Szia Csogu!

Végre egyszer személyesen is találkoztunk, mikor a szemlén voltam (9-én).
L. Lajos királlyal összefutottam, ki rögtön belém kötött, pedig még nem is bántottam.

Amiért írok az az, hogy keresel olyan egyéneket, akiket ért inzultus az utasok felöl.
Elmondom neked, hogy amióta taxizom volt egy pár kalandom.
Mivel kezdetben "mezítlábas" kocsival dolgoztam, csak magamra számíthattam.
Ilyen esetekben őszintén megmondom, hogy semmitől nem riadok vissza.
Még attól sem, hogy a támadó meggondolatlanul ötször a kocsi alá ugrott.
A cél ilyenkor az, hogy lehetőleg csak az én tanúvallomásom legyen a semmivel szemben, mert akkor biztosan nekem van igazam.

Csak egy két példa.
1. Beszáll a fiatal kb. 26 éves emberke a Flórián téren, és Pomázra viteti magát. (Időpont 1983 február vége este 22 óra körül.)
Haladunk Pomázra, nem sokat beszélgetünk útközben. Pomázhoz közeledve elkezdett "beszélgetni" az utas.
"- Jól tudom, hogy önöknek a vidéki fuvarnál be kell jelenteni a központba, hogy kit hova visznek?"
Nem értettem a kérdést rögtön, mert ha eddig egy kukkot sem szólt, akkor most miért pont ezzel kezdi.
"- Persze, de azt én döntöm el, hogy bejelentkezem, vagy sem."
Hosszabb szünet a beszélgetésben. Közben beérkezünk Pomázra. Az utas irányít, hogy merre menjek. Letérünk balra a temető felé, stílusos nem?
Itt megállít, és a következőt közli velem:
"- Ha most nem fizetek, akkor mit tud tenni, hiszen nem jelentkezett be! Ha bármit megpróbál, akkor egy ácskapoccsal szétba...m a fejét."
Nocsak gondolom magamban. Hirtelen milyen közeli tegező viszonyba kerültünk.
De közöltem vele a következőket:
"- Igaza van. Nem tehetek semmit, hiszen nem jelentkeztem be."
Láttam a srác képén a fölényes vigyort. Még valamit mondott, majd szépen kiszállt. Az út szerencsére elég elhagyatott volt. Két oldalt magas kőkerítés. Tehát a Pali Madár, csak az úton tudott haladni. Ráadásul elkövette azt a hibát, hogy midőn kiszállt a kocsi elé ment közel a kerítéshez.
Én nem tettem egyebet csak elindultam előre. Igaz elég közel kerültem a kerítéshez ,ahol nem volt több hely a kocsi és a kerítés között, mint a Pali Madár két lába. Erre nem számított.
(Láttál személyesen. Kinéznél belőlem ilyen cselekményt? Ez is egy adalék, hogy ne ítélj a látszat alapján!)
Fájhatott a lába, mert valami olyasmit mondott, hogy:
"- Te hülye barom eltöröd a lábam!"
Erre közöltem vele a következőket:
"- Na most nagyon figyelj kis köcsög.
1. A fuvardíjat úgy tedd ki a motorháztetőre, hogy a kocsiból kinyúlva azt elérjem.
2. Mivel tudod, hogy nem vagyok bejelentkezve, ezért nyugodt lélekkel elteszlek láb alól. A tanúvallomásban meg azt fogom állítani, hogy valóban voltál az utasom, de tőlem Békásmegyeren kiszálltál, és többet nem tudok. Te meg nem fogsz beszélni. Világos amit mondtam?"
Na ezek után a pasas meglepetésemre valóban kirakta a viteldíjat a motorháztetőre.
A viteldíj elvétele után hátra tolattam, közben országúti világítást biztosítottam az illető számára, nehogy elessen a sötétben. (Persze főleg azért, hogy a rendszámomat ne tudja leolvasni.)
Miután eltávolodott messzebbre, mint egy kőhajítás, akkor megfordultam, és kikapcsolva a helyzetjelző világítást távoztam a helyszínről.

