2006.10.02.
TAXIS BLOKÁD 1990.10.25-28
ESTI HÍRLAP
1990. 10. 29
Hogy ne az indulatok vegyék át a hatalmat.
Perbeszéd a párbeszédért!
A „kormányzár" okozta „benzinlázadásnak" - minden bizonnyal így vonul be történelmünkbe az október végi háromnapos dráma - van egy olyan eredménye is, amelyre a kormány még leglidércesebb álmaiban sem gondolt. Összekovácsolta és megszervezte a részeire töredezett, miszlikbe szabdalt, a hangját jóformán csak az egymás elleni legitimációs vitákban hallató érdekképviseleteket.
Mert hiába esett oly sok szó a sajtóban - lapunkban is - arról, hogy tragikus következményei lehetnek a dolgozói érdekképviselet hiányának, mindez puszta spekulációnak tetszett mindaddig, amíg, hogy úgy mondjam, a „történelmi szükségszerűség" be nem tömte ezt a hiátust.
Bebizonyosodott: egy hónapig, két hónapig, de akár öt hónapig is megteheti a kormány, hogy nem vesz tudomást arról az akaratról, amelynek letéteményesévé kikiáltotta magát - oly sűrűn s oly nagy előszeretettel -, de eljön az a pillanat (a történelemben mindig el szokott jőni), amikor a párbeszéd már nem elhatározás kérdése. Amikor az elégedetlenség engedetlenségbe torkollik, s a hatalom megtartásának egyetlen eszköze a tárgyalás marad - azokkal, akiket eddig éppen ez a hatalom negligált.
Drámai tárgyalás folyt tegnap tíz órán keresztül. A munkavállalók, a munkáltatók és a kormány képviseló'i között. Olyan tárgyalás, amelynek normális körülmények között rutinmegbeszélésnek kellene lennie - s nem a Televízió által közvetített többfelvonásos drámának.
A televíziós közvetítésnek azonban - ez sem ritka mai világunkban - történelmi jelentősége volt. Egyfelől maga az egyenes adás léte - amelyhez az Érdekegyeztető Tanács munkáltatói és munkavállalói oldala ragaszkodott. Vasárnapra ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a Televízió szerkesztett hírműsorai (a Napzártát kivéve) oly mértékben hiteltelenné lettek, hogy az objektív tájékoztatás csakis így volt elképzelhető". Másfelől pedig a maratoni tárgyalás egyidejű követése, a kompromisszumok megszületésének - nehéz szülés volt - nyilvánossága mindenki számára kézenfekvővé tette nemcsak azt, hogy az érdekképviseletekre szükség van, hanem azt is, hogy profi érdekképviseletekre van szükség. Mert a tegnapelőtti tárgyalások - amikor csupán a fuvarosok képviselői tárgyaltak a kormánnyal - éppen a profizmus hiánya miatt fulladtak majdnem kudarcba.
Érdekképviseletek, az érdekek artikulált megfogalmazásának lehetősége nélkül ugyanis ki voltunk téve annak, hogy az észérvek helyett az indulatok és az érzelmek veszik át a hatalmat. Akkor pedig...
De ezt most szerencsére nem kell továbbgondolnunk. S remélhetőleg ezután sem.
Gyémánt Mariann