Tavaly április 26.-án jelent meg egy cikk a Max Taxiról és már akkor megegyeztünk a vezetőséggel abban, hogy 1 év múlva újra születni fog egy, amiben beszámolhatnak majd arról, hogy miként telt el a cég életében a második év.

Mint azt talán tudjátok Ti is, a cikk megszületése után nem sokkal én is átigazoltam hozzájuk és a Max Taxi színeiben kaptam új feladatot, kihívást.

Jelentősebb változások a teljesség igénye nélkül:

- Központ elköltözött a Remény utcából egy tágasabb, több helyiségből álló bérleménybe.
- Tagok létszáma a 4x-sére nőtt az elmúlt évben
- Igazi taxis cégformát öltöttünk, prioritást a telefonos megrendelőkre helyeztük.
- Számtalan kisebb, de stratégiailag fontos szórakozóhellyel kötöttünk szerződést és több nagyobbal is. Példaként említeném: Creol; Ötkert; Romkert…ATV
- Diszpécser központunk is modernizálva lett, persze ez még messze nem az, amit szeretnénk, de mint előrelépés, meg kell említeni.
- A Max Taxi is ráállt a cégekkel való szerződéskötésre, tőlünk rendel az Admirál, Royal, Atlantisz, Fortuna stb… kaszinók.
- Több autóban is megtalálható a bankkártya lehúzó.
- Belépésnél egy komolyabb oktatásban részesülnek a kollégák, ahol (amennyiben már rutinos taxisokról van szó) a cég specialitásáról esik szó, de ha teljesen, úgynevezett 0 kilométeres taxis lép be hozzánk, az alapoktól indulunk és amennyire lehet 5-6 órában ismertetjük velük a szakmára vonatkozó alapokat.

Felsorolni is nehéz lenne, hogy az elmúlt közel 365 napban mennyit változtattunk és mennyit dolgoztunk azon, hogy a céget a folyamatos fejlődés útján tartsuk. Voltak jó és rossz döntéseink. Talán nem mindig tudtunk a lehetőségekkel élni, vagy pont fordítva, valamibe túl sok energiát fektettünk, amiről később kiderült, nem hozta meg a hozzáfűzött reményeket. Próbálok érzelem nélkül írni, hiszen a két dolgot külön kellene tudnom választani: Max Taxi – Hallo Taxi, de ez igen nehéz feladat, amit szerintem nem is kellene erőltetnem, úgy sem fog menni. Túl sok van ebben a cégben belőlem is és valamiről, aminek részese vagy, nem lehet érzelemmentesen megnyilvánulni.

Csapjunk a közepébe:

Domokos Tiborral (továbbá DT) beszélgettem:

Csogu:
- Eltelt egy újabb év, lassan 2 évesek leszünk, pár mérföldkövön túl vagyunk, nekifutunk egy újabb cikknek?

Pillanatnyi gondolkodási időt kért, ami nem merült ki másban, minthogy szertartásszerűen rágyújtott, ami annyit jelent, hogy megtapogatta a zsebeimet, majd rátalálva a cigarettámra, valaki által rettenetesen keresett öngyújtót előkapva a zsebéből, meggyújtotta a koporsószeget. Mélyen letüdőzve, szemével az asztalt pásztázva kezdett mondandójába:

Domokos Tibor:
- Rendben, de ne egy önmagunkat tömjénező írás legyen, hanem egy egészséges, az érem mindkét oldalát bemutató önvallomás.

Visszavéve tőle a doboz cigarettámat, kivettem egy szállat és az előle elemelt öngyújtóval rágyújtottam. Miközben eltettem a tűzszerszámot, az arcát pásztázva, a pillantását keresve, próbáltam kitalálni, hogy miről is szól ez most.

Ennyi időbe telt, összesen két mondatnak kellett elhangoznia ahhoz, hogy egymással szembe, ne főnök – alkalmazott, ne két barát, hanem egy cégvezető és egy firkász üljön.

Pedig ez sok fejtörést okozott nekem előtte, hogy miként fogok tudni önmagamhoz hű maradni, ahhoz az imagehez, amit az internetes firkálásaimmal kialakítottam magamról közel 8 év alatt. Hiszen annak a cégnek kell most a kritikusa lennem és a netten olyan tényeket feltárnom, olyan kulisszatitkokba bevezetnem az olvasókat, amit mint külsős sosem tapasztalhattam volna meg. Ezzel a bizalommal, előnnyel most vissza kell élnem, az egyik ujjamat meg kell harapnom.

---

FIGYELMEZTETÉS:
(amennyiben megjelenik) Ez egy fizetett cikk, hiszen a riportokban olyan adatok, információk jelennek meg, amik nem kerülhettek volna fel a hallotaxi oldalára másként, csak fizetett reklámként. Függetlenül attól, hogy ez az adott cégre pozitív, illetve negatív adatokat tartalmaz.

Cs:
- Megértettelek, fussunk neki – válaszoltam, miközben összenéztünk.

Érezni lehetett, hogy mind a ketten visszarepültünk egy évet, újra a Remény utcai kis irodában voltunk, ahol először találkoztunk, mint két ember, akik szeretnének egymástól valamit, de egyikünk sem volt abban biztos, hogy ez létre is jöhet.

Ennek most semmi más oka nem volt, mint az, hogy mind a ketten tisztában vagyunk azzal, hogy mit jelent a másiknak a Max Taxi és nehezen elképzelhető, hogy bármelyikünk is ellene tegyen…beszéljen…írjon.

…és most ez az elvárás…részben.

Cs:
- Mi változott benned az elmúlt egy évben?

DT:
- Rá kellett jönnöm arra és meg kellett értenem azt, hogy a Taxi, a Taxisok, egy külön világ. Ami máshol kék, az ebben a szakmában piros. Minden másként működik, mint ahogy az elvárható lenne. Ehhez kellett tudnom alkalmazkodni, de megérteni sosem fogom.

Cs:
- Ezt egy kicsit kifejtenéd, hogy mások számára is érthető legyen?
DT:
- Nézd, neked nem kell bemutatni, hogy milyen szerteágazó és nehéz a Ti szakmátok. Én például tökéletesen alkalmatlan lennék rá. Annyi mindent el kell tudnotok viselni, mind az utas részéről, mind a közlekedő partnerektől, a ledolgozott óraszámról már nem is beszélve, hogy őszintén csodálok mindenkit, aki ma Budapesten taxisként keresi a kenyerét. Miközben a legnagyobb ellenségetek, önmagatok vagytok. Amikor mi megalakultunk, piacot akartunk szerezni. A telefonos tarifánkat az akkori nagyobb cégek fölé lőttük egy kicsit. Értem ezalatt azokat a nagyobb cégeket, akik akkor már az úgynevezett „szotyi” árakkal dolgoztak. Nem mentük alájuk, nem (csak) az árakkal akartunk operálni. Elsők között bevezettük az éjszakai tarifát is. Saját indulásunkat nehezítettük meg, de ezt a mai napig nem bánjuk, mert szerintem az nem normális, hogy egy év alatt valaki 170 ezer (!!!) kilométert tegyen bele az autójába és a szervezetébe, megközelítőleg önköltségi áron. Ez öngyilkosság.

