2005.04.30.
Márványmenyasszony étterem, Sipeki József
Mondanivalómat a múlt rövid ismertetésével kezdem: Budapesten 24 éve, 1982-ben alakultak az első magántaxisokat tömörítő vállalkozások. Néhány év elteltével szolgáltatási színvonalunkkal, megbízhatóságunkkal már felvettük a versenyt a nyugat-európai taxis cégekkel is. Szinte minden elképzelhető kívánságot teljesítettünk: lehetett autót kérni, amiben egy bizonyos zene szólt, lehetett ételt-ítalt otthonra rendelni, de a nyelvtudásra és az autótípusra vonatkozó igényeket is sikerült szinte minden esetben kielégítenünk.
Megpróbáltunk ügy elhelyezkedni a város különböző pontjain található taxiállomásokon, hogy bárhová odaérjünk 5-10 percen belül.
Sajnos a fővárosban a '90-es évek közepére az önkormányzatok teljesen leépíttették, felszámoltatták több tízmillió forintért a korábban kifogástalanul működő taxiállomás-hálózatot.
Majd 2000-ben, mindössze néhány évvel később, szintén az önkormányzatok, 180 millióért megkísérelték azokat újra fölépíteni. Természetesen nem ugyanoda, ahol voltak, megváltoztatva így a fuvarelosztáshoz igazodó területi lefedettséget. Eddig nem sok sikerrel jártak, mert az igaz, hogy van drosztrendeletünk, vannak taxidrosztjaink, csak éppen egyik sem működik.
Az, hogy ma Budapesten működő taxis piac van, csak a taxitársaságoknak köszönhető, hiszen a maximált tarifa bevezetéséig a legnagyobb káoszban a Főváros semmit nem tett! Sőt, a drosztok lebontatásával fokozta a szakma problémáit.
A taxitársaságok voltak, akik kiépítették saját erejükből azt az európai szintű szolgáltatási rendszert, ami ma is kifogástalanul működik. Arról, hogy a piacon nagy a túlkínálat, nem a cégek tehetnek!
Sokkal inkább azok a politikusok és hatóságok, akik több mint egy évtizede elengedik a fülük mellett a szakma kérését, hogy a taxis piacot szabályozni kell. Mégpedig minden elemét egyszerre, mondjuk egy taxis-, vagy közlekedési törvény keretében.
A taxiállomások megszüntetését követően a taxitársaságok biztosították, hogy minden nehézség ellenére, megrendelőik néhány percen belül autóhoz jussanak. Az utasok szinte semmit sem vettek észre abból, hogy Európában példátlan módon, Budapesten hosszú évekig, egészen az ezredfordulóig, egyáltalán nem volt hivatalos taxiállomás, így várakoztunk ahol tudtunk, sokszor megküzdve a hatóságokkal de mindigaz utasaink érdekét szem előtt tárna.
Nagyon szigorú szankciókkal, folyamatos ellenőrzéssel, az autóra és taxisra vonatkozó követelmények szinte állandó emelésével saját magunkat kényszerítettük egyre magasabb szintű szolgáltatásra.
Minden telefonszámmal, és diszpécserszolgálattal rendelkező taxicegnél évtizedek óta meglévő nagyon szigorú belső ellenőrzés biztosítja, hogy utaspanasz eseten minden esetben kivizsgáljuk a bejelentest. Erről és a szükség szerint meghozott intézkedésről tájékoztatjuk az utast, illetve ha kell, a kártalanításról is gondoskodunk. Ezzel szemben a főváros frekventált helyein lévő, taxizást szempontból használhatónak minősíthető, a közös pénzből epített taxiállomásokat elfoglalták olyan csoportosulások, amelyeket senki sem ellenőriz. Tarifáik nem egy esetben bizonyíthatóan meghaladják a jelenleg is érvényes hatósági maximált arat. vagyis károsítják az utasokat következmények nélkül. Az utóbbi években nem egy olyan hír látott napvilágot, hogy a főváros bizonyos helyein taxiengedéllyel rendelkező „taxisok" károsítják rendszeresen az utasokat. Az utazóközönségben a becsapottság érzését nem a tarifarendszer bonyolultsága kelti tehát, hanem az hogy az ellenőrzések hiányosságából fakadóan néhány, többnyire egyetlen társasághoz sem tartozó taxis, szemérmetlenül átveri őket.
