- Miért nem veszel már egy új aksit?
Na persze. A postaláda naponta termeli a sárga csekkeket, az óvodában, az iskolában, megint ebédbefizetés van, a nagyobbik gyereknek cipő kell, a mosógép meg folyik.
Mire lélegzethez jutnék, itt a hó vége és a tagdíj.
Aztán kezdődik minden elölről. Nem fér bele egy új aksi.

De ma hátha rám mosolyog a szerencse! Nem akarok és semmi extrát. Vidéki fuvart, night clubbot, degeszre tömött talált pénztárcát. Beérném annyival, hogy nem ácsorgok fél óránál többet, üresen.
Régebben vettem magamnak 2-3 újságot, hogy ne unatkozzak. Ez volt a „fokmérő”.
Volt, hogy egy éjszaka alatt nem volt időm kiolvasni az elsőt sem, mert folyamatosan „zaklattak” címmel, vagy beüléssel.
De megesett, hogy mind a hármat kiolvastam oda-vissza, még a hirdetéseket is, és semmi.

Gurul az autó, a magam ura vagyok. A szabadjelző világít, megszokott hang szól az urh-ból.
Az első utas.
- Jó estét – köszön rám.
- Jó reggelt- válaszolok reflexszerűen. Ezen kicsit meglepődik Rövid elmélkedés a nappalos-éjszakás életmódról, majd a cím és indulás.
Jó kanyar. Villámgyorsan végig gondolom az útvonalat, egyeztetek az utassal és robogunk a cél felé.
Közben már azon agyalok, hogy onnan majd merre tovább. Rákoshegy nem az a kimondott „aranybánya” éjjel.
Talán a reptér? Ááá..vannak ott elegen nélkülem is. Vérprofik, akik fejből tudják az érkező gépek idejét, típusát, járatszámát. Szerintem még az utasok névsorát is.
Szóval merre, a XVI-ba? Lutri. Egy-két kocsma személyzete biztos, de nem villanyoz fel ez a lehetőség.
Akkor Kőbánya? Inkább. Az Éles saroknál viszont dilemma. Legyen inkább Zugló?

Hányszor álltam már életemben útelágazásnál? (de nehéz szó) Hányszor szembesültem azzal, hogy rosszul döntöttem? Egy jó fuvar, egy más fajta élet múlhat a döntésen. Jobbra és aztán Örs vezér, vagy balra és Liget tér?

Aztán egyik sem. Végiggurulok az Albertírsain. Közben a rádión elmegy 1-2 zuglói cím.
Tehát akkor a Kerepesin balra. A stadion, olyan kihalt, nincs kedvem itt remetéskedni.
Dózsa György út. Az előbb volt két rendelés a Gundelbe. Összenyomtak többen, szűkítéssel meg nem volt senki. Hát most majd lesz. Én!
Várakozás.
Sejtettem, hogy így lesz. Mindig így van. Rosszkor vagyok rossz helyen, erről szól az életem.
A fenébe, még rímel is.
- Keresek XVII….öttel, tízzel, negyeddel,idővel -.
Naa..mit mondtam? Meg sem lepődöm. Mennyi idő alatt jutottam el Zuglóba? Lássuk csak.
Tizenhét perc gurulgatva. Simán felvehetném, mondjuk 20 perccel és még csak nem is kellene széttaposni a kocsit.
Na de az „integetőről” egy Rákoscsaba, Zrínyit? Ugyan már, az gazdaságtalan lenne. Igaz, ennek fényében, bejönni is az volt, de hát, ki tudhatta előre?
A Nyugati viszont pörög. Innen nem távolság. Be is állok úgy 8.- nak.
- Második Kolozsvári. 5 perc, 10 perc.-
Minden hit és a meggyőződés nélkül ráütök a májkra és dőlnék is hátra, hogy folytassam a semmittevést.
Csak a második felszólításra tudatosul bennem, hogy enyém a cím. Értetlenkedve veszem tudomásul, hogy valami elképesztő módon a Nyugatiból megkaptam.
Na most vagy épp üresek voltak a tutik, vagy az én rádióm a, NO.1!!
A legrosszabb lehetőséget nem is vagyok hajlandó még csak elképzelni sem. Nevezetesen, hogy csak én nem ismerem ezt a „fuvart” és most éppen rajtam röhög a cég!
5 perccel később, már a címen várakozva az utasra, végiggondoltam, hogy mit is csináltam az előbb?
Tulajdonképpen, Rákoshegyről felvettem egy 2. kerületi címet!!!!
Mert akárhogy is nézzük, a végeredmény ez!
Nem is értem, miért nem csinálom mindig így. Mondjuk időajánlattal, felvehetném palotáról a Campónát, így folyamatosan mozgásban lenne a kocsi, és én sem unatkoznék óraszám.