---

Cs:
- A Max Taxi mikor tervezi a telefonos tarifájának, ami jelenleg 167 ft/km, emelését?
DT:
- Folyamatosan figyeljük a piacot, a többi céget. Most úgy tűnt, lesz erre lehetőség, hiszen a Plusz Taxi elkezdett felfelé mozogni az árakkal, de erre a Budapest taxi egy drasztikus árcsökkentéssel alá lőtt szinte minden, ma a piacon számító cégnek. Nem baj, haladunk a magunk útján és ne feledd, mi rendelkezünk a legtöbb olyan hellyel, ahonnan a beülős utast 240 ft/km-ért szállíthatják a taxisaink. A piac diktál. Ezen ne a fizetőképes utazóközönséget értsd, hanem a többi céget. Az utasok többet is tudnának fizetni, hiszen 170 forintért lassan egy gombóc fagyit sem lehet kapni, nem hogy egy több milliós vállalkozás szolgáltatását igénybe venni. A buszjegyet is ki tudják fizetni, akkor egy luxus szolgáltatást is fizessenek meg, mert a Taxi az nem más. Agyatlan dolognak tartom, ami nálunk folyik. Olcsóbb a taxi telefonról és drágább az utcáról. Rómában Multiplákkal taxiznak, miközben nálunk már egy 5 éves autót is korlátoznak, nem mehetnek bizonyos címekre. Szabócentivel méricskélve kategóriázzák be, viszont a tagdíj mindenkire ugyanolyan mértékben vonatkozik. Ez VICC!!!

Cs:
- Max Taxinál nincs kategóriázás?
DT:
- Van, de nézd meg, hogy nálunk milyen autók tartoznak a legmagasabb kategóriákba! Szerződéskötéskor a hozzászoktatott illetékesek mindig ezzel a kérdéssel bombáztak minket, így hát kategóriáztunk egyet. Persze vannak gyengébb autók, nehezebben kezelhető taxisok, de olyan nehéz elengedni valakinek a kezét, hogy ezt az embertelenséget még „tanulnom” kell, mint cégvezető.

Itt szeretném megjegyezni pár régebbi olvasónknak, hogy Nemkar, aki anno a lapon nem kis vihart kavart, a mai napig a Max Taxinál van…és tényleg nem könnyű vele…

DT:
- A Taxis világ önmaga ellen dolgozik. Többször hallottam azt a véleményt, hogy egy taxis NE keressen többet 100-150 ezer forintnál. Ezért a munkáért a havi 250-300 ezer is kevés lenne, hiszen munkáról és alvásról szól az életetek. Veletek élek immár közel két éve és látom, hogy ahelyett, hogy más cégeknél a taxis és cégvezetés szimbiózisban élne, egymás ellen dolgoznak. Itt a Plusz is most. Van neki olyan havi 20 ezer címe, amit ledob magáról, egyszerűen nem tudja kiszolgálni, ki sem tudja adni a csövön. Most beemel egy kicsit a tarifával és tagdíjat emel. Róla lepereg az a 20 ezer felesleges cím, de a taxis egy forinttal sem keres többet. Az utasok el vannak kényeztetve. Ingyen várakoztatnak benneteket és néha olyan hangnemet engednek meg telefonosainkkal szemben, hogy az vérlázító. Semmi becsülete sincs ennek a szakmának.

---

Cs:
- Belefáradtál? Jól érzem ezt ki a szavaidból?

DT:
- Belefásulás akkor van, amikor belesz@rn@k a munkánkba. Fáradtságról szó sincs. Kijelöltünk magunknak egy utat és arról nem térünk le. Elsőként mi vezettük be az eltérőtől nagyobb logókat, amin mindenki nevetett, de nézzétek meg, mára már szinte eltűntek a kicsi, alig látható logóval ellátott autók. Nálunk még mindig az utas van kompenzálva, ha a taxis hibázik. Jó, igen, néha kiabálok, kiakadok, de sosem lépem át azt a határt, ami már nem megengedhető, de ez is csak azért van, mert érzem, lehetne ezt jobban is csinálni, csak sorba emelik előttünk az akadályokat. Szeretnénk új megvilágításba helyezni sok mindent, de maguk a taxisok nem engedik. Emlékezzél vissza: itt ültünk döbbenten, amikor maguk a taxisok kérték pár szabályunk szigorítását. Annyi szabályunk van már nekünk is, hogy már rég meg sem próbálom követni. Szerencsére van egy szakmai vezetőnk, aki veletek egyeztetve toppon van a kérdésben. Nekem épp elég a diszpécserközpont.

Cs:
- Elégedett vagy a központ munkájával?

DT:
- Nem így fogalmaznám meg a kérdést, hanem úgy, hogy elvárható-e több tőlük? El kell ismernünk, hogy gyermekbetegségek tömkelegétől hemzseg a cég. Nálunk van a legtöbb kezdő taxis, viszont nekünk van valamink, amivel ezt kompenzálni tudjuk, amíg ezek az emberek felfejlődnek. LELKESEDÉSÜNK!

Sok telefonos megrendelést hallgatok vissza, ahol azt tapasztalom, hogy az utas és telefonos, mint partner működik együtt. Igaz, az érdek közös, de ez messze több : Ez egy személyesebb, közvetlenebb kapcsolat.

Cs:
- Max Taxi. Mi jut eszedbe erről a névről?

DT:
- Szeretek bejárni. Nem jövök a mára már lejáratott családias légkör emlegetésével, inkább egészséges munkatársi viszonynak nevezném azt, ami itt van…de azért ez több annál. Na jó, családias, haveri, baráti hangulat…úgy minden, egyszóval megfogalmazva. Az elmúlt két év, de főleg a mostani utolsó egy év, rengeteg tanulással járt és érzésem szerint, még nagyon az elején vagyok. Együtt kell élni a céggel, másként ez nem megy. Ismerni kell minden taxist, de lassan utast is.

Cs:
- Előfordult már olyan az elmúlt 20 évben, de főleg az elmúlt időszakban, hogy nagyobb cégek is fizetésképtelenné váltak és ilyenkor a csekkes fuvarok utáni kifizetések a kauciók visszaadásával együtt, elmaradtak. Mi a biztosíték arra, hogy ez a Max Taxinál nem fordulhat elő?

DT:
- Mi ezt a céget nem magunknak, hanem a gyermekeinknek építjük. Mi innen nem kihordjuk a pénzt, hanem még jelenleg is befelé hordjuk. Szeretnénk nagyon hosszú időt együtt tölteni ebben a szakmában. Már jelenleg is kialakultak kötödések tucatjai. Mindenki hozzá tesz valamit. Vagy azzal, hogy amikor belép hozzánk, akkor kezdő és hónapok elteltével már együtt nevetünk a kezdeteken, vagy azzal, hogy beleadja tudását a közösbe. Jönnek be a fiúk, rájuk nézek és már tudom milyen hangulatban vannak. Ismerem Őket és Ők is minket. Képzelj el egy olyan csapatot, akik nem 1-2 éve, hanem már 10-20 éve dolgoznak együtt! Ez egy olyan erős kötelék lehet, ami mindent kibír.