Az elmúlt időszakban a kereskedelmi televíziók is foglalkoztak e problémakörrel, sőt rejtett kamerás felvételeket készítettek az árdrágításokról Ezek a taxisnak nevezett vállalkozók a mai napig is ugyanott dolgoznak, noha a nagy nyilvánosság előtt bebizonyosodott, hogy tisztességtelen eszközöket alkalmaznak.
Felvetődik a kérdés, mit tettek azok a hatósági jogosítvánnyal rendelkező hivatalok, amelyeknek törvényes kötelessége lett volna a mindennapos jelenséggel szemben fellépni, sőt példát mutatni az ilyen tisztességtelenséggel szemben.
Ezek az elmulasztott intézkedések, -az hogy ebben a szakmában mindent meg lehet tenni büntetlenül -, vezettek oda, hogy az utasokban negatív érzés ébred, a tisztességes piaci szereplőkkel szemben is.
Ez azt bizonyítja, hogy a Főváros nem képes fellépni az utasokat megkárosító tevékenységgel szemben, vagyis a társaságokhoz nem tartozó taxisok fegyelmezésére.
A rendelettervezet szövegében mégis sikerül összemosni a tisztességes vállalkozókat a néhány száz tisztességtelennel. Tudjuk, hogy ma már olyan autókkal is végeznek taxis tevékenységet, melyre a megkülönböztető sárga rendszám sem kerül fel. Következmény ez esetben sincs.
A főváros tervezett rendelete azt sugallja, hogy bevezetését követően ezek a gondok megszűnnek és az utasok számára biztonságos és kiszámítható lesz a taxi, akár utcán történő leintéskor is!
Ez azonban illúzió, tekintettel arra, hogy több mint egy évtizede hiányzik a városban a folyamatos és a nap 24 órájában működő ellenőrzés, amely az utasok védelme érdekében kiszűrné a tisztességtelen vállalkozókat a piacról.
Ennek ellenére a tervezet a kiállási díj bevezetésével a taxiállomásokra kívánja terelni az utasforgalmat úgy, hogy a szervezett, társaságokhoz tartozó taxisoknak jelenleg nem jut hely a kevés számú, rosszul elhelyezett taxiállomásokon. Megakadályozva ezzel hogy az utasok ellenőrzés alatt álló taxiba ülhessenek be.
Szeretnénk felhívni az előterjesztő figyelmét arra, hogy a taxist nem a tarifával kell ösztönözni arra, hogy beálljon a drosztra, hanem azokat jó helyre kell telepíteni, ahol utasok is előfordulnak. Akkor a taxisok ezeket minden kényszerítő erő nélkül használni fogják. Könnyen belátható, hogy a taxis szívesen megáll olyan helyen, ahol utasa lesz, ugyanakkor arra is van esélye, hogy a diszpécsertől címet kap.
Büntető díjjal kívánják sújtani azokat, akik telefonon, a már megszokott, jól működő szokásjog alapján a társaságoktól rendelnek autót. Ez számításaink szerint több mint l millió megrendelőt érinthet havonta hátrányosan. Számukra a tervezetben szereplő alternatíva az, hogy menjenek az utcára és keressenek valahol egy taxiállomást, ha találnak, majd ott beszállhatnak egy olyan autóba, amelyikről később, esetleges panasz esetén semmi sem deríthető ki, vagy addig várjanak az utcán, hóban, szélben, fagyban, ameddig nem jár arra egy üres, általuk preferált társasági taxi.
A másik, drágább megoldást a Főváros rendelettervezete kívánja ráerőltetni a megrendelőkre, vagyis, fizessék ki a javasolt +300 forintos kiállási díjat.
Diszkriminatívnak, és kifejezetten a taxitársaságok, illetve az utazóközönség ellen irányuló lépésnek tartjuk tehát, a kiállási díj bevezetését, noha a beterjesztő annak életszerűségére hivatkozik.
Arra a mindennapi életben számtalan példa van, hogy vendéglátóipari egységek, üzletláncok, internetes vásárlási helyek ingyenesen szállítják házhoz portékáikat. Akkor miért nem életszerű az ingyenes kiállás?
