2005.10.25.
Visszaindulunk az Árpád híd felé. Bosnyák tér, Thököly út, mindenütt ugyanaz a kép.
Fáradt, jámbor arcok, türelmes várakozás. A hírhedten modortalan pesti autósokat erre az estére polgártárssá varázsolta egy kormánydöntés.
Itt nincsenek nagyhangúak, nincsenek vádaskodók, áldozatok várják sorukat és sorsukat. Mi lesz még ezután...
- Miért nem intézkednek? - kérdezzük az egyik rendőrt. Nem lehet felmenni a hídra.
- Megtettük, de újra eltorlaszolták az utat! - így a csendes válasz. - Most már nem érdekel bennünket az egész, ők választották meg a kormányt.
Kollégája azon dohog, hogy ez már tüntetés, amit kell jelenteni, igaz, egészíti ki az előbbi, az áremelést sem harangozták be. Ők még folytatnák, de mi már nem tudunk figyelni rájuk. Egy Trabant érkezik, kiderül, rossz a fűtése, és egy négy hónapos csecsemő van a kocsiban. Hogyan jut haza?
Az „úttorlaszoló" taxisok beszélgetéséből meg az derül ki, ha ilyen benzinár marad, autójuk ugyan lesz, de a családjukat szegényházba vihetik. De nem csak ők, majdnem mindenki. Most hol az igazság?
Persze a Parlamentnél. De hol a pénzügyminiszter, a kormányfő, és hol vannak a honatyák? Többségük nyilván édesdeden alszik, véli a mintegy ezer jelenlévő, akik elfoglalták az Országház lépcsőit.
A kormányfő kórházban, ezt is megemlítik. Valaki elkiáltja magát: - Nem mindegy, hogy itt van, vagy a Schulteisz operálja?
A pénzügyek felelőséért állítólag kocsi, de sokak szerint villamos ment, annyit késik, és egyébként is jobban illik hozzá, meg az nem is kerül többe.
Várjunk, hangzik el a felszólítás, mikor néhányan a hidegre és az éhségre hivatkozva már a sztrájktörésen gondolkodnak. Újabb mentő ötlet születik. Induljon egy különítmény teáért, meleg ruháért, ennivalóért. Tényleg olyan ez, mint egy fronthelyzet. Taxisfeleségek tartják urukban a lelket. Valaki melegítést kér, de az asszonyok most nem értik a viccet. Itt van persze Krassó, az örök tiltakozó is, de szerényen meghúzódik a szónok mellett. Mosolytalan tekintete mintha azt sugallaná: ugye, megmondtam...
Folytatódik a „szervezkedés". Kitalálják, el kell menni a Rózsadombra, a tizenkettedik kerületbe és Pasarétre, hogy dudáljanak ..egyet" az új és a régi hatalmasságoknak, akik - sokak szerint - egyformán felelősek a mostani helyzetért, de ezen már kitör a vita, előjön, hogy ki hova tartozik, kockás vagy volános, budás, netán „független".
Ahogy ilyenkor, az igazán éles helyzetekben lenni szokott, valaki elkezdi énekelni a Himnuszt. A nemzeti ima dallama száll a tér fölött. Mindenki megáll, abbahagyja a vitát. Két percre jancsói vízióvá változik a színhely. Áhítatos tekintetek, elszánt arcok villannak fel a szabad taxijelzők fényében.
Elindulnak a szerkesztőség felé. Ők megegyeztek, hogy várnak, a végsőkig kitartanak. A kocsiban halkan szól egy dal. persze ismét Beatles, a gyönyörű Yesterday...
De ez már nem a „tegnap", mert közben éjfél lett, a mi „kirándulásunk" véget ért. Ettől a pillanattól kezdve Magyarországon ötvenkilenc forint egy liter szuperbenzin...
Galsai Dániel - Katona Horváth János