---

Cs:
- Muszáj feltennem a kérdést: Maffia Taxi

DT:
- Ez egy igaztalan vád. Sosem volt kajak helyfoglalásunk, mindenhol élő szerződéssel rendelkeztünk. Az, hogy a szerződéses helyeinknél érvényesítjük jogainkat, hogy a hozzánk fizető taxisok tudjanak onnan dolgozni? Hááát Istenem, ez viszont igaz és kérném azokat a taxisokat, akik ezt nehezményezik, a saját cégükhöz fizetnek be nehezen kitermelhető tagdíjat, ott kérjék számon ennek hiányát, hogy náluk miért nem szolgáltatnak a befizetett pénzükért. Viszont rugalmasak vagyunk és akik partnerként kezelnek minket, azokkal nincs konfliktusunk. Több cégnél van olyan etikás, akivel probléma esetén felvehetjük a kapcsolatot és saját berkeiken belül megoldják a kérdést. Elismerem, hiszen személyesen is találkoztam ilyen problémával, hogy egyes taxisunk kicsit elragadtatja magát és a jó ízlést sértő magatartást tanúsít más cégnél dolgozó taxisokkal szemben. Ilyenkor mi is megtesszük a megfelelő lépéseket. Persze ehhez tudomást kell róla szereznünk.


MAX TAXI 235-ÖS KOLLÉGÁJA: TIBIKE /1 éve taxizik/

Hosszan csörgetem a telefont mire felveszi. Gondolom fejbe végigfuttatja magában az elmúlt pár óra eseményét, hogy mi lehet az oka annak, hogy keresem :-)

Cs:
- Szia, lenne egy kérdésem, ami három részből áll. Válaszolnál nekem?

235T:
- Igen – jött a válasz és szinte hallom, amint 100%-os kapacitásra kapcsolja az agyi funkcióját…csapdát szimatol :-)

Cs:
- Mondj nekem egy olyan dolgot, ami pozitív a Max Taxinál. Ami így kapásból eszedbe jut.

Sikerült meglepnem a kérdésemmel.

235T:
- Úh, most erre mit is mondjak? Nézd, nekem ami így hirtelen eszembe jut, az a kiváló hangulat. Persze, van amikor mindenki ideges, de ez akkor szokott lenni, amikor a munka ráég a körmünkre. Amikor egy sima nap van, akkor megy az ökörködés…szóval jó kijönni. Megleptél a kérdéssel, nem tudom mit szeretnél hallani, de én most nem fogok itt neked kertelni. A hangulat. Az első olyan munkahelyem, ahová szívesen jövök ki dolgozni és tudom, hiányozna, ha nem lehetnék már itt. Több olyan kollégával is beszéltem már, aki elment tőlünk és mindenki a hangulatot hiányolja.

Cs:
- Most egy negatívumot mondj

235T:
- Negatívum? Hmmmm…várj…gondolkodnom kell.

Cs:
- Csak Őszintén.

235T:
- Ismerhetsz, nem szoktam félrebeszélni. Csak gondolkodnom kell…és szerintem ez nem baj, hogy ha a negatívumra nem tudok kapásból reagálni…Figyelj, talán azt tudnám kiemelni, bár jelzem, nekem ilyen tapasztalatom még nincs, hogy azok kapnak büntetést, akik a cég szekerét húzzák. Hiszen ők azok, akik nem csak a drosztokra állnak be a 240 forintos fuvarokért, hanem mennek címre és persze olykor hibáznak. Utast tévesztenek, címet tévesztenek, elkésnek meg ilyenek és akkor megbüntetik őket. Jó, tudom, ez a büntetés erős szó, mert amiket hallok más cégeknél. Nem is értem, hogy az mire jó.

Cs:
- Most egy negatívumot, ami a szakmánkat illeti.

235T:
- Na ezen nem kell gondolkodnom: TARIFA!!! A TELEFONOS TARIFA!!! 400 FORINT AZ ÜZEMANYAG!!!

---

FOLYTATÁSA DOMOKOS TIBORRAL KÉSZÜLT BESZÉLGETÉSNEK:

Cs:
- TGFSZ. Mi a véleményed erről az érdekvédő szervezetről?

DT:
- Egyetértek velük. Nagyon is. Figyelemmel kísérjük a munkásságukat. Tudom, hogy most alakultak újjá, hogy mi ellen szeretnének fellépni és mi mellé állni. Nektek, taxisoknak, ennek a szakmának, nagy szüksége van egy érdekvédő szervezetre, mert ez az egész mindenkiről szól, csak rólatok, taxisokról nem. Jó, azzal egyetértek, hogy legyen egy 10 éves korhatár, de ne vicceljenek már velünk, hogy ha az autó egyébként kifogástalan állapotban van, egy felsőkategóriás autó, akkor az 10 éves kora után már nem lehet taxi? Ilyen tarifák mellett? Tudnak ezek számolni?

Cs:
- 5 évente vizsgázzanak a taxisok…

DT:
- Ez a másik agyrém. Aki ebben a szakmában eltölt 5 évet, az már tud valamit. Leginkább túlélni a mai helyzetet. Ezeket az embereket vizsgára kötelezni??? Az asztalosokat is vizsgáztatni fogják, vagy a pékeket? Ez egy arcátlan lehúzás, ami mellé jóérzésű ember nem adhatja a nevét. Hallottam, hogy múltkor agitáltál urh-n a TGFSZ mellett és nagyon jó volt amit mondtál. Csak támogatni lehet őket.

Cs:
- Arról mi a véleményed, hogy van olyan cég, ahol tilos erről beszélni urh-ban?

DT:
- Visszakérdezek: Mi arról a véleményed, hogy vannak taxisok, akik ezekhez a cégekhez fizetnek tagdíjat?

Cs:
- Akkor ezt megbeszéltük :-)

---

MAX TAXI 712-ES KOLLÉGÁJA: ÁKOS / 19 éve taxizik/

Szinte azonnal felkapja a telefont. Hiába na, a rutin:-)

Cs:
- Szia, lenne egy kérdésem, ami három részből áll. Válaszolnál nekem?

712Á:
- Persze, mondjad.

Cs:
- Max Taxiról valami pozitívumot.

712Á:
- Szabadabb, mint a többi cég. Tudod én sosem szerettem a nagyobb 600-800 fős cégeket. Az olyan személytelen. Szeretem a kisebb létszámú cégeket, ahol nem egy vagy a sok közül.

Cs:
- Negatívum a Max Taxiról?

712Á:
- Ú, Ő….őőőőő…Hát várj….biztos van. Na most ezt nem seggnyalásból mondom…szóval biztos van…a 167 forint…de erről nem a cég tehet, a piac diktál. Na most ezzel megfogtál. Ezen nagyon törnöm kell a fejem….pedig biztos van…Nézd, lehet Te nem tudod, de most kaptam egy nagyon jó ajánlatot, így lehet sikerül picit szüneteltetnem a taxit…és ezért nem hallhattál a hétvégén, szóval ez most nem seggnyalás, de tényleg nem jut olyan az eszembe, ami negatívum….pedig tuti van….tudod mit, gondolkodom rajta és visszahívlak, mert tényleg nem jut olyan az eszembe, ami kirívóan negatívum lenne erre a cégre.

