nemkar

Hát csogu megkértél rá, így hát nekilátok, de nem biztos, hogy rövid leszek.
Hol is kezdjem, tán onnan, 92-ben Főtaxitól kezdtem lízingelni egy ikerlámpás 1500-as Zsigulit. Nagy szó volt ez akkor.A kor egyik legmenőbb autója volt.
Főállásban BKV-nál voltam buszsofőr, másodban taxiztam. BKV- nál kerestem 18ezret, mellette a taxizásból ezt a pénzt hetente kerestem meg. Ismertem olyan Főtaxis kollégát, aki még a 2 – 2 – 2 tarifával kezdett dolgozni, és ebből a 2ft-os viteldíjból épített Vecsésen házat magának. Havi 10ezret fizettem lízingre, úgyhogy szépen megvoltunk belőle. Az eredeti futamidő 2 év volt. Na most én nem kevesebb, mint 1év alatt kifizettem az autót. Amikor a mostani kocsimat / Skoda Oktávia / vettem, akkor a BKV-nál 140ezer volt a fizetésem, és a kocsi törlesztőrészlete 64 ezer volt. Tehát lényegesen jobbak a mostani körülmények. A mostani futamidő 6 év. Szerinted ki fogom tudni fizetni 3év alatt?
Ugye, hogy nem. Örülök, ha a havi részleteket időben be tudom fizetni, és nem lesz elmaradásom. Visszatérve, miután kifizettem a kocsit, úgy gondoltam minek fizessek tagdíjat a Főtaxinak, amikor az utcáról is vígan meg lehet élni, és a tagdíj is a zsebben marad. Emlékszem /általában a Szigony u. drosztról dolgoztam/, gyakran a Práter u-ig ért a sor, de mégis beálltál, mert tudtad azt, hogy 20-25 perc alatt elfogysz. Abban az időben előfordult, hogy egy-egy jobb story kedvéért a mögöttünk lévő kocsihoz küldtük a kedves utast, mert nem akartunk lemaradni a történet végéről. Nem volt hiénázás, nem volt fuvarlenyúlás, csiki-csuki… stb. Mivel állandóan éjszaka dolgoztam, nem volt nehéz mezítlábasként megélni. Mihelyst leállt a BKV nem győztél válogatni az utasok között.
Abban az időben, az emberek tudták, hogy színház, vacsora, mulatozás után taxival fognak hazamenni, mert mással nem tudnak, és érdekes mód mindig volt náluk erre a célra pénz. Akkor még éjszaka csak a 6-os villamos közlekedett ½ óránként a körúton. Később lett belőle busz, és jött be mellé a 78-as éjszakai busz /Nézd meg ma. Nem hülyéskedek megszámoltam:- éjjel több buszviszonylat közlekedik a Rákóczi úton, mint nappal./

Ja, hogy el ne felejtsem, ott volt az én „szépséges” lakhelyem, és környéke. Pest összes nemző korban lévő férfija ott keringett lányokat kutatva, ki négykeréken, ki kétlábon. Minket az utóbbiak gyakran megkértek, hogy mutassuk meg a kollekciót a szebbik nemből. Kérésnek eleget téve gyakran addig körözgettünk velük, hogy a fuvardíj többe került, mint amennyit a lányok a szolgáltatásukért kértek. Érdekes abban az időben nem a taxi volt a drága, hanem a lányos szolgáltatás. Aztán jöttek a munkahelyek megszűnései, a gyárak bezárásai, a munkanélküliség. A közvetítő irodákban egyre gyakrabban hangzott el a kérdés:
- Van kocsija? Menjen taxisnak.

