Okos kisfiú lévén elhatároztam: korán dobok egy hátast. Bár az időnek alapos beosztásához szerintem legalább olyan érzékem van, mint Quasimodónak a harangkötél erőteljes rángatásához, természetesen mégsem sikerült korán bevágnom a szunyát. :( Halkan jegyzem meg, hogy ebben azért alapos része volt a Hallotaxi fórumainak is… ;) Lényeg a lényeg: aludtam 3 és fél órát.
Hétfőn reggel aztán, miután fejjel előre kiérkeztem az ágyból (bevált módszer, ajánlhatom!), rögtön célba vettem hihetetlen sebességgel (nagyjából mint nyugdíjas csiga kézifékkel) a kávésbögrét! Miután 15 percet eltöltöttem kávéval a kezemben, némileg üveges tekintettel, mozdulatlanul a konyhaszéken, már picit jobban is éreztem magam. Nyújtóztam egy nagyot, aztán elkiáltottam magam lelkesítés gyanánt: BEVETÉÉS! Ez mondjuk kívülre valahogy így hangzott suttogva: bevtssss. :) Következő sokkom a fürdőszoba tükörbe pillantáskor csapott le rám: szemben állt velem egy kínai!!! Miután remegő térdekkel jobban szemügyre vettem az ipsét, már rá is jöttem, hogy az én vagyok… Eme felismerésben sokat segített az is, hogy pont akkora majdnem haja volt, mint nekem. Az igazi felismeréshez mégis az vezetett, hogy nem akart eladni nekem semmilyen gagyit óccsón szokat! ;D
Miután némileg emberibb külsővel kitocsogtam a fürdőből, már szinte a késés réme fenyegetett. Ezért aztán előrelátó lévén rávetődtem a telefonkészülékre, gondolván már most rendelek taxit 7-re, nehogy lesre fussak! Kissé nehezen értette meg a telefonos kisasszony, hogy a zaklatott utas mi a jó cirádásnak akar 20 perccel kiállás előtt kocsit kérni, de aztán megemésztette valahogy. Ideje is volt letennem a kagylót, mert a beszélgetés közben nehéz volt öltözködni… Miután kivarázsoltam a telefonzsinórt az alsógatyámból, máris jobban tudtam mozogni! ;)
Eljött a 7 óra, én pedig mind az öt olimpiai karikát percenkénti váltásban bemutatva táskás szemeim alatt, megindultam kifelé az ajtón. Majdnem. Merthogy egyetlen apróságról elfeledkezem néha: táplálék bevitele ajkaim nyílásán keresztül manuálisan. Márpedig lehet némileg rosszallóan tekintenek rám, ha hangos korgás kíséretében, mint amatőr dobzenekar vonulok be a vizsgálatra… Nosza, jöhet a ló módszer: állva és röptében bekapom amit lehet!
Mielőtt a hölgyolvasók sikkantva érző szívükhöz kapnának, most véletlenül sem arra gondoltam, ami tinédzser szűzleányok rémálmaiban szerepel, a szleng pedig légyként említi! ;)
Tehát ott tartottam, hogy szédületes sebességgel elkövetett táplálkozásom ellenére is elmúlt 7 óra, mire kitrappoltam az ajtón. Nem is kellett takarítani a körfolyosót, frankón pormentes lett utánam…
Következő életkép: állok az utcán buta arccal. Taxi sehol!
Ajjaj, én arra számítottam, hogy már a ház előtt áll az autó, benne pedig egy olyan taxis, aki éppen félhangos mormogással dicsérgeti utasának hölgyrokonait, mivel arra sem képes, hogy előrendelés után időben levonszolja magát kellően görbe lábain. Van ilyen a szakmában vajon? ;D
Szóval előttem alakul a hétfő reggeli dugó, én pedig állok a padka szélén, mint jól tájékozott turista a 4-es metróra várva. Elnézek a jobb oldali mellékutcába, hátha oda parkolt, de semmi.
Elcaplatok a bal oldali utca sarkára, aminek a sarkán éppen egy kukásautó tartja fel a forgalmat. Mint ismeretes, a köztisztasági dolgozók mesterei annak a tevékenységnek, hogy irdatlan iramnak tűnő (és nagyon zajos) tevékenységet imitálva mozognak úgy, mint lajhárok a hegyvidéki maratonfutáson. :( Ennek köszönhetően aztán a mellékutcában már várta 10-15 dülledtszemű autós, hogy siessen a munkahelyére. Viszont taxi a sorban egy sem…
Kezdtem bősz búbvakarás közben agyalni azon, hogy be kellene szólnom, vajon merre jár az én lelkes fuvarozóm? Itt aztán bevillant, hogy talán várnom kellene még, mert attól a cégtől rendeltem, akikhez elképzelhetően csatlakozni szeretnék. Namármost valószínűleg a népszerűségem nem lenne töretlen, ha megismerne a kolléga, akit úgymond „felnyomtam” késésileg. ;)