Cs:
- Negatívum a szakmáról?

712Á:
- Na ezt tudok. A sok GPS huszár, a szabad beáramlás. Nem is értem, hogy ezek miként kaphattak taxis engedélyt.

FOLYTATÁSA DOMOKOS TIBORRAL KÉSZÜLT BESZÉLGETÉSNEK:

Cs:
- Mi a terv az elkövetkező évre?

DT:
- Tovább erősíteni a nappalt. Cégekkel való szerződés. A telefonos megrendelések számának az úgynevezett üres járatokba való feltöltése. Mi úgy hozzuk a munkát, ahogy a létszámunk engedi. Érezheted Te is. Minden téren erősödtünk, de ezt az egyensúlyt megteremteni nem könnyű. Törekszünk arra, hogy mindig több munka legyen, mint amire igény van. Éjszaka is hallom,hogy belváros nem megy el csak 10-15 perccel és ez nem csak hétvégére jellemző. Így nagyon nehéz és a legtöbb feszültséget ez generálja. Azon idegeskedünk, hogy legyen elég taxis, aki ki tudja szolgálni a megrendelőket, a szerződéses helyeinket. Nem is értem. Mi itt szenvedünk, hogy be tudjunk valakit állítani a 240 forintos helyeinkre, miközben más cégeknél azon küzdenek a taxisok, hogy olyan címre rohanhassanak, ahonnan mondjuk 160 valahány forintért fuvarozhatnak és abból még pacsi pénzt is le kell adniuk. Mi ez, ha nem a Taxisok kizsigerelése?

---

Cs:
- Feltennék egy kérdést, ami három részből áll. Mondj egy pozitívumot, ami a Max Taxiról eszedbe jut.

DT:
- A töretlen lelkesedés

Cs:
- Negatívum?

DT:
- Amit már említettem: Gyermekbetegségek. Kezdő cég vagyunk, sok hibával. Tanulnunk kell még….nagyon sokat.

Cs:
- Negatívum a szakmát illetően.

DT:
- Taxisok egymás ellenségei. A zsebük, megélhetésük ellenségei.

Cs:
- Valamit még szeretnél elmondani, amit jó, ha tudnak a fiúk?

DT:
- Eddig is együtt sírtunk és együtt nevettünk, ez a továbbiakban sem lesz másként. Van még sok lehetőségünk, de egyszerre csak az egyik lábbal lehet lépni. Ahogy jönnek hozzánk a kollégák, úgy hozzuk a munkát. Sajnos páros lábbal nem lehet ugrálni. Nagyon sajnálom, hogy az elmúlt hosszú hétvége nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Nem mentegetőzöm, hogy más cégeknél sem ment, hiszen nekünk nem az a feladatunk, hogy megmagyarázzuk azt, hogy miért nincs, hanem hogy megteremtsük azt, hogy legyen. Ezen fogunk dolgozni az elkövetkező évben is.


Állok a tutiban és látom egy másik cég taxisa is bekanyarodik a rejtekhelyem felé. Van pár ilyen eldugottabb rész szinte minden kerületben és vannak kedvenc helyeim, ahol néha „megpihenek”. Ide visszavonulva még sötétebb tud lenni az éjszaka és magányosabb az ember.

Ezeket a helyeket általában csak a taxisok és fürkésző szemek elől elvonuló szerelmes párok ismerik. Ők egymás testének megismerésében lelik örömüket, míg én vagy olvasok, vagy csak bámulok fel az égre és a csillagokat vizslatom. Ilyenkor mindig felrémlik bennem, hogy mi, emberek, milyen kis semmik is vagyunk a nagy világegyetemben. Az örömeinkkel, bánatainkkal, az apró vagy épp ellenkezőleg, nagyon is húsbavágó problémáinkkal. Miközben a hold elé egy felhő úszik be, mellém beoldalog egy másik cég taxisa. Megáll közvetlenül mellettem, így kétséget sem hagyva afelől, hogy beszélgethetnékje van.

---

Ismerem már jól ezeket a beszélgetéseket. Ennek van egy külön receptje is.

Végy egy bajban lévő taxist, aki a cégénél már képtelen megélni. Adj hozzá némi elszántságot, ami a változtatás felé orientálja.
Kell egy olyan céges taxis, akin az látszik, hogy jelen pillanatban elégedett és az utca is azt mutatja, hogy most ott fut a szekér, illetve erre nagy az esély.
Az első taxisodnak az arcát ruházd fel közönnyel, olyan épp csak erre jártam „véletlenül” kifejezéssel, miközben minden idegszála feszült és olyan „éhes” a jó hírekre, ami reménnyel töltheti el, mint az, aki már hetek óta bolyong a sivatagban egy falat élelem nélkül.

Állítsd őket egymás mellé és hagyd őket beszélgetni:

Másik cég taxisa (MCT):
- Hello, hogy vagy? – köszönt, mint egy régi ismerőst.

Cs:
- Szia. Köszönöm, jól vagyok. Veled mi a helyzet? – kérdezem ártatlan arckifejezéssel, mint aki nem tudja, hogy miért is állt meg mellettem.


Pedig nagyon jól tudom, hiszen én is voltam már ilyen terepszemlén. Nagyon jól tudom, hogy mit érez ilyenkor az ember. Már félig döntött, de kell neki még egy lökés bentről (mondjuk egy igazságtalannak megítélt tiltás) és egy vonzás kívülről (mint például az, hogy lássa a másik kollégán, hogy neki most nincs olyan kenyérgondja mint neked) és már meg is teszi, céget vált.

Gyorsan el kell döntenem magamban, hogy mit is szeretnék?
Szeretném-e megosztani a kollégával a vadászterületem, vagy sem?
Mert ennek tudatában kell válaszolnom.

MCT:
- Nagyon halott ez a mai nap eddig – fog bele a mondandójába azonnal.


Szóval itt elég nagy a baj. Még az udvarias köröket sem futja meg, hanem azonnal bele a közepébe. Vagy attól fél, hogy Ő marad le egy címről, vagy attól, hogy én csapok bele valamibe, ami meggátolja abban, hogy picit felvázolja a terepet.

Cs:
- Halott? – teszem az ártatlan.

MCT:
- Nincs munka. Illetve nálunk mondja, csak nem jutok hozzá, mert minden elmegy azonnal.

Cs:
- A nagyság átka – válaszolok szűkszavúan, miközben felmérem az „emberem”.

---

Közelebb a hatvanhoz, mint az ötvenhez. Látszanak rajta az idegesség jelei, de maga az ember és az autója rendezett, szóval Ő az, aki nem várja meg, amíg a víz befolyik a süllyedő hajóba, hanem azonnal mentőcsónak után néz és jelenleg ezt a szerepet rám osztotta.

MCT:
- Nálatok mondja?

Kezem pont elindult a cigis doboz felé és kivéve egy szálat komótosan rágyújtottam.

