Kilépés a Rádió Taxitól

2006.12.06.

Háborúba csöppentem
Az egész történet kedden délután kezdődött, amikor is másik céghez belépve elindultam a Rádió központjába. Szabadjelző leadás, elszámolás elvégzésének gondolatával. Bevallom fájó szívvel, hiszen sajnáltam itt hagyni ezt a csapatot, viszont pénztárcámba nézve nem sok lehetőségem maradt.

A központ elé érve láttam itt van mindenki, aki számit, sőt, a legfőbb fő Horváth Pál autója is itt parkol, tehát nem jöttem hiába.
Mély levegőt véve beléptem az ajtón. A pénztárnál síri csend, fentről a forgalmazás zaja hallatszik, oké ez a megszokott. Az illetékest előkerítve ért a meglepetés mikor közölte, ő ugyan tudomásul veszi a kilépést, de kezdeni nem tud vele semmit, mert csak két hét múlva léphetek ki. Ő előjegyzésbe vesz, de dolgozzam le a felmondási időt.
Itt egy kicsit megrökönyödtem. Miről is beszélgetünk? Szerintem nem alkalmazott vagyok, hanem alvállalkozó, de nem fárasztottam vitával, hiszen ő csak azt teszi, amit mondanak neki, tehát rövid tanakodás után a Goré irodája felé indultam. Bevallom, számítottam erre, hisz régóta szóbeszéd a kollegák között, hogy pénzt innen vissza nehezen kap az ember, bár én mikor először kiléptem szó nélkül visszakaptam, de úgy voltam vele, Pállal néhányszor találkoztam, váltottunk néhány szót, semmi gond nem lehet, megdumáljuk felnőtt ember módjára. A góré nem hazudott: irodája tényleg nyitva volt.
Beléptem. Mikor meglátott épp telefonon beszélt, de kedélyesen integetett, haladjak nyugodtan beljebb, sőt, üljek is le. Megtettem. A telefon után közölte, jó hogy jövök, amúgy is akart már velem beszélni.
Na, erre nem számítottam. Felvetette, hogy tudja hogy írok erre az oldalra és neheztel rám, hogy miket írtam neki...., róla. Én mondtam, keressen egy olyan írást, ahol valami sértőt írtam. Erre közölte, azt nem tudja milyen néven, de biztos benne. Elárultam neki a nick nevem, mondván keresse meg, de erre nem vállalkozott.
Belekezdtem jövetelem céljába, de a kilépés szónál megakasztott, hogy majd meglátom milyen jó lesz itt nemsokára, ekkor én vágtam közbe, hogy az autómon már más matrica van, döntésem megmásíthatatlan. Elfogadta, de megkért, ha már úgyis itt vagyok nézzek már meg egypár papírt a saját szememmel, mert rá úgyis azt mondják hazudik.
Megtettem.
Láttam igazolást az adóhivataltól, mely igazolja a cégnek ebben az évben nincs adótartozása, láttam lebontva szerződéses csekkes cégek rég lejárt tartozásait, hát mit mondjak nem kevés összegről, a vég egy jobb autó ára lenne. Láttam a címek összesítését, aztán lebontva is és Pállal együtt levontuk a következtetést, most tényleg nem megy jól.
De majd fog, mondta ő.
Lehet, csak én ezt nem tudom már mondani a gáz meg a villanyszámlásnak, válaszoltam neki. Ezek után áthívott egy másik irodába, ahol egyik kollégája éppen egy szerződésen dolgozott, sőt megmutatott még további öt olyat, ami már kész van, hozzátéve, nagyon meg fogok lepődni, ha ezek nekiállnak rendelni, mert egyenként havi milliós megrendelők.
Erre nem tudtam mit mondani, legyen így. Ekkor az éppen arra járó diszpécser hölgyet ragadta karon, szerencsétlen nem tudta mi van, rászegezte a kérdést:
Kaptok rendesen fizetést?
A hölgy, kinek engedélye nélkül nem írnám le a nevét, rávágta: Igen.
Góré erre hozzám fordult mondván: Látom, hogy amit róla terjesztenek minden csak hazugság?
Láttam.
Elmesélte hányszor hányan csapták be, olyan emberek, akiknek ő jót tett, köztük az az ember, akit én barátomnak tartok és önzetlenül segített rajtam nem egyszer. Mondjuk ezt nehezen hittem el.
A beszélgetés során többször felhívtam rá a figyelmét, nem értem miért nekem mondja ezt, én csak egy taxis vagyok a sok közül, aki éppen éhen halni készül, kocsiját, albérletét nem bírja fizetni az itteni kaotikus állapotok miatt, erre az volt a válasza, azért mert végre valaki bement hozzá és végre bizonyítani tudja valakinek az állításait, és nem csak dobálózik a szavakkal.
Erre nem tudok mit mondani. Nem akartam mást, csak kilépni szépen nyugodtan, visszakapni a kicsi pénzecskémet és újra kezdeni egy másik cégnél. Erre egy háborúba ütköztem, melyben én képviseltem a hallotaxi összes olyan nick-jét, aki valaha is rosszat mondott a Palira, ő a maga cégét védte olyan elszántsággal, mint egy apa teszi a gyermekével.
Ne haragudjatok, akaratomon kívül vállaltam ezt a szerepet, mások biztos máshogy oldották volna meg, én rááldoztam kb. 1 órát, míg ez zajlott.
Normális hangulatban, mondhatni nyugodt körülmények között beszéltük meg dolgainkat, nem haragban azzal az ígérettel jöttem el, hogy csütörtökön pénzemhez jutok.
Kívánok a Rádiótaxinak sok sikert, kilábalást a gödörből, ki tudja, hátha visszatérek?

R069