---

Itt tartottam agyalásilag, amikor derék kukásautónk harsány hangú, és nem kevésbé zamatos illatú gázfröccsel elindult – pont mint Schumacher! – a tíz méterrel odébb található kukáig.
Mit gondoltok mi parkolt a sarkon, eleddig mögötte? Az én taxim! Ráadásul a dolog pikantériája, hogy én ilyen rikító liba-végtermék zöldet még az életben talán nem is láttam (elnézést a kollégától!), ráadásul egyterűben!!! Csodálom, hogy nem tükröződött vissza a környező házakról a fénye, mint valami 1000 wattos glória! :) Ha lett volna hegesztőmaszk nálam, akkor biztosan magamra rántom.
Szerencsétlen emberünk annyit látott, hogy széles és kellőképpen megkönnyebbült vigyorral a képemen felrántottam az ajtót, aztán becsapódtam a jobb egybe.
Köszönés után kiböktem a Kisfaludy utcát, majd sűrű szabadkozásba kezdtem, hogy várt rám vagy negyed órát. Megértette, elindultunk. A meleg autóban némileg félálomba merülve még azt hallottam, hogy mesél az évtizedekkel ezelőtti PÁV vizsgájáról, de olyan egetverően nem tudta felcsigázni szunnyadó érdeklődésemet. Egy valami viszont feltűnt: NEM kérdezte meg, hogy mi a csudának megyek én PÁV-ra? Ennek utólag egyetlen magyarázatát láttam: eszébe sem jutott, hogy ez a karikás szemű, bánatos tevepislogással megáldott zilált fószer taxis akar lenni! Tutira nem kávésnak, hanem békávésnak nézett… :( Valaki juttassa eszembe, hogy ne felejtsek majd a kolléga mellé gurulni egyszer, aztán jól megmutatni a szabadjelzőmet! :D Legfeljebb azonnal nyugdíjba megy, és elvonul valami csendes buddhista kolostorba… ;)
Szerencsémre sikerült még a reggeli csúcs előtt átcsusszanunk, úgyhogy 5 egész perccel az időpontom előtt lefékezett a tetthelynél a taxim. Nem csak én könnyebbültem meg, de a kolléga is. Ilyen szétcsúszott utas hétfőn reggel felér egy gyermekkori traumával! :( Le is jattoltam bőven, hogy valami szép emléket is hagyjak benne. ;)
Ott álltam ébredezve a hidegben, a PÁV-nak otthont adó épület előtt, mely legalább annyira szép látvány, mint Spielberg legújabb történelmi filmjében egy náci kaszárnya.
Bakker – gondoltam magamban –, most olyan izgatottnak kellene lennem, mint a „hótszerelmes” 20 éves lánynak, amikor az oltár elé lép 80 éves (véletlenül dúsgazdag) vőlegényével, hogy az csak 10 perc múlva kapjon szívrohamot… ;)
Ehhez képest köztéri szobornak avathatott volna Demszky, ha véletlenül arra tömegközlekedik, olyan bambán ácsorogtam.
Na jó, hát legyen! Bemegyek, oszt valami csak lesz. Hiszen állítólag nagyon hülyének kell lenni, hogy valaki ne menjen át!

Szerintem ennyi bőven elég megint belőlem. Legközelebb azzal folytatom, hogy tényleg hülyének lehet-e nevezni vajon? ;)
Még valami: amennyiben kérdésetek merülne fel a vesszőfutásommal kapcsolatban, kérdezzetek! Én pedig megpróbálok a nyitott kérdésekre válaszolni a folytatásban. ;)

2006-03-12

Zaccmester

tovább>

 

• FÓRUM - Zaccmester taxiba száll

 

• Zaccmester taxiba száll 1. rész
• Zaccmester taxiba száll. 2. rész, avagy a PÁV előzményei

 

• Olvasóink küldték

U.i.: tegnap este felhívott egy gyermekkori barátom, most megpróbálom szó szerint idézni egy mondatát: „én úgy t.kön rúglak, ha nem írsz egy könyvet!”. Ki tudja? ;)
Úgyhogy közlemény következik: Zaccmester írásainak egészében, vagy részleteiben való közléséhez – a Hallotaxi.hu kivételével – írásbeli hozzájárulásom szükséges! Kapcsolatfelvétel a Hallotaxi szerkesztőin keresztül történik. Ugyanide várom tőkeerős kiadók jelentkezését, akik előszerződést kötnének önéletrajzi írásom kiadására. Semmi pánik, számításaim szerint kijövök kb. 300 oldalból, 10 kötetben! :D

---