Cs:
- Mondja – játszom Matula bácsit.

MCT:
- Mennyire mondja?

Cs:
- Amennyire kell. Bár remélem éjszaka nem fogja nagyon mondani, mert akkor megint nem tudjuk a drosztjainkat állni és 240 forint helyett 167 forintért kell akkor menni.

Igaz, de szemét egy mondat volt ez tőlem, de kíváncsi lettem, hogy mennyire harap erre rá.

Kés a szívbe, talán az találta volna jobban el, mint a mondatom…és már ömlik is belőle a panasz. Létszám kontra címállomány. Tarifa kérdés. A taxis nem számít monológ.

Szóval semmi újdonság, csak az, amit már mi magunk is annyiszor átéltünk. Epilógusában még utalt arra, hogy azon gondolkodik, hogy váltson, mármint céget. Elhallgatva várta, hogy reagáljak.

Cs:
- Nézd, én nem akarlak áltatni. Itt is vannak savanyú napok. Van, amikor olyan dolgok történnek, amik nem tetszenek, de van egy stabilitás, amire ha álmokat nem is lehet szőni, de adhat egy alapot, ami ebben a szakmában, országban, ma már jelent valamit.

Ennyi.
Profival volt dolgom, ez a pár mondat pont elegendő volt számára, hogy tudja azt, amiért jött. Volt még egy kis nosztalgia, majd felcsapva egy címet elszáguldott mellőlem.
Visszadőltem és ismét a csillagokat fürkésztem, miközben végiggondoltam, hogy én miként mentem anno ilyen címekre, mit kockáztattam a következő 600-800 forintos fuvarért.

A szél felkapta a lehullt faleveleket, kicsit megtáncoltatta őket, majd sorsukra hagyva tovább suhant. Én kicsit megborzongtam, de nem hinném hogy a hidegtől…

---

Horváth Krisztiánnal (továbbá HK) beszélgettem:

Mit tudok én róla? Szinte semmit, bár az élet már párszor „egymás mellé” sodort minket, ettől függetlenül még sosem volt alkalmam vele egy fesztelenebb stílusban elbeszélgetni.
Nehéz is lenne, hiszen ez a srác tele van sebekkel, amik nem a testét, hanem inkább a lelkét borítják. Vannak amik már behegesedtek, de vannak még frissek is…
Nagyon nem szerettem volna, ha a beszélgetésünk ezekről a sebekről szólnának és ezt az elején tisztáztam is vele. Általában a riportalanyról nem szoktam megosztani a véleményem az olvasókkal, inkább picit beleszőve az írásomba alkotok véleményt, de ezt is inkább csak rejtett formában. Most viszont meg kell említenem, hogy meglepett az Őszintesége…hmmm, nem teljesen ez a jó szó rá. Nevezzük inkább nyíltságnak, az nem annyira elcsépelt még…talán.

Cs:
- Miként kerültél kapcsolatba a Max Taxival?

HK:
- Ferikét már régebb óta ismerem, de Pócsi Sanyi volt az, aki miatt ide kerültem, amikor a Tele5 megszűnt. Ferike hívott előtte is, de nem tetszett amit az utcán hallottam a cégről, így nem éltem ezzel a lehetőséggel.

Cs:
- Mikor tudatosult benned, hogy lépned kell, mert a Tele5-nél nincs tovább?

HK:
- Éppen nyaraltam, amikor apám hívott. Eleinte el sem akartam hinni.

Cs:
- Egyből elkezdtél gondolkodni azon, hogy hol tudnád tovább kamatoztatni a szellemi-kapcsolatrendszeri tőkédet?

HK:
- Mint mondtam már neked, én az elején el sem akartam ezt az egészet hinni, hogy az egyik napról a másikra egy ekkora cég megszűnhet. 2,5 évet voltam a Tele5-nél és hűséges típusnak tartom magam. Ahová leteszem a voksomat, oda beleadok mindent. Pócsi Sanyival eljöttünk ide és leültünk a fiúkkal beszélgetni. Volt egy 6-7 órás megbeszélés.

Cs:
- Végül is mi volt az a momentum, ami miatt a Max Taxi mellett döntöttél? Előnyösebb ajánlatott adtak, mint amire számítottál?

HK:
- Az anyagiak itt nem játszanak szerepet, mert a Tele5-nél is úgy kezdtem, hogy 20 ezer forinttal kerestem többet, mint a takarítónő. Vannak autóim kiadva, a munkától sem ijedek meg, szóval az anyagiak másodlagos szerepet töltenek be az életemben. Természetesen fontos tényező, de ezzel nem lehet engem a sarokba szorítani. Az lett volna a legjobb, ha saját céget tudok indítani, de erre nem volt lehetőségem.

---

Cs:
- Akkor mégis mi volt a döntő tényező.

HK:
- Talán a kihívás. Mindig is szeretettem azokat a feladatokat, amik nehézségek elé állítottak.

Cs:
- Miként tudnád értékelni az elmúlt 7 hónapot, amióta itt dolgozol?

HK:
- Lehetne gyorsabban fejlődni, ezt nem tagadom és talán ez a legnagyobb bajom, hogy ez nem így történik. Történnek banális hibák, amiknek már nem szabadna lenniük. Teljesen más a szitu, mint a Tele5-nél. A Tele5 egy drága cég volt, de ismert, könnyebb volt szerződést kötni. Max Taxi olcsóbb, de még nem annyira ismert, így a megrendelők szkeptikusabbak. Ami nagy előnye ennek a cégnek, hogy sokkal jobban tudnak itt a taxisok szolgáltatni. Negatívumként azt tudnám felhozni, hogy vannak a tulajdonosok között leosztott szerepek, de nincs meg hozzá minden esetben a megfelelő szaktudás. Nem elégséges a kommunikáció, érezhetően hiányzik a szakértelem, de működik és folyamatos a fejlődés.

Cs:
- Talán pont azért, mert az általad említett „szakértelem” még nem ütötte fel itt a fejét.

Itt kisebb szócsata vette kezdetét köztünk, amiből végül is azt szűrtem le, hogy ebben a kérdésben mi sosem fogunk egyetérteni, de jó volt indulatok nélkül megvitatni a kérdést. Érvek és ellenérvek hangzottak el…semmi több. Hiába na, jól „vitázni” csak akkor lehet, ha nincs alá, illetve fölé rendelt viszonyban egyik fél sem.

Cs:
- Feltennék egy kérdést, ami három részből áll. Mondj egy pozitívumot, ami a Max Taxiról eszedbe jut.
HK:
- Nincs minősítés. A taxisok nem minősítik az utasokat, fuvarokat, hanem teszik a dolgukat. Sokkal jobb így dolgozni.

Cs:
- Negatívum?

HK:
- Sok ember szólhat bele itt olyan dolgokba, ami nem is rájuk tartozik. Például döbbenet, hogy a taxisok mennyire belefolyhatnak a diszpécser munkájába.


Természetesen itt is kialakult egy kisebb szakmai vita :-)

---

Cs:
- Negatívum a szakmát illetően?
HK:
- Mindenki-mindenkit szapul. Annyi energiát fektetve ebbe bele, hogy azzal már sokkal nagyobb dolgokra is képesek lehetnénk.