Na én innentől számítom a szakma leépülését. Várost nem ismerő, szabályokat be nem tartó u.n. áltaxisok megjelenése. Kezdődtek a drosztok kisajátításai, az évekig onnan dolgozó kollégák elzavarása. Aztán szeretett kormányunk, elkezdett velünk foglalkozni.
Jöttek az ismert dolgok, és innentől már az anyagi helyzetünk is romlásnak indult. Ugyanazért a nettó pénzért egyre többet kellett kinn lenni az utcán, és már az éjszakás sem köszönt úgy be, hogy „nappalosok haza”. Mezítlábas karrieremnek a végét két dolog határozta meg.
Az egyik az önkormányzat, amelyik megszüntette a munkahelyemet / értsd:- kocsisor/ , a másik az, ami mindig a kezedben van.
Igen kitaláltad a mobiltelefon.
Kezdetben ugyan ez jó volt, akkor amikor az aksik, úgy kb. 25kg-osak voltak, és amikor elfáradt a kedves a cipelésében, gyorsan leintett egy taxit. Manapság meg a kocsid mellől rendel magának taxit. Olyan is volt, aki mellettem állt 5-ös kártyával a kezében /onnan nézte le a telefonszámot/, és minket hívott. Fogalma nem volt arról, milyen taxi mellett áll. A kolléga amikor megérkezett csodálkozva nézett rám, és nem értette a dolgot.

Anyagi helyzetünk romlásának kezdetéről már írtam, most lássuk megbecsülésünk romlásának kezdetét.
Ezt is két dologra lehet osztani. Az egyik mi magunk.
94-től kezdődik ez a romlás. Ugye kötelező lett a nyugtaadós órák használata. Sok okos taxis kitalálta, hogy „óra nélkül olcsóbb”, és ezzel elkezdődött egymás aláígérése. Ezzel megkezdődött hitelünk semmivé vétele. Az utazóközönség már csak, mint egy megtűrt kiszolgáló személyzet látott minket. Nem egy olyan taxis volt, aki azért hagyta abba a szakmát, mert szó szerint felélte az autóját, és nem tudott félretenni, egy új, vagy akár használt autóra se.
A másik. A 90-es évek második felére tehető. Felnőtt a 80 as évek korosztálya. Ezek annyira agresszívek, tiszteletlenek voltak, hogy ők már emberszámba se vettek minket. Nekik mi már csak rabszolgák lettünk. Jöttek a nem köszönések, a tegezések, nem tisztelték a kort, a hölgy taxis kolleganőket, trágárság, udvariatlanság, és nem egyszer a taxis verések.
És ezt a sort követi az azóta felnőtt nemzedék.

A ma taxizását közvetlenül meghatározza a közlekedési morál.
A 90-es évek közepétől jelentős mértékben megnőtt a gk.-k száma Budapesten. Sokkal nagyobb feszültségben, felfokozott idegállapotban vezetünk. Itt megint bejön a képbe a 80-as korosztálytól vezetők száma. Több lett az utakon is az agresszivitás. Sokáig voltam két tűz között. A buszosok szidták a taxisokat, én védtem őket. Amikor taxiztam, akkor a droszton a többiek szidták a buszosokat, én meg védtem őket. Két tábor, pro és kontra.
Eredmény meglepő. Azokon a vonalakon, ahol járni szoktam, a buszvezető nem dudálta ki a taxist a buszsávból, a buszmegállóból, nem próbált annyira közel menni a taxishoz, hogy az megijedjen, na most viszi le a tükröm. Nem idegesítette, égő szabadjelzővel eléjött, mert megtudta, hogy ha a taxi mögötte megy, akkor az utas, azt tőle nem látja, csak akkor, ha előtte megy. Ellenkező oldalról, egyre több taxis engedte ki a buszt a megállóból, segítette előzését, kikerülését, és nem vágott elé ezerrel, majd satut nyomva megállni az adott címen. Több taxis, már nem úgy áll meg a megállóknál, hogy a busz ne tudjon beállni.

Visszatérve a civilekre, melyiktök nem látott, még olyat, hogy a konfliktust két autós, kocsijából kiszállva verekedéssel rendezze? És ezek általában hány évesek?
Egyre többen ülnek alkohol hatása alatt kocsiba, és te remeghetsz, hogy nehogy az ilyennel összehozzon a jó sorsod, mert akkor napokra kidőlsz a sorból, és akkor mi lesz a megélhetéseddel. Ha jól tudom ittas vezetésnél még a biztosító sem fizet.

Hogy mégis miért éri meg ezek után taxizni ma Budapesten?