A legendák.
Amikor még több utas állt a taximegállókban, mint a Blahán a 7-es busz várójánál. Volt ilyen, tudom. Én is álltam anyámmal a Capri előtt a Damjanich-ban.
Ezek az idők elmúltak és nem is jönnek vissza. Azzal kell gazdálkodnunk, ami most van.
A mi időnk is legendás lesz a 30 év múlva taxizóknak, higgyétek el!

Megjön az utas. Kellemes megjelenésű hölgy. Még mosolyogni is van ereje, ami valljuk be: hiánycikk az éjszakában. A fuvar átlagos, semmi olyan nincs benne, ami indokolná, hogy fel tudjam venni 10 perccel. Talán az időpont? Hisz már hajnali 3 van. Kávéznak, kajálnak, dumcsiznak a többiek? Vagy talán megunták a nagy semmit és hazamentek? A nappalosok pedig még csak most fordulnak a másik oldalukra. Ki tudja?
Nincs már sok az éjszakából. Egy beülős a Flóriánról, egy leintés a Béke úton, és egy „Nyugati drosztelső”. Ennyi.
Világosodik. Hazafelé megállok az Árpád híd közepén a szigeti lejárónál. Nem tutizni,hisz az nálunk tilos hídról.
Csak nézem a napfelkeltét és nosztalgiázok.
Még a cb-s korszakban felvettem innen egyszer egy Zöldmáli lejtő - Zöldlomb sarkot.
Jött egy 40-es fazon. Kérdem
- Hová megyünk?
- Csak ide a Zöldlomb 36- ba. Látja ott azt a buszmegállót? Ott jó lesz.
- És onnan????- kérdeztem némi éllel.
- Ott végzünk- válaszolta a világ legtermészetesebb hangján.

Soha annyi energiát nem fektettem még negatív reklámozásba, mint ennél a címnél.
Ahol csak tudtam, akinek csak elmondhattam, közöltem, hogy milyen fuvar volt.
Jó párszor felbukkant még a rendelés, jó néhány kolléga „megette” mire annyira elterjedt, hogy senki nem vette fel többé.
Ahogy visszahallottam, fel volt háborodva rendesen.
- Én állandó megrendelőjük vagyok, minden este kérek autót. Velem ezt nem lehet csinálni!
Keresek egy másik céget! – hisztériázott a telefonban.
- Nagyon fogjuk sajnálni- közölte a diszpécser és alig tudta visszatartani a röhögést.
Később elmondta, hogy le sem nyomta a mikrofon gombját, úgy „kért” autót. Az utas vonalban volt és hallotta, hogy „keresik” számára a kocsit. Csak azt nem tudta, hogy ez pusztán színjáték, mert az utcára nem jött ki a rendelés. Persze, hogy nem, hisz a csövön egy olyan srác ült, aki maga is megette egyszer és vitte a „kedvest”.
Lojális volt, nem akarta megkockáztatni, hogy valaki, aki mégsem ismerte, felvegye.

Amíg idáig eljutok a gondolataimban, már teljesen kivilágosodott. A szabadjelzőnek, immár semmi szerepe sincs. Olyan mindegy, hogy ég-e, vagy sem. Úgyse látszik. Le is kapcsolom és elindulok hazafelé. A buszmegállók lassan megtelnek, fáradt, gyűrött arcú emberekkel. Ez már nem az én világom.
Majd talán ma este!
Akkor újra felkapcsolom a szabadjelzőt és kezdődik minden elölről.


cbtaxi

• Olvasóink küldték
• Taxis ötperc
• Verseljünk