Cs:
- Mi az elkövetkező évre az elképzelésed?

HK:
- Teszem a dolgomat.


Nagyon sok fejtörést okozott nekem, hogy kiket „szólaltassak” meg a cikkben, mint Max Taxi céges kolléga. Mivel ez (is!!!) egy olyan cikk lesz, amihez majd a Max Taxi topikjában hozzá lehet szólni…és mivel nem ma kezdtem ezt az ipart (sem), tudom jól, hogy sok kritikus fog olvasni és előre kell védenem a „művemet”. Sajnos ez is a mi egyik főbb jellemzőnk…

Felhő!

Egyéniség! Nem tudom miért pont ez a beceneve, de lehetséges, hogy a közel 2 méteres magassága és a férfias súlya nagy szerepet játszik benne. Sokáig mezítlábasként tengette az életét, majd úgy döntött belép a Max Taxihoz.

Jelentős lépés lehetett ez számára, mivel amikor rákérdeztem, hogy mióta is van nálunk, azonnal lökte a választ: 2011-01-10.

Szóval már több, mint 5 hónapja.


MAX TAXI 412-ES KOLLÉGÁJA: FELHŐ / 5 hónapja Max-os/

Cs:
- Feltennék egy kérdést, ami három részből áll. Mondj egy pozitívumot, ami a Max Taxiról eszedbe jut.
Felhő:
- Csapat van!!! Bajban vagy segítenek. Nem tudsz valamit, segítenek. Amennyiben anyagilag nem jönnek össze a dolgok, akkor emberségesek bent a központban. Szóval jó itt lenni.

Cs:
- Negatívum?

Felhő:
- Negatívum? Nézd, szabályok mindenhol vannak. Nekem nincs összehasonlítási alapom, de ez másként nem működhet.

Cs:
- Negatívum, ami a szakmát illeti?

Felhő:
- Nagyon felhígult ez a szakma. Lakosság részéről is tapasztalható egy olyan fajta negatív hozzáállás, ami nagy mértékben meghatározza a mi besorolásunkat. Jobban megválogatnám, hogy kiket engedek be ebbe a szakmába.

Cs:
- Itt a helyismeretre gondolsz?

Felhő:
- Nem. A kommunikációs készségre. Cégesként nem mindegy miként viselkedsz, reagálsz le dolgokat. A kommunikáció hiánya öli meg a kapcsolatokat, a társadalmat. Nincs semmire se időnk….elgurulunk egymás mellett…

---

Paulik Norbival beszélgettem:

Bevezetőül annyit, hogy Ő nekünk csak Norbi. A Norbi.
Ez annyira igaz, hogy mikor ezt a cikket írtam fel kellett hívnom valakit, aki elárulja nekem a teljes nevét. Ez nem leminősítés, SŐT…
Norbin ránézésre látszik, hogy szereti az életet:-)
Egy igazi jó kedélyű, rendkívül jó humorérzékkel megáldott embert ismertem meg benne és aki ismer, az tudja, hogy nálam ez nyerő párosítás. Elmondása alapján üzlettársaival már régebb óta baráti viszonyban voltak, így lett belőle üzlettárs.

Cs:
- Mi a te „leosztott” szereped a Max Taxinál?

Norbi:
- Én vagyok a Műszakis. Az autók kiadása, szervizeltetése és minden, ami ezzel jár. Ezen kívül még részben a felvételiztetés is hozzám tartozik + üzletkötés.

Cs:
- Civilként mi volt a véleményed a Taxisokról?

Norbi:
- Bunkók! Bunkók a közlekedésben és olyat, mint közlekedési morál, még hírből sem ismernek.

Cs:
- Neked van taxis vizsgád?

Norbi:
- Van.

Cs:
- Milyen okból kifolyólag szerezted meg?

Norbi:
- Szerettem volna többet tudni arról, amiben dolgozom.

Cs:
- Taxisként mi a véleményed a Taxisokról?

Norbi:
- Taxisként más a világ. Most már megértem a problémáikat. Stressz, ez a főbb jellemzőjük. Most az utasokkal ismerkedem, amikor jut idő arra, hogy kijöjjek dolgozni.

Cs:
- Milyenek az utasok?

Norbi:
- Többféle utas van. Lenézős, barátságos, semleges. Sokszor hozzáállás kérdése az egész. Nagyon sok múlik a taxison, hogy Ő miként reagál az utas jelzéseire. Van aki nem kívánja a beszélgetést és azzal ezt nem is kell erőltetni. Viszont van, aki kifejezetten ez miatt (is) ül taxiba.

---

Cs:
- Hogyan érzed, van még mit tanulnod?

Norbi:
- Csak az van. Ez végig erről szól, a tanulásról. Tudod én szeretem tisztelni a kort és néha nagyon nehéz, hogy olyan embereket oktassak, akik már jóval 45 felett vannak. Nehezebb is velük. Idegen nekik minden és Ők is nehezen fogadják el egy fiatalabbtól azokat az információkat, amik itt a Max Taxinál szükségesek ahhoz, hogy működni tudjon a rendszer.

Cs:
- Szerinted miben fejlődtünk a leginkább az elmúlt 1 évben?

Norbi:
- Az autóparkban.

Cs:
- Kezdő vagy profi? Kikkel szeretsz inkább együtt dolgozni?

Norbi:
- Természetesen ez egyénfüggő. A kezdő az oktatható, a profi taxis már valamivel kényelmesebb, nehezebben fogadja el az instrukciókat. Ne feledd, hogy az elmúlt 8 hónapban szinte csak kezdők vannak a Top 5-ben, ami a címfelvételi listát illeti. Pedig néha nem könnyű, olyan, a szakmát illető hiányosságokkal jönnek felvételizni hozzánk, hogy az már kétségbeejtő. Viszont mi nem a magukkal hozott tudást vesszük alapul, hanem azt, hogy itt miként tudnak fejlődni. Nálunk mindenki kezdő és mindenki tiszta lappal indul. Tőle függ, hogy bennünk milyen kép alakul ki róla. Amennyiben látjuk, hogy hétről-hétre fejlődik, akkor mi is megadunk minden segítséget ahhoz, hogy sokáig együtt tudjunk dolgozni.

Cs:
- Tervek az elkövetkező 1 évre?

Norbi:
- Tartani a folyamatos fejlődést, minden téren. Továbbra is odafigyelni a létszám, címállomány élhető egyensúlyára. Egy 70%-os fejlődésnél érezném azt egy év múlva, hogy sikeresek vagyunk.

Cs:
- Többet fogunk veled az utcán is találkozni?

Norbi:
- Furcsa dolog, mert pont a taxizásra nem jut idő. Nem, nem hiszem, hogy többet fogok tudni kint lenni, pedig szeretnék. Valahogy jó kint lenni, megvan ennek a maga varázsa, hangulata. Érdekes taxisnak lenni, csak egy nagyon nehéz munka.