2. Ez az eset akkor történt, amikor Gödöllőn megöltek egy taxist, alig pár nappal korábban.
Az Örs vezér téren szállt be a két delikvens. Abban az időben még volt a városból kivezető főutakon rendszeresítve, az úgynevezett fakabát.
A két ürge miután beszállt a kocsiba elég fecsegős kedvükben voltak. Ittak valahol, de nem voltak totálkárosak. Beszéltek minden féléről, de főleg a taxis gyilkosságról, meg arról, hogy most ők is Gödöllőre mennek.
Valamelyikük megjegyezte, hogy most mit szólnék ahhoz, ha ők követték volna el a gyilkosságot, és most én lennék a második gödöllői áldozat. A hátsó ülésen ülő a nyomaték kedvéért a jobb vállamra tette a kezét, és valami tárgyat tartott benne, ami erősen hasonlított egy szúró-vágó eszközre.
Mondanom sem kell, azt a bizonyos zabszemet nem igen lehetett volna belém juttatni.
Próbáltam valami hülyeséget mondani, de közben az járt a fejemben, hogy valamit kell tenni, hogy a fakabát legalább megállítson. Fényszórót fel le kapcsolgattam, a motort magas fordulaton járattam, de semmi nem történt. Máskor bezzeg tíz esetből kilencszer megállított. Most az a tizedik eset volt érvényben.
A régi utat, ami Gödöllőre vezet azt te is ismered.
Időközben nem jutott más az eszembe, mint amennyire lehet felgyorsítani a kocsit, hátha a nagy sebesség miatt nem tesznek semmit, amíg haladunk. Nem is tettek, de a nagy sebesség miatt alig 10 perc alatt Gödöllő határára értem. A hosszú lejtős úton annyival mentem amennyivel csak az 1200-as Ladától tellett.
Közben persze a két úriember egyfolytában a gyilkosságról beszélt, de csak az aki hátul ült, hogy ők követték el, és én leszek a következő, mert ezek után nem engedhetnek el.
A másik csak jót derült a szövegen, és időnként kommentálta a mondatokat.
"Szerencsére" a lejtős út alján a fénykévében megláttam egy az út szélén parkoló teherautót.
Ekkor a következőket mondtam a két delikvensnek:
"- Uraim, amint érzékelik a gépkocsi sebessége több mint 100 km/óra. Ha most bármit tesznek, akkor a kocsiból nem sok fog maradni. Mivel nekem most már teljesen mindegy, ezért az ott álló teherautó alá fogok hajtani."
A meglepetés ekkor következett be. Az elöl ülő hirtelen mellém állt, és kérte a társát, hogy ne szórakozzon tovább. A teherautó hátulja az országúti kivilágításban közben rohamosan közeledett.
A hátul ülő utas keze még mindig jobb vállamon volt. A jobb első ülésen ülő utas torkán valami nem egészen emberi hangon az hangzott el, hogy:
"- Mondtam, hogy ne szórakozzál már! NEM ÉRTED!"
Ez után éreztem, hogy a vállamról eltávolodott a kéz. A hátsó ülésen utazó hátra dőlt, és nem szólt többet.
A teherautó mellett alig pár centire "repesztettem" el. A jobb oldali utas ösztönösen felém húzódott egy kissé. Alig egy perc alatt a Művelődési Házhoz értünk, ahol megállították a kocsit, majd meglepő módon gavallérosan fizettek hozzá téve, hogy:
"- Megérdemled, mert elég tökös gyerek vagy."

No ez a két eset ízelítőnek.

Üdvözlettel MCCCXCII

Kelt: Budapest, 2007-05-18

--------------------------------------------------------------------------------------------------

Szia!

Nagyon kedves vagy, hogy megtiszteltél ezzel az írással! Azt szeretném kérdezni, hogy ez lehozható-e így, vagy legyen benne valami változtatás?

Pl...névvel, vagy név nélkül jelenjen meg?

Komolyan nagyon tetszett az írásod, szinte sajnáltam amikor vége lett.

Üdv


Csogu

----------------------------------------------------------------------------------------------------

Szia!

Sosem szégyelltem a nevem. Annak idején, már megboldogult nagyapám mondottá volt, hogy fiam a nevedet sose szégyelld. Megtartván szavát, bizony sose jártam rosszul.

