Egy taxi ablakából szemrebbenés és szégyenérzet nélkül elhessentett körtehéj találja kis híján képen az egyszeri biciklist, aki erre meg-megáll, és elidőz.

A taxi volánjánál élemedett korú atyafi, körte és bicsak kezében, csámcsog békésen. Egyszeri biciklis beszól, csókolom bácsi, hát az utca nem még kuka, volna szíves.

– Hej lelkem, hát az utcaseprőnek ne legyen munkája? – így a körtét pofázó atyafi, s ő áll az erdő felől.

Egyszeri bringásról ekkor kiderül, hogy sajtós, csőre tölti fényképezőgépét, és kattogtatni kezd. Ex burtis kontravencionális amendával fenyeget, amit szemetelésért szoktak osztogatni a civilizált városokban az ilyen slendrián atyafiaknak.

Nincs poén és nincs tanulság. Csak szemét van, á lá mârlanus napocensis.

Diófás a rendszáma. Lehet, hogy legközelebb dióhéjat szór ki, hogy bosszút álljon a beszóló bringások kerekein?