevételt!(Jattal együtt!!)
Kikanyarodok a Békére és irány Újpest. A villamos remíznél a buszmegállóból leintenek. Na, mondom, megy ez!
A XIII. Faludit adja meg az enyhén spicces fazon, uticélnak. Pánik lett úrrá rajtam, mert fogalmam sem volt, hogy merre.
De az ember készségesen elnavigált. Megálltunk egy 10 emeletes ház előtt. Azt mondja, felkaputelefonozik a feleségének pénzért.
Az órában 38 Ft. Emberem nyomja a csengőt, aztán hirtelen fogja magát és berohan. Én, mint az őrült nyomogatom le az ajtógombokat,ugrok ki a kocsiból,bezárom a bal elsőt, és uzsgyi, utána!
Pont elindul a lift felfele. Nosza, irány a lépcső! Huszonévesen, aktív sportolóként nem okozott még gondot pár lépcsőfok. Az 5. emeleten jártam, amikor hallom, hogy megáll valahol a lift. Feljebb megyek, és a 7.-en van."H" alakú a lépcsőház. Elkezdek hallgatózni, hogy honnan szűrődik ki olyan hang, amiről azt lehet sejteni, hogy most értek haza. Meg is találtam. Nyomom a csengőt. Bentről sustorgás majd csend. Na, erre elborul az agyam. Csengetek, verem és rugdosom az ajtót, miközben teli torokból üvöltözök: Tudom, hogy itt van, nyissák ki, mert nagy balhé lesz!
A szomszédok már kezdtek kukucskálni, ami nem csoda, mert igyekeztem nagy feltűnést csinálni.
Fenyegetőztem rendőrséggel, kollégákkal, akik szilánkokra verik a lakást, ha nem fizetnek ki.
Lassan kinyílt az ajtó, láncra akasztva és egy nő jelent meg a résben.
- Mit akar?- kérdezte színlelt felháborodással.
- A pénzemet- kiabáltam valódi felháborodással. Bejött ide az utasom és nem fizetett ki.
- Lefeküdt és már alszik- mondta a nő. Jöjjön vissza holnap!
- Na, azt lesheti- ordítottam, ha én elmegyek, húsz taxissal jövök vissza és nem holnap, de akkor itt kő kövön nem marad!
- Mennyi volt a fuvar?– kérdezte most már megalkuvó hangon.
Gyors fejszámolás, lépcsőzési felár a 7.-re……..az annyi, mint…
-80 ft.- mondtam szemrebbenés nélkül.
- Várjon- és becsukta az ajtót.
Pár perc múlva kinyílik és a kezembe nyomta a pontos összeget és bevágta az ajtót.
Önelégült képpel néztem végig a kíváncsi szomszédokon és egy győztes hadvezér gőgjével, kimért léptekkel vonultam el.
Átestem a tűzkeresztségen, igazi taxis lettem!
Megvédtem a becsületemet! Megmutattam, hogy egy Főtaxissal nem lehet kibabrálni! Engem akart meglopni az ipse? Amatőr. Helyettem még én vettem le. Ilyen és hasonló gondolatokkal mentem vissza a kocsihoz.
Bepattantam a kormány mögé és az órára pillantottam.

Hangos kettyenéssel épp akkor ugrott 112 Ft-ra.
A nagy rohanásban nem raktam fizetőre.

Mondtam már, hogy nem akartam taxis lenni?


Dodi ( cbtaxi )