2006.01.18.
Barátaimmal szombaton kikapcsolódni indultunk egy átdolgozott hét után. Az egészségügyben dolgozom, mint röntgenasszisztens. Ilyen luxust havonta egyszer engedhetünk meg magunknak, mert a fizetésünket inkább szégyelljük, mint élvezzük.
Kellemesnek mondható éjszaka után hajnalban hazafelé indultunk. Társaságunkra nem jellemző a lerészegedés, inkább beszélgetni járunk össze, mint sem az alkohol kedvéért.
Mivel délelőttre tanulás lett betervezve, így úgy gondoltuk összedobjuk a taxiravalót, ezzel értékes időt takarítva meg.
Egyik fiú barátommal és húgommal intetünk meg egy éppen arra haladó taxit, és kértük, vigyen el a megadott címre. Lakhelyünk sorrendben úgy következett, hogy a fiú ismerősöm szállt ki elsőnek, egy közel 4 km-es utat megtéve. Itt a taxióra 1400 forintot mutatott, amit barátom oda is adott a taxisnak. Innen még egyszer ekkora távot tettünk meg és megérkezésünkkor a taxióra 3500 forintot mutatott kereken. Már ezt is furcsállottuk, de ami ezek után történt, arra soha nem is gondoltam. A taxis az egész összeget követelte és nem érdekelte, hogy ebből az összegből már 1500 forint ki lett fizetve. Amikor közöltem vele, hogy én ezt nem fizetem ki, elkezdett üvölteni és kétséget sem hagyott afelől, hogy akár a testlegességtől sem riad vissza. Ijedtünkben inkább a fizetés mellett döntöttünk. Megjegyeztük a rendszámát és érdeklődtünk illetékes helyeken, majd taxisofőröktől, hogy ilyenkor mit tehetünk, de azt a választ kaptuk, örüljünk, hogy ennyivel megúsztuk.
Olvasva lapukat tudom, fel vannak azon háborodva, hogy manapság ez a szakma nincs megbecsülve, hogy mindenki csak a rosszat feltételezi magukról. Nem tudom önöket az ellenkezőjével vigasztalni és megfogadtam, taxiba soha többé be nem szállok. Az utas kiszolgáltatott, és amikor panasszal akar élni, akkor csak megvető mosollyal találkozik. Maguknak kellene kivetni, az ilyen pályára nem alkalmas kollegáikat, ha azt szeretnék, hogy a társadalom nagy része ne vesse meg a taxisokat.
Egy volt utas.