Azért, mert van egy olyan dolog, amit senki nem tud elvenni. Az, pedig a szabadság. Akkor kelsz, akkor fekszel, amikor akarsz. Meló közben intézheted hivatalos ügyeidet, nincs főnök, aki minden percben megmondja, mit csinálj. Nem kell aggódnod, hogy elkésel a munkahelyedről, mert amint kilépsz a kapun már ott is vagy. És, mert Budapest a világ egyik legszebb, ha nem, a leggyönyörűbb városa. Minden nap visznek olyan részére, amit megcsodálhatok, vagy újra gyönyörködhetek benne.



Üdv:

nemkar

czila

Hogy mit jelent ma taxisnak lenni Budapesten?

Jobban tudnék arról írni, hogy mit jelentett a 80-as évek elején, amikor még kolbászos, sült kacsás, libamájas szendvicsekből volt a kerítés.
A magántaxiban nem volt kötelező még a taxióra sem.
Ma a taxizás szakosodott, és ez a tendencia még tovább folytatódik.
Hol az- az integrált élmény, ami régen ért egy taxist Pl. dolgozhatott a reptérről, szállodáktól, neves vendéglátóktól, pályaudvaroktól, utcázhatott, liftezhetett a belvárosból a várba, vagy fordítva.
Néha rádióról is dolgozott, hogy segítsen a címbeolvasónak(ne legyen cserepes a szája).De ha már mindezt unta ,nyugodtan beállhatott Pl. az Örs-re, onnan is folyamatosan csinálhatta a 30-ft-os lifteket bőven (néha még hosszú is beakadt). Nem mondta senki a droszton, na mi van, eltévedtél kisgyerek?
Ma már jórészt mindenki áll a megszokott tutijában, őrzi a saját „szemétdombját” kiskakas módjára.
Hol vannak a nagy sztorik, élménybeszámolók?
Emlékszem fiatal taxisként munka végeztével úgy fel voltam spannolva, és annyira teli voltam élménnyel, hogy akár reggelig is tudtam volna barátnőmnek mesélni a történteket.
Ha pedig taxis barátok jöttünk össze, vége hossza nem volt az éjszakába nyúló „mesedélutánoknak”.
Hogy ma mi van? A beszűkülésből, kályhataxizásból, csapaton belüli korlátozottságból adódóan a taxist kevesebb élmény, tapasztalat éri, vagy csak egyféle, majdnem azonos.
Néha gondoltam arra, némely taxis már olyan, mint a buszvezető, kijön dolgozni és tudja mi lesz az első fuvar,és az első megálló.
Így a taxis is képes elszürkülni, sémákban gondolkodni, néha csak az rázza fel ha valaki ,(akinek rossz napja volt) váratlanul „belékóstol”,vagy amikor már el is felejti, milyen az utcai „lengőkar” megintik,és a kellemesnek ígérkező fuvar végén az utas egyszerűen megpattan.
Ami még ma is élmény; néha egy-egy humoros megjegyzés a rádión, vagy egy nevetséges kérdés.
Összegezve számomra ma már a taxizásban csak az a vonzó, hogy én döntök munkaidőmről, munkatempómról. Munka közben jól „elvagyok” gondolataimmal, magam alakította életszemléletemmel. Legtöbbször kiegyensúlyozott vagyok, így még van tartalék lelki békém.

Mit jelent neked ma Budapesten taxisnak lenni?

Én vállalkozó vagyok, tehát egy olyan vállalkozásban dolgozni, ami lassan, de biztosan halad afelé, hogy lehúzzam a rolót. Minden jel, minden mutató erre utal, évek óta ez a vállalkozási forma nem képes reális árat elkérni azért amit nyújt, ugyanakkor a költségei az utóbbi 10 évben a többszörösére emelkedtek, nem nehéz kiszámolni, hogy ez sokáig nem mehet.