Ugyanakkor szeretnénk leszögezni: a fix taxi-tarifát a szakma több mint egy évtizede kéri. így annak átgondolt, egyéb feltételekkel azonos idő-ben történő bevezetését támogatjuk. Örömmel vettük, hogy a főváros kilobbizta a törvénymódosítást, mely lehetővé teszi a kiszámítható, egységes szolgáltatási ár bevezetését a fővárosban is.
Az előterjesztésbe, nagyon helyesen, belekerült, hogy a fővárosi taxizást megnyugtató módon rendezni csak az általunk régóta szóban és írásban egyaránt hangoztatott négy alapkövetelmény lehetőség szerint azonos időben történő szabályozásával lehetséges. A négy alapkövetelmény nevesítve: kiépített, Budapest egész teriiletet lefedő és működőképes taxidrosztrendszer. a drosztokon megállni képes taxigépkocsik optimális aránya, azaz annyi taxigépkocsi legyen, amennyi számára a Főváros, illetve a kerületek megállóhelyet, azaz drosztféröhelyet tudnak biztosítani. Igen, csak elkerekedne a szeme mondjuk annak az 50 kereskedőnek, akiknek a vállalkozásához az önkormányzat 10 boltot jelölne ki. És mindig az árulhatna aznap, aki előbb odaér a boltba. Ugyanakkor a bérleti díjat mind az 50-nek ki kellene fizetni. Ugye nonszensz lenne ez a helyzet? Azt nem értjük, hogy akkor ez szakmánk vonatkozásában miért működhet mégis, sőt a Főváros részéről ez miért evidens?'
Ha a kereslet és kínálat összhangba kerül akkor szerintünk iselengedhetetlen a fix ár bievezetese, mert ez esetben tényleg az a fontos, hogy a taxi viteldíj kiszámítható legyen. Egy piac akkor szabályozottha minden eleme szabályozva van.
A negyedik, de szinte a legfontosabb dolog a jól működő, 24 órás ellenőrzés megszervezése, mert mint tudjuk, minden rendelet vagy törvény annyit ér, amennyit abból ellenőrzéssel be lehet tartatni.
A négy feltétel egyidejű megteremtése jelenleg nem lehetséges, mert hiányzik néhány parlamenti felhatalmazás. Ezt mi is elismerjük. A feltételek megteremtésének azonban létezik egy un. szakmai sorrendje, melynek betartása nélkül az egyes elemek bevezetése nem a kívánt hatást eredményezi. Sőt, esetenként ellenkező hatást válthat ki. Ez pedig egy kétmilliós európai fővárosban megengedhetetlen kísérletezés, beláthatatlan következményekkel.
így a mai létszámhoz és a jelenlegi fuvarok számához igazított fix ár rövid időn belül - mivel a vállalkozók száma nőni fog, a fuvarfeladatok száma viszont nem, sőt a magasabb árak hatására csökken - elveszíti realitását, ha egyáltalán a bevezetés pillanatában van realitása.
Arról, hogy a rendeletalkotó által beterjeszteni kívánt fix tarifának milyen piaci hatásai várhatók, semmilyen hatatástanulmányt nem láttunk, az általunk elkészíttetett szakértői anyag, viszont megkérdőjelezi, hogy a bevezetendő rendelet a fix ár segítségével eléri a kívánt eredményt. Sőt, olyan következtetetést is levon, hogy a rosszul megállapított fix tarifa a piac összeomlásához vezethet.
Szerintünk a telefonos és szerződéses tarifák vonatkozásában bekövetkező 60-80%-os áremelkedés, mely a tervezett fix ár hatására következik be, igencsak kritikussá teheti a piac helyzetét.
Reméljük, hogy nem ez a cél.
Hangsúlyozzuk, hogy mind a Gazdasági Versenyhivatal, mind a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium elutasítja, a fix tarifa ilyen módon történő bevezetését.
Csatlakozunk, a Gazdasági Versenyhivatal véleményében kifejtett javaslatához, és ezúton ismételten felajánljuk tevékeny részvételünket egy olyan munkabizottságban, ahol a szakmát érintő összes hatóság, minisztérium, és érdekképviselet részt vesz.
Biztosak vagyunk abban, hogy amennyiben a szükséges politikai akarat megvan, és tényleg az a fontos, hogy rend legyen ezen a piacon, úgy látványosan, gyorsan, és mindenki számára megnyugtatóan sikerül rendezni szakmánk helyzetét!
Köszönöm figyelmüket!