Mindenesetre taxit fogni nem nehéz Bejrútban, elég hozzá másfél másodperc (átlagban ennyi időnként halad el mellettünk egy taxi) és bármely olyan mozdulat, amely alapján a taxis azt gondolja, hogy észrevettük. Észrevételnek minősül az is, ha épp azt jelzem, hogy nincs szükségem taxira… így ezt nem is érdemes erőltetni, hacsak nem akarjuk a teljes utcán töltött időnket taxisok felé való magyarázkodással tölteni. Folyamatosan jönnek el mellettünk, mindegyik dudával jelzi, hogy fel szeretne venni. Ha itthon ennyiszer rám dudálnának egy nap, biztosan erős lelki/idegi utóhatásai lennének.

A fuvarozóeszköz típusa és minősége igen széles skálán mozog. Mindenféle romhalmazba is beszállhatunk, valahogy működnek, elgurulnak a célig. És nem véletlenül használom a "rom" kifejezést. Egyik alkalmi fuvarosom például előre jelezte, hogy a biztonsági övet inkább ne kössem be. Persze én gyanakvó, európai fejjel addig rángattam magam köré a láthatóan évek óta érintetlenül lógó övet, hogy a rozsda és ki-tudja-még-mi kimoshatatlan csíkot festett az aznapi ingemre. A sofőrök angol vagy francia nyelvtudása egyébként attól függ, hogy épp mennyire nézik madárnak az aktuális utast. A legkomolyabb tapasztalat akkor ért, amikor a célunkon már rég túlmenve több további nyilvánvaló taxi megállóhely mellett is elhaladtunk, miközben hiába soroltam a sofőrnek a javaslataimat: "Stop!", "Fin!", "End!", "Quit!", "Stop!", "Exit!", "B****g!", "Stop!", stb. …

Mennyibe kerül egy utazás? Ez sok mindentől függ - csak a taxiórától nem. A taxiként megjelölt járművek egyikében sem láttam taxiórát. Sem bármely más időt, távolságot, pénzt, teljesítményt, akármit mérő, bármiféle kereskedelmi árképzést megalapozó berendezést. Egyszerűen elvisz ahova elvisz és ott a sofőr mond egy számot. Alkudni persze lehet. Mennyit? Amennyit van arcunk. Az 50% simán belefér - lehet, hogy akár több is, de annyira nem vagyok ügyes és türelmes. Tegyük hozzá, hogy nem is éreztem a kihívást abban, hogy a fél városon való átfurikázás után kb. 1400-1500 HUF-nak megfelelő helyi pénzből még tovább alkudjak. Nekem már rég megérte…

A profi versenyzők egyébként már beszállás előtt tisztázzák a vételárat - és nem kell aggódni, ha nem egyezünk meg egyből… csak tovább kell sétálnunk. Ekkor a taxis kolléga belátja, hogy az ellenfél nem kispályás, és 10 másodperc múlva már újra mellettünk fékez, majd elfogadva az általunk mondott árat nagy tisztelettel megkér, hogy szálljunk be, mehetünk.

Újoncoknak érdemes a szállodában megkérni a recepciót, hívjanak valamilyen "company taxi"-t, amely megbízhatóbb, mint az egyéni fuvarosok. Külsőre egyébként semmi különbség, nincs látható jele valamely társasághoz tartozásuknak - de a lelki nyugalmunk nagyobb lehet így. A biztonság kedvéért még érdemes a szállodában megkérdezni a várható viteldíjat pár útvonalra - így meglesz a kiinduló viszonyítási alapunk a későbbi alkukhoz.

Így utólag átgondolva legjobban az éjszakai szállodai transzfert lebonyolító sofőrt értékeltem: 100 km/h felett zúgott végig a külvároson, és vigyorogva ismételgette… "No police! No police!"