Anno - 5-6 éve - még szerettem taxizni, most már olyan vagyok, mint egy robot, kimegyek, megpróbálok dolgozni, s ahogy megvan - vagy ha nincs is - a terv, 8 órai munka után húzok haza.
Nem vacsorázom, nem állok le kávézgatni, sztorizgatni, hallgatni a vetítéseket, dolgozom.
Igazából azonban nem érzem munkának azt a részét, amikor csak várok, ülök és mondjuk olvasok, s erre megy el a legtöbb idő, sajnos. Nevetségesnek érzem, hogy 3 hétig csak a költségeimre dolgozom egy hónapban, kiszámolva nevetséges órabérben.
Éjszakás vagyok, utoljára 2000-ben dolgoztam nappal, egy fél év alatt rájöttem, hogy nem az én világom, időben többet dolgoztam, a pénzem mégis kevesebb volt.
Megváltozott a munkatempó is, éjfél után az egész csak lutri, szerencse kérdése, ülhetek akár 2 órát is úgy, hogy címet sem veszek fel.

Én alapból rossz taxisnak tartom magam, nem dolgozok napi 14-15 órát, nem brahizok, nem lízingelek valami "menő" új kocsit - Skoda vagy Lacetti - 2-3 helyről dolgozok, s válogatok is.
Lehet, ezért nem megy, de sokkal jobban érzem magam a családommal, inkább rájuk fordítom az időmet, bár mindig kevésnek érzem.

Összegezve, már nem szeretem amit csinálok, s nagyon sajnálom, hogy így alakult, kedveltem ezt a munkát, de a jelenlegi körülmények és lehetőségek miatt megutáltam rendesen.



Sas882

Csumi


Mit jelent neked ma Budapesten taxisnak lenni?


A kérdés egyszerűnek tűnik, de számomra nem az! ...tényleg mit is jelent? Erre a kérdésre tizenpár évvel ezelőtt sokkal könnyebb lett volna válaszolni, de ugye most nem ez a kérdés, hogy milyen volt régen, mit jelentett akkor, hanem, hogy mit jelent ma.... Próbálok optimista gondolatokat megfogalmazni, de valahogy nem megy. Vannak kellemes pillanatok, felszabadultabb percek is persze a mai éjszakai taxizásban, de nem ez a jellemző. ...akkor mit is? Hmmm......Mit jelent?....Mit jelent? ........ Elsősorban a mindennapi kenyeret! A mindennapi bevételt, amiből lehet sakkozni, most épp mit tudsz befizetni.... A "látszat szabadságot"? Hát igazán ez már talán nem is szabadság, hisz a zsebednél ki lehet nagyobb "rabszolgatartó". Az "összetartozás" érzését? Már azt sem, hisz mindenki próbál a farkastörvények ellenére talpon maradni, és egyre kevésbé figyelünk, egyre kevésbé számíthatunk egymásra..Nincs idő egymásra, menni kell!...nincs idő beszélgetni, feszülten az urh-ra kell koncentrálni, nehogy lemaradj valamiről... (ez elkeserítő, hisz régen legendás volt a "taxis összetartás", de ez a "taxis blokád" óta egyre gyengébb. Ma már inkább vetélytársat látunk egymásban, mint kollegát) Akkor tényleg....mit jelent? A "mókuskereket"? Amibe beszállni könnyebb mint ki? ...lehet...! (Ha ez ilyen rossz lett, akkor miért csinálod? kérdezhetné bárki "nem taxis". Hát pont a mókuskerék miatt! ..mert taxis vagyok! mert a véremmé vált, pedig már nem is szeretem. Pedig valamikor alig vártam, hogy sötétedjen, jöhessek ki...Ma meg mindenfélét kitalálok, hogy legyen miért minél később kimenni...de ki kell menni, a mókuskerék vár! A mókuskerék nem ereszt! ....meg azután közel 47 éves fejjel hová mehetnék? Melyik cég kapkodna egy sofőr után? (amelyik esetleg meg is fizetne! Ha találsz is ilyet, hol a garancia, hogy ki is fizetnek hónap végén? Hol a garancia, hogy holnap nem mondják, hogy " viszlát!"? ....vagy nem menne csődbe, nem szűnne meg a munkaadó?! Neeeem!... Akkor inkább a mókuskerék! (ugye, hogy nem enged?)
A bizonytalanságában is biztosabb TAXI! .....mert itt sem tudod mit hoz a holnap...ha ne adj isten kiütik alólad az autót....stb. ...stb... De mégis!