Ide ismét szerettem volna megszólaltatni az egyik taxisunkat, de most valaki olyat, aki keményen arcba vágja érzéseit, nem színlelve semmit és ennek a gyanúja is messze elkerüli. Nem mintha az előbbiekben megszólaltatott kollégákat érhetné ilyen vád, de most olyan embert szerettem volna, akinek a neve, kódja a Max Taxinál kimondva magában foglalja azt, hogy Ő ennek a legesleghalványabb gyanújával sem vádolható meg. Egy igazi lázadó típusú emberre gondoltam, aki fejjel megy a falnak.

---

Lapozgattam a telefonom névjegyzékét és közben azon agyaltam, hogy vajon kire is illene a legjobban az előbbi jellemrajz.

Majd megláttam egy kódot és egy nevet. Örömömben majdnem felkiáltottam :-)

MAX TAXI 134-ES KOLLÉGÁJA: Laci /Egy igazi LÁZADÓ/

Laci és az én kapcsolatom nagyon viharosan kezdődött, majd alakult át előbb munkakapcsolattá és mára (talán) mondhatom, hogy eljutottunk a haveri szintre.
Hosszú út volt, de megérte…nekem legalábbis nagyon. Sokat tanultam a vele való munkakapcsolatból…

Tudtam, hogy Ő az én emberem, csak győzzem írni a sok negatívumot…és picit bíztam abban is, hogy van ebben a világban valami, ami mint pozitívum szerepel nála…és ha még a cégről is tud ilyet mondani…na az maga lesz a főnyeremény:-)

Cs:
- Feltennék egy kérdést, ami három részből áll. Mondj egy pozitívumot, ami a Max Taxiról eszedbe jut.
Laci:
- Fiatal a csapat…plasztikus…hajlítható, alakítható.

Cs:
- …és most valami negatívumot.

Laci:
- Fiatal a csapat.

Cs:
- Ugyanaz a hátránya, mint az előnye?

Laci:
- Tudod ez olyan kettős dolog. Jó is meg nem is ez az egységes csapatkép, de mivel a tudásuk hiányos, ez sokszor a munka rovására megy. Bátortalanok, bizonytalanok és ezt érzi az utas is, tapasztalja és ez vissza is üt. A dinamikus fejlődéshez elengedhetetlen, a folyamatos létszám növelés, ami néha a minőség rovására megy. Persze lehetséges, hogy a mennyiség idővel átcsap minőséggé, amint ezek a kezdő kollégák beletanulnak a szakmába.

Cs:
- Laci, nem titkoltan azzal a szándékkal hívtalak fel, hogy majd Te jó keményen odamondod nekem, hogy mi a Max Taxiban a rossz. Tudnál még valamit mondani?

Laci:
- Nézd, azt nem tudom, hogy ez rossz-e vagy sem, ez inkább olyan személyes, de a droszt rendszer, ami van is, meg nincs is. Vagy legyen, vagy ne legyen. A droszton állásnak meg van az előnye, mert dorszt elsőként nem kapok púdert, de a hátránya is adott, mert fuvarkényszer van. De ez a kettőség ez számomra érthetetlen. Még negatívum, amikor drasztikus távolságra kiküldenek az utasért, mivel fuvarkényszer van.



Cs:
- Magát a szakmát illető globális negatívum?

Laci:
- Felhígulás…magamat is idesorolom. Taxisnak születni kell. Nem mindenki hoz magával otthonról elég tűrőképességet. Létszám stop…fix tarifa…amíg ezek nem lesznek, addig torzsalkodás lesz. A szakmába nem illő emberek veszélyeztetik a többi taxis megélhetését.

---

Vértesi Györggyel (továbbá VGY) beszélgettem:


Hogy is tudnám jellemezni Gyurit? Ő nálunk a CÉG. A komolyság. Legalábbis sokan ezt valljuk. Nem is igazán a kora az, ami miatt ez jön le róla képként, hanem a dolgokhoz való hozzáállása. Ad valami olyan biztonságot, amit nehéz lenne megfogalmazni.
Az elmúlt egy évben sikerült rajta annyit „rontani”, hogy mára már többet látni mosolyogni, mint gondterhelten rohangálni, de ennyi kellett is.

Cs:
- Gyuri, hogy kerültél a Max Taxihoz?

VGY:
- Chevrolet Gombosnál voltam értékesítési vezető. Ekkor kerültem kapcsolatba Ferikével, akivel üzletet kötöttünk. Hosszabb beszélgetés után beszálltam az üzletbe. A Chevrolet Gombostól elkerültem a Taxi2000-hez, mint taxi üzletág vezető. Egy idő után rájöttem arra, hogy jobb az embernek a maga szekerét húzni, mint másét, így jöttem át a Max Taxihoz.

Cs:
- Miként tudnád értékelni az elmúlt egy évet?

VGY:
- Fiúk az előnyükre változtak. Megértették, hogy fel kell venni egy cégarculatot és ennek megfelelően is kell kezelni. A feladatokat le kell osztani és azt delegálni is kell. A létszám növekedéssel egy időben megnövekedett az adminisztrációs feladat is. Szóval rendet kellett tenni pár dologban.

Cs:
- Bevezetésre került nálunk is a „buszjegyes”, illetve átutalásos fizetés. Mi erről a véleményed?

VGY:
- A szükséges rossz. Így lehet szerződéseket kötni, ennek kell megfelelni. Sok adminisztrációs munkával jár, ami teljes embert igényel. A kollégákkal is folyamatosan egyeztetni kell, hogy az újdonságokról informálva legyenek. Több autónkban is már bent van a bankkártya lehúzó, aminek a számát még növelni fogjunk.

Cs:
- Feltennék egy kérdést, ami három részből áll. Mondj egy pozitívumot, ami a Max Taxiról eszedbe jut.
VGY:
- Megvan a lendület, az akarat és amin átment a cég, értem itt a gondolkodásmódban való fejlődést, abszolút biztos, hogy a fejlődés töretlen marad.

Cs:
- Negatívum?

VGY:
- A nappalos műszakban kell még erősödnünk és sokszor az érzelem dönt és nem az üzleti érdek. Vannak még gyenge pontjaink, de azon dolgozunk mindannyian, hogy ezeket kiküszöböljük.

Cs:
- Magát a szakmát illető globális negatívum?
VGY:
- Rengeteg. Maga a Taxis társadalom nincs megfelelően képviselve. Gazdasági anomáliák vannak. Például amíg a személyszállítással foglalkozók előjogokkal rendelkeznek, addig a taxisnak áfa fizetési kötelezettsége van. Hol itt az esélyegyenlőség, amikor a taxis 25%-os áfa teherrel indul?

Cs:
- Következő 1 évről miként gondolkodsz?

VGY:
- Az elhivatottságban hiszek és ennek megfelelően végzem a munkámat. Továbbra is cégként kell működni és azokat a kitűzött célokat megvalósítani, ami biztos megélhetést fog adni mindenkinek, aki a Max Taxinál dolgozik.