Most erre is egy példát tudok felhozni.
1992 és 1995 között közel 3 évig dolgoztam a taxi központban, mint fuvar felvevő. Ott mindenki kapott egy "rabszámot".
A telefonba a következő szöveget kellett az ügyfélnek elmondani:
"- Főtaxi. Jó napot kívánok a 48-as kezelő vagyok."
Ez volt a szabályos, én szokás szerint kilógtam a sorból, és csak annyit mondtam, hogy:
"-Jó napot kívánok taxirendelés".
Nem húsbolt, nem rendőrség, nem temetkezési vállalat. Csak simán taxirendelés.
Ami érdekes volt, hogy az utasok egyből megértették, és közölték, hogy hol vannak, honnan szeretnének utazni.
Felvéve a rendelést rögtön közöltem a leendő utasunkkal, hogy a környéken, hangsúlyozom a környéken hány perccel várható a kocsi érkezése, mivel a monitoron láttam, hogy a kerületben mennyi idővel viszik a kollegák a címeket. Tehát közöltem az utassal, ha a belvárosban minden címet 2 perccel vittek, hogy:
"- A kocsi várható érkezése 2-4 perc, a forgalom függvényében."
Ezután elköszöntünk, és a rabszámomat nem közöltem.
Most mondhatod, hogy mindig vállalom a nevem.
De mivel az utast az érdekli, hogy mikor jön a kocsi, amit megrendelt, és hogy melyik cég vette fel a rendelést már az sem nagyon érdekli, legfeljebb az, hogy taxi jöjjön és ne a tűzoltóság.
Ha viszont valaki megkérdezte, hogy kivel beszélt, akkor közöltem vele, hogy:
"- Ön Bodnár Lászlóval a Főtaxi diszpécserével beszélt."

Na most miért mondtam el? Csak azért, mert egyszer "kikóstoltak", vagy reám akartak kenni valamit már nem tudom mit, de hivattak a főnök elé a szőnyeg szélére.
Nekem szegezik a vádat, hogy ezt meg ezt csináltam, és ezt, meg ezt mondtam.
Én értetlenül néztem ki a fejemből, bár ez nem esett nagyon nehezemre, de nem tudtam a dologról semmit sem.
Mikor rákérdeztem, hogy ezt honnan veszi a tisztelt utas, akkor a főnök lezseren közölte, hogy az utas onnan tudja, hogy mondtam a kezelő számomat a 48-ast.
Erre közöltem a főnökkel, hogy ez az egész egy szemenszedett hazugság, mert én soha nem mondom a számomat, bár tudom, hogy az az előírás, de akkor sem mondom, ha viszont valaki megkérdezi, hogy kivel beszélt, akkor a nevem mondom, és nem a rabszámom.
Ezek hallatán a főnök kicsit gondolkodott, azután további jó munkát kívánt.

De hogy tulajdonképpen a kérdésedre válaszoljak, nyugodtan lehozhatod így, változtathatsz is rajta, de szerintem a legjobb történeteket az élet írja, csak egy kicsit figyelni kell.
Ja és a végén legyen valaki, aki le is írja.
Akár a nevem is oda írhatod (Bodnár László URH-1392 Főtaxi), mint fentebb említettem sose szégyelltem.
Igaz néha szokták mondani, hogy én "Tiszta Hülye" vagyok.
Ekkor rendszerint azt mondom, hogy én erre büszke vagyok, és rögtön visszakérdezek, hogy az illető meg mire büszke? Ilyenkor rendszerint nem tudnak mit válaszolni, csak hebegnek-habognak.
No most már tudod kit takar a MCCCXCII-es jelzés. Igaz van még a csatornán egy másik nevem is, amiről mindenki ismer.

Üdv. "A taxi esze"

• FÓRUM -
  A gondolat megszületésétől, a VISZONTLÁTÁSIG ! A vita helye!
• Itt a megoldás?!?
• Vitaindító: Ünnepi tarifa
• KÉRDÉSEINK diszpécserekhez, telefonosokhoz, mindenféle rendű, rangú, központban dolgozókhoz!
• Miért nincs nekünk egy komoly szakszervezetünk???
• Miért nem jó, a fuvarszám arányos tagdíj?
• Rettegjünk, vagy repessünk?
• Mégis megoldható a létszámkorlátozás?
• Mit jelent manapság Budapesten taxisnak lenni?

• A gondolat megszületésétől, a "VISZONTLÁTÁSIG" !
• Rabszolgák, rabszolgáljatok!
• Nem úgy kék, ahogy maga gondolja!
• Álmodtam
• Bee, Bari, Bee

• Vélemények
• Olvasóink küldték
• Régiségek
• Megkérdeztük