Mit jelent nekem ma taxisnak lenni? Ne haragudj! Nem tudom....talán ezt a "nemszeretem" MÓKUSKEREKET! ... amely talán halálig nem ereszt.......

Egy fiatalabb kolléga

Mit jelent neked ma Budapesten taxisnak lenni?


Mit jelent ma taxisnak lenni?
Sokan azt gondolják, a taxis az egy olyan félhosszú hajú, dohányzó, brifkót szorongató középkorú figura.
Én nem, soha nem használtam brifkót, a kollégákon úgymond mindig "moziztam" tagdíjnál... :) (nem véletlenül) Mert nagyon sokan az előbbiekben leirt jellemzőket viselik.
És arra gondoltam, hogy úristen mit is gondolhat az utas, ha mondjuk az előbb említett kollégák közül jön valaki, nem feltétlenül kell rosszra gondolni mert a legtöbb rendes és jófej a maga egyszerű? módján.
Sajnos sok "egyszerű" kolléga van köztünk. A múltkor az egyik főtaxis 6 személyes mercijét néztem és ő csak foghegyről válaszolgatott, el is ment a kedvem a további kommunikációtól.
Vannak ők ugye és vagyunk mi? a fiatalosabb, modernebb kollégák.
Nem tudom mi az arány, talán éjszaka mi nyernénk.
Ez pl. csak a külsőség volt.
Akkor vegyük azt, hogy én elvagyok a cégemnél, nem szórakozik senki, ismernek, pénzt is tudok keresni.
De azt tudom, hogy vannak, akik nem korrektek (erős rádió, vagy nagypálya), persze ők nagydumás 100 éve ott lévő sziklaszilárd:) kollégák. Mit lehet tenni? Semmit.
Tehát dolgozom, elvagyok, de sokszor megfogadtam már magamban, hogy ha valamelyiknek gondja lesz én biztos nem segítek!
Gonoszul hangzik de korrekt szerintem. Aki megengedi magának ,hogy megjön és rosszabb helyről mindig ő kapja a címet az mit érdemel?
Már említettem, hogy értelme nincs szólni senkinek, tehát így tiltakozok ...(bár tuti nem tartom be ezeket) :) a jó szívem...
Hallok ezt-azt, hogy most itt jó, ott jó... hát nem tudom!
Van sok ugrálós, akinek itt se jó, ott se jó...
Kb. mindenhol egyforma lehet leszámítva a city vagy a 6x6.
A Bukarestet még mindig nem tudom elfogadni normális cégnek az alja tarifájuk miatt.
Az utasok.
Én azt hiszem, kijövök a legtöbbel, de előfordul olyan, akit soha többet nem!!!
Szerintem a legtöbb utas normális, hála a cégek versenyének mindenhol a leinformálható törzsutasok vannak többségben.
A civilek, többi autós.
Én nem nagyon tapasztalok olyat, hogy utálna valaki, mert taxit vezetek.
Sőt, sok köszi, meg mosoly van amerre megyek. :) Néha van azért agresszió is, kis gyorsulás, stb. de hát ez a motornak is jót tesz ...
Tehát 2006-ban Bp.en szerintem el lehet lenni annak, aki egy kicsit ismeri a várost, nem egy bunkó figura!
Az aki azt mondja,hogy 8 óra alatt keresett 6ezret, az vagy nagyon nem ért ehhez vagy kamuzik.
De persze Murphy szerint előfordulhat ilyen, akkor én hazamegyek és kész!
A taxis dolgokról keveset tudok, szerintem a legtöbb taxis is.
Ez nagyrészt egy birkanyáj, amit pofátlanul nyírbál minden szerv.
Jobb lenne több összefogás!
De van, aki nem lát tovább az orránál, avagy a holnapi leadójánál...

JWT

Mit jelent neked ma Budapesten taxisnak lenni?


Részemről két oldalról is nyilatkozok.