---

Lehetséges, hogy feltűnt nektek de az is lehet, hogy nem. Valahogy a Maxosok nem a tarifa kérdést tartják a legfőbb problémának. Persze egymás között el-el hangzik, hogy alacsony a telefonos, de nem erre van fektetve a hangsúly. Hiszen a szerződéses helyeink, a 336-os tarifánk, nagyot segítenek a kompenzálás terén. Azok a kollégák dolgoznak a leghatékonyabban, akik amikor a telefonos megy, akkor kapkodják a címeket, majd amikor az egy picit megakad, akkor beállva a drosztokra, onnan szolgáltatnak. Most megint kicsit átnőtt rajtunk hétvégén a telefonos címállomány és a drosztokról kellett a kollégákat a címre hajszolni.

Ebből adódik, hogy az UTCA és a KÖZPONT egymásra van utalva.

UTCA = Feri

Majd egy évtizedig taxizott, de előbb látott belülről központot, mint ahogy az első fuvart elvitte volna, így mind a két oldalra van betekintése.

Cs:
- Feri, mi a véleményed a központosok munkájáról?

Feri:
- Munkájukat átérzem és elismerem. A cég megalapítása óta azaz üzletpolitikánk, hogy nálunk a telefonos megrendelők élveznek prioritást. Ez okozza a legtöbb konfliktust az utca és a központ között, ennek a betartatása. Erre építettük fel az egyedi droszt rendszerünket, etikai szabályzatunk nagy részét és talán ennek a munkának köszönhető, hogy folyamatos fejlődést tudhatunk magunk mögött az elmúlt egy évben is. Nincs mit titkolni rajta, óriási belső viták eredménye a mai arculatunk. Ki kellett az utcán is alakítani a hierarchiai lépcsőt, egy-két segget szét kellett rúgni, de csak összehoztuk és mára már egy olyan csapat áll a Max Taxi logója alatt, ami bátran felvállalható.

Cs:
- Számítottál arra az elején, hogy ez az út, ennyire rögös lesz?

Feri:
- Nem. Sokkal nehezebb, összetettebb feladattal kellett megbirkóznunk, mint amire gondoltam. Csak az elmúlt évet vegyük alapul. Az egyensúly fenntartása, a létszám és címállomány kérdése, miközben rengeteg szerződéses helyünk is lett. Mire a mérleg nyelvét a helyére billentettük, addigra mindig sikerült egy újabb céggel, szerződéses hellyel az egyensúlyt felborítani és mindent kezdhettünk elölről, csak nagyobb létszámmal és sokkal nagyobb felelőséggel, mint előtte. Mára közel 150 család megélhetése a tét. Súlya van a döntéseinknek.

Cs:
- Az utca, ha lehet a kint dolgozó taxisoknak egy ilyen összefoglaló nevet adni, a Te nevedet „rettegi” leginkább, mert valahogy mindig ott vagy, ahol épp történik valami, vagy hiányosság fedezhető fel. Ezek a felbukkanások véletlenszerűek, vagy van valami, amiről mi nem tudunk?

Feri:
- Semmi rejtélyes sincs ebben, simán csak Murphy. Sikerült egy ismert és elismert EB-t kialakítani, összekovácsolni. Többen közülük jó iskolából kerültek ki. Semmi sincs, ami az ördögtől való. A jó dolgokat átvesszük a már kipróbált formában és ahol kell, ahol a mi cégünk igényli, ráerősítünk. Talán ettől vagyunk egy kicsit egyediek.

---

Cs:
- Elégedett vagy az elmúlt év eredményével?

Feri:
- A lehetőségekhez képest igen. Érettebbek lettünk. Be kellett látni, hogy sok minden másként van, mint ahogy azt az elején elképzeltük. Sok reformot vezettünk be, ami eddig nem volt jellemző a szakmára, de pont a taxisok miatt bukott meg pár dolog. Céghangulatot teremteni, miközben igyekeztünk nem elveszíteni a barátságos, valahogy egyedi Max Taxis formát. A szabályok gyeplők, pórázok, amiket az ember nem használ szívesen, sem mint eszköz, sem mint szó, de a szükséges rossz. Ahhoz, hogy olajozottan működjön a rendszer, a megfelelő egyensúlyt kell megteremteni és mindent ez alá kell rendelni. A mérleg nyelve ne sérüljön, ez a lényeg.

Cs:
- Ért csalódás?

Feri:
- Személyes csalódások értek, amik igen rosszul estek és meg is viseltek. Minden, amit a cég ellen tesz valaki, személyes támadásként élek meg.

Cs:
- Központ, utca, cég, cégvezetés…és sorolhatnám még. Taxisnak érzed magad?

Feri:
- Nem. Cégvezető vagyok. Egy olyan cégben vagyok az egyik vezető, ahol taxisok dolgoznak és hozzánk fizetnek. Ezért a hosszútávú gondolkodás csak akkor lehet egészséges, ha a mérleg nyelvét mindig feléjük billentjük. Ez néha részükről is áldozatokkal jár, amikor kevesebb a taxis, mint a munka, de ne feledd, mi februárban hirdettünk létszám stoppot. Nem véletlenül. Nem akartuk azokat a kollégákat ellehetetleníteni pár tagdíjért, akikkel együtt dolgoztunk előtte. Most ennek a levét isszuk, amikor a drosztokról kell messzebbre autót küldeni, mert nem tudjuk zavartalanul kiszolgálni a telefonos megrendelőinket…és akkor a szerződéses helyeinkről már ne is beszéljünk.


Cs:
- Következő évre szóló tervek?

Feri:
- Szeretném, ha ezen a vonalon haladnánk tovább. Szeretnénk a piaccal megismertetni a Max Taxi nevét, bejutni a köztudatba, mint egy olyan cég, ami a minőségi szolgáltatást is el tudja látni és képes a legnagyobb cégekkel felvenni a versenyt. Ez nem feltétlen a létszámot jelenti, hiszen egy tucat lelkes, elégedett taxis, száz másikkal is felér.

---

Csogu:
- Tanultál valamit az elmúlt időszakban?

Feri:
- Rengeteget…..húúúú… ez az egész erről szól. Tudod, a jó pap effektus.

Cs:
- Felmerjük vállalni gyermeteg hibáinkat?

Feri:
- Abszolút. Hiszen még csak 2 évesek leszünk és hároméves kor alatt még a villamosra sem kell jegy.


Csütörtök hajnal. A Hold már messze jár, de a nap még alacsonyan világítja be a Fogarasi utat. Barátommal ülünk kint a Pillangó büfé egyik asztalánál és kaja utáni sziesztánknak adózunk. Az eső kopog felettünk a kihúzott ponyván, miközben a városhoz hasonlóan fáradtan punnyadunk. Nem sietünk sehová, csak úgy vagyunk, mint az elégedett macska, amikor elnyúlik a napon. Egy ideig mind a ketten a gondolatainkba voltunk mélyedve:

- Azért sz@r ez az egész.
- Mi?
- Annyira megszoktam itt, hogy már minden és mindenki hiányozna.
- Érdekes, hogy Te is erre gondoltál. Nem lenne most jó innen kikerülni.
- Valahogy egyben van most minden.
- Összekovácsolták.
- Össze.
- Pedig nem hittem volna, hogy sikerül nekik…de megcsinálták.


(X)

A cikk topikja