1: Részemről a taxi jelenlegi körülményeim közt annyit jelent,hogy beleülök, ha jön fuvar jön, ha nem, nem. De mostanában inkább az is-is a jellemző. Meg még annyit,hogy azt is jelenti, számolgathatok még mennyi kell ahhoz, hogy kifizessem a tagdíjat, a bt-nek a pénzt, tankoljak és még a családommal is veszekedhetek, hogy már megint megyek taxizni.


2: Ha meg taxiban ülök, ami gyakori, akkor mindig faggatom a taxist milyen a munka és elég megosztottak a vélemények. Meg az út végén csodálkozok, miért is mutat ennyit az óra, mikor nem ennyit szokott mutatni.

R069 Csabi

Mit jelent neked ma Budapesten taxisnak lenni?



Mit jelent ma Bp -en taxisnak lenni? Ez igen jó kérdés. Melyik oldaláról is nézzük? Természetesen a taxis oldaláról, hisz én is az volnék. Tehát: Taxizás. Ez a fogalom alapvetően nem létezik. Van taxis illetve van, akinek van ugyan taxija, de attól még egyáltalán nem nevezném taxisofőrnek. Sajnos ebben a szakmában is igen felhígult a csapat, elnézést de én ezt szakmának tartom, némely megélt korú max. 16 éves utasaimmal szemben, akik szerint naplopás, és olyan emberek állnak be, akiknek gps kell a Margit hídhoz, és ezzel elértük azt, hogy ledegradálnak minket olyan mélyre, ahonnan a béka fenekét is távcsővel nézzük. Nos nézzük egy igazi taxis milyen? Elsősorban elfogadható autója van, mert az utas mikor meglátja a közeledő autót, már eldől, hogy hogyan fog viselkedni. Megérkezik a címre, udvariasan köszön, aztán beazonosítja az utasát. Régen természetes volt, ma már extrának számit, hogy esetleg kinyitja előtte az ajtót. Megbeszélik az úti célt, elindulnak, odaérnek, közben kedvesen elbeszélgetnek, az utas kiszáll (ismét ajtónyitás) fizet és mosolyogva távozik. És itt a titok: MOSOLYOGVA!Szép ugye? Na ehelyett a valóság: Harc! Harcolni kell a kollegákkal a címért, púder-púder hátán, hát igen kinek jobb a batyuja vetélkedő következik, esetleg kinek nagyobb komálósa a diszpécser. Megvan a cím, rohanás oda, jaj csak ott ne legyen az időmérő, jaj csak meg ne lássák hol fordultam be.

Igen, itt vagyok, tiszta a levegő,de hol van az utasom?Csak nem ment el egy másik autóval? Most jön az ideg: Vajon józan lesz-e, de hát csak nem lesz baj. Nocsak megvan a név, stimmel, jaj de jó nem kell 6000. fizetni. Na itt kezdődik az igazi idegtépés, hogy viselkedjünk? Barátkozzunk? Nem jó, még azt hiszi tolakodni akarok. Üljek csendben? Még a végén betelefonál, hogy bunkó vagyok. Merthogy ez is szokás. Már mehetek is a szőnyeg szélére, és onnan büntetlenül nemigen szoktak kijönni. Elindulás, azt se tudja hova akar menni. Nem érti, hogy-hogy te nem tudod? Minden taxis tudja, ő törzsutas, itt a kártya, meg amúgy is, mindig rendel egy hónapban legalább négyszer. Te jó isten, miért nekem kellett ezt kifogni? Miért erre megyünk? Ő tudott volna jobbat is, de hát azt hitte, hogy, hogy-hogy én nem stb. Ajaj ebből etika lesz már biztos.

Micsoda? Hogy Ő nem ennyit szokott fizetni, mocskos büdös köcsög vagyok, de majd ő jól elintézi, mindjárt majd meglátom ki Ő, holnap már nem fogok itt dolgozni, de máshol sem, mert úgy elveteti az engedélyem, hogy csak na. Jaj istenem úgy szájba vágnám. De csak ülök szótlanul, lenyelem a megaláztatást, tűröm, hogy fiatal gyerekek úgy beszéljenek velem, ahogy anyámtól nem tűrném, elviselem, hogy szétszedik az autóm, amit keserves munkával fizetek ki, hallom gunyoros nevetésüket, ahogy jól megmondták a köcsög taxisnak, megyek tovább ezt én választottam. És ez így megy majd egész éjszaka. Végre reggel, haza. Család, ugyan. Én lefekszek, ők felkelnek. Sokat nem látjuk egymást. Nem véletlen a taxisok 90% elvált. Csak idő kérdése mikortól tartozom majd én is közéjük. Pénz?

Na az van, mindig csak annyi, amennyi éppen kell. Több sosem, csak a napról napra lévő vegetációra elég. Nem ismerek olyan taxist, akinek ne lennének tartozásai, befizetetlen csekkjei. De azért próbálunk menőnek látszani. Jobbnál jobb telefonunk van, kávézáskor sok, sok történet, aminek az a vége hogy milyen okosak voltunk. Mindez csak mese. Az utasok legendákat tudnának mesélni arról, hogy hány taxis nem tudott 2000ft-ból visszaadni. Összetartás? Miről beszélünk? Itt nincs mi, itt csak én van, csupa nagy betűkkel ÉN, ÉN, ÉN, ÉN! Semmi nem számit, csak nekem legyen jó. Barátság? Taxisberkekben ez nem létezik, itt csak addig vagy barát, míg az érdek úgy kívánja, az életre szóló barátságok nem itt köttetnek. El kell fogadni a tényt, csak magunk vagyunk, csak magunkra számíthatunk. Na most őszintén... EZT IRIGYLITEK TŐLÜNK?

Fox

Mit jelent neked ma Budapesten taxisnak lenni?



Igazából nem is tudom, hogyan kellene kezdenem, mire lennétek kíváncsiak… hogy mit jelent? Az első napokba bulit jelentett. Ez az érzés elmúlt szinte az első gikszernél… utána jöttek a gondok, a letiltás miatti elcsúszás (anyagilag), az idegesség, az itthon ülés és mondjuk úgy unatkozás, igaz lett volna mit tenni, de kinek van kedve itthon lenni, amikor végre taxis lett. Mondhatom egy álom teljesült, kb. annyira, mint amikor az ember megpillant egy lányt, egy kutyust. (jó példa: D) és mindenképp meg akarja szerezni… Küzd érte, dolgozik éjjel-nappal, hogy összejöjjön a pénz, sok-sok időt fordít rá, hogy biztosan sikerüljön. A taxizásért is tanulni kellett, pénzt kellett áldozni rá. Nem megy egyik percről a másikra, és amikor ott van az ember, hogy benne ül, már azon múlik a mindennapi kenyere, rezsije, megélhetése. Akkor változik a történet, a buli átmegy munkába. Egyre kevesebbet van az ember otthon, egyre kevesebbszer megy az ember a kútra kv-zni a kollégákkal, kevesebb a szabadidő, illetve az van, sok, rengeteg.

Viszont minden második gondolat, amíg az ember otthon ül, vagy éppen mással van elfoglalva. Tehát minden második gondolat, hogy úristen, mennyit kereshetnék, ha most dolgoznék, vagy mennyit kereshettem volna, ha ma 2órával hamarabb kijöttem volna dolgozni. Minden nap ez jár az ember fejében és nem az, hogy milyen jót pihentem és milyen jó volt egy kicsit többet aludni ma. Igaz, szabadnak mondhatja magát az ember, papíron! De ahogy leírtam az előző mondatomba, egy csöppet sem szabadabb, csak úgy tűnik. Mert nincs munkaidő. Ha elalszom, ha dolgom van, kezdek 1orával később, és dolgozom egy órával tovább, de ez nem mindig megy csak úgy, mert felborul az ember egész napja, az értékrendje stb. Nem telik úgy L nap, hogy ne remegne az ember, _ma mi fog történni…_ összetörnek? Letiltanak?

Egyáltalán lesz-e munka? Uram isten és nem hiszem, hogy ez a remegés elmúlik akárhány év után, ugyanis a mai budapesti-magyarországi taxizás szerintem nem a biztos anyagi háttérről és a türelemről szól, nem az megy L taxisnak, aki nyugalmat és biztos megélhetést akar… legtöbben kényszerből, sokan szeretetből, aztán jött a mókuskerék, és akkor már nincs kiszállás. Pár napja én is aláírtam egy 6éves autórészletet. Innentől nincs kiszállás. Menni kell, ha törik, ha szakad. Ha esik, ha fúj. Dolgozni kell, mert a számlák jönnek, a tagdíj közeleg…

Elmondani nem tudom, mennyire tisztelem, igen tisztelem azokat az embereket, akik ebből a szakmából már valamit összeraktak, és egy családot tartanak fent. Egyedüliként nem látom a végét, családra… gondolni se merek! Nemhogy gyerekre… Lehet ezekből a keresetekből sokkmindenre költeni, nyaralásra, autóra, új telefonra, nőkre, piára… kinek mi a szimpatikus, de család? Az valahogy egy külön világ, ha jön a család, jön az újabb mókuskerék. Nekem marad az autó és a mindennapi utasok, mert nincs más, kényszer van, végül is, ez is egy hivatás, nem?

Én sem szerettem volna kimaradni a véleményalkotásból, így íme az én meglátásom:

Csogu

Mit jelent neked ma Budapesten taxisnak lenni?

Az öngyilkosság egyik lassú változata. Az ember szépen felemészti önmagát, majd a környezetét. Külön kell persze választani a családos kenyérharcosokat és a fiatal független, pályát tévesztett embereket. Beszélnék arról, hogy mit jelentett nekem taxisnak lenni, amikor még csak önfenntartó voltam. A világ egyik legnagyobb bulija volt. Kaptam autót és embereket szállíthattam, akikkel lehetett ismerkedni, véleményt cserélni. Szabad voltam és boldog. Örültem, ha megdicsértek a korrektségem miatt, a vicceimen, sztorijaimon együtt vidultam az utasokkal. Szolgáltattam, ahogy azt egy utas „A” taxistól elvárná. Ha kellett voltam én megértő hallgatóság, ha kellett rendelkeztem a bölcsek kövével, vigasztaltam a szomorút, az elhagyottat. Nem ismertem lehetetlent, nem volt távolság, buli volt minden, ami a taxizással járt. Egy jól sikeredett civil buli után, amikor üres zsebbel ültem vissza a kocsiba, csak arra kellett figyelni, hogy annyi benzin legyen az autóban, hogy el tudjak kezdeni dolgozni. Király dolog volt több autós rendelésre menni, mert ezek mindig kisebb városi rodeóba torkoltak, amit utas-taxis egyaránt élvezett. Ha úgy tartotta kedvem, akkor lekapcsoltam az URH-t és csak kocsikáztam. Élveztem a munkám adta szabadságot.

Hogy mit jelent ma Budapesten taxisnak lenni, családfenntartóként?

Folyamatos létbizonytalanságot, egy állandósult fokozatos leépülést. Már rég nem érzem, hogy bármi szabadsággal is járna ez a munka. Manapság baleknak érzem magam, ha megdicsérnek a korrektségem miatt, nem érzek késztetést, hogy vigasztaljak, szórakoztassak. Segítség? Igen, az talán még működik. Ha látom az utason, hogy Ő maga is áldozat, akkor még megszólal bennem valami, talán nem olyan mértékben mint régen, de azért ami tőlem telik azt megteszem. Ennyi maradt a régi énemből. Elképzelhetetlen volt számomra anno, hogy a kötelező udvariasságon kívül, csendben tegyem meg az utat az utassal. Manapság már jólesik a csend, amikor én is, az utas is gondolatainkba mélyedve utazunk.

Mit jelent ma nekem taxisnak lenni?

Vegetálást, az idő értelmetlen, eredménytelen múlását.

Megjegyzés: Szeretném, ha ez a cikk bővülne. Ha van kedved, ha szeretnéd a gondolataidat velünk megosztani, akkor kérlek küld el az írásod a csogu@hallotaxi.hu -ra és én a cikk bővítéseként azt